Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-01 / 1. szám
2. nirial 1926. január 1. Becskerek város közgyűlése A jövő évi költségvetést levették a napirendről Velikibécskerekröl jelentik: Becskerek város kiszélesített tanácsa csütörtökön délután három órakor tartotta 1925. évi utolsó közgyűlését a vármegyeháza nagytermében, Alekszic» Bogo'jub polgármester elnökletével. A tárgysorozaton mintegy nyolcvan kisebb fontosságú pont szerepelt, a legfontosabb pontot, az 1926. évi költségvetést levették a napirendről, mert a tisztvi!ők beosztásáról még nem történt döntés és emiatt a budget nem készülhetett el teljesen. Nagyobb vita fejlődött Krizsanov Pál városi főszámvevö nyugdíjazása körül, amit Ankics Sozsó és BcsÜcs Nikola javaslatára egyelőre levettek a napirendről. Tudomásul vette a közgyűlés a belügyminisztériumnak azt a rendeletét, amellyel a kii földiekre eddig kivetett idegenadót eltörlik. Ezt az adót, mint ismeretes, egy korábbi belügyminiszteri rendelet alapján vetették ki a német állampolgárokra retorzióképpen a Németországban kivetett idegenadók miatt. E tekintetben azóta megegyezés történt a SHS királyság és Németország között és ennek a’apján a többi idegenek adóját is megszüntették. A közgyűlés elfogadta a becskereki iskoiaszék 1925. évi költségvetését, amit már a belügyminisztérium is jóváhagyott. Tudomásul vették, hogy a vármegyei közgyűlés elfogadta Becskerek város 1925. évi költségvetését; Eienkivül különböző iskolaépületek javítását hagyta jóvá a kiszélesített tanács. Foglalkoztak a kövezetvám beszedése körül tapasztalt .zabá'ytalanságokkal és fokozottabb ellenőrzésre utasították a tisztviselőket. "^Elhatározták, hogy mindazok, akik pausálét fizetnek a világítási áramért, a jövőben havonta 6'25 dinárt tartoznak fizetni minden égő után azokban a hónapokban, amikor a világítást nem használták. A városi tanács javaslatára megállapították a nappali motoráram diját is, ame'y a' javaslat szerint kilowattonként öt din rnál kezd“dik és az Randevú Iria: Farkas Frigyes — A császárnő vagyok! —• csörögték a láncok és a metsző, hideg szél mint kigyósziszegés süvített az ezerkétszáznegyvenes száműzött tűiébe. A szuronyos őrökkel megrakott szán halálos lassúsággal vánszorgett a hómező kön a randevú .színhelyére, Fedor pedig önkívületben hallgatta a csuklóját dermesztő láncok zenéjének egyre víszszatérő refrénjét: ' A császárnő vagyok! A császárné vagyok! Két nap óta csak ezt hallja és nem tud menekülni előle. Tegnapelőtt rúgta el magától az asszonya ezzel a szóval, azóta a szél ezt röhögi és sírja az agyába és ezt a szimfóniát kalapálták a láncokkal a karjára, hegy méltó gyászdal kisérje a szibériai temetési menetben. Ezt adta emlékül az asszonya: a cáruö, Fedor ezredes pedig elfogadta az emléket, sa in állta az asszonyt, akinek esászarnőiiek keli lennie és gyűlölte a cárnőt. Az asszony sirt, — a császárnő pedig parancsolt. És az asszony randevút igért. Tegnapelőtt még a császári park hópihéi szálltak Fedor ezredes köpenyére. Két napig várta dermesztő hidegben az aszonyt, az ő asszonyát, hogy még egyszer láthassa, hogy még egyszer beszélhessen vele. Pedig akkor már tudta, hogy vége mindennek." ‘Két hét óta nem nyert bebocsátást a téli palotába és a belső lakosztályok fehér függönyein uj férfi sziluettjei olvadtak SACSMEGYEI NAPLÓ Gömböseket áramfogyasztás nagysága szerint fokozatosan csökken. Ekörül nagyobb vita keletkezett, mert többen azt követelték, hogy a kisebb áramfogyasztóknak a diját állapítsák meg csekélyebb összegben, hogy ilyen módon támogassák a kisipart. A közgyűlés végül is a városi tanács eredeti javaslatát hagyta jóvá. Feleme’ték a városi tisztviselők utazási átalányát. A polgármester napidiját beogradi utazásnál 150 dinár hiTyett; 200 dinárban, más városokban 100 he-1 Olaszország imperialista törekvései a Balkánon Chamberlain és Mussolini rapalléi tanácskozásának eredményei Rómából jelentik: Mussolini miniszterelnök és Chamberlain angol külügyminiszter rappálói tanácskozását a fasiszta sajtó jelentős nemzetközi eseménynek mondja. A tanácskozásról kiadott szűkszavú kommüniké és az államférfiak titoktartása nagy teret nyújt a találgatásoknak, azonban a fasiszta sajtó azt irja, hogy az orosz-török szerződést nem lehet lebecsülni és ehhez a megállapításhoz kapcsolódik a rapallói megbeszélések border ele. így a hivatalos Tribuna azt irja, hogy Olaszország az a nagyhatalom, amelynek a Balkán politikai eseményeit figyelemmel kell kísérnie és gondoskodnia kell erről, hogy idegen beavatkozással a státus quo meg ne zavartassák. A török-orosz szerződés és a török külügyminisz'ternek Nincsiccsel folytatott tárgyalása adott okot a hivatalos lapnak erre a kijelentésre. Olaszország ilymódon a Balkán védője akar lenni. Ugyanilyen imperialista szellemben ir a katolikusok lapja, a Corriere d!Itália, amelynek a fasiszta-körökkel való szoros kapcsolata ismert. Rapallóban hir szerint Anglia és Olaszország között mészszemenö diplomáciai együttműködés progremmját dolgozták ki keleti és Közép-Európa, valamint a Földközi-tenger kérdésében. A szelyett 150 dinárban, a többi tisztviselőkét 100 helyett 150, illetve 60 helyett 100 dinárban állapították meg. Tudomásul vették a becskereki rendőrlegénység számára történt ruhabeszerzést. Nyugdíjazta a közgyűlés Gifinger Zsigmond városi tanácsos, anyakönyvvezetőt, akinek részére szolgálati évei alapj ín teljes fizetését állapította meg. Több más kisebbfontosságu ügy Ietárgyalása után a közgyűlés este hét órakor ért véget. repet Anglia és Olaszország között felosztották. Olaszország azonban mindenekelőtt a Brenner - hágót akarja biztosítani és az adósságainak gondjától kíván szabadunk Chamberlain Londonba való visszatérése után ennek érdekében fog közbenjárni •****? Londoni jelentés szerint a Daily Herald feltűnő kommentárokat fűz a rapallói tanácskozáshoz. A lap szerint Mussolini és Chamberla n tanácskozásán angol - olasz - görög szövetségről volt szó, amelynek éle Törökország ellen irányai. Olaszország és Görögország kész Anglia törökellenes politikáját támogatni, bizonyos előfeltételek mellett Olaszország szabad kezet kér Kisázsia délnyugati részében és Arábiában, valamint háborús adósságainak elengedését Anglia részéről, Görögország ugyancsak Klsáz.siában, Trá' ciábah és Szmlmában kivan terjeázkedini és Olaszország részéről hátvédre számit Bulgária és Jugoszlávia ellenében. A szövetségnek akkor volna igazán jelentősége, ha Anglia a Népszövetségtől mandátumot kapna fegyveres fellépésre a mosszuli kérdésben Törökország ellen. Az angol munkáspárt lapja nagy megütközéssel ir arról, hogy Locarno után ilyen háborús szövet' ség létrejöhet. nem engedik Bécsbe Rendet akartak csinálni a kaaippskeresztesek kozott, de nem kaptak vízumot Bécsből je’entik: A magyar fajvédők vezérei, Gömbös, Eckhardt és U min karácsony élőit megjelentek a budapesti osztrák követségen és beutazási vízumot kértek azzal a mcgokolássa! hogy az ünnepeken Becsben akarnak üdülni. A konzul kijelentette, hogy mivel ekszponált politikusokról van szó, az osztrák kormány engedélyére van szükség és annak megérkezéséig a vízumot nem adhatja meg. Másnap a három fajvédő vezér azt az értesítést kapta az osztrák konzulátustól, hogy a külügyminisztérium a beutazási engedélyt megtagadta. Az osztrák kormány ugyanis megáüapiiotta, hogy Gömbösek azért akarnak Bécsbe utazni, hozy a kampóskeresztesek pártjában kitört ellentéteket elsimítsák. A bécsi kampóskeresztesek pártja — mint ismeretes — szakadás előtt áll. Habár a pártnak a kétmillió lakosságú Becsben mindössze ötszáz tagja van, ez a maroknyi csoport sern tud összeférni. Az elégedetlenkedők leleplezték az elnökség tagjait és rábizonyították a vezetőkre, hogy csalnak, lopnak és titokban zsidókkal paktálnak. Az elégedetlenkedők elhatározták, hogy kilépnek a „nemzeti szocialista pártból“ és megalakítják a „nemzeti szocialista szabadság-pártot.“ Az anyapárt elnöke, Schu’z néhány hét előtt levelet irt Gömböseknek, hogy a magyar fajvédők jöjjenek segítségére és teremtsék meg a bécsi kampóskeresztesek békéjét. Ezért akarták a magyarországi fajvédő vezérek Bécsbe utazni. A bécsi áilamrendörség azonban tudomást szerzett arról, hogy Gömbös, Eckhardt és U ain a karácsonyi és újévi ünnepeket azért akarják Becsben tölteni, hogy akcióképessé tegyék a kampóskeresztcseket, mire az osztrák kormány megtiltotta a budapesti követségnek a vízumok kiadását a három képviselő részére. össze a császárnő árnyékával, — két hét óta zuhant lefelé a végtelen fekete űrben és nem tudta, hogy hol lesz megállás. Mint az átbmáiáiró találta ott imagát a palota kertiében és várt az aszszenyára. Ehelyett a császárnővel találkozott. —■ Kövessen ezredes! —. és ő ment végtelen termeken keresztül, fekete kárpitos szobába, ahol néma őrök strázsálnck és feszület volt az asztalon. ...' A császámő nevében... Fedor ezredes... lázadás... Szibéria... Szinte transzbaji hallotta csak a szavakat, amiket ugyanaz a hang olvasott a dekrétumból, amelyik ezelőtt a szerelem exíázisát slkoltotta a fülébe. Azután újra néma őrök, sötét szoba és várakozás kincs mozdulatlanságban. Éjszaka eljöttek mind a ketten a tömlöcbe: az asszony és a cárnő. Az asszonya odasimult hozzá és sirt. — Így kell lenni, Fedor, — az Isten áldjon. — Szibéria? — Igen, Szibéria, az is a birodalmam. — Ez a vége? — Nem veit kezdete sem! — Szerettél! — A cárnő nem szeretett senkit! — Szeretlek! — A császárnőt nem szabad szeretni! Nem szabad keresni, várni, kívánni, kérni . . . — Az enyém voltál! — A császárnőd vagyok! — AZ enyém volt a szived, a szád, a tested, a csókod! — Á császárnőnek nincs teste, nincs csókja! —• Öleltelek és te haraptad az ajkam! —- Fedor ezredest belső .szolgálattételre rendelték, — Fodor ezredes parancsot teljesített. — Szeretlek! — Erre nem volt parancs! i Lázasan vagdosták egymáshoz a szavakat és féltek egymástól, féltek ,önmaguktól. A nőben zz asszony és az uralkodó harcolt egymással és nem lehetett tudni, melyik győzi le a másikat. Élesen hangzottak a hideg szavak, de a szeme könnyezett, a keze pedig reszketve kereste, kerülte, azután újra megtalálta ai férfi kezét Egyszerre megrázó zokogás tört ki az asszonyból, Fedor pedig egy' pillanatra úgy érezte^ hegy újra visszanyerte. újra az övé és hatalmas, erős szoritássa! íojtón kapcsolta magához. Csak egy pillanatig tartott a gyengeség, azután a cárnő állt előtte. Méltóságteljesen, hidegen és megrázkódva lökte e] magától a számüzöttet: — A császárinőd vagyok . . . Államérdek... Holnap utazol! — Örökre? Mint a halálraítélt, révetegen, reinénytvesztettén és mégis reménykedve, kérdve és mitsem várva nézett a távozó asszony titán, — aki az aitó kárpitja mögül, önmagától is megrettenve suga vissza : r~ Ott majd találkozunk! És most megy a végtelen havon, néma szánon időtlen randevúra, a; lánc pedig szakadatlanul csörög: — A császárnőd vagyok! * Azután uira hó. Feledés nincs, mert a lánc csörgi a nótát. Fekete ólombánya, kényszermunka és szürke rabok; Csak rabok. Az ég szürke, a ruhái, a haj, az arc, — minden szűke. Korbácsesal az arcába csapnak és meg van láncolva és a lánc nem engedi, hogy visszaüssön. Véres csík a testén, flegellutn, a cár nevében, a császárnő nevében. Vérzik, nagyon vérzik, a torkából is jön az ólom, de az arca mosolyog, mert készül a randevúra. Nincs már messze, a császámő megígérte, hogy e! fog jönni. Mégsem . . Szibéria volt az ajándék. Fedor ezredest clíaszitották. Nem a cárnő, — az asszony ... Mért jön ez a sok ember? Fet kell kelni az ágyból és készülni a fogadtatásra! Menjetek ... ...Szép a darnö! Szebb, mint amikor szerette, szebb, mint amikor gyűlölte! És mosolyog, hozzálép . . . Csak ketten vannak és odaboruí az ágyra. — Fedor! Nem kel! az ölelése! Merőn a szemébe néz, a megbilincselt kezek feltépik a zubbonyt, kitárják az összehorpadt mellet, amelyiken vörös vércafatok lógnak a szöges korbács nyomán és a gárdaezredes jelenti: — Nem Fedor, — az ezerhétszázas rab, felséges asszonyom! Aztán leomlik a kéz, a lánc utolsót csőrren, egy számüzöttet törölnek a lajstromból. A téli palota fehér függönyén pedig két sziluett ölelkezik .. ,
