Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-08 / 299. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ A telefondíjak leszállítását kéri a bánáti kereskedelmi kamara Sünden nayyo'ub postahivatalban legyen éjjeli szolgálat ‘ Velikftecskerekről jelentik: A noviszadi postaigazgatóság rendeletére a pancsevói postán megszünteték az éjszakai telefon és táviratszolgálatot. Egész Bánát közlekedési útja Beograd felé Pancsevón vezet keresztül és igy a város forgalma egyre nagyobbodik, annál . sérelmesebb tehát az éjszakai positai szolgálat megszüntetése. A bánáti kereskedelmi és iparkamara emiatt beadványt intézett a postaügyi minisztériumhoz és kérte, hogy a pancsevói postán állítsák vissza a régi rendet. A beadványban kifejti a kamara, hogy az ország közgazdasági érdeke azt kívánja, hogy az éjszakai telefon és távirati szolgáltatást redukálás helyett növeljék és minden nagyobb postahivatalban, de különösen minden városban, éjszaka is vegyenek fel és kézbesítsenek táviratokat, továbbá kapcsoljanak telefont, mert egy napi késedelem kereskedelmi és Ipari körökben sokszor mérhetetlen károkat okoz. Ugyanebben a beadványban hívja fel a kamara a pcstaügyi miniszter figyelmét arra, hog^r a telefondíjak magassága mór nem áll arányban a kereseti viszonyokkal. A kamara javasolja, hogy a telefonelőfizetési és beszélgetési dijakat sürgősen szállítsák le legalább is a jelenlegi tajrita felére. A kamara bizonyosnak tartja, hogy 50 százalékos dijleszállitásnál a teleíonelőfizetők és az iirterurbán beszélgetések száma 70— 80 százalékkal emelkednék, és igy az állam jó üzletet csinálna az árak leszállításával. A kamara előtéresztését tegnap küldötte el a minisztériumnak. Ugyancsak tegnap tett! előterjesztést a bánáti keereskedelmi és iparkamara a pasta takarék-pénztár felállítandó fiókjának elhelyezése ügyében. A kamara ugyanis tudomást szerzett arról, hogy a postatakaréikpénztár fiókintézetet szándékozik létesíteni és a fiókintézet székhelyéül Szkoplje vagy Noviszad van kombinációba véve. A bánáti kereskedelmi és iparkamara előterjesztésében arra kéri a minisztériumot, hogy a postatakarékpénztár fiókintézetét Noviszadon helyezzék el, mert a Vajdaság fejlettebb közgazdasági életének nagyobb szüksége van a postatakarékra, mint Délszerbiának, illetve Macedóniának, bár remélhető, hogy nemsokára ezek zz országrészek is eljutnak arra a gazdasági fejlődési fokra, hogy a postatakarékpénztár második fiókintézetét ott kell felállítani. A zagreoi törvényszék félt! foglyait Megtagadta két vizsgálati fogoly Szuboticára szállítását A subo icai törvényszék a báni táblától kéri ki a foglyokat A bonyodalmas Spriccer-bünügyben már eddig három főtárgyalás volt a szubotitai törvényszéken, anélkül, hogy a bíróság meghozhatta volna az ítéletet. Legutóbb hétfőn tartott fő tárgyalást Pavlovics István törvényszéki elnök tanácsa a Spriccer-ügyoen. Ekkor a bíróság azt határozta, hogy mivel több fontos tanú nem jelent meg a tárgyaláson, a bíróság a tárgyalást megszakítja, intézkedik a meg nem jelent tanuk elővezetése iránt és az újabb főtárgyalást november hatodikára tűzte ki. Pénteken nem lehetett megtartani a folytatólagos főtárgyalást, mert délelőtt tizenegy óráig nem érkezett Zagrebból, az ottani törvényszéktől értesítés, hogy két tanút, névszerint Kubatics Mátót és Ivanica Nikolát, akik egy más bűncselekményből kifolyólag a zagrebi törvényszéken vizsgálati fogságban vaunak, Szuboticára szállitották-e. Ezért a bíróság szombat reggel kilenc órára uj főtárgyalást tűzött ki. Szombaton reggel kilenc órakor nyitotta meg Pavlovics István elnök a folytatólagos főtárgyalást' és bejelentette, hogy megérkezett a zagrebi kerületi törvényszék értesítése, amely szerint megtagadja a vizsgálati fogságban levő Kubatics Mátó és Ivanica Nikola Szuboticára való szállítását, azzal az indokolással, hogy a tanúként beidézett vizsgálati foglyok útközben megszökhetnek vagy összebeszélhetnek. Az elnöki bejelentés után Piskuiics Zvonimir dr., Spriccel■ védője előterjesztést tett, hogy a szuiboticai törvényszék jelentse he az ügyet a zagrebi báni táblához és kérje, hogy a báni tábla rendelje el a két tanú ideszállitását. A védő utalt arra, hogy egyik törvényszék köteles a másikat jogsegélyben részesíteni és hogyha a zagrebi törvényszék attól a veszélytől tart, hogy a vizsgálati foglyok szállítás közben megszökhetnek, akkor elegendő kisérő őrszemélyzet kirendelése által ennek a veszélynek eleiét veheti. A védő kérte a tárgyalás megszakítását. Dimitrijevics Drágó dr., Loncsarevics védője csatlakozott Piskulics indítványához. A biróság tanácskozásra vonult vissza és hosszabb ideig tartó tanácskozás után Pavlovics István elnök kihirdette a biróság határozatát, mely szerint sürgős táviratot intéz a báni táblához, értesítve a zagrebi felebbviteli bíróságot, hogy a megidézett két döntő tanú nélkül a tárgyalást nem lehet lefolytatni és intézkedést kérve Kubatics és Ivanica ideszállitására. Egyben sürgős levélben tudomására hozza a zagrebi törvényszéknek a báni! táb-Muzsika Irta: Tamás István — A ludakat megtörnie? — Igenis. — A gyerek kapott enni? — Igenis. A cselédlány betette az ajtót. Lennt, a boltban nagyon sokan voltak, ilyenkor hetipiac napján az egész környék bejött a faluba. Egy parasztasszony almát kínált a patikusnénak. — Vegyen naccságám, nem bánja meg — és elébe rakta a piros-pozsgás kóstolót. Hogy adja? • — Húsz dinár az egész kosárral. — Ezért a csúnyáért húszat? Hisz ez férges is, ütött is. Rövid alkudozás után két dinárral olcsóbban megvette. Diadalmasan nézett az urára, aki orvosságokat kevert. Nem ért rá felpillantani. — Mivel szolgálhatok? — állt oda az asszony egy termetes vidéki gazda elé, aki egyik kezében receptet, a másikban ustort tartott. — A kisfiámat elkapta a bárányhimlő, — magyarázta nehéz nyelvvel — a doktor ur szíveskedett... — és átadta a receptet. Az asszony, mig leszedte a polcról az üvegeket, anyáskodón a beteg után érdeklődött. — Mennyi idős? — Ippeg most töltötte volna be a hatot. Már be is írattuk az oskolába. — Az én Dezsőként is a télen lesz hat, — mondta az asszony melegen és fontoskodva, aprólékosan ellátta ezer jófanáccsal. Mintha a saját gyermeke életéről lenne szó. Ez ritka repriz volt: elérzékenyülni a kuncsaft baján. Mikor az ura elhozta efcbe a faluba, az isten háta mögé, naponta százszor felizgatta magát a sok nyomorúságon, amivel ide zarándokoltak az emberek. Itt csak letörteket, alázatosakat látott, fehér orcával, rettegő szemekkel, akik úgy húzódtak meg rémülten a gyógyszeres pult efőtt, mintha a halál pitvarában ácsorognának. A patikus, — az ő ura! — varázsló nagy ur volt, akinek kegyes jókedvétől függ egészség, élet erő. Szerette az urát és érdekelte a mestersége. A Mari néni szívbajáért együtt drukkolt Mari nénivel, a Jóska bácsi köszvényét együtt szenvedte Jóska bácsival és együtt dadogott a süketnéma Mihókkal, ha néha, csudálatoskép visszatért a hangjának árnyéka. Tíz éve már ennek. Tiz esztendő szökött ki belőle, mint dúcból a galamb, csupa szép fehér galambok és ami megmaradt benne, az' fásult, kövér csömör és néhány karcsú emlék, ami oly távoli, oly visszahivliataí?an, mint maga a múlt. — Ezzel borogassa napjában háromszor, — riasztotta fe! a saját hangja, amely kötelességtudóbb volt a leikénél — és vigyázzanak, nehogy valaki más gyerek a közelébe jusson! És jól felrázta az orvosságos üveget, mint aki makacs álmot dörzsöl ki a szeméből. * Alkonyodott. Künn ült a kerti balkonon és harisnyákat stoppolt. Háta mögött a csipkés függöny, előtte a végtelen országút és fölötte, köröskörül a rózsaszínű ég. Ez a balkon az ő vára. A függöny: a felvonóhíd és az ég: az ő misztikus birodalma. Most minden édeskésen rózsaszínű Ebből holnap szél lesz, ezt tudja apókától, aki időjóslással is foglalkozott. Apóka az ö ura. A gyógyszerész ur. Oyermeke apja. Ó, jó ember apóka, olvas is, szakkönyveket és újságot. Sőt legutóbb cikkezett is a tekintélyes »Hiradó«-han a helyi világítási. problémákról. »Miért nincs villany Tolcsván?« ez volt a címe a cikknek. Az egész környék beszélt ró'a. Mosolygott és gondolatban megcirógatta az ura állát. Lenn, a barna országúton halálsápadtan sorakoztak a nyárfák, mint glédába áWitott holtemberek, akiknek vére folyt. Az ősz hadserege. Ó, mi az ősz? Csupa apró összetett érzés: fájdalom, öröm, félelem és unalom. Főleg sok unalom. Túlsók unalom. És hosszantartó, akár az őszi esők. Leásitott az országúira. Tiz éve, hogy megösmerkedett ezzel a barna, Sáros, poros úttal, amely annyi embert hozott elébe. Mindenkit ő elébe vezetett. Felvonultatta őket a balkon alatt és kézdörzsölve, hajlongva intett: »Tetszik parancsolni?« Mint a kereskedő. Igaz, nem volt valami bő választékja. Néha életunt napokon sóvárogva leste: jön-e Ő? Mint az elátkozott királykisasszony, csak bámult mereven a sötét akácerdőre, ahonnan az országút kibukkant, de nem jött senki. Csak zörgő parasztszekerek és néha egy autó, megrakva vigécekkeL Az egész persze inkább csak játék volt, romantikus, szegényes, asszony!. Ó, ő tud okos és higgadt lenni, ő a tolcsvai Bováryné, a kormányozható szenvedéllyé!. Milyen csiklandozó kérdés: ha megcsalnám apókát? Ah, de miért kell megcsalni mindig a férjet? A regények túloznak. Nem szereti a szerelmi regényeket. Alattomosak és bujtogatók. Ha mindenkinek odaadná magát? Nem kellene a férfiaknak. A férfiaknak csak áz kell, aki nem kapható. ő pedig nem kapható! — és még se kell a férfiaknak — vallotta be önmagának kelletlenül. Egyszer rettenetesen összekapott az urával. Akkor megakart szökni. Hisz még fiatal De aztán eszébe jutott: hová menne? Nem képes az önállóságra. Istenem, biztosan éhen halna Elrémült, erre a gondolatra. Iához intézett távirat szövegét. A biróság ezután kimondotta, hogy a szombati folytatólagos tárgyalást megszakítja és az újabb főtárgyalást november hó lő-ra, pétitekre tűzi ki. 192^. november 8. Két minisztérium harca az ipari és gazdasági szakoktatásért Az ipari és gazdasági szakiskolák tudvalevőleg a kereskedelmi minisztérium hatáskörébe tartoznak, ami azt jelenti, hogy a kereskedelmi minisztérium gyakorolja a felügye ed jogot felettük, állapit ia meg a tantervet és nevezi ki a tanerőket. A kő oktatásügyi kormányzat, régen szeretné hatáskörét a szakis' ólakra is kiterjeszteni és a közoktatásügyi miniszter újabban ismét a minisztertanács elé vitte ezt a kérdést A bánáti kereskedelmi és iparkamara, továbbá a bánáti gyáriparosok egyesülete értesülve a közoktatási miniszter uiabb akciójáról, távirati utón intézett fölterjesztést a miniszterelnökhöz és a kereskedelmi miniszterhez és tiltakozott az cl en, hogy a szakiskolákat a kereskedő mi miniszter hatásköréből kivegy-1^ sőt azt is kérték, ho y még a kereske• delmi isko’ákat is helyezzék a kereskedelmi minisztérium felülije ete alá. A kamara a távirati e őterjesztéshea nem f izott indokolást, illetékes helyei azonban úgy informálták a B csmegyel Napló becskereki munkatársát, hogy s kamarát táviratában az az elgondolás vehette, hogy az ipari és kereskede'mi szakiskoláknak csak kátrányára van a közoktatási tényezők bürokratikus pedagógiája, amey nem fordít kellő gondot a praktikus élet követelményeire. A ke* reskedeimi iskoláknak a kereskedelmi minisztérium hatáskörébe való uta ásától remélni lehetne, hogy kevesebb elmé’eti tanítás mellett — tudvalevfj ugyanis, hogy az elméleti tananyagba pen az a legnehezebb, amelyik légiit kább felesleges — sokkal inkább készi> lené e’ snjakorfatilag a növendékeket. És oly jó volt visszameneküLni az urához, .aki pénzt ád, ruhát, élelmet és hs beteg: orvosságot. * Este, az ebédlőben felszerelték az u; csudát, a rádiót. Az ura vette, hogy ne unatkozzon. »Figyelmes ember« — gondolta hálásan. Az egész csaflád és a szomszédság összegyűlt ünnepélyesen Elhelyezkedtek a hallgató körül festői csoportban, fényképész se állíthatta volna be őket jobban. Gyerekes izgalommal csinosította magát erre az estére. Pudert, kölnit és estélyi ruhát vett magára, kiöltözött, mintha színházba menne. Ó, micsoda ünnep volt ez a számára! Milyen furcsa lenne — gondolta, — ha valaki felemelné a házat, a tetőt, a falakat, mindent, mint egy skatulyát és ő~itt maradna puderosa.n„ selyemben, amint éppen kéjesen kinyujíózik a pamlagon. Az egész világ szeme előtt! Az ucca közepén! Bennt, a teremben már felsikoltott a zene, a párisi Operát kapcsolták, a Rtgoletto drága, fülbemászó muzsikája ment és a rádió ide, az ö ebédlőjébe varázsolta a forró színházi esték levegőiét. Dübörgött az ária és ő behunyt szemekkel elképzelte: az a. nézőtér, ez a színpad és a körülötte szuszogó família: a publikum. Úgy elkapta ez a bűvös dallam,, mint egy szerelmes férfikéz és a feje mámorosán hátrahanyatlott. És ekkor a szemben levő tükörben meglátta önmagát és látta, hogy7 ö. az elegánsnak mondott asszony, milyen orditóar ízléstelen, vidéki és nvetséges. Könnyel szöktek a szemébe és szinte ordítva dobta oda az urának: — Fújja el a lámpát! És a petróleumlámpa fanyar bűzét amely az egész szobát belengte, mái finom parfümmé szűrte át a sötétben zúgó isteni muzsika.
