Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)

1925-12-31 / 348. szám

1925. december 31. 3. ohJaJ. BACSMEGYEI napló bad használatára az igazságszolgálta- I fásban, a közigazgatásban és az iskolák­ban. A szlovák .ifjúság körében öröm­mel üdvözölhető erős nemzett mozga­lom van kifejlődőben, de ez nem irányul a kisebbségek ellen, hanem az egyre erősödő szlovák nemzeti öntudat hang­súlyozása a csehekkel szemben. # A pozsonyi rendőrség üilbuzgósá­­j sara jellemző az az eset, amiről a po- I zsonyi magyar lapok az alábbiakban számolnak be. A karácsonyi szünidőre [.Pozsonyba, a szüleihez érkezett P. bu­­j dapcsti egyetemi hallgató, aki az első ünnepen ai Halászkapu utcai korzón ! egyetemi diáksapkával a fején jelent meg. Az egyik szemfüles rendőrfel­­iigyejönek szemét szimt^ a magyar diáksapka, P-t a rendőrségre előállítot­ta, 'ahol több órán át fogva tartották, azután szabadlábra helyezték. A rend­őrségen nem találtak megfelelő parag­rafust, még a rendtörvényben sem, amely megtiltaná egy külföldi egyetem formasapkájának viselését. Ha szabad például az oxfordi egyetem hallgatójá­nak az ottani diáksapkát Pozsonyban íülteimie és viselnie, miért ne volna szabad azt egy budapesti diáknak? — kérdik a magyar lapok a rendőrségtől. D'Annunzio Jugoszlávia ellen Dalmáciát Olaszország részére követeli Kisebbségi Élet OH* <4 csehszlovák kisebbségek hely­zetéről igen megértő cikket irt Krájcsi szociáldemokrata szenátor a I’ravo Lidu karácsonyi számában. Legnagyobb hi­ba — írja — hogy maguk a széles cseh néptömegek úgyszólván semmit . sem tudnak a közvetlen szomszédságukban élő nemzetiségekről. Van egész se­reg ember Prágában, aki igen jól is­meri a jugoszláv tengerpartot és annak fürdőit, de halavány fogalma nincs az északcseliors/ági néniét vidékek életé­ről. A cseh olvasó nem tud meg egye­bet a németekről, mint hogy ellenségei a köztársaságnak, nem ismerik cl annak törvényeit, szóval csupa negativ dolgot. Sem könyv, sem tanulmány nincs a cseh irodalomban, amely tárgyilagosan Világítaná meg a németeket Pedig er­re a cseh népnek saját érdekében szük­sége volna:, mert a haza alapos ismerete legfőbb feltétele a helyes politikai szem­léletnek. Fenyegető példa Bécs, amely sohasem érdeklődött a csehek iránt és nem akarta őket megismerni. Három­millió német él a köztársaság határain belül, töredéke a világ egyik legerősebb nemzetének és hét év óta — akarva nem akarva — ugyanazon törvények szerint él, mint a cseh nemzet. Hazafias kötelességnek minősitik, ha a cseh em­ber, német városba érkezve, megláto­gatja a cselt kisebbséget, de éppen olyan fontos és hazafias kötelesség, ba körülnéznek a német lakosság között is és megismerik, hogyan él és dolgozik. Semmi sem használ annyit a megér­tésnek és az állam békéjének, mint az ilyen megismerés. * • « $' *"! Az erdélyi szász lapok határozott hangú cikkekben bírálják a kamara által megszavazott iskolatörvényt. A Kron- Städter Zeitung igy ir: ><Az előadónak valamint a liberális Matei-nek és An­­ghelcscu közoktatásügyi miniszternek beszédei egyenesen visszataszítók. Ezek a beszédek sivár ismétlései voltak az .uralkodó politikai dilettantizmus szótá­rából vett elhasznált frázisoknak. Is­mét megtörtént, hogy a kisebbségi né­pek egyenjogúságát azzal a frázissal ütötték, hogy nem lehet privilégiumokat adni. Anghetescu közoktatásügyi mi­niszter azt hitte, nagy ütőkártyát ját­szik ki, amikor kijelentette, hogy »nem olyan ostoba, hogy a kisebbségek el­­nemzetietlenitésére gondoljon«. De mi nagyon jól tudjuk régóta, hogy Romá­niában és a többi államokban uralkodó háború utáni sovinizmus kevésbbé erre a nemzeti asszimilálásra céloz, mint j inkább arra, hogy a kisebbségeket a j legkülönbözőbb rendszabályokkal kul- j turális és gazdasági téren elszegényít- j sók és jelentéktelen páriákká lesülyesz-! szék. Más szavakkal: nem románokká ! akarnak, az Anghelescu-k és társaik bennünket tenni, hanem valami tatárfé­lékké, hogy szellemi és gazdasági bir­­tókálíományunk ne képezhessék többé irigység tárgyát«. ♦ Hlinka András, a szlovák Néppárt el­nöke a Bohemia karácsonyi számában érdekes nyilatkozatot tesz a szlovák kérdésről, amelynek végén a kisebbségi kérdésről ezeket mondja: — Arni az eljövendő autonóm Szlo­­venszkóban a többi nemzetiséghez való viszonyunk kialakulását illeti, rá kell mutatnom arra, hogy a szlovákok min­dig toleránsok és békeszeretők voltak. A szlovákok a békeszerződésekben a kisebbségek számára, biztosított jogokat a legkisebb pontig teljesíteni fogják. A szlovák nyelv természetesen államnyelv fesz és a tisztviselőktől meg fogjuk kö­vetem, hogy amennyiben szlovák nyelvterületen működnek, megtanulják a szlovák nyelvet. Ezzel a feltétellel nyitva áll a hivatalokhoz vezető ut a nemszlovák intelligencia részére is. Ki­sebbségeinknek joguk lesz. nyelvük sza- 1 Triesztből jelentik: A trieszti la­pok jelentése szerint D’Annunzio Qardonesben résztvett azon az em­lékünnepen, amelyet a Fiumében el­esett légionáriusok emlékére ren­deztek. A templomi szertartás alatt D’Annunzio a Fiume város zászló­jával takart szarkofág előtt térdelt, majd átment a Vittoriale-villába, a hol nagy beszédet mondott az össze­gyűlt közönség előtt. Ebben a beszédben D’Annunzio hangsúlyozta érdemeit, amelyek folytán Fiume végleg Olaszországé lett és kijelentette, hogy Fiume so­ha sem fog megfeledkezni az Adri­­úntuli még lel nem szabadított test­véreiről. Hosszasan beszélt D’ An­­ntmzio Dalmáciáról és azt állította; hogy Dalmácia esak/az akkori olasz kormány gyengesége miatt lett az * ff. S. királyságé, holott olasz föld még a római idők óta. D’Annunzio ezután felsorolta a Dalmáciában található római régisé­geket, majd kijelentette, hogy ezek mind el fognak veszni, ha Olaszor­szág nem siet segítségére rabságban élő dalmáctai testvéreinek. Beszéde végén D’Annunzio méltatta a légio­náriusok érdemeit, akik vele együtt küzdöttek a »Kvamero gyöngyé­nek« felszabadítása érdekében és felszólította őket, legyenek minden­kor készek feláldozni magukat az Adriáidul élő testvéreikért. Mint Zagrcbhól jelentik, D’Annun­zio beszéde ottani politikai körök­ben nagy megütközést keltett, mert az olasz költő ezzel 'a jugoszláv el­lenes beszédével még. csak tetézte azokat: a provokációkat, amelyek az országot olasz, részről az utóbbi időben érték. lyek helyt adtak ennek a hírnek. Az amszterdami rendőrség egyé­ként a letartóztatottak noteszában különböző neveket talált bejegyezve ezek közt »Alckszander Kovács« ál­lítólagos budapesti • bankár vagy gyáros nevét. De a noteszekben lé­vő neveken kívül jegyzőkönyvbe »került két magyar személyiség, akikre a letartóztatottak hivatkoztak. Ezek közül az egyik volna a szer­vezet feje, a másik pedig, aki nekik a közvetlen megbízást adta. Ezekkel a megbízókkal kapcsolatban tették meg a letartóztatottak politikai kije­lentéseikét és ezekkel kapcsolatban hivatkoztak arra, hogy ök csak végrehajtó közegei egy »magasabbrendü hazafias szer­vezetnek«, amelyről részleteket nem közölhetnek. Elterjedt a híre annak is. hogy a magyar hatóságok lépéseket tettek a letartóztatott három magyar bank­jegyhamisító kiszolgáltatása céljá­ból. Az amszterdami főügyész erre nézve kijelentette, hogy a bankjegy­­hamisítás Ugye kizárólag bűnügy, a főügyész azt mint kriminális esetet kezeli, apiely minden politika! vo­natkozástól mentes, tehát ha a ma­gyar hatóság esetleg kérné a letar­tóztatott három vizsgálati- fogoly ki­szolgáltatását, a kérést feltétlenül visszautasítaná Hollandia. Pasics Rada sajtópöre A miniszterelnök fia a vádlottak padján Beogradból jelentik : Érdekes sajtó­pert tárgyalt szerdán délelőtt a beó­­gradi elsőfokú bíróság. Slojadinovics Dragisa kereskedelemügyi miniszteri osztályfőnök, [ovanovics Ljuba veje és Posies "Rada, a miniszterelnök fia tudvalévőén kölcsönösen több saj­­tópört indítottak egymás ellen s ezek közül az első sajtópör tárgyalása volt szerdára kitűzve, amelyben Pasics Rada volt a vádlott. Pasics Rada ugyanis az azóta megszűnt Beograd­­ski Novosti-ban azt irta Stojadinovics­­rol, hogy a zsebébe akart nyúlni és mivel ő ezt nem tűrte, azért támadja. Stojadinovics feljelentésére ezért eljá­rás indult Pasics Rada ellen. A tárgyalást délelőtt fél tizkor nyi­totta meg Pefrovics Milutin törvény­­széki elnök. Pasics Rada nem jelent j meg a tárgyaláson és védelmét Mar­­tinac Ljuba Pavlovics Sava ügy­védek látták el, Stojadinovics pedig ügyvédjének, Grabenac Zsivkónak a kíséretében jelent meg. A tárgyalás megnyitása után az elnök kibékülésre szólította fel a feleket, ami azonban nem járt eredménnyel Grabenac Zsivko ügyvéd, mint a magánvád képviselője hosszabb be­szédben ismertette Pasics Rada cik­két és kérte a vádlottnak rágalmazás jniatt való elitélését. Beszéde közben Stojadinovics inspektor két ízben va­lamit odasugott ügyvédjének, mire az elnök indulatosan rendreutasitotta az ügyvédet: — Ha az ügyvéd ur nem lúd egy tárgyalást lefolytatni, — mondotta — úgy ne vállaljon ilyen ügyet! Grabenac ügyvéd tiltakozott az el­nöki rendreutasítás éles hangja ellen és azonnal elfogultsági kifogást leli Petrovics Milutin tanácsa elien. Pet­­rovics elnök erre félbeszakította a tárgyalást és bejelentette, hogy je­lentést fog tenni az ügyről és kérni fogja felettes hatóságától, hogy dele­gáljanak az ügy tárgyalására más bí­róságot. Ezzel az izgatott hangulatban lé-', folyt főtárgyalás véget ért. A budapesti rendőrség nem veszi őrizetbe a frankhamisítás gyanúsítottjait Marsovszkyék budapesti bűntársa megszökött — A hágai rendőrség szerint a magyar hatóságok nem folytatják lelkiismeretesen a nyomozást Budapestről jelentik: A frankha­­misitási bűnügyben a rendőrség szerdán végre az első pozitív bizo­nyíték birtokába jutott. A nyomo­zásnak ugyanis sikerült megállapítani, hogy ki az a titokzatos negyedik, aki Budapesten is elhelyezett hamis ezerfrankosokat. A rendőrségnek tudomására jutott, hogy egy Király-uccai női ruha-üz­letben valaki elhelyezett egy hamis ezerfrankos bankjegyet. Szerdán a detektívek felmutatták ennek az üz­letnek a személyzete előtt aztokat a fényképeket, amelyeket a különböző házkutatások során lefoglaltak és az üzletvezető az egyik fényképen azonnal felismerte a titokzatos vá­sárlót. aki azelőtt is gyakrabban megfordult az üzletben. A rendőrség azonnal megállapí­totta az illető lakását és ott házku­tatást tartottak. Az illető feleségének holmija között a detektívek megta­lálták a Király-uccai üzletben vásá­rolt női kabátot és kosztümöt és ez­zel megszerezte az első tárgyi bizo­nyítékot. Ez azonban nem sokat használ, mert a titokzatos vásárló közben megszökött. Ezzel a legújabb nyommal kap­csolatban szerdán egész nap sok ta­nút hallgattak ki a rendőrségen és már megállapították azt is. hogy kik azok, akik a hamis bankjegyeket nemcsak Hágában és Budapesten, hanem Európa többi nagyvárosaiban is elhelyezték. Szerdán délután több gyanúsí­tottat is kihallgatott a rendőr­ség, azonban eddig egyetlen örizetbevétel sem történt. Úgy ez, mint általában a budapesti rendőrség titkolódzása óriási feltű­nést kelt. A nyomozásokban egészen szokatlan módon még a frankhami­­sitók Budapestről megszökött bűn­társának a nevét és személylcirását sem közli a nyilvánossággal a rend­őrség. sem annak a városnak a ne­vét, ahová az illető szökött, holott ha ezeket az adatokat nem tartanák titokban, valószínűleg már eddig is sikerült volna az illetőt kézrekeri­­teni. A gyanúsítottakat a rendőrség állítólag csak az egész nyomozás befejezése után akarja őrizetbe venni. Az Amszterdamból érkező jelen­tések szerint az ottani rendőrigaz­gatóság hivatalos közleményt adott ki, amely szerint a budapesti rend­­öriökapitányságtől még nem küldtek Hollandiába rendőr tisztviselőt. A diplomatikus szövegezésű hivatalos jelentés mögött egyes lapjelentések szerint konfliktus rejtőzik, amely a holland és magyar rendőrség közt támadt. A hágai rendőrség vezetői arról panaszkodnak, hogy a budapesti rendőrség nem foly­tatja a nyomozást a kellő ener­giával és megfelelő eredmény­űvel. Ez a hír Budapesten nagy feltűnést keltett és Marinovich Jenő rendőr­­főkapitány sietett tiltakozni szerdán a vád ellen és kijelentette, hogy megteszi a szükséges lépéseket azok ellen a budapesti! la*ppk ellen, ante-

Next

/
Oldalképek
Tartalom