Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-15 / 306. szám

I 1975. november 15. BÁCSMEGYEÍ NAPLÖ 3. oldal Kisebbségi Élei • 1® A kolozsvári magyar színház igazga­tója, Janovics Jenő »Ne várjunk min­­; dent az államtól« címen hosszabb cik­ket irt a bukaresti Rámpában. A cikk, amelyben Janovics a romániai színészet helyzetét ismerteti, külön fejezetet szen­tel az erdélyi színházaknak. »Az erdélyi határmenti román színtársulatok vajúdó kérdése — írja Janovics többek között — igen megérett már a megoldásra. Nagyfokú nemtörődömség kell ahhoz, hogy ez a román színtársulat még min­dig nem alakult meg. Akiket a kormány ennek a színtársulatnak a megszervezé­sével megbízott, azok 10.000.000 lej évi szubvenciót tartanak szükségesnek er­re, holott ennek az ötödrésze is bősége­sen elegendő lenne a ruhatár felállításá­ra. Az erdélyi magyarság — a maga j érdekében is — kívánja, hogy a román kormány a román társulatot felállítsa. ■ A hatóságok most ellenségként kezelik ! a magyar színházakat, de ha lesz román ! színház is, akkor az az ellenséges ér­zület megszűnik. A magyar színtársula­tok huszonnégy órával előbb sem tudják, hogy mikor érkezik a városba egy tur­nén levő román társulat és meglepetés­­s-zerüleg kell színházukat átadniuk, ami elviselhetetlen anyagi kárt jelent a ma­gyar színházaknak. Holott ha megalakul az organizált román színtársulat, pon­tos terv és beosztás szerint fog a váro­sokban bizonyos időkre elhelyezkedni és a magyar színtársulatok is ehhez ké­pest tudják működésűket beosztani. A magyar színtársulatok létérdeke, hogy az állami határszéli román színtársulat megalakuljon.« * Az erdélyi magyar párt választási taktikájáról nyilatkozott Gyárfás Ele­mér, a párt elnöke. »A magyar közvéle­ménynek — mondotta — kár volna ide­genkednie és türelmetlenkednie. Higgad­tan be kell várni az események kialaku­lását s a rendelkezésre álló időt a belső szervezésre kell fordítani. Semmit sem veszítünk, ha az elvi állásfoglalás eset­leg egészen a választások kiírásáig is eltolódik. A fontos az, hogy addig min­dent tegyünk meg a magyar választók belső megszervezése érdekében. Nem szabad ugyanis felednünk, hogy bárme­lyik román párttal is lépnénk megálla­podásra, csak akkor tudnánk reális ered­ményeket elérni s csak akkor értékelnék valóban sokra támogatásunkat ők is, ha a magyarság szervezetten és egysége­sen vonul fel. A választói névjegyzékek készen vannak, ismerjük a választókat, tisztázhatjuk a számarányt s így előre tudhatjuk azt is, hogy bármelyik román párttal való megállapodás esetén az egyes bizottságokban számarány sze­rint hány hely fog minket megilletni. Azt felesleges is hangsúlyozni, hogy akármelyik román párttal való meg­egyezésnek csakis a magyarság szám­arány szerinti érvényesülése képezheti a kiinduló pontját. Mig tehát egyfelől hiá­nyoznak fontos és döntő jelentőségű momentumok az egyik vagy másik ro­mán párt melletti állásfoglalásra, másfe­lől adva vannak mindazok az adatok, melyek a mi részünkről a technikai elő­készítés feltételeit képezik.« A szászvárosi Kan-kollégium épületét, mint ismeretes, elrekvirálták a román li­­ceurn céljaira. Az iskola igazgatósága a, rekvirálást megfellebbezte a belügyminisz­terhez, aki, az erdélyi lapok szerint, megsemmisítette a rckviráló bizottság határozatát azon indokból, hogy csak magánosok részére jogosított a bízott- i ság rekvirálni. A rekvirálást megsem­misítették, az épületet azonban mégsem adják vissza a Kun-kollégiumnak. A re­kvirálást megelőzőleg ugyanis az egy-1 ház és Hunyadvármegye prefektusa kö-; zött bizonyos egyezkedési tárgyalások j folytak, amelyeknek során az egyház I megbízásából dr. Szőlösi János egyház­gondnok hajlandónak nyilatkozott arra, hogy az épületet a román gimnázium céljaira bérbe adja az általa előterjesz­tett tizenkét feltétle alatt. A kormány a feltételeket nem fogadta el, illetve eddig nem nyiíakozott arról, hogy e feltétele­ket elfogadja, mindamellett arra való hi­vatkozással, hogy közte és az egyház között bérleti szerződés jött létre, nem hajlandó az internátust az egyháznak visszabocsájtani. Senki sem állíthatja te­hát, hogy Romániában a magyar isko­lák épületeit elrekvirálják, mert szerző­dés alapján veszik birtokba. Mellékes az, hogy ez a szerződés egyoldalú. A király vadász magyar területre tévedt? Budapesti lap feltünéstkelto híre az uralkodó határszéli kalandjáról — Beogradban nem tudnak az esetről Budapestről jelentik: A Pesti Hírlap legutóbbi száma a szombathelyi Dunán­­tű i Estilap-ra való hivatkozással feltü­­n'stkeltö muravidéki tudósítást közöl Alekszandar jugoszláv király állítólagos határszéli kalandjáról. A jelentés a kö­vetkezőképen hangzik: „Sándor jugoszláv király az elmúlt hélen meglátogatta a Bombclles grófi családot a Muraszombat környéki bir­tokon. A gróf a fejedelmi vendég ked­vére vadászatot rendezett és a jugo­szláv uralkodó — mint egy régi anek­dota szerint IV. Henrik francia király — vadászás közben elvált kíséretétől és egyedül előrcbarangolt. Egyszerre csak elébe toppant egy szigorú arcú, egy­szerű ember, aki a király előtt ismeret­len egyenruhát viselt. — Igazolja ma­gát ! — kiáltott a szigorú legény, aki nem volt más, mint egy magyar határőr. A jugoszlávok királya ugyanis egymagá­ban sétálgatva, magyar területre tévedt. Sándor király nagy zavarba jutott, mert — nem volt nála igazolvány. Közben azonban ott termett a király főudvar­mestere, aki megmagyarázta a magyar határőrnek, hogy az SHS állam ural­kodója az, akit le akart tartóztatni. A meglepődött magyar határőr kulturor­­szág határőréhez méltóan nem erősza­koskodott, hanem természetesnek találta, hogy a vadászat közben magyar terü­letre tévedt jugoszláv király gépkocsiján visszatérhessen jugoszláv területre“. A Pesti Hirlap-nak ezt az érdekes tudósítását Beogradban nem erősítették meg és ennélfogva valószínű, hogy az egész történet nem egyéb jól kifejlett hírlapi kacsánál. Adókönnyítéseket a Vajdaságnak! A vajdasági radikális képviselők konferenciája a pénzügyminisztériumban Beogradból jelentik: Dr. Radonics Jovannak, a pénzügyi bizottság el­nökének kezdeményezésére szom­baton a pénzügyminisztériumban konferenciát tartottak, mely kizáró­lag a vajdasági adókérdéssel foglal­kozott. A konferencián resztvettek Stojadinovics pénzügyminiszter, Mi­­letics Szlavkó dr. közegészségügyi miniszter, Zsifkovics Ljuba, a radi­kális klub elnöke, Radonics Jován, a pénzügyi bizottság elnöke, dr. Grgin Dusán, dr. Siasics Jankó, Stankovics Szvetozár, Markusev Milán, Budisin Joca, Lalosevics Joca, Bugarszki Mi­lán, dr. Rates Tosa, Ditnics Velja ra­dikális képviselők, valamint Leticn Dusán az egyenes adók vezérigaz­gatója. A vitában, amely több mint két óra hosszat tartott, úgyszólván va­lamennyi képviselő résztvett, akik egyértelműen követelték, hogy mi­után az egyenes adók egységesíté­séről szóló törvény később kerül csak a parlament elé, a legrövidebb időn beiül törvényhozási utón köny­­nyitsék meg a Vajdaság adózásút. A konferencia e célból a következőket kívánta: 1. Visszamenőleg 1925 január 1-től szüntesse meg a kormány a vap'wnadót és a jövedelmi adó­­pótlékot, 2. szüntesse meg a hatvan szá­zalékos hadiadót és ötven száza­lékos kórházi pótadót, 3. a rokkantadó és előiogat után fizetendő adópótlék alapjául azo­kat az adónemeket vegyék szá­mításba, amelyek az 1920—21. évi adótörvény 24. paragrafusában vannak megjelölve, 4. az adóminimumot korona he­lyett dinárban számítsák és tízezer dinár legyen az adómentes létmi­nimum, 5. végül a kormány engedje meg, hogy az adóhátralékot kor­látozás nélkül 1927 januárig rész­letekben lehessen befizetni. A konferencián felszólalt Marku­sev Milán, a suboticai kerület topo­­lai járásának képviselője és a leg­főbb bajt abban jelölte meg, hogy a pénzügyi tisztviselők nem ismerik a Vajdaságra érvényes régi magyar törvényeket. Megállapította, hogy a topolai járásban az adókulcs két­szeres. Stojadinovics pénzügyminiszter: Ennek az adókivető bizottság az oka! Markusev: A bizottság az akkori főszolgabíró pressziójára volt kény­telen az adókulcsot igy megállapí­tani, mert a főbíró megfenyegette a bizottság tagjait, hogy ha nem pa­ríroznak, átdobatja őket a magyar határon. A vita végén felszólalt Stojadino­­vios pénzügyminiszter és kijelentet­te, hogy a vajdasági adókérdés iránt a legnagyobb figyelmet tanúsítja és a maga részéről belátja a vajdasági adózók nehéz helyzetét. Bejelentet­te, hogy már a legközelebbi költség­­vetést tizenkettedbe és. az 1926—27. évi költségvetésbe a Vajdaság ré­szére bizonyos könnyítéseket vezet­nek be. Azon lesz. hogy a Vajda­ságban minden adózási anomália megszűnjön. A konferencia végén Zsifkovics Ljuba, a radikális klub elnöke meg­kérte Stankovics Szvetozár felsiőbá­­náti képviselőt, hogy keresse öt föl hivatalában és referáljon neki azok­ról a javaslatokról, amelyeket Stan­kovics a vajdasági adókérdés ren­dezésére kidolgozott. Zsifkovics Ljuba megígérte, hogy a javaslato­kat a klub plénuma elé terjeszti és mindent el fog követni a vajdasági adózás anomáliáinak megszünteté­sére. Stankovics Szvetozár javaslatai­nak lényege az, hogy az adópótlékot ne a mostani pénzügyi törvény, ha- j nem az 1920—21-ik adótörvény alap- ! ján vessék ki, mert igy az adókulcs j kisebb volna. 1 Lánykereskedő orosz herceg Két vajdasági urüányt eladott Szalonikiban Pancsevórói jelentik: Két héttel ezelőtt megjelent Pancsevón a Vasz­­fe-családnál Ivanov Borisz orosz herceg és rábeszélte Naszticsékat, hogy leányukat, akit Párisba akartak küldeni nevelőintézetbe, bízzák az ő gondjaira. Ivanov elmondta, hogy lá­nya egy párisi nevelőintézetben van és épen készül hozzá látogatóba. Vállalkozott rá, hogy Naszticsék lá­nyát elkíséri Párisba és ugyanabban az intézetben helyezi el, ahol az ő lánya nevelkedik. Naszticsék hosszas gondolkodás után útnak engedték lányukat az ötvenéves Ivanovval, aki jó fellépésével, elegan­ciájával és rokonszenves modorával értett hozzá, hogy bizalmat keltsen maga iránt. Becskereken csatlakozott a Nasztics­­lányt kísérő Ivanovhoz Racsevics Bella becskereki leány, akinek a her­ceg szinte megígérte, hogy elhelyezi a Nasztics-leánnyal együtt a párisi Notre Dame-intézetben A napokban aztán a Nasztics-leány visszaérkezett Pancsevóra és sírva panaszolta el, hogy az orosz herceg eladta őt és Racsevics Bellát egy szaloniki-i mulatóhely-tulajdonosnak. Neki sikerült megszöknie és nagy vi­szontagságok után hazatérnie, azon­ban Racsevics Bella még mindig a mulatóhely-tulajdonos karmai kö­zött van. A pancsevói és a beogradi ható­ságok megtették a kellő lépéseket a szerencsétlen leány kiszabadítására, Ivanov Borisz ellen pedig elrendel­ték a körözést. Az orosz hercegről megállapították, hogy már régóta fog­lalkozik leánykereskedéssel. fvanov Borisz herceg Pancsevón és Becskereken a legjobb körökbe volt bejáratos, ahol előkelő magatar­tásáért nagy tiszteletben állott. Ter­mészetesen senki sem sejthette, hogy milyen aljas foglalkozást üz az elő­kelő orosz iőnemes. Vasárnap döntenek a kölni zóna kiürítéséről Hindenburg ragaszkodik a locarnói egyezményhez Berlinből jelentik: Hindenburg bi­rodalmi elnök Darms,tadtban nagy beszédet tartott, melyben annak a reményének adott kifejezést, hogy a birodalom a legrosszabb időszakán már tulment és a locarnói egyez­mény a megszállt területek mielőb­bi felszabadítására fog vezetni, ahol ilymódon a lakosságnak újból bizto­sítani lehet az élet legszükségesebb feltételeit. Hindenburgnak a locarnói szerző­déshez való ragaszkodása igen nagy jelentőségű elsősorban azért, mert azt jelenti, hogy a köztársasági el­nök egész nyíltan szembefordult a német nemzetiekkel, akik tudvalevő­leg a garanciapaktum1 és a Népszö­vetségbe való belépés ellen fogaltak állást. A német nemzeti párti körö­ket igen kellemetlenül te érintette Hindenburg nyilatkozata, mely köz­vetlenül pártnapjuk előtt nagy za­vart kelthet a nemzetiek tömegei­ben. A német kormány értesülése sze­rint egyébként a nagyköveti konfe­rencia vasárnap összeül, hogy a kölni zóna kiürítése ügyében hozzon határozatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom