Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)
1925-12-31 / 348. szám
2. oldal 1925 december 31. RÁCSMEGYE! NAPÚ I Huszonötmilliós örökség Pör a hadiárvák millióiért A beogradi törvényszéken kedden kezdődött a főtárgyalás abban a pörben, amelyet Bariovac Blagoje és Bar/ovac Alekszandar svájci lakosok indítottak az SHS kincstár ellen. A két Svájcban lakó szerb állampolgár megtámadta nagybátyjuknak, Bariovac Zsivkónak a végrendeletét. A felperesek szerint Bariovac Zsivkó, aki a háború előtti Szerbia társadalmi és politikai életében nagy szerepet játszott, a végrendelet megírásának idején elmebeteg volt. Berlovac Zsivkó földbirtokos 1915. év május hó 31-én Vrnyacska Banyán irta meg végrendeletét. Kezelőorvosa, aki időközben szintén meghalt, Barlovacot már akkor is őrültnek tartotta. Bariovac Zsivkó mindamellett végigharcolta a háborút, a háború befejezése után Beogradba jött, ahol a belügyminisztériumban helyezte el végrendeletét megőrzés végett. A végrendeletben Bar'ovac óriási vagyonát, földjeit, értékpapírjait, házait, mintegy huszonötmillió dinár értékben a hadi árvákra és a háborúban elszegényedettekre hagyta és szigorúan kikötötte, hogy vagyonát igazságosan osszák fel a szegények között. A végrendelet végrehajtásával az államot bízta meg. Bariovac Zsivkó 1922-ig élt Beogradban, maid előrehaladott paralizise miatt 1922 január elsején a zagrebi Stényevác-elmegyógyintézetbc szállították, ahol 1922 január hő 15-én meghalt. A bíróság a keddi tárgyaláson tanúként kihallgatta Jovanovics Szlobodan egyetemi tanárt, Szpaszojevics Zsivau egyetemi tanárt, dr. ,Reisz orvost, Jankovics Dragoljub udvari minisztert, Lazarevics Petar nyug. ezredest, Gyurgyevics Cscdomir brigadéros tábornokot, Antics Dimitrije dr. orvos-professzort, Gyorgyevics Vuko nyugalmazott államtitkárt, Pantelics Jovan újságírót, Mi!oszavljevics Milan akadémiai festőt, Kotlaj'cs Vaszko mérnököt, akik valaraenynyicn ismerősei és jóbarátai votak az elhunyt Barlovacnak. A tanuk kivétel nélkül azt vallották, hogy Bariovac 1915-ben teljesen épelméjű volt. Lazarcvics Petar újságíró, nyugalmazott alezredes, aki az egész háború alatt Berlovac-ca! együtt küzdött különböző frontokon, előadta, hogy Bariovac 1920. év végéig teljesen épelméjű A szuboticai magánalkalmazottak körében nagy izgalmat és kínos megütközést keltett egy magyar lapnak az a közlése, hogy a kereskedők kollektive le akarták számtani alkalmazottaik fizetését. Az illető lap hosszú tudósításban számolt be á Lloyd vasárnapi értekezletéről és a gazdasági válság következtében szükséges tennivalók tárgyában folytatott eszmecserét úgy tüntette fel, mintha a megjelent kereskedők pontokba foglalt határozatot hoztak volna. A hitelesség látszatával biró tudósításból a szuboticai kereskedelmi alkalmazottak joggal következtettek arra, hogy egzisztenciális érdekeiket veszély fenyegeti és a szervezetükben már felmerült a terv, hogy mozgalmat indítanak a bér redukció meghiúsítására. Azonban a Lloyd értekezletén résztvet: kereskedők siettek megcáfolni a nyugtalanító híradást és közölték a magánalkalmazottak megbizottaival, hogy a fizetések leszállításának tervéről szóló hirlapi cikk lelkiismeretlen koholmány. A magánalkalmazottak megnyugvással fogadták ezt az erélyes cáfolatot és természetesen clállottak volt, csak 1921-ben mutatkoztak rajta különös jelek. És ekkor maga mondta, hogy tébolydában fog meghalni. Tizennégy nap múlva a stenyeváci tébolydában kiszenvedett. A főtárgyalást ezután csütörtökre halasztották, amikor kihirdetik az ítéletet. a mozgalom megindításától. Kérdést intéztünk a Lloyd vasárnapi értekezletének lefolyására nézve Kalmár Elemér dr.-hoz, a Lloyd választmányi tagjához, aki szintén kijelentette, hogy úgy a neki, mint a Rosenfeld Sándor vaskercskedőnek tulajdonított felszólalás a fantázia szüleménye és egy szó sem igaz abból, mintha az értekezlet résztvevői Közül bárki is a magánalkalmazottak fizetésének kollektiv leszállítását javasolta vagy kívánta volna. Kalmár Elemér dr. az értekezlet lefolyásáról a következőket mondotta: • * — Az értekezlet célja volt, hogy a kereskedők megvitassák a gazdasági krízis következtében szükséges tennivalókat. Meghívlak az értekezletre néhány kereskedőt és a Lloyd ügyészeit. Semmiféle konkrét indítványt senki sem tett, csupán arról volt szó, hogy a kereskedők kölcsönösen informálják egymást azokról a kívánságokról, amelyeket egyes cégek a gazdasági válság kérdésében támasztanak és próbáljanak megegyezésre jutni valamely egyöntetű elhatározásban, amelyet a Lloyd elé lehetne terjeszteni, mint a szuboticai kereskedők állásfoglalását a Nem szállítják !e a szuboticai magánaíkalmazottak fizetését A Lloyd értekezletének résztvevői antiszociálisnak mondották a bérredukciót — Riadalom egy áihir miatt Egy kritikus albumából Irta: Baedeker A geniális emberek közelebb állanak a gyermekhez, mnt a nyárs- és egyéb polgárok. Tovább is maradnak gyermekek, mint azok. Későbben érnek meg, sőt ki lehet egyenesen mondani, hogy tovább maradnak zöldek, mint a lángészmentesek. Öregkorukig is több gyermeteg vonást őriznek meg a lelkűkben, mint azok. akik nem sokkal zseniálisabbak a háziállataiknál. Hz természetesen nem mondható a cselekvés nagy zseniiről. például Napóleonról, cici épp oly távol állott a gyermekleiektől, mint bármely zsenimentes kortársa, de szinte kivétel nélkül igaz a műalkotásoknak és a gondolkodásnak a géniuszairól: Mozartról, Rdfiaelről, Petőfiről (akiből öregkorában pompás vén gyerek lett volna), Jókairól, Adyrói. Victor Hugóról és majdnem minden igazi zseniről. * A nagy közönség és a zseni született ellenségek. Ki nem állhatják egymást, s ez érzelmükből egymás előtt nem csinálnak titkot. * Egy hercegnek vagy egy miniszternek nem kell különösen tehetségesnek lenni, hogy zseninek tartsák, — szegény embernek kiváló tehetségekkel kell tündökölni, hogy ostobának ne gondolják. * .4 lángelme találja meg az utat, amelyen aztán a tehetség kényelmesen halad. A kortársak ritkán tudnak okosan és találóan ítélkezni egymásról, a geniális kortársak iránt pedig egyenesen ellenszenvvel viseltetnek. A zseni mindég a jövő embere volt és soha a jelené. Rembrandt korában a németalföldiek nagyon megbecsülik az akkori költőket: Cats. Hooft, Hujgens, Votulel és tut ti Qiianti ünneplésben részesültek s a versemenyeiket jóveretü aranyokkal jutalmazták, de Rembrandtot kevésre becsülték, nem tartották komoly miivésznek, nem jósoltak neki jövőt, szóval: nem értették meg. Ki emlékszik ma a ientnevezett poéta urukra? Csak a lekszikonszerkesztök, — a Rembrandt festményei pedig, amelyeknek geniális alkotója éhezett, nélkülözött és fázott, ina milliókat érnek, s a gallériák legelőbbkelő termeinek a díszhelyein függnek. Ifr A talentumé a jelen, a zsenié a jövő. * Régente, ha valaki gazdag volt, az egyáltalában nem jelentette azt, hogy az illető: milliomos. Most pedig az a körülmény, hogy valaki milliomos, távolról se jelenti azt, hogy az illető: gazdag. * A kommunistákhoz: — Helyes, hogy el akarjátok törölni a föld színéről a gazdagságot. De csak agy van jogotok ehhez, ha egyidejűleg megszüntetitek a szegénységet is. * Még egy aforizma a gazdagságról és a szegénységről, amelyet már unni kezdek. (Nem az aforizmát, hanem a szegénységet): .4 gazdagok sokkal jobban tartanak össze egymásközt. mint a szegények. Ez magyarázza meg a kapitalizmus nagy hatalmai. A gazdagok érdekei közösek, a szegényekéi ellentétesek. * Ha mindenki csak annyit enne, amennyit a szervezete megkíván s amennyi egészséges neki, akkor elegendő eledel jutna azoknak is, akiknek mostan nincs mit enni. * U j köz m on cl á s. —• Az ezreket nehéz megszerezni, a milliók maguktól szaporodnak. A zsidók hossztinapján a koplalástól olyan rosszul lett egy szegény asszony, hogy orvosi segélyt kellett igénybe vennie. A doktor ur magához térítette, s aztán igy szólt: — Különös, hogy Maga olyan nehezen állja a böjtöt. Nézze a Wertheimnét, olyan nyápic gyönge aszszony és huszárosán tartja magát. — Könnyű böjtölni annak! — sóhajtotta a szegény nő. Annak tele van a spajzja! * A nagy drágaság idejében valaki recepttel megy be egy gyógyszertárba, s mikor ott az orvosságot, amely valamikor fillérekbe került, dinárokba számították, igy kiáltott föl ijedten és méltatlankodva: — Hiszen ez egy valóságos patika! * Ha minden gyermek olyan nevelést kapna, mint egy királyfi s mindegyike olyan igénytelen volna, mint egy kispolgár, akkor boldog lehetne az emberiség. & Proudhon-nak természetesen nem volt igaza, amikor azt prokhtmálta, nyomasztó gazdasági helyzet enyhítése érdekében. — Az értekezleten jelenvoltak egyetértettek abban, hogy az üzleti költségeket valamikép redukálni kellene. A rezsiköltségek legjelentősebb tételei; az igénybevett kölcsöntőke kamatai és az alkalmazottak fizetése. — Az alkalmazottak izetésének kérdésében egyetlenegy felszólaló fejezte ki azt. a véleményét, hogy a kereskedelmi alkalmazottaknak a konjunkturális időkben megállapított fizetését összhangba kellene hozni a mai gazdasági viszonyokkal és megélhetési lehetőségekkel. Ez a felszólaló bejelentette, hogy alkalmazottainak 1922—23-ban megállapított fizetését december 1-én 20%kal redukálta. — Ezzel szemben a többi felszólaló mind arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alkalmazottak fizetésének redukciója antiszociális és ellenkezik a kereskedelmi szabadság elvével, amelyet minden kereskedő magáévá tesz. A vita során az a vélemény alakult ki, hogy a kereskedelmi alkalmazottak fizetését kollektive nem szállítják le, mert ennek a kérdésnek megoldása csak a kereslet és kínálat szabályozó hatásától várható. — Az értekezleten kiemelték, hogy a legsúlyosabb terhet a magas kölcsönkamat rója a kereskedelemre és. éppen ezért a kereskedők mozgalmának főcélját a bankkamatláb redukciójában jelölték meg. Ezek után megállapíthatjuk, hogy az értekezlet résztvevőinek liberális, és megértő álláspontját teljesem meghamisította az az ominózus hir’api tudósítás, amely olyan oktalanul riadalmat idézett elő a szuboticai magánalkalmazottak körében. hogy a tulajdon: lopás, de teljesen igaza lett volna, ha azt mondja: a fölösleges luxus, amelyet űzünk, egy neme a lopásnak, amelyet a társadalom ellen elkövetünk. # Akinek tartozol, attól nem vagy független. Ahány adósod, annyi szolgád van. Csak igen okos ember látszhatja ügyesen az ostobát, s különösen okosnak kell lenni annak, aki nemcsak lenni akar okos, de játszani is kívánja azt. Ellenben az a malőr, hogy ostobának lássák, a legokosabbal is könnyen történhetik meg. / # Azok között, akiket a világ bolondoknak tart, találjuk az emberiség javát. Nincsen figyelmesebb hallgatóság mint az okos ember. * Semmit se hinni épp oly oktalanság, mint mindent hinti i * Az ember okos dolgot is, szamárságot is azért követ el, mert gondolkozik. Az állat, amely nem igen gondolkozik, se okosat se bolondot nem csinál, csak célszerűt. Gondolkozás szüli az okos és az oktalan cselekedeteket egyaránt. * Okos ember mindent észrevesz és semmiért se apprehendál; az ostoba semmit se vesz észre és mindenért megneheztel. * A szép nő könnyen jön abba a gyanúba, hogy butu, s a hit abba, hogy okos.
