Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)

1925-12-04 / 324. szám

2. oldal. RAGSMEGYEÍ IÍAPLÖ 1925. december 4. a legfőbb szempont a takarékos­ság. Redukálni kell a költségve­tést elsősorban a beruházási hite­lek kikapcsolásával, amelyek sze­rinte nem tartoznak a költségve­tés keretébe. Csökkenteni kell továbbá a személyi kiadásokat és szükséges, hogy az állam olcsób­ban eszközölje a beszerzéseket. A minisztériumok számát is csök­kenteni kell. Spaho és Kumanudi tiltakoztak az ellen, hogy a pénzügyi bizott­ság megkezdje a költségvetés tár­gyalását, mielőtt a költségvetés kinyomtatva a tagok kezébe ke­rül és követelték, hogy ne a pénzügyi bizottság elnöke, ha* nem a pénzügyminiszter tartson expozét. Radonics rámutatott arra, hogy az alkotmány záros határidőt ir elő a költségvetés letérgyaláséra és éppen ezért helyteleníti, hogy az ellenzék kifogásokkal hátrál­tatni akarja a bizottság munká­ját. A pénzügyminiszter csak ak­kor fog expozét mondani, ha a költségvetést az albizottságok le­tárgyalták. Az elnök javaslatára ezután két albizottságot választottak, az egyiknek Radonics Jován dr., a másiknak dr. Kezsmann Radics­­párti lett az elnöke. Bazala horvát föderálista indít­ványt terjesztett be, hogy a tiszt­viselők hátralékos fizetéskülönbö­zeiét fizessék ki. Lorkovtcs hozzászólása után Slojadinovics pénzügyminiszter ki­jelentette, hogy a tisztviselők tize* tésküiönbözelének céljaira tízmil­lió dinár áll rendelkezésre, amely­ből csapán az alacsonyabb fizetésű tisztviselőket tudja a kormány ki­elégíteni. Amennyiben azonban takarékossággal sikerül nagyobb összeget biztozitani, a többi tiszt­viselőnek is ki fogják utalni fizetés­­különbözeiét. A koronában kifize­tett nyugdijakat, dinárban egye­lőre nem állapíthatják meg, mert erre huszonötmillióra volna szük­ség. A bizottság ezután a pravo­szlávpapi stólákügyében kiadandó rendelettel foglalkozott. A tizen­­kettedtörvény ennek a rendelet­nek a kiadásával a pénzügyi bi­zottságot és a vallásügy minisz­tert bizta meg. Spaho tiltakozott az ellen, hogy ezt a kérdést ren­deletileg szabályozzák és hang­súlyozta, hogy ebben az ügyben az egyházaknak autonom jogaik vannak. Lorkovics felszólalásában köve­telte az egy híz és állam szé válasz­tását. Hasonló értelemben szólalt fel Moslcovljevics földmüvespárti is. A bizottság este fél hétkor az ülést megszakította és a vita folytatását jövő szerdára tűzte ki. Összeült Mariborban a katolikus püspöki kar négyes bizottsága A bizottság letárgyalja a konkordátum ügyét is Mariborbói jelentik: Mariborban csütörtökön összeült a jugoszláv ka­tolikus püspöki kar négyes bizottsága, melynek tagjai dr. B iuer Ante Zag­rebs érsek, dr. Jegtics ljubljanai püs pök, dr. Kariin maribori püspök és Akszamovics djakovói püspök. A négyes bizottság foglalkozik az aktuális egyházpolitikai kérdésekkel, megvitatja a római Szent Jerornos-in­tézet körül felmerült konfliktust, a jugoszláv püspöki konferencia és 777- funovics vallásügyi miniszter közti incidenst és végül letárgyalja a kon­kordátum ügyét. A tárgyalások a legbizalmasabb jellegűek; eddig még semmi sem szivárgott ki a konferenciáról. A püs­pöki bizottság határozata elé a leg­nagyobb érdeklődéssel tekintenek. Takarékoskodás — 786 millió több kiadás Az uj tizenkeUed-törvényben emelkednek a kiadások Intézkedések a dinár árfolyamának javítására A január, február és március hó­napokra szóló tizenketted-törvény erre a három hónapra 4065 millió állami kiadást irányoz elő. A kiadá­sok a január—márciusi tizenkette­­dekben, az 1925 október—decem­beri kiadásokhoz képest 786 millió dináros emelkedést mutatnak. A 786 millióból nagyobb összeggel szere­pel a hadügyminisztérium, amelynek kiadásai 154 millió dinárral emelked­nek. A közlekedésügyi minisztérium részére 146 millió, a pénzügymi­nisztérium 82 miliő, a szociálpoliti­kai 32 millió és a belügyminiszté­rium részére 26 millió dinárral irá­nyoztak elő több kiadást, mint a mennyi az elrmilt három hónapra elő volt irányozva. A kiadásoknak az emelkedését a tizenketted-tör­­vény a beszerzések megdrágulásá­val indokolja. Ez az indokolás egy beogradi lap szerint nem: teljesen helytálló, mert köztudomású, hogy az árak az utolsó három hónapban eső tendenciát mutatnak. Az állami adósságok törlesztésére a január—március hónapokra 11.5 millió dinárt fordítanak, a hadikáro­sultak kötvényeire, valamint a 300 millió frankos kölcsön tőkekamat törlesztésére . is előirányoztak 5.1 millió frankot. A mostani tiizenket­­ted-törvény intézkedik azonkívül ii csukarjcai cukorgyár államosításá­ról, valamint a zágrebi üospodarski Drustvo szanálásáról is. Az uj tizenkettedek 11. és 22. pa­ragrafusában a dihárról és a bank­jegyforgalomról a következő intéz­kedések vannak: A dinár árfolya­mának javítására és erősítésére a pénzügyminisztert a minisztertanács felhatalmazta, hogy az SHS. Nem­zeti Bankkal külföldi piacokra szóló devizákra és csekkekre nézve, a bank szabályzatainak figyelembevé­telével megállapodást létesítsen. A minisztertanács felhatalmazza a pénzügyminisztert azonkívül, hogy a Narodna Bankával egyetértőleg meghatározza, hogy mekkora le­gyen a Narodna Banka devizakész­lete. A bankjegyforgalomról igy intéz­kedik a törvény: idegen váltók és csekkek megvételére felhasznált bankjegyek a Narodna Banka sza­bályzatának értelmében nem szá­mítandók be a bankjegykontingens­be, ha a Narodna Banka az állam részére szerez be idegen devizákat. A devizaforgalom szabályozása tekintetében nem tartalmaz uj in­tézkedéseket a tizenketted-törvény, csupán törvénybe iktatja a deviza­­forgalmat szabályozó 1924 novem­ber 18-iki J. 22.408. számú rendele­tet. Bogoljabov nyeri a moszkvai sakk tornát Két ponttal vezet Lasker eló'tt Moszkvából jelentik: A sakkverseny tizenhetedik fordulója után Bogoljubov biztos aspiránsa az első helynek. Mind­két függőjátszmáját megnyerte és noha a tizenhetedik fordulóba.:! szabadnapos volt, teljes két ponttal áll Lasker előtt. Ha a hátralevő két fordulóban el is ve­szítené játszmáit — ami jelenlegi for­mája mellett nem túlságosan valószínű — és ha Lasker mindkét alkalommal győzne is, akkor sem lehet már az orosz mestert második helyre szorítani. Capabtanca könnyen verte az utolsó helyen álló Suberjevet, két függöjátsz­­mája közül az egyiket megnyerte, a másikban remisre végzett. Jó harmadik. Lasker győzött Spielmann ellen, Réti Qenevszkit verte meg, Rubinstein pedig Dus-Chotimirskyt. Schämisch kikapott Gotthilftől. Remisre végződtek a Tor­re—Rabinovics, Grünfeld—Löweníisclr, Bogatircsuk—Verlinszki, Romanovszki— Tartakower és Marshall—Yates-iátsz­­mák. A versenyzők állása a tizenhetedik forduló után: Bogoljubov 13K. Lasker WA, Capablanca 1014. Torre 10, Mar­shall, Réti és Romanovszki 914, Rubin­stein, Bogatircsuk, Grünfeld és Tarta­kower 814, Genevszki és Verlinszki 8, Rabinovics 714, Spielmann 614, Gotthilf, Löwenfisch 6, Dus-Chotimirsky és Ya­tes 514, Schämisch 5, Subarjev 4. Séta a Monte Pincion Irta : Szenteleky Kornél Nézze kedves, itt fekszik előttünk Róma békésen, öregen, de örökké ’érdekesen. Ott a szent Péter tem­plom büszke, bátor kupolája, amott az Angyalvár, emitt a Chiesa Nuora ; tornya csillog — előttünk a keresz­tény Rómta, a r inasamén to, a pápa­ság fénye és hatalma. A Forum Ro­­ínanunt a Colosseum, Caracal! a fürdői — a törmelékes pogány Ró­ma ott balra süpped el, semmisem látszik belőle, talán nem is igaz Ta­citus történelme, a régiségtanok áb­rái: most itt sétálunk pálmák és dél­szaki hársak között a langyos, nyá­jas olasz ég alatt. A kert pihegő vá­ros is az álomvárosok puha rózsa­színjében burkolódzik, hogy elta­­karjon minden bizonyosságot, min­den jellegzetességet. Néhány pere még és senkisem ismer Rómára. Mennyi lágyság, milyen üde, finom, hintázó hangulat! Szökőkutak cso­bognak, fehér márványfejek kandi­kálnak elő a babérbokrokböl s a tempietto karcsú jóni oszlopai a réz­­gálic szinti tóban nézegetik sudár alakjukat. Az élet idillt szépségei ölelkeznek itt, kedvesen, mintha csak Citere szigetén járnánk, ahol megbocsáthmk és elfelejtünk min (flea csúnyái és igaztalant, (Ah, emlékszikbe még, kedves, Wattean festményére, amely a Louvre-ban pompázik s amelynek »L’embarque ment pour Cithere« a cime? Amo­­rettek dévaj füzérei röpködnek a le­vegőben, felszerelik az arany vitor­lást, mely a rózsás szigetre viszi a rokokós zarándokokat. Emlékszik még azokra a boldog, bágyadt ró­zsaszínekre, arra a párás, derűs kékre, melyben a mesebeli sziget úszott?) Igen, most valahogy úgy érzem, hogy Citere szigetére érkez­tünk, a rokoko édes, nyájas levegő­je leng most erre, a kemény, bika­­nyakú latinok árnyai, a komoly, ke­­resztény aszkétizmus szétfoszlanak és elmaradoznak, mint füstfelhők a vonat után. Elhagytuk a derékba­­tört oszlopokat, a katakombákat, a múzeumok és templomok nyomasz tó, nehéz illatát, a sok adatot, nevet, évszámot, történelmet és tankönyv­­emléket s most könnyen, szabadon, céltalanul sétálunk Róma legszebb sétányain, mint Wattean szende sze­relmesei a holdsugáros parkban. De igaza van, kedves, a törté­nelmi emlékek itt sem alusznak. Ez talán Lttcullus ’/illája volt, ahol most járunk, avagy Pompejusé s itt valahol irta márványos és mozaikos házában Sailustius »De emjusatione Catilinae« ,cimii müvét. A végtelen, zsbngó saliustiusi kertek erre feke- i télnek, díszes mécsesek \n riasztanak Sailustius dolgozószobájában s egy kemény, barna, afrikai rabszolganő hever az asztal lábainál. Lehet, hogy a kis, kövér császár itt a közelben pengette a citeráját, mikor lent lán­gok piroslottak, Róma égett és ő sánta jambusokban szavalta iromba rigmusai! Lehet, hogy igy volt, de ez a hely azért mégis csak boldog, életörömös emlékekről dalol, me­lyek nem zavarják a langyos, rózsa­színű hangulatot. Csókok csatáznak az Ámor templomban, ezüsttálcákon viszik a fácánt és a sok szinestollu madarat Luculius vendégei elé. a saliustiusi kertekben elpuhult, szal­­lagos-fejü ifjak sétálnak, akik a sze­relem gyönyöreit tartják az élet cél­jának, mézes bort isznak a rabszol­gák is és Epikureosz tanításaira ok­tatják a gondjaikra bízott ifjúságot. Ezek az emlékek lágyan és gálánsán simulnak bele ebbe a puha, finom, alkonyi életörömbe, mint harmoni­kus felhangok a megpendített húr alaphangjába. A múltat már nem érezzük tehernek vagy talánynak, szinte az időt sem érezzük, Citere szigetén járunk, ahol nincs kezdete és vége a boldogságnak. Alkonyodik, a kupolák, tornyok és tetők körvonalai belekenődnek a lombos estébe. Róma lassanként el­tűnik szemeink elöl Ezernyi lámpa gyűl fel. mintha csillagszemek néze­getnék magukat az óceán hullámos tükrében. Ki tudja mi a valóság? Róma elsüpped a tompa estében, a sok száz templom, a sok ezer antik oszlop és fal felett összecsapódnak az alkonyat violaszinü huullámai: nincs már több kontúr, több kereszt, több bizonyosság. A mai est a máé lesz, kedvesem. Nem gondolunk most vérszomjas császárokra, csodatevő szentekre, hideg síremlékekre és a röne­­szánsz művészeire.. Hagyjuk a teg­napokat, a kőtáblákat, a könyveket, a képeket, a keresztet: szenteljük ezt az estét az életnek, a jelennek, a jókedvnek, az élet boldog, eleven igenlésének. Feledjük a hideg múl­tak dermesztő nagyszerűségét, a hűvös áhítatot, hajdani hatalmak vak fényességét. Itt a Monte Púi­don nem hullanak ránk keresztek és kőkolosszusok, itt szabadok va­gyunk, gondtalanok vagyunk és szépek vagyunk, mint rokokó pász­torok. A Casina di Valadier-ből triss­­ütemü zene száll ki a langyos esté­be, a málnavörös lámpaemyők paj­zánul bunyorgatnak a terasszon s a levegőben a derűs, délszaki fák il­lata nyújtózkodik, mint finom, parfőmös kurtizán. Az élet lélekzé­­sét hallani, az eleven életét, melyet szinte elvesztettünk a múltak ámu­­lásában. Adja fd£ a kézéi, kedve:,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom