Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-01 / 1. szám
1926. január !. BÄCSMEOYE! ITAWl FABULÁK Némely poétáról, fiit valaha egyszer idegen földeken egy Poéta, ki minden javakkal és ennek felette egy igen szép és szerető kedvessel megoldatván. ím mégis boldogtalanságról panaszoikodik az ő írásaiban. fis irigykedéssel szemlélvén ezen szemtelenkedést egynémelyek a szentek közöl, szólaltak az Úrhoz: — lm ajándékidat meg nem becsüli c pokolfajzatia és boldogságában is mindig boldogtalanságról sanyarog versezettyében és szerelmese. hűségében is annak hűtlenségét kesergi. Vedd el azért tőle az aszszonyt, hogy már egyszer csakugyan csalódván oh- mélységes fájdalmat erezne, hogy sem vigasztalódni. sem sírni nem tudván, éhen haljon. És elvette az Ur az asszonyt ama Poéta mellől. Ki midőn elveszte kedvesét, ficni halálozik meg éhségtől, sem nem gyilkol! önmagát, mint sejtek, liánéra ehelyett más írásokat ír vala most már ékes tréfákba formulázván sorait az asszonyokról, fis semmit sem veszte, de sőt méginkább több pénzeket kap vala az ő Írásaiért. * A galamb ás a birka. Vajmi csúnya a mód, ahogyan a galamb táplálkozik, — úgymond a birka, — -midőn látja vala, hogy a galamb egyenkint szedegeti és egészben nyeldesi cl a buzamagokat. Azzal leíekvék ö maga és nagy nyugodtan és dölyfösen kérődzeni kezde. * Rókának az ö fortélyosságáról. Midőn meghalálózék az állatok királya. az ő özvegye im parancsot ad vala minden alattvalóinak, hogy bizonyos napon elébe gyülekeznének mindannyian, hogy ügy férjet választhatna közülük, fis ékesen mind megjelentnek, de a Róka. ki yafamellyes gonosz szándékból vesztét akarja vala a királynőnek, csak nem jelének meg előtte. fis kilépvén a királynő, oly igen tetszenék neki a sok csinos egybegyűltek, hegy taiántán alig tudott volna választani közülök. fis megkérdező szolgálóitól, ha vajon mind együtt volnának-e az alattvalók. Kik zavarodottan feleiének, hogy mind együtt vannak ugyan, csak a Róka-, ki mondotta, hogy úgysem akar a királynő férje lenni, nem jelenek meg. Kiért azonban nem volna kár, mert sem ékesség, sem jóság, nincs benne semmi, fis szóla a királynő: Hozzátok öt is elém. hadd lássam, ki azon vakmerő! fis eimenvén és visszatérvén a szolgák újságolják vala, hogy a Róka minden bizonnyal sejtvén sorsának gonoszra fordulását eltűrték eme vidékről. fis Iecsiüggesztvén fejét már-már szomorkodek a királynő, fis elbocsátván minden egybegyűlteket, zokog vala és eped vala a Rókáért. fis még egy évig szenvede és azután meghala bánatában. Élt vala egyszer egy másik Poéta, ki napról-napra irogatá az ö ékes írásait, mellyeket azonban nem fogadénak oly tiszta megértéssel és örvendezésekkel, mint azok méltán megérdemelték volna. Eltelvén pedig a Poéta napjai, ő maga meghalálózék s az Ur elébe vitetek, holottan így szól vala az Úrhoz: — Lángoló lelket és elmét adtál Uram és én méltatlan szolgád, hogy köszönjem azt meg neked? Mert QlG>X3íQ. ♦) soha nagyobbra nem éhezik vala szivem, mint csak arra, amit emberségemből meg te tudtam alkotni. Énekelvén i>edig örvendező valók ének lésem közepette, mert hívéin, hogy len igéidet vallom az emberek leikébe és te lásd szívemet, hogy sohasem martain a hozzám hasonlókat. le nem kicsiny-lém a nálam talántán kisebbeket és meg néni irigyléin, kik szebben daloltak, mint én. De engedj • meg gyarlóságomért, mert mégis fájdalmas volt látnia a te szolgádnak, hogy mások dolgait olyannyira értékelik vala. hogy még az iskolákban is tanítják és ugyancsak tudós férfiak könyveket irának a bennök foglalt mély értelmek szépségeiről. Téged azért ezúttal arra kérlek, hogy elérkezvén annak ideje, midőn látandják az én Írásaim d i cséré t revai óságá t: ! égy kegyes akkor, hozzám, hogy néhány napokra, lélekben visszatérnék a. földre és elvegyem jutalmamat, mit eleddig el nem érhetők: örvendezvén azokban, hogy munkáimat ngy mint kelljen, megértik. Kedveié pedig ötét az Ur ezen beszédje miatt, s mindeneket megígér vala. hogy örömére és jutalmazására megcselekszik. Elérkezvén pedig azon idő elengedi őt az Ur az emberek közé. A Poéta pedig rövidebb idő múltán. mintsem hogy szabadságának napjai teljesen végokhoz közeledtek volna, visszaérkezék és ezeket monda az Urnák: — Elértem, Uram és láttam, amit óhajtottam, de bár inkább soha eszembe ne jutott legyen, hogy ezeket láthatnám. Mert iskolákban tanítják ugyan az én dalaimat és mindeneknek hirdetik, hogy nagy elméjű ember valók életemben s egyaránt elítélik azon csöppnyi keveseket. kik nem értékelnek úgy, mint íuegórdemieném. Ám mindezek nem T9. otehfc,, úgy történtek vala Uram, mint kezeiéül akkoron. És szomorkodám, látván, hogy tudósok, kik akkor mondák, hogy nem értik müveimet, most mind vetélkednek egymás közölt. hogy melyikök érti helyesen soraimat. S azok, kik legjobban magvarázzák s hirdetvén hirdetik, hogy értenek: azoktól undórodék s azok lelkében csaíódék leginkább, mert Uram. én a sziveknek irtani dalaimat s azok agyvelejűkkel mérik azokat. Serényi János BÚTOR SZÜKSÉGLÉTÉT Io-o:rsúbban szereibe ti 1": 11013 Nagy Varjas Rikus as falosnješternčl, Suboiici, V!. Vu’;ovičcva 3 MEINL TEA UJ TERMÉS FIÓKOK: SUBöTiCA: Sfrossmayerova ul, 22. (Halpiac) SOMBOR: Kralja Aíeksandra ulica nos» (Fő-uccaJ «BmanannH matass mmsmmm» m ara • 6í 3 1 1 Rendkívüli árleszállítás az újévi ünnepekre 1925. december 21. - 1926. január 6. 1 liter kelebiai asztali bor (Piukovits József kelebiai termése) Jelašićeva ulica 4. sz.
