Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-01 / 1. szám

f 18. oldal BACSMEGYEI NAPÚI 1926. január 1. Liljána, a szabaditó Irta: Mikes Flóris Ali színfolt a dübörgő, megiljodó vá­ros márványfalán, piros fez, kék zub­bony, a napfény aranyseJymén. Egzo­tikus cipőtalpak ismerője ez a fekete ifjú, Kelét és Nyugat porát gyűjti és a beféptidijat a . városba. A szinhatást in­gyen szolgáltatja. Ezért gugzsol ö a kettős ágy köze­pén, Ivó és Miska között, hallgathatja éppen, mert kénytelen, az éji fontos bubánatokat ezen a szeüős fekhelyen. Miska is, kinek három kislánya van a Tisza mellett, huszonkilenc esztendős szőke korában, s Ivó is, a hórihorgas, dörmögő és meleg, tengerparti sziklá­vá ió ember, mind a többiekkel itten, becses jóságok, megszámozva, lajstro­mozva í\ me.nhelytelűgye’őnéi, lakatzá­rás után. ()k ketten naplementig lab­dáznak téglákkal, hol az épületet há­romemeletnyire már fellábdázták. Brúnónak nehéz megbocsájtani. Sző­lőt ebédel a legfényesebb kávéházban. Mezetlenii! fekszik le aludni, nehogy talán ruharougyait megöljék a boga­rak. S beszél, beszél annyi idegen ne­hézséget: Ali, példa okából dekoratív elem, Ivó meg azután motorikus ténye­zője a toporzékoló városnak, mely születik! Tehát éppen kategória: még mit ki nem talál erről a szegény élet­ről! Már inkább, ha mesél zöldszemü kislányokról és egyéb durrogó testi ép­ségekről. , Hanem bizony, most másról suttog­nak. Talán hallgató zik a felügyelő az ablak alatti. Mindegy, ezt meg kell be­szélni, ki tudja, miért. Figyel is min­denki arra, amiről senki sem szói. Az öreg macedón is, a tufsó sarokban, ki jobbfülére süket — és ezért zenész — hatfélét iordiiia 'kifele. Hogyan értet­ték meg, mi az a szó? Mert egyszerre csak végesvégig susog, sorban: Liljá­na. Egy csoda. Liliána. Egy leány? Egy leány . Liljána. Liliána. Megtörtént igazán aznap, hogy egy egészen kerek, fekete ember, villogó szemekkel káromkodott egyik építés­nél. Liliánáról, paloták gonosz lerom­bolásáról, pokoli, bűnös lázadás le­­hefletéröl s az átkozott szajháról. A!} úgy emlékszik, hogy a szemközt levő uccasarkon egy lakatos azt tudat­it titokban a sofförrel, hogy Moszkvá­nak is nevezett országából jött egy Proleíárnő, aki nagyon jót akar minden szegényembernek. Mit? Liljána. Liljánszki Liljána. Különben Brúnó már néhányszor ha­dart felszabadításról s még kimondha­­tatíanabb s még érthetetlenebb kita­­láltságokról. Veszett diák, nem rendes ember. Éjfélután van és a felügyelő kinyit­ja az ajtót. Három csendőr jön be utá­na. Igazolni. Mindegyiknek megvan az ágycédulája, minden hozzávaló törvé­nyes írással. Jó éjszakát. Igen, a fel­ügyelő úgy gondolja: Éjszakának kö­zepén felkelni kellemetlen. Aludni erre hosszan: némileg kellemes. Annak, aki alszik. Tehát nem jön mégegyszer nyit­ni. Menjen kiki dolgára, úgyis mind­járt reggel lesz. Olyan téli éjszaka ez. amikor füst kaparász a szürke levegőben és mocsok szuszog a talpatlan cipőn. Együtt tart a társaság — a kilakoltatott Grand Ho­tel, mondja Brúnó — talán igy mele­gebb az ucca. A nagy árkon túl, a völgynek amazon a szélén mint lapuló, fehér nagykutyák, feküsznek a behin­tett hegyek. Mindegyik zsebredugótt kézzel, mindegyik morog, mindegyik topog. Hegyek és emberek a hidegben. A külvárosi vfllanios megálló bádo-g­­bódéjába bebújnak. Szó nélkül lehelnek sokáig, szunnya­dó" va. Valaki kívülről megcsapkodja a bódét, megkerüli: nagy hangosság: csendőr. A sok csavargója mit keres éjszaka az uccán! A csendőr hcíyben­­futó dobogást kezd, mintha a csavar­gók futamodnának elölte. A gtmrmibot a kezében, éppen párhuzamos irányban nyúlik a iobbszélső bajszával, Brúnó ezt megfigyelte. Ilyen ez a Brúnó. A nézésével provokálta a féibesujtást. Mig bebaHagnak a közbiztonsági hi­vatalig, a szunnyadó uccukon, kireg­­geledik. Künn a város széléu most ér a sorompóhoz az első ökröskocsi, mész­kővel tetejes. A hivatali folyosón leg­alább is dohos és legfeljebb langyos a levegő, állva bóbiskolnak a csavargók az ajtó előtt, sok órán át. Nem egy­szer kopogtat be a csendőr s bedugja fejét az aitönyiláson, mikor kijön egy hivatalnok. A sek közül. Odabenn ki­pirult, kócos, villogószemü, szigorú gyülekezet. Hivatalnok, hangos. Ilyenkor! Ilyen nagy fontosságú el­foglaltság közepette! Senkise ér most rá, érted, marha! Mik ezek? Csavar­gók: rúgd ki őket. Most nem tréfálunk! Szegény csendőr. Keílemtelen az élet némelykor. Este, lajstromozás után, valaki felül a deszkaágyon és azt mondja (talán hallgatózik a íefügyetö?): Li)járna. Ezt mondja. Megfogták a detektívek. Egész éjszaka vallatták a közbiztonsági hiva­talnokok. Délután a fogdában vala­hogy agyouütődött. Holnap temetés, tüntetés, sztrájk. De a csendörség is ott lesz, puskákkal. Mi lesz? Ez az a szabadító, ugye Brúnó? No, most oda az egész. Micsoda? Hát nem neki köszönhet­jük, hogy kiszabadni tunk a közbizton­ságból? Tudjátok, ha ő nincs, minket vettek volna elő s becsuktak volna, be­dugtak volna a fogdába. Hó. hoitbizo- Jiyosan. Hol pedig nemcsak bogarak vannak, hanem patkányok is. Patká­nyok.' Ezt Brúnó mondta a sötétben, javít­hatatlanul. Különben ö is olvasta a dél­utáni lapokban, hogy az állam, ez ifjú óriás, megbirkózott a vörös sárkány­­nyál. A temetésen ugyan nemcsak Brúnó esett el; de Ali ezen az éjszakán Brú­nó ágyát kapta meg, csupán egy társ­sal!. Betakarózva jól,, kinyujíózva jól, mégegyszer utánagondol: Liljána. A szabaditó. Körülbelül igy történt. A sziriaiharcok — Jerussdlémi levél — Mordechay Avi-Schaui jeruzsálemi hírlapíró Írja a Bácsmegyei Naplónak a kővetkezőket: Idestova féleszteudeje annak, hogy El Atras pasa élére állt a sziriai elége­detlenségnek és, háborút kezdett a mau­­datárius francia hatalom ellen. A hábo­rú változó szerencsével folyik és raár­­már kezdünk belészokni a gondolatba, hogy nem oly könnyű dolog ej^ánui ezzel a »lázadó rablóbandával.« Eleinte, amikor még csak Dzscbe Druz volt a harcok színhelye, hihető volt, hogy a repülőgépes, ta.nkos, kitü­nően felszerelt francia sereg. • amely­nek ezenfelül még szinte kiapadhatat­lan tartalékai vannak Franciaország­ban, hamar felül fog kerekedni. De a lázadás egyre terjedt, Damaszkusz fel­kelése jel volt egy csomó törzs csat­lakozására. A francia helyőrségek egy­másután adták fel a reménytelen küz­delmet. Egymásután jönnek az erősíté­sek. de sem ezek, sem Damaszkusz többszöri bombázása nem bírták hát­rálásra a fekélő seregeket. Damaszkusz bombázása ellenkező hatást keltett: csak még jobban harcra tüzelte a felkelőket és ráadásul kihív­ta a mohamedán világ keserűségét és ellenszenvét is a franciák iránt. Egyip­tomban állandó arab komité gyűjt élel­miszert. pénzt, kötszert, gyógyszert a felkelő seregnek és a tőhbi arab álla­mokban is állandó pénz gyűjtés folyik a háború céljaim. El Atras ma az egész arabság szimpátiáját bírja. A francia helytartóság rossz politikusnak bizo­nyult. Szüntelenül ébrentartotta az arab cl fen szén vet a szomszédos angol mandátumokkal szemben, „ azt gondol­va, hogy ezzeí önmagának használ. De elfeledte azt, hogy az arabság nem elégszik meg szavakkal, hanem — ha primitiv módszerrel is, de egészen ala­posan megvizsgálja, mi jön a szavak nyomában. De csodák csodája: a szom­szédos Palesztinában, a zsidó nemzeti otthon problémája dacára, nyugalom és béke vau. ügy látszik, hogy a sziriai uj fran­cia helytartó sem érti jobban a dolgát. Joavenel szenátor először a béke jel­szavával és a sziriai parlament és füg­getlenség Ígéreteivel jött, amelyben a franciáknak csak kisegítő 'szerepük van. Azután már úgy formulázta ígé­reteit, hogy: béke a bekötőknek, harc a harcolóknak/« — s emellett feltétlen megadást és fegyverletételt követelt. Ma pedig már úgy akarná megoldani a súlyos bajt, hogy a külöraböző tör-1 zsokét próbálja egymás ellen tüzelni. A dmzokat rablóknak tartja, akiket csak véres karddal fehet letörni. De a lázadás folyton terjed. A fran­ciák most hatalmas seregeikkel uj stra­tégiai módszert dolgoztak ki. Három oldalról támadják a felkelőiket és a Pa­lesztina! — déli ~ határ felé igyekez­nek szorítani seregeiket. Meg keli ad­ni: a druzok és szövetségeseik súlyos helyzetben vannak. AzelötJ a probléma előtt állnak, hogy átlépjék-e a Palesz­tinái határt, ahol egyrészről az arab­ság szimpátiájával, másrészről azon­ban az angol fegyverekkel találnák ma­gukat szemben. Már pedig az angolok­kal nem igen akarnak s nincs is okuk harcba keveredni. A problémát egészen ügyesen oldották meg ezek a »barbár« törzsfőnökük. A fegyveresek még közelébe sem jöttek az angol határőrségnek, amely Metula zsidó kolóniában és környékén állomásozik, — ellenben a sebesültek egyszerűen átjön­nek vagy áthozatják magukat a hatá­ron. Itt azután kitűnő ápolásban részesül­nek A francia seregből már jónéhányam szöktek át. Különösen az idegen légióból. Ezek között volt néhány német, akiket hazájukba szállítottak vissza. A francia hírekkel szemben a felkelők proklamációban adták tudtára a keresz­tény lakosságnak, hogy' vallása miatt senkinek még a hajaszálu sem görbülhet meg. Az a felkelő, aki ezt a parancsot megszegi a legsúlyosabb büntetésben ré­szesül. »A felkelő szabadságharcosok, — mondja a proklamáció -- csak ellenség ellen harcolnak«. Ezzel szemben Hasszán el Charat, a Damaskuskörnyéki csapatok vezére ki­jelentette, hogy ha a franciák még egy­szer bombázzák Damaskus!, vagy a druz falvakat, akkor bosszúból felégeti a keresztény falvakat. Ugyanez a vezér a következő levelet intézte az egyik beruti keresztény-arab laphoz: »Békesség! Ti tudjátok mi történik az országban. A harcok még a régi generá­lis idején kezdődtek. Mikor ez elment, jött a másik, akit Jouvenelnek neveznek. Mielőtt idejött, azt mondta, hogy: »én hozom'nektek a függetlenséget« s több effélét Az egész világ megtelt örömmel s várta, hegy mielőbb itt legyen. De én tudtam, hegy ez csak taktika. Ö azt hitte, hogy ezek a nemzeti felkelők abba hagy­ják a harcot és megadják magukat — s nem tudta, hogy nekünk vannak embe­reink, akiknek esze és agya egy egész világot foglalja be«. »En azt akarom, hogy adjátok tudtára ennek az átkozott Jouvenelnek, s ha nem tudtok vele találkozni, álékor üzenjétek meg az egyik kormányzósági hivatalnok­­kai, hogy negyven embert tette kockára az életét s elindult hogy fejét vegye en­nek az urnák. Készüljön tehát s várjon reájuk. Ha az egész francia hadseregét gyűjtene is maga köré, — nincs menek­vés, mert feje vétetik«. »íme, én adok nektek három napot, hogy ezt tudassátok vele. Ha tudatjátok, hálás leszek, de ha nem, életetek forog kockán. Olvastam, azt irta a ti ujságtok­­ban, hogy »ezek a lázadók kereszténye­ket gyilkolnak.« Tévedés. Nem gyilkolunk senkit, csak ha ellenünk támad, legyen az keresztény, vagy moszlin. Mert ez a karú nem vallási, mint ahogyan te meséled, hanem nentzeti: hogy kiűzzék ezt az ide­­geirkomtányts függetlenné tegyük az or­szágot. Ez a béke! Hassan tó Harat«. Amilyen egyszerű és primitiv ez a le­vél, olyan az írója és olyan az egész felkelés. Ki merészelne jóslásokba bocsáitkozni? I». itw» «SSIíSSL amelytől taalc, siep-Felkérem t. vevőimet, akiknek a bevá­sárlási nyereményszelvényük van, szíves­kedjenek mielőbb azokat átnézetni, mivel a húzás dec. 21-én Dr. Popov közjegyző közbenjöttéve! már megtörtént, LUKACS parfüméria, jiüvisad. ______ ___í >298 _H- mülAbak, mükarok „|§L ■MM EGYENEST AUTÓ FŰZŐK, ■lÉg tü BETEGTŐL» KOCSIK egyedüli készítőié SCHÖNBRUNN VÁLLALAT SUBOTIgA, PAJE RTTJUSDŽIĆA ULTCA 20. Legjobb az idén "98 VT az uj fVisravetz Album Kapható minden jobb könyvkereskedéshen* S t SaSS5ö!r&B ASZÚ BOR literenként 40 dinárért kapható | 10775 A LLOYDSÁN BHGas>SKB&cr'c> a a «sEscrsmBessancS csak gramafon mellett lehet JUÍUCLUIU Szépet jót olcsón vehet Viktóriánál, Subotica, Zrinjski Irg 2. 10767 Sugár fűszeres mellett. VÉDJEGY: Az előkelő és müveit világ csak és kizárólag VÖRÖS LÓTUSZVIRÁG AZ ■ (-/? -yj s-y~­­^ ETIKETTRE RÁGÁSÁVÁ / Tn / /fé " /----------------------------------------* €/s ernane®t<ytn<a yyeyenumi ,y ggárímángl használ // KAPHA TÓEREDETI GYÁRI ÁRON MINDEN ELŐKELŐBB ÜZLETBEN VÉDJEGY: VÖRÖS LÓTUSZVIRÁG AZ ETIKETTRE RAGASZTVA \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom