Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)
1925-12-04 / 324. szám
1Q25 december 4. BÁCSMEGYEI NAPLÖ 5. oldal. Másfél évi fogházra ítélték Kolarovicsnét A szombori törvényszék gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében marasztalta el a meggyilkolt vizsgálóbíró özvegyét — Az ítélet indokolása szerint Kolarovicsné ölte meg férjét — Kolarovicsné fölebbezett a bűnösség kimondása miatt Az elitéit vizsgálóbíróné többször eláj-islt az itélat kihirdetése alatt Szomborból jelentik: A büntetőtörvényszék Vojvodics-tanácsa csütörtök délelőtt tizenegy órára tűzte ki a férjgyilkossággal vádolt dr. Kolarovics Kosztáné bünpörében az ítélet kihirdetését. A vádlott uriaszszony, mint ismeretes, a bűnügyi vizsgálat alatt másodszor is férjhez ment Ivanövics Szvetozár szombori hivatalnokhoz, azonban a tárgyaláson mindvégig mint özvegy Kolarovics Kosztáné szerepelt, sőt az ítélet is igy említi. Jovanovics-Kolarovicsné pontban tizenegy órakor érkezett meg férje karján a törvényszék épületébe. Až érdeklődők, akik az Ítélethirdetés re gyűltek össze, ellepték a törvényszék folyosóit és beszivárgott a Vojvodics-tanáes termébe, ahol a bíróság kora reggeltől kezdve egy jelentéktelen port tárgyalt. Kolaro vicsné ezúttal is abban az egyszerű uccai ruhában jelent meg, amelyet a főtárgyaláson viselt. Akkori fásult közömbösségével szemben most feltűnően jókedvűen várakozott, nevetve beszélgetett alacsony, fekete férjével, szemmelláthatólag bizonyosra vette a bíróság föl mentő Ítéletét. Tizenegy óra után néhány perccel megérkezett az ügyész, majd a védő is és a Vojvodics-tanács nemsokára ezután félbeszakította az odáig folyó pör tárgyalását és annak folytatására későbbi terminust tűzött ki, majd az elnök rövid szünetet rendelt el. Az ítélet A szünet után fél tizenkettőkor dr. Vojvodics Iván tanácselnök vezetésével bevonult a biróság. Az elnök csendre intette a közönséget, ezután felállva helyéről megkezdte az Ítélet kihirdetését, amelyet a közönség is állva hallgatott végig. — őfelsége a király nevében! — olvasta az elnök. — A szombori királyi törvényszék, mint büntetőbíróság a szándékos emberöléssel vádolt özvegy Kolarovics Kosztánét bűnösnek mondja ki... Amikor az elnök az Ítélet felolvasásában idáig ért, a vádlott asszony, aki idáig egykedvűen és szinte unott közömbösséggel ült a vádlottak padján, halálsápadtra vált arccal fel akart kelni székéről, majd ájultan hanyatlott bátra. A hallgatóság padsoraiból a közel ben ülő dr. Szólító Miklós hírlapíró felugrott és elkapta Kolarovicsnét, majd visszaültette helyére. A hallgatóságra is nagy hatást tett a bűnösség kimondása, általában felmentő ítéletet vártak és ezért meglepődött zúgással vették tudomásul a várakozással ellentétben álló ítéletet. — Csönd legyen — vetett véget az elnök erélyesen a zajnak — ha ez mégegyszer megismétlődik, ki fogom üritíetni a termet. Az elnök ezután újból felvette gépen-irt aktát és tovább olvasta az ítéletet: —.. .bűnösnek mondja ki a büntetőtörvénykönyv 290-ik szakaszába ütköző, gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében és ezért a bíintetőtörvénykönyv 91-ik szakaszának alkalmazásával özvegy Kolarovics Kosztánét másfél évi fogházra Ítéli. Az Ítélet rendelkező részének felolvasása után a főtárgvalási elnök leült és az indokolás felolvasását a hallgatóság is ülve hallgathatta végig. Az indokolás Az indokolás kimondja, hogy özvegy Kolarovics Kosztánét nem lehetett a vádiratban foglalt minősítés szerint hitvertdrson erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettében kimondani bűnösnek, mert a főtárgyaláson a bizonyítási eljárás során nem merült fel olyan adat, amelynek alapján a biróság Kolarovicsné cselekményét igy minősíthette volna. Nem fogadhatta azonban el a biróság a védelem részéről előterjesztett azt a beállítást som, hogy néhai Kolarovics Koszta véletlen szerencsétlenség áldozata és hogy halálában özvegyének semmi része sincs. A véletlen szerencsétlenségnek ugyanis az a kritériuma — mondja az indokolás — hogy az valamely élő személy tudtán és szándékán kivül következik be. Ebben az esetben azonban maga a védelem is elismerte, hogy a gyilkosságot dulakodás előzte meg, amelyben a vádlott is aktiv részt vett. így a biróság számára nem maradt más hátra, mint elfogadni a vádlottnak kihallgatása során tett kijelentését, hogv a haláleset veszekedés és dulakodás közben történt. A biróság, minthogy ennek ellenkezője nincs bebizonyítva, elfogadta azt a föltevést, hogv a veszekedés és dulakodás során Kolarovics Kosztáné kezébe került a revolver és az aszszony eközben nem ügyelt arra, hogy a revolver elsülhet. A biróság az orvosszakértők és a tanuk vallomásából beigazolínak látja, hogy Kolarovlcsnénái volt tényleg a revolver, amelyet önkívületi állapotban, gondatlanul elsütött, úgyhogy a golyó a férjét találta. Erre vall a vádlottnak az a védekezése is, amelynek ellenkezője nem nyert bebizonyítást, hogy a dulakodás során nem hallotta, hogy a revolver elsült, hanem csak azt vette észre, hogy férje összeesik. Arra nézve a tanúvallomások nem hoztak bizonyítékot, hogy a revolvert az eset után ki dugta el, a biróság azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy miután a revolver Kolarovicsné kezében volt, ő is rejtette el az ágy alá. Mindezek alapján a biróság úgy találta, hogy sem öngyilkosság, sem szerencsétlenség nem történt, hanem emberölés, melynek elkövetője Kolarovicsné. Az öngyilkosságot kizárja a lövés helye és iránya, a szerencsétlenséget pedig azok a körülmények, melyek az esettel kapcsolatban fölmerültek. A tbiróság szerint abnonnis idegáfapottöl erősen determinálva követte el tettét, az ítélet tehát, mellyel sújtották, megfelel az igazságnak. Az ügyész és a védő is feiebbez Az Ítélet felolvasása után Csovics Mladeri ügyész emelkedett szólásra. — A bűnvádi perrendtartás 385. paragrafusa alapján — mondotta — felebbezést nyújtok be az ítélet ellen, mivel a biróság nem minősítette a cselekményt úgy, ahogy a vádirat is követeli, erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettének. Krecsarevics Sándor dr. védő szintén felebbezett még pedig a bűnvádi perrendtartás 326. paragrafusának második bekezdése alapján egyrészt, mert a biróság nem hozott felmentő Ítéletet, holott a vádiratban említett bűncselekmény nem lett bebizonyítva, másrészt, mert a cselekményt nem szerencsétlenségnek, hanem vétségnek mondotta lei, végül pedig, hogy nem alkalmazta a büntetőtörvénykönyv 92-ik paragrafusát. A felebbezések elhangzása utátí dr. Vojvodics Iván elnök odafordult a vádlottak padján ülő Kolarovicsnéhoz: — Kolarovicsné! Az asszony azonban tovább sirt görcsösen, hangtalanul és egyáltalán nem veti tudomást az elnök szavairól. Vojvodics elnök erre igy szóltotta meg: — Ivano vicsné, figyeljen ide! A vádlott lassan felállt és az elnök felé fordult, aki folytatóagosan a következőket mondotta: — Ha nincs megelégedve az Ítélettel, felebbezhet. — igen, felebbezek — válaszolta Kolarovicsné. — És miért feiebbez? — kérdezte az elnök. — Mert nem vagyok bűnös. Alig mondta ki az utolsó szót, összeesett. A törvényszék jegyzője és egy birósági szolga gyorsan mellette termett és a szerencsétlen asszonyt lábra segítették. A közönség mély meghatottsággal követte az elitéit asszonyt, aki férje karjára támaszkodva hagyta el a biróság épületét. Benes megvédi a kisebbségeket az irredentizmus vádja ellen A csehszlovák kill ügy miniszter előadása Lcadonban Londonból jelentik: A Kings College tudományos intézet most ünnepelte működésének tíz éves jubileumát. Az intézet ebből az alkalomból meghívott több külföldi tudóst és politikust, köztük Benes csehszlovák külügyminisztert, aki »Csehszlovákia politikája« címmel előadást tartott a College dísztermében. Denes abból indult ki, hogy a háború befejezésével az elnyomott népek, amelyek a demokratikus elvek diadaláért szálltak síkra, felszabadultak. — Az igaz — folytatta előadását Benes — hogy nem lehetett a népek önrendelkezési jogának elvét teljesen megvalósítani és az országhatárokat a népek öszszetételének megfelelően pontosan megvonni. Maradtak mindenütt kisebbségek, de ezért elítélő kritikát gyakorolni a népek önrendelkezési jogának gyakorlati keresztülvitelén nem lehet. Az ilyen kritika jogosulatlan, mert a háborúból életre kelt uj államok a legnagyobb gondossággal igyekeznek kisebbségi szerződések által kielégíteni a nemzetiségi kisebbségek igényeit Németországban éppúgy, mint a létesült kisebb országokban ezidö szerint harcban állanak azok az állambontó elemek, amelyek a nacionalizmust és a sovinizmust Írták zászlójukra, azokkal, akik az uj szellemet hirdetik és arra törekszenek, hogy a háborúban győztes elveket diadalra vigyék. Ami Csehszlovákiát illeti, ott úgy belpolitikai, miint külpolitikai téren ezt a célt követik Masaryk köztársasági elnök szellemében. Lehet. hogy igaz. amit bizonyos részről emlegetnek és amin gáncsoskodnak, hogy a csehszlovák köztársa ság talán bizonyos tekintetben messze ment. Cseh szó vákia kisebbségei nem irredenták, nem a maguk nemzeti függetlenségéért harcolnak, hanem önálló nemzeti életet akarnak élni az állam keretein belül, holott minden előfeltétel teljesedésbe ment, hogy otthon érezzék magukat a csehszlovák köztársaság fenhatósága alatt. Ezek a kisebbségek maguk is elismerik, hogy Csehszlovákiának alkotmánya demokratikus, törvényhozása szabadelvű és közigazgatása is liberális, mivel pedig ezt nem vonhatják kétségbe, panaszkodniok pedig valami miatt kell. tehát panaszkodnak, hogy a gyakorlati életben a szép elvek nem érvényesülnek. Lehetséges, hogy a közigazgatás terén itt-ott előfordulták és talán még most is néha jelentkeznek túlkapások, de meg kell gondolni, hogy még csak hét év telt el a csehszlovák köztársaság megalakulása óta és az előbbi uralom ideién sokkal több igazságtalanság történt. Az uj államokat nemcsak a többségben lévő nép alkotja, hanem a kisebbségek is. Csehszlovákia erre mindenkor és mindenütt tekintettel van. Ami külpolitikáját illeti, a vezérlő csillag az, hogy barátságos viszonyt teremtsen a szomszédos országokkal és az egész világgal. Eddig kereskedelmi és választott birósági szerződése van Lengyelországgal, s éppen most kötött ilyent Németországgal, melyet tegnap írtak alá. A kisantant országainak szövetségi szerződései hovatovább átalakulnak barátságos szerződésekké, amelyekre biztosan lehet megalapozni Közép-Európa békéjét. Előbb vagy utóbb a középeurópai államok számára is lesz Locarnó. Csehszlovákia méltán dicsekedhetik azzal, hogy közreműködött a locarnói szerződések létrehozásában. A csehszlovák kormány eltökélt szándéka, hogy Olaszországgal. Magyarországgal és Ausztriával is békében éljen, miután már sikerült ezekkel az országokkal barátságos viszonyt teremtenie. A kis országokat éppúgy, mint a nagyokat azok az erők tartják fönn, amelyek születésére vezettek és ezért Csehszlovákia, mint a múltban, úgy ezentúl is híven k? fog tartani bel- és külpolitikai téren egyaránt a demokrácia elvei mellett.
