Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)

1925-12-25 / 344. szám

1925. december 25,___ ________BACSMEGYEI NAPLÓ

.amara.MBt'H1’»"mti—1in ap— mmtr-.-mam-’ssvb—— i;— — —Ért— mKafpammammaammMMmmmm

gagga— —p——at—p——a — ■■■ - ■

9. oldal

^4z antiszemitizmus és a demokrácia

Irta: Véjh Lajos dr.

A háború sújtotta országokban azok, akik a háború alatt a gazdasági gondoktól mentes és a semmittevő életmódot megszokták, nem tudtak úgy elhelyezkedni, hogy ezt a könnyen megszokott életmódot továbbra is folytathassák. Sőt fokozottabban, mint azelőtt, szemben találták magukat nehéz gazdasági viszonyokkal. Ezek a könnyebb megélhetés, a gazdasági érvényesülés akadályát nem a megváltozott viszonyokban, és főleg nem Önmagukban keresték, hanem olyanokban látták, akik a háború előtti gazdasági pozíciójukat megtartották, sőt megjavították, vagy inkább megjavítani látszottak.

Ez a tény, vagy ennek a tény nek a látszata, kutatóvá tette a pihent, de éhes elméket. Nem is kellett mélyebben beleereszteni a kutató pillantást a társadalmi rétegekbe; meg volt állapítható, hogy a háborút legjobban úsztak meg, legelőbb heverték ki és a változott viszonyokhoz a legtökéletesebben tudtak alkalmazkodni á zsidók.

Hogy milyen élettani és ideológiai feltételeknek az okozata volt. ez? , a felületes kutatónak nem volt könnyű megállapítani. De ennek a nyomozása nem is terelte volna a kívánt irányba az ügyet. Megálltak tehát annál a pontnál, amely nyilván mutatta, hogy a zsidók ismét száraz lábbal mentek át a vértongeren.

Jobban fel vannak készülve. Elveszik előlük a kenyeret. Persze azt a kenyeret, amelyet dolog és fáradtság nélkül érdemes megszerezni. A születési előjogoknak fokozottabb mértékben való kiépítése, nem látszott a dolog könnyebb végének, sem népszerűnek és hamarabb célravezetőnek.

Körül kellett tehát nézni és malis könnyű megtalálni azt az ideát, amelynek a régebbi időben gyökere volt szélesebb rétegek lelkében. Hátha ezek a gyökérszálak még .életerőre hozhatók?

így lett újabb reprize az antiszemitizmusnak. Hogy miért Jett a trianoni Magyarország kiinduló pontja ennek a mozgalomnak, szinte tenyéren fekszik?

■ Az ország elveszítette birtokállományának több, mint kétharmad részét és az elveszett részekből az anyaországba vissza özönlöttek a magyar tisztviselők, akiket az állam ellátni’ képtelen volt. Szóval hatalmasan megszaporodott a szellemi proletariátus, a' malkontens elem.

A kenyérért küzködő tömege- V ülünösen, ha azok nagy rér s vt s, nagyon könnyű volt n -az-" antiszérnitíznrus

icfo^áfíák. Ki kell szorítani a zsidót á ió stalhiraokból és a kenyér.

kérdés, pro momenta, meg van oldva. El kell zárni a zsidókat a kvalifikációt adó iskoláktól és a kenyérkérdés, pro futoro is, meg lesz oldva.

Az egyszerű lelkek igy képzelték a gyakorlati életre átváltva az antiszemitizmust.

A csalódás lassú lépésekkel, de annál biztosabban közeledett- A zsidók nagyobb százaléka a kereskedelemből él. Itt kell ráinérni a halálos vágást. Megindult a kereskedelmi Vállalatok alapítása magas és legmagasabb protektorátus alatt. És pillanatnyilag úgy látszott, mintha jó helyen kereskednének, ahol helyet lehet szorítani és foglalni. De mihamarább kiderült, hogy a gazdasági élet törvényeit nem lehet a jelszavas kiskáték szerint irányítani.

Szakértelem és alapos és fáradságos munka nélkül nem lehet eredmény. Különösen kereskedelmi szakértelem, amely gyakorlati ismereteken alapul, nem sajátítható el egykettőre. Az alapos munkától pedig még inkább idegenkedtek. Mi sem volt természetesebb. hogy az úgynevezett keresztény« alapra fektetett vállalatok legtöbbje összeomlott. A »keresztény« alapot nem lehet hibáztatni, de ez az alap egymagában nem tehet prosperálóvá vállalatot.

Azok is mielőbb kiábrándultak, akik a jólvezetett vállalatoknál nyertek alkalmazást, mert előbb a munkaadó és később ők maguk is belátták, hogy ez nem nekik való munka. A cigány is nehezen szokja meg a szántást.

Még ennél is rosszabbul fog záródni a numerus clausus intézménye. A külföldön jobban felkészült és kemény munkához szokott fiatalok a szabadpályákon még jobban háttérbe fogják szorítani az otthon inkább gumibothoz szokott tányérsipkásokat. A köztisztviselő’pályára azelőtt sem törekedett a zsidóság úgy, hogy e téren keresztény hódításról alig lehet szó.

A peres fél és. a beteg, de még a ház és gyárépitö kapitalista sein azt mérlegeli elsősorban, hogy kinek, milyen a íelekezete, hanem inkább a . rátermettséget és a lelkiismeretes, az alapos tudást.

Az antiszemitizmus, néhány mellékzöngéjétől eltekintve,' ime lényegileg nem egyéb, mint törekvés kiegyensúlyozni az egyenlőtlen fegyvereket,' amelyek gazdasági téren fe,hallanak. Aequum et justum est. Senkinek sincs joga és oka ezt sérelmezni. Ez a szabad verseny szellemében gyöke* rezik. .

■ A jobban felkészült, az erősebb, az alkalmazkó dóképesebb maga

akt gyűri a ! gyöngébb kvalitású

egyedeket. Ezt az élettani törvényt lehet befolyásolni, lassítani, időlegesen gátolni, de megsemmisíteni, az élők világából kiküszöbölni nem lehet.

A mód, amellyel az antiszemitizmus az egyenlőtlen harcot kiegyenlíteni avagy amint mondják: a zsidót nieghendikepehii akarja, hibás. Nem az ethikai alap, — melyről itt szó nincs — de a célra vezetőség szempontjából.

Drasztikus rövidséggel ezt a »hendikepet« úgy lehetne megmagyarositani: üsd agyon, de ne nagyon! Ez annyit tesz: nyomorítsuk meg béklyókkal, sulyokkal, hogy nálunk erőtlenebb és értéktelenebb legyen. Ez a mód azonban működésre serkent egy má sík biológiai törvényt. A római fi lozoíia ezt úgy fejezte ki: sub pondere ereseit palma. A társadalmi vagy az államhatalmi nyomás a gyakorlati élet versenyére értékes tulajdonságokat termel ki. John Síuar Mill még ennél tovább megy, amidőn azt mondja: Az ember erkölcsi természetére nézve egészségesebb elnyomva lenni, még önkényuralom által is, semmint önkényuralmat gyakorolni. így fejlődött ki a ghettoból az a müveit világ nagy részét vas abroncsként körülfogó, hatalom, amellyel a zsidóság gazdasági és igy természetesen hovatovább politikai téren is rendelkezik.

íme itt a dilemma! A fegyverek egyenlőtlenek, és ha ezt az évszázadokon át alkalmazott változatos társadalmi' és' politikai nyomással akarjuk kiegészíteni, még nagyobb lesz az eltolódás a zsidóság javára. Hogy lehet és hogy kell ebből kikászolódni? A probléma megoldatlannak látszik, legalább is az adott generáció számára. Es ebben van a nehézség, itt van a helyzet kulcsa; mert a mai nemzedék élni akar, még pedig lehetőleg munka és gond nélkül. Tehát a fejlődés görbéjét egy bizonyos ideig egy bizonyos irányban clhajlitliatja anélkül, hogy ezt az irányt megrögzíthetné. A kérdés pedig olyan fontos, hogy azt nem egy generáció szemszögéből kell elbírálni és a megoldás irányába terelni.

Van-e tehát mód ezt a súlyosnak látszó problémát, amely évszázadok óta időnként súlyosan nyugtalanítja a társadalmi fejlődés békés folytatását, végleg megoldani? És ha igen, melyik az a varázs sző, amely arra képes?

Nincs és nem lehet más, mint a demokrácia! A demokratikus világnézet, amely nem ismer Európában alsóbb- vagy felsobbrendü fajokat, nem ismer öröklött, vagy mesterséges előjogokat, törvény, vagy szökásalkotta politikai kiváltságokat, hanem, csak — politikai értelemben veit — egyenjogú embereket. A természet erőinek hatalmi alkotásokkal nem állja útját, hanem inkább módot nyújt, hogy a társadalom minden tagja gátló vagy zavaró körülményektől menten szabadon kifejthesse képességeit.

Eejlődést gátló körülményt Iátok én a sok között abban is, hogy az államhatalonxa hóna alá ny.ul annak a szellemi prole tár iáj tusnak, amely legszívesebben , képzettség és komoly munka nél- I kül szeretne az életen átsimmizni. i I1a az egészséges embernek mankót adunk a kezébe, hogy könyjnyebben tudjon járni; akkor annak ép az ellenkezője fog bekövetkezni: idővel képtelen lesz a saját lábán megállni és mankó nélkül a saját útját járni.

Ha tehát az egyik oldalon maga erejére hagyjuk ezt, a ma még enervált, euergiarest tömeget, a másik oldalon pedig erőhatalommal eltakarítjuk útból a kapitalisztikús tuínövéseket, akkor a biológiai értelemben vett szabadverseny olyan egészséges szelekciót fog létrehozni, amely bizonyos idő múltával a kívánatos kiegyenlítődési és erőegyensúlyt állapotot fogja eredményezni.

Erre egyedül a demokrácia képes. Az az ideális demokrácia, amelynek konstrukciója az állam- és társadalomtudományi müvekben sziklaszilárdan és minden legapróbb részletében hiánytalanul ki van építve, de ezidőszerint még egyik európai államban sincs egész teljében uralmon. Történeti tény, hogy a jó irányzatok'nehezebben és lassabban ágaznak szét és kapnak gyökérre, mint a roszszak.

A demokratikus rétegeződést Európában geográfiái szemíélhetőséggel lehet kimutatni. Úgy, amint nyugatról kelet felé haladunk, megállapítjuk a demokrácia holdfogyatkozását.

Persze nem szabad, hogy téves. vagy egymástól eltérő nézetünk legyen a demokrácia lényegéről. Nem elégedhetünk meg azzal a magyarázó fordítással, hogy: népuralom. Először, mert a demokrácia nem ismeri el sen-, ki uralmát, másodszor, mert a nép az uralomra alkalmatlan. Uralom alatt sohasem érthetünk mást, mint a kevesek uralmát a sokak felett És semmisem Jiypertroíizálódik oly hamar, mint az uralom.

' A család a sejtje az emberi közösségnek. A bonus pater familias nem uralkodik a család tagjai felett, hanem istápolja, irányítja és vezeti azt. Az egyes államok az emberi közösségnek egyedei. És mert a demokrácia nem tűri még az egyes nemzeti államok határainkat szétválasztó korlátját sem, két szóval úgy merném kifarágni a tételt: emberiség — emberiesség. Az. átfogó egységes ke-, rét az emberiség és ezen belül a suprema lex az emberiesség. Éz Utóbbi kizár minden fajelméletet,