Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-01 / 1. szám
1926. január 1. BÄCSMEGYEI NAPLÓ Utitarisznya Este Pompeiben Tapossuk a homokos sarat, az c-lbusuit estét és az cső türelmesén csipog a széles kőkockákon, — hja, itt gyakran van rossz idő, a Várur minden csekélység miatt megharagszik. felhőket köhög ki magából, mire a hcmulnsz felhők is köréje gyűlnek, mint aggódó rokonság. Csak nem fog lávát köpni? A rosszul világított kis vendéglőben iiiig vált valami ennivalói Egy szélhámos gyöug.várus kimViga».ia hamis kora Hja ft és szemtelenül drága iáváköVeit. A borjúhús itt . is kecskéi jelent, a sajt pedig, sós,és száraz, mint a.holland (engejrésztöriténetekben. Ismét nekivágunk az. csőnek, a csüngő, csúnya iucspkuak, alig cgy-kct ázott ember az uccán, pedig még nincs késő, de se zene, se mozi, se duhaj szó, csak az áhiiaíos, villanyfüzórcs templom tiindökSk: ebben a hosszú, sáros, álmoskedvti faluban. F-dmegyünk a lakásunkra s a Vczu\ ot kémleljük a sűrű -felhők és ferde esősávok lomha, fekete''bizonytalanságában. Várunk', ásitozunk, csodájuk az cső türelmét. Korán van még, Hatalmas szárnyas ajtónk pedig épp a Vczuvra néz — mit is csinálnánk egyebet? . A háziasszony mellénk ál', — A kitöréseket tetszik várni? , Oh, igen. látni néha kis vörös leheUetet. un alilo rosso, de két-három hét C.öttl sok-; ka] szebb volt. Mintha csak lángok jöttek volna! Hosszú, sovány kezeit fe-llóbálja. | hogy a lángok lobogását jobban érző- ! leit-e előttünk. Fiammc! Elszánt türelemmel bámulunk bele az esőszálas. felhős, feketeségbe. végre csakugyan megjelenik egy »alfoo rosso«, ■ mint egy nagy gyárkémény sóhajtana az éjszakában. Semmit se félelmetes. Szinte tapsolva szeretnék kérni, hogy j még. de. most kicsit erősebben, hara-1 gosabban, több lánggal és borzalommal, | azonban csak nagy-sokára' Satunk me- j gint halvány lehelletet, mely gyengébb i még az elsőnél is. Maguk, sohase félnek, asszonyom? ! -- kérdezem a háziasszonyt. — Nem uram, — mosolyog a szőke j donna. — A Vezúv már kétezer, évei csendben van, talán csendben lesz ezen-1 túl is. Az ember mindenütt veszélyben j van, nemcsak egy tűzhányó közelében. I Aztán meg is!ten kezében vagyunk j mindnyájan, akár itt, akár ott északon, j az önök földjén. Rá bóli n tok és hallgatagon, csökö- I nyöscir bámulom a végtelen esős éjsza-kát. Hátha mégis. Hátha'fiátok lángokat és hallok robajokat, mim néhány i héttel ezelőtt. Nyúlnak a percek, a ne-1 gyedórák ... mindhiába. Csend van. sö-1 tétség van. csak a Santa Maria de! Ro-! sarló kivilágított szobra virraszt azéj-l szakában. A múzeumban alusznak már a lávás j hullák. a hason fetrengű asszony, a | kínlódva forgolódó kutya, a tekintélyes | patrícius, aki ruhát tart a szája elé, | mert köhögésre i.ngeríi a -láva kénes I füstje; ßs a langyos, esős éjjelben szendén alusznak a házak, a kutak, a csonka oszlopok, az, amfiteátrum, a. mozaikos kút... oh, milyen nagy béke alszik most Tömpéiben! Kétezeréves béke. Akkor hirtelen iaijal'és' robbajjai megszakadt az élet. a korzó Fortuna utján, a kereskedők 'rábeszélő rikácsolása, a j borbélyok gálánsul csicsergő modora. | A színházban (alán előadás volt hirdet- j ve délutánra, a -rimák vastagon ken- j ték arcukra a viaszos festéket, a Vit-1 tiusok házában fürdőben viháncol a fia- j taJ ur egy egyiptomi hctérával, a Ba- i siKcában sanda görögök veszekednek 1 haragos, vörösnyaku római gabonások- j kai és borkereskedőkkel Parisa épi- • tesz ház.t. mint mindig, most is zajos, zenés, mozgalmas, Diomedes házában j pedig úgy; látszik, a penatestek ürme-1 pe van ma. Vénusz tcmplo-mában szagos fii^pk égnek az oltáron és a fürdőkben gomolyog a gőz, izzadt, . lepedőbe csavart testek hortyognak a pihenőben. Jupiter templomában -nagyba, a kopácsiéinak a kőmivesek, pár hónap múlva talán már. készek is lesznek, a »Kis Szinház«-ban hangversenyre készülnek a zenészek... augusztus' huszonnegyediké van, forró, tikkacft délután. Azután néhány lökés, néhány eszelős perc, kiáltás, vrsitás, száladás, néhány kapkodó ájult mozdulat... Aztán csend... Béke... Halál... A pampéji'ek élete megszűnt, de uj Az antiszemitizmus kezdökorában ez I a téma -keresztények és zsidók közt min- i dig kellemetlen bár néha cikerűlhétet; len — beszédtárgy volt. TI kérdést tár- 5 gyalva- a különböző - felekezetek képvi! seh'ii nem lehettek egymással szemben sohase teljesen őszinték. Az, antiszeniij fák ilyenkor -szórdinót alkalmaztak a i hangos hangszerükén, a filoszemita ke- i resztények (mert akkor még ilyettek is 1 voltak) ignzi meggyőződésüknél citcrgikfisabban Ítélték el Vcrhovayuak és tanítványainak a módszerét, a zsidók pedig mindenképp zavarban voltak, mert használni szerettek volna, a fajtájuknak, s attól tartottak, ártanak neki. ha nagyon »kirohan.nak«. — így aztán •»elfogulatlanok« s »objektivek« iparkodtak maradni több-kevesebb szerencsével. Az okos keresztények és az okos zsidók kerülték is lehetőleg, lta együtt voltak, ezt az »unerquicklich« témát. Egészen másként festett ez a dolog i-rói körökben, nemcsak a-zért, mert az irók nem olyan okosak, mint a többi oktalan ember, de azért is, mert köztük az érzések bátrabban és őszintébben mertek megnyilatkozni s a kölcsönös bizalom és megértés is rendesen nagyobb szokott leni ti, mint bármely más mesterségnél. Lessing és Mendelssohn közt- aligha fejlődhetett volna ki olyan meleg barátság, ha c két ic- Ick férfiú például politikus vagy rövidáru kereskedő lett volna, mint Így, hogy mindketten in litteris működtek és találkoztak. Akkoron köztünk is minden kis Lessingnek megvolt a maga kis Mendelssohnja, — némelyiknek több is, s őket egymásközt nem zavarták azok a tekintetek, amelyek a többi emberiséget feszélyezték. A szerkesztőségekben, az irodalmi'kávéházakban és Bohemia egyéb berkeibe.’.) ez a bájos ügy állandóan napirenden volt, s ott a kii-1 1 önhöző vallásnak (mert akkor még j csak vallásvédök voltak az antiszemiták és nem fajvédők) olyan nyíltsággalbeszéltek róla, mintha csupa égy gondol-' kozásúak ülnének együtt. Kaas Ivor bú-, ró pt dául zsidó pályatársai előtt se tagadta, högj' ő bizony (nem tehet róla) • — bár nem egy zsidót szeretett és becsült — meggyöződéses antiszemita, Acsády Ignác pedig hasonló szókimondással éppen vele szentben idézte Frigyes. császár hires szállóigéjét, amely szerint az antiszemitizmus: erkölcsi bujakor. De azért nem haragudtak se általánosságban, se egymásra, s bár: mind a ketten javíthatatlan vitatkozók és csökönyös Rechthabcr-ek voltak, továbbra is a legjobb viszonyban maradtak. AcsádV azért a soviniszta dán bárqt kedves Ivofkám«-nak,. ez pedig a hézsidó barátját 'édes Nácikám -nak hívta a szent édeímes disputa alatt és után is. Reviczky Gyula, ez a rokonszenves líráin jeles költő ... épp ügy mint Ábrányi Emii, Szabó Endre és irtás ibcráíisi irók és poéták gyógyíthatatlan antiszemitának látszott. Druszája, a 1 életek jöttek, uj Vittusok, uj Vénuszok, u.i Jupiterek, uj rimák és uj tözsdések. Az élet túlnő a Vezuvon, a borzalmakon, a katasztrófákon, a kataklizmákon, a temetőkön, -mert — ó, ezerszer jaj! — az élét elhagy bennünket, elhagyja bálványainkat és kőcsodáinkat, elhagyja a múltat, Babi'ont éppúgy, iont az athéni Akröpoiiszt vagy az éietöröniös Ponipe.it. Az élet örök s csak mi vagyunk halandók, akár Pompeit Jakjuk, akár Parist. „ A/, eső esik, az éjszaka vigasztalan. Mii, gyerünk lefeküdni.. ■ Jóéfí, asszonyom! j nagytehetségü, de egyszersmind nagyí szájú Verhovay Gyula egészeit a ínaí ga rendszeres gyűlöletének, hóbortos, I de tetszetős elméletének és ordító fana- 1 tizmusának a bűvkörébe vonta. Ha szó j '’olt « kinos kérdésről, belesápadt. Kü. iöuben is haíavány tüdőbeteg arch j ilyenkor fakó lett s a szeme lázas fény- I ben égett. Pár évvel a halála előtt re- I videá-lta a fajpolitikáját, sőt párbajozott 1 is az antiszemitizmus egyik telielségte. ici, de igen tüzes apostolával: Zará-u. dy A. Gáspárra', Aki ismerte a kitűnő ! költő fájó lelkét és -kényes természetét, nem fog csodálkozni, ha elmondom, hogy társaságban, ha jelen is voitám (akkor leginkább a Fiume-kávéházban találkoztunk), -a »Függetlenség« ver.A-'cikkfrázisait' szegezte a zsidók ellen, de ha kettesben diskuráltunk, óvatosan kerülte a kérdési. Finom lírikus lelke irtózott attól, hogy négyszemközt kifejezést adjon a gyűlöletének azon embercsoporttal szembén, amelyhez az a barátja tartozott, akivel épp beszélt. Mi ketten, bár az -antiszemitizmus kérdése örvénylett köztünk, őszintén szerettük egymást, sok kedves estét és kávéházi délutánt töltöttünk együtt, s. ha Szabó Bandiék (Szabó Endre és neje Nogáli Janka, szintén telivér zsidógyiüölök), értesülve Budapestre érkezésemről vacsorára hívtak, odainvitálták Reviczky! is, mert tudták, hogy ezzel mind a kettőnknek örömet . szereznek. Budapesti estéimet akkor jobbára az ö társaságában töltöttem, s ha késő éjjel hazakisért szállodai szállásomig, ritkán engedtem öt ház abandukol ni, hanem' ágyat állíttattam részére a szobámba (l forintba került e jó időkben ez -a lukszus), s a költő szívesen fogadta cl a vendégágyat, mert a> hónapos szobájában távolról se volt olyan kitűnő fekvőhelye. Mégse aludt el mingyárt, hanem beszélt-meséit, fejtegette a vi- ] -lágnézetét (amely szerinte távolról se volt annyira schopc-nhauerns, mint a 'kritikusai állították), kikelt Csiky Gergely ellen, aki »drámákat mer írni anélkül hogy költő volna« (Istenem, hányán mernek ilyet ma is!), szóval beszélt mindenről, csak a »kérdés«-rő" nem, amelyet ón se firtattam, mert láttam, hogy feszélyezi. Akkor se tért rá a témára, amikor az állásfoglalása megenyhült s a szenvedelmes gyűlölete a szokásos elfogultsággá csökkent. Csak egyszer nyilatkozott meg -c tárgyban. Vcrhovayról volt szó, s azt mondta: — Hidd cl, igazi talentum volt, s kár, hogy. oly csúnyául letört. Csak egy hibája volt: a féktelen antiszemitizmusa. Talán már ö is megbánta... . Így adta tudtomra, ezzel az is szócska’..al, hogy megtért. A zsidógj ülőiét e zsenge korában elöbb-utóbb »megtértek« az emberek, s megtörtént, hogy 'alaki mint notórius antiszemita feküdt le. s másnap mint normális ember ébredt föl. Vádnay Andor intranzigen-s antiszemita képviselő- j ként kezdte a politikai pályáját, ame- i Szenteleky Kornél RÉGI IDŐK, RÉGI ÍRÓK Iria: BAEDEKER A NAGY PER íyet mint -liberális főispán, »gutg’smnt« miniszteri tanácsos és mint szabadelvű publicista fejezett be. S akkoron, ha: valaki ily metamorfózison -esett által, nem is tette ki magát annak, hogy ráfogják, miképp a zsidók fizették meg. Nem vádolta őket senki azzal, hogy zsidóbérencek, —- inkább hitték róluk azt, hogy elővették a jobbik eszüket. A mostani antiszemiták, akik 'eüfonisztikus szempontból fajvédőknek nevezik magukat, ilyen frontváltoztatásra, úgy látszik, nem igen hajlandók. Kevésbbé tehetséges emberek, mint az. elődeik voltak, s »jobbik« eszük talán nincs is... iíydiféíé »megtért« volt a hires Esti Levelek kitűnő szerzője Tóth Béla is, akinék az érzés- és pártváltoztatása egy kis darab magyar kultúrtörténet. Ö a tisza-eszlári _ bünpör végtárgyaiásáig (így hívták akkor a fűtárgyalást) zsi- I dó ellenes volt egészen a legszélső ! síöekerizmus-ig, đe Nyíregyházáról, ahol [ á nagy pór hat héten keresztül folyt, j gyógyultan jött vissza. A bünvizsgá'Atiíiak s a vádlottakkal meg a tanukkal való elbánásnak az. atrocitásai anyira j felbőszítették, hogy nyomban az ei-I CHI'párthoz szegődött, s bosszú ideig nem I veit á ’ zsidók ügyének lelkesebb védője s az .ellenük indított mozgalomnak j szciivéildmesebb ostorozója, mint ö. Ez j a lelkesedés később szelíd türelemmé enyhült, türelemmé, amely mindent j megértett s ennélfogva mindent meg; öocsá.itoít. Később éleiének utolsó évcij hón egy kissé újból a fiatal hangiik'! lók • az antiszemitizmus 1 felé köj zeledett, csak csekély oldalkacérkodás- I sál persze,' időnkiuti hajszálvékony lé’i[ sexekkel, amelyeket az Esti Levelek I o'vásói alig vettek észre, de a barátai: i mégis (s a zsidók köztük sajnálattal): kénytelenek voltak konstatálni. Természetesen még mindig és okkal-ioggal. azok közé kellett öt száipitanf. akik az üldözött, felekezetid szemben a türelm esség ember les szempontjait és a jogegyenlőség megingathatatlan szent principtun-ait soha föl nem adnák. Velem nem egyszer vitatta meg ezt a kérdési,. mert hiszen az épp akkortájt született, amikor a. mi nemzedékünk az irodalomban föllépett. Az akkor ahsziircl, sőt hóbortosnak látszó mozgalmat — amely négy évtized mu'vu a zsidóságra katasztrofális csapás lett — Istóczy Győző, a rumi kerület órsz. képviselője indított meg. 1875-ben Duíticsuil-Marigny egy antiiudaikus röpitatának, a lefordításává! s egy képvisélőházi beszéddel, amelyben több volt a .najvság, -mint az agyafúrtság. (Mis követőinek a szereplésében meg jóval több volt az agyafúrtság, mint a naivitás.) A parlamenti »szónok« föllépését" általános derültséggel, a francia brosijr fordítását pedig fagyos közönynyel fogadták mindenütt. A magyar publikum, amely félszázad előtt amúgy se gyakran kereste föl a könj vesbottokat, ennek a rophatnak a kedvéért se tett kivtelt, s bizony kevés példány fogyott . el belőle. A nyugtalan urát s a. sovány brosúráját akkor senki se vette komolyan. Ki gondolta volna ama hberá'is esztendőkben, hogy e furcsa agyrémből valaha politikái Programm.dúsan jövedelmező üzlet s egy jobb sorsra érdemes népnek a katasztrófája lesz? ... Tóth Béla, mint kiváló műveltségű áirópécr (akit Így jellemzett egyszer valaki: magyar ember frakkbanciänderrel. mert kevesen tudták úgy egyesíteni a magyar gondolkozást a nyugati világnézettel mint ö) természetesen, amikor élete végszakában a szabadelvű álláspontján egy kissé megrendült, akkor se válhatott antiszenvfává. Nagy erudiciója és őszinte vallásossága ezt egyszerűen lehetetlenné, tették. (Jó keresztény nem lehet igazándi antiszemita, mert hiszen. a vallása szerétéire tanítja és nem gyűlöletre.) -Mégis: ekkor már néni vplt teljesen e1- iogu'atian — s vájjon ki az? — -bben a kérdésben, s amikor védte a zsidókat és ________13. okfok
