Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-03 / 2. szám

XXVIÍ. évfolyam Szubotica, 1926 VASÁRNAP január 3* 2. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőségi Aleksandrova ni. 4. (Rossía Fonciére-paiota) Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul.l.(l.slbach-pa’.o'a) Az árvíz A szokatlan keménységgel meg­indult tél ugyancsak szokatlan ellágyulással tavaszba hajlott. Vil­lámlás és mennydörgés között óriási esőtömegek hullottak alá, lehúzták a földről a hótakarót és egész vidékeket viz alá nyomtak. Tavaszi áradások súlyosbítják a tél nyomorúságait — mintha a természet kilépett volna medré­ből, hogy pusztításaival példázza azt a rombolást, amit a bé­kétlenség szelleme visz végbe tizenegy év óta az emberiség javaiban. Erdélyben megdöbbentő ará­nyokat öltött az árvízkatasztrófa. A Szamos és a Körös egész köz­ségeket sodort el, haldoklók nyö­szörgése és mindenükből kifosz­tott hajléktalanok jajkiáitásai szol­gáltatták a kísérőzenét a szörnyű tragédiához. A minden korlátot szétzúzó ár átcsapott Magyaror­szágra is, ahol százezer hold föl­det öntött el. A magyar hatósá­gok szerint azért nem lehetett idejekorán óvóintézkedéseket fo­ganatosítani és azért érte a part­menti községeket készületlenül r veszedelem, mert Romániából nem érkezett semmiféle értesítés a Körös vízállásáról. Milyen szemléletesen tárulnak fel ebben az egy tényben azok a végzetes következmények, ame­lyeket a népek együttműködésé­nek hiánya felidézhet. A magyar paraszt, akit földönfutóvá tett az árvíz, végső elemzésben annak az áldozata, hogy a politikusok és diplomaták a béke nyolcadik évében még mindig nem állítot­ták helyre a magyar és a román nép között azt a normális szom­szédi viszonyt, melyre mindkét országnak égetően szüksége van. A magyar és a román paraszt szívesen fogna össze a közös baj leküzdésére, semmi okuk nincs arra, hogy ellenségként álljanak egymással szemben, de a poli­tika válaszfalakat von közéjük és a Magyarországra átmenő folyók vízállásét úgy titkolják Erdélyben, mintha ezt valami fontos straté­giai érdek parancsolná. Az elemi csapások, amelyek az utóbbi években fokozottan rázzák Európát, mémentót süvöltenek az emberek fülébe, hogy felejtsék él a gyűlölködéstől fertőzött múltat, szabadítsák fel magukat a háború gonosz emlékeinek rabságából és egyesüljenek nemzeti külömbség és országhatárokra való tekintet nélkül a szerződések garanciáin túlmenő béke felépítésének mun­kájában. Ha az alpesi vidékeken nagy lavinaomlások észlelhetők, Noviszadon már előkészületeket kell tenni az árzdás elleni véde­kezésre. A hegy- és vízrajzi vi­szonyok hatása átcsap a politikai demarkációs vonalakon és az elementáris erők kitörései ellen alkalmazható rendszabályokat is függetleníteni kell az egyes népek politikai kapcsolatának esetleges­ségeitől. Locarnóban a nagy európai népek, a legyőzött Németorszá­got is beleértve, megegyezést hoztak létre, hogy vállvetve fog­nak dolgozni Európa rekonstruk­ciójáért. A francia nép mór belátta, hogy a saját boldogulását is koc­káztatja, ha a németek gazdasági talpraáih'tása elé a győzelem jo­gán akadályokat gördít. Ennek a szellemnek kell végre felülkere­kednie a Dunamedence államni­­ban is. Ha Franciaország súlyt helyez arra, hogy legyűrt ellenfe­lével a béke állapotát maradék­talanul restituálja és vele szem­ben a bizalmatlanság atmoszférá­ját eloszlassa, az utódállamoknak annál inkább kell kibontakozniok abból a bénító légkörből, amely­ben az egymásrautaltság követel­ményei elsorvadnak. A Duna, a Tisza és mellékfolyóinak áradása egyetlenegy utódállamot sem hagyhat hidegen, mert mindegyik­nek a vetéseit elmoshatja és az a körülmény, hogy a Magyar­­országgal való szomszédi Viszony rendezetlensége gátolja a közös defenzív tennivalókat, a kisantant Locarnójának halaszthatatlanságát domborítja ki. „A kisebbségek elszerbesitése nem államérdek“ Radios beszéde Vukováron — Hírek a kormány újabb rekonstrukciójáról Beogradból jelentik: Az a fe­szültség, ami a kormány rekon­strukciója alkalmával a kormány­körökben érezhető volt, az utóbbi napokban lényegesen enyhült. A kormányhoz közelálló lapok igen tartózkodóan foglalkoznak a kér­déssel és valós cinünek tartják, hogy a végleges újjáalakítás már a legközelebb megtörténik. A rekonstrukciónak közvetlenül az a célja, hogy a radikális párt belső ellentéteinek elsimulása után bekerüljenek a kormányba mind­azoknak a csoportoknak vezetői, akik már régebben a megegye­zés politikáját támogatták. Azt hiszik, hogy az uj kormányban he'yet kap Jovanovics Ljuba is, bár egyelőre nehéz megjósolni, hogy a rekonstrukció végrehajtá­sakor milyen szempontok fognak érvényesülni. A helyzetet kom­plikálj«, hogy az ellenzék részé­ről is fölmerültek olyan tenden­ciák, amelyek arra mutatnak, hogy egyes ellenzéki pártok hajlandók a kormánnyal megegyezni. Spaho­­nak, a muzulmán párt vezérének szarajevói nyilatkozatát is igy magyarázzák politikai körökben. Az adóegységesitésröl szóló törvényjavaslat a miniszter­tanács előtt A minisztertanács délután ülést tartott, amelyen az adóegysége­­sitésrő!szóló törvényjavaslat 17-27. paragrafusait letárgyalták és elfo­gadták. A paragrafusok a földadó­ról sz,ólnak, amelyet a katasztrális jövedelem után fognak kivetni. A javaslat értelmében, ahol nincs kataszter, oda bizottságokat fog­nak kiküldeni, melyek a katasztrális jövedelmet fel fogják becsülni. A kataszteri felbecsülés a legköze­lebb megkezdődik és a munkával 1928. év végéig elkészülnek. A kormány vasárnap egész nap foglalkozik a törvényjavaslat tár­gyalásával, melyet a pravoszláv újévre előreláthatólag befejeznek. Radics tanácskozása Jovanovics Ljubával és Janjics Vajával Rades István közoktatásügyi mi­niszter, aki az ünnepeket Zagreb­­ban töltötte, szombaton visszaér­kezett Beogradba. A vezető ellen­zéki politikusok közül Beogradba érkezett Koiosec, aki szombaton délelőtt hosszabb tárgyalásokat folytatott D ividovics Ljubával. Radics István megérkezése után nyomban érintkezésbe lépett Jo­vanovics Ljubával és dr. Janjics Voja volt vallásügyi miniszterrel. Radics Janjiccsal a most folyó konkordétumtárgyalások anyagá­ról tanácskozott. Pasics miniszterelnök a délelőtti órákat a miniszterelnökségen töl­tötte, ahol előbb Srskics törvény­­egységesitő és Sitnonovics szociál­politikai minisztereket fogadta, majd később Dimiirije patriarcha kereste fel. Dimiirije patriarcha ismertette azt az affért, amely a pravoszláv emigránsok templom­harangjai körül támadt. Az affér abból támadt, hogy Pasics minisz­terelnök felesége a menekült oro­szok imaházának harangokat ado­mányozott, amelyek felszerelését és felszentelését a vallásügyi mi­niszter nem engedélyezte. A minisz­térium azzal indokolta eljárását, hogy az oroszok imaháza a Szent Mérk-templom közvetlen közelé­ben van és igy az imaház. ha rangjai zavarólag hatnának a templom látogatóira. A pénzügyi bizottság ülése A pénzügyi bizottság szomba­ton folytatta munkáját és a dél­előtt i ülésen a szociálpolitikai mi­nisztérium költség vetését tárgyalta. A gyermekvédelmi és statisztikai hivatalok költségvetési tárgyalása alkalmával Pucelj, Setyerov, Kalo­­vec és Demelrovics képviselők szó­laltak fel. Az ellenzéki képviselők keveselték az előirányzott össze­geket és tiltakoztak a tisztviselő­redukció ellen. A képviselők fel - szólölására Szimonovics szociál­politikai miniszter válaszolt, majd a vitában resztvettek még Puse­­nyák, Kurbegovics Vuics, Demeter és Popovics Szvetiszláv képvise­lők is, majd a bizottság a gyer­mekvédelmi és a statisztikai hiva­tal költségvetését elfogadta. A délutáni ülésen az állami tisztviselők illetményeiről szóló miniszteri rendeletek érvényessé­gének kérdését vitatták meg. A bizottság megállapította, hogy a tizenketted-törvény csak a régi «za báiy rendelet eket semmisítette meg, az újakat egyáltalán néni érinti, tehát ezekre nézve fenné1! a bizottság illetékessége. Pucelj, Demelrovics és G wrilevics felszó­lalása után az ülés! bezárták és a vita folytatását vasárnap dél­előttre tűzték ki. Radics István vukovári beszéde Radics István újév napján meg­jelent a vukovári Radics-párt nép­­gyüiésén, amelyen a szuboticai Radics-pártot Toly Ivén titkár kép­viselte. Radicsot a vukovári állo­máson nagy tömeg fogadta és lelkesen ünnepelte. Az állomásról Radics gróf Ele négyesfogatán a Hrvatski Dómba ment, ahol két­ezer főnyi tömeg előtt nagy be­szédet mondott. Elsősorban a megegyezés poli­tikáját méltatta, majd a dunai államokról beszélve, idézte egy lengyel publicista szavait, hogy a Duna szláv és az nem a Fekete tengerbe, hanem Oroszországba ömlik. Megemlékezett Magyaror­szágról is s azt mondotta, hogy a magyar nép nemsokára le fogja rázni magáról az urak láncait és parasztkoziársaság lesz. Végűi megemlékezett a jugo-. szláviai magyar és német kisebb­ségekről és kijelentette, hogy az. államnak nem érdeke a kisebbsége­ket elszerbesiieni. — A magyarok — mondotta — nagyon jó gazdálkodók és való­ban értékes segítőtársaink, ezért megérdemlik, hogy igazságosak legyünk velük szemben — fejezte be beszédét Radics István. Sztanojevics Aca elutazott Beogradból Sztanojevics Aca néhány napi baogradi tartózkodás után vissza­utazott Knyezsevácra. Az ősz po­litikus a miniszterelnök vendég? volt, akivel tudvalevőleg bizalma tanácskozást folytatott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom