Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-01 / 292. szám
«i o»dai. _____________BACSMEGYEI NAPLÓ ________________ 1925. november A szarajevói merénylet Jovanovics M. Jovan, volt bécsi követ emlékiratai Most vagy soha — mondotta a német császár a merénylet után A német és angol közvélemény, — amint ismeretes, — az utóbbi két-három évben igen behatóan vitatta meg a világháború felidézéséért való felelősség kérdését és arrói még ma is nagy vita folyik. Jovanovics Ljuba, a nemzetgyűlés volt elnöke, a radikális párt egyik kimagasló vezéregyénisége, Ksijunjin Aíexej orosz újságíró, a Politika ezidűszerinti munkatársának Krv Siovenstva (A szlávság vére) cimii könyvében feltűnést keltő cikket irt erről a kérdésről. Jovanovics Ljuba 1914-ben közoktaitásügyi miniszter volt és így a cikkben közölt részletek hitelessége minden •kételyen felül áll, de mert a cikk egyes részei kissé homályosak voltak, Scotus Viator a zagrebi Nova Europa hasábjain nyílt levelét intézett Pcsicslioz és a radikális párthoz, amelyben a homályos részletek tisztázását kívánja. Scotus Viator azonban mindmáig nem kapott választ hivatalos részről. A Szrpszki Knjizsevni Glasnik (Szerb irodalmi híradó) az országos földműves párt ezidőszerinti vezérének: Jovanovics M. Jovan nemzetgyűlési képviselőnek tollából nagy feltűnést keltő cikket közöl a világháború felidézéséért való felelősségről. Jovanovics M. Jovan, amint ismeretes, a háború előtt a Pasics-kormány külügyminisztere volt, utóbb Szerbia bécsi követe lett, ahol a háború kitöréséig maradt. Cikke ezért a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot. A terjedelmes cikk ötödik fejezete részletesen leírja a szarajevói merényletet: Boszniai hadgyakorlatok Esfei Ferenc Ferdinánd trónörökös 1914. évi boszniai utjának közvetlen ofta a 15. és 16. hadtest északiboszniai hadgyakorlata volt. A hadgyakorlatnak viszont annak megáiíapitása voit a célja, hogy a Drin» folyó védelmének milyen szerep jutna esetleges háború esetén. A hadgyakorlatot már 1913. szeptemberére tervezték, de utóbb 191-4. júniusára halasztották. Az egész hadifer.vet Ferenc Ferdinánd trónörökös Potiorek táborszernagygyal, Bosznäa-HerceJ igovína akkori tartományi főnökével beszélt meg és készítette el. A trónörökös elhatározta, hogy Hohenberg Zsófia hercegnő, a trónörökös felesége is részt fog venni a hadgyakorlatokon. llidzse, a Szarajevó melletti kies fürdőhely volt a főhadiszállás helyéül kiszemelve. Ezen a terven 1913 egész telén dolgozott a vezérkar. Ez a terv a szcrV háború terve volt. Hötzendorfi Konrád táborszernagy, a vezérkar főnöke 1914 februárjában az egész tervet Ferenc József été terjesztette, aki jóváhagyta. . 4-Jja ausztriai- és ,ít>magyar sajtó már 1914 márciusában tett említést erről a haditervről.. Az első hirt a tervbevett hadgyakorlatokról a zagrebi Srbobran hozta, amelyet akkor Pribicscvics Szvctozár szerkesztett. A zagrebi Srbobran megírta, hogy 1914-ben Vidovdan napján (inni us hó 29-én) Szarajevóban osztrák-magyar hadgyakorlatok lesznek és hogy a Szerbek ezt provokációnak tekintik, mert ezeknek a gyakorlatoknak az a céljuk, hogy Boszniában azok a hadtesteit vegyenek részt a hadgyakorlatokon* amelyeknek feladata lesz háború esetén Szerbiába betörni és azt elfoglalni. A Srbobrannak ez a híradása juttatta első ízben a szerb ifjúságát arra a gondolatra, hogy a trónörökös elleni merénylettel foglalkozzék. 1914. február 26, 27 és 28-án a Belveászé-bej} haditanács volt, amelyen Ferenc Ferdinand, Frigyes, Jenő, Lipót és Ferenc Salvátor főhercegek, Hötzendor- H Konrad, Aufienberg Móric és báró Leitner vettek részt. Pár nappal később Az Est szenzációs cikket közölt, amelyben minden le volt hűen irva, ami a haditanácsban szóbakerült. A súlyos indiszkrécióért a gyanú nyomban Auifevberg Móricra esett, akinek nagy fáradságába került, hogy a gyanú alól tisztázza magát. Bizonyos, hogy a boszniai hadgyakorlatok eszméje Ferenc Ferdinánd trónörököstől eredt. H'dtzendorfi Konrad erre nézve a következőket irja emlékirataiban: »1913 szeptember 29-én megtekintettem a Szerbiával való háború esetére készült haditervet és abban az időben Észalc-Albánia olckupálására egy hadtest összeállításán dolgoztam. Ugyanaznap Potiorek táborszernagy, Bosznia- Hercegovina tartományi főnöke keresett fel és a Szerbiával való háború eshetőségéről beszéltünk.,. Ekkor mondta nekem Potiorek, hogy a trónörökös a 15-ik és 16-ik hadtestekkel a következő évben többféle hadgyakorlatot tervez és hogy ez alkalomra Hohenberg Zsófia hercegnő is Boszniába jön.« »Potiorek táborszernagy főhadiszállásául IEdzsét választotta. A főherceg ezzel azt célozta, hogy Boszniát májusban vagy júniusban mint trónörökös keresi fél...« Jovanovics véleménye szerint a hadgyakorlatoknak az volt az egyedüli céljuk, hogy a boszniai szerbeknek, akik az 1912—13-as győzelmes szerb háború után, Nagy-Szerbiáról álmodoztak, megmutassa, hogy a monarchia nagy és hatalmas és hogy a szerbek álmai csak álmok maradnak. Az akkori közös pénzügyminiszter dr. Bitinski, bizalmasan megírta Potioreknak, hogy a trónörökös esetleges boszniai utazásáért a felelősségét nem vállalja magára. A trónörökös kabinetirodája azt válaszolta dr. Bflinskinek, hogy tőle senki sem kérte, hogy a trónörökös személyi biztonságáért feleljen. Dr. Bilinski is azt irta emlékirataiban, hogy a leghatározottabban ellenezte a trónörökös boszniai útját. Minthogy a katonapárt mindenható volt és Bilmskit egyáltalán meg nem kérdezték, az utazás tervét nem beszélték meg vele, Ferenc Ferdinánd akikor MiramarébóS, — ahol épp időzött, — Dalmácián át Boszniába ment, ahova Hohenberg Zsófia hercegnő Bécsből jövet követte. BÜtoski nyomatékosan kiemeli emlékirataiban, hogy nagyon különös, hogy a boszniai ut tervét vele nem közölték,, noha azt gróf Stürgkh, akkori osztrák miniszterelnöknek, gróf Tisza István magyar miniszterelnöknek, Krobatin tábornok akkori közös hadügyminiszternek, Zeleski osztrák kereskedelmi miniszternek és a boszniai és hercegovinai kormány főnökének megmutatták. A hadgyakorlatok három napig tartottak és éppen június 28-ára, Vidovdan napjára volt a trónörökös ünnepélyes bevonulása Szarajevóba kitűzve. A Reichspost, a Budapester Tagblatt és néhány bécsi és budapesti lap azt irtai, hogy »ez a sikerült kdtonai parádé fenyegetésül szolgál a határon túllévőkkel szemben.« A hadgyakorlatok , rendben folytak le. A hadgyakorlaton résztvett tisztek mondták, hogy »az ellenséget átdobták a Drinán, teljesen le van verve és meg van semmisítve.« A kritikus Vidovdan napján a trónörökös feleségével három autón Ilidzséröl Szarajevóba utazott. Az első kocsiban Szarajevó polgármestere és a kormánybiztos ültek. A második kocsi hátulsó ülésén a baloldalon a trónörökös, jobbról a hercegnő, velük szemben Potiorek táborszernagy és gróf Harrach, az autótulajdonos ült. A harmad& bocsiban Lanjus grófnő, udvarhölgy, báró Rumeskirch főudvarmester, Merizzi alezredes, Potiorek táborszernagy hadsegéde és gróf Boss-Waldeck ültek. A negyedik autóban a trónörökös kabinetirodájának főnöke: de. Bankái ezredes, dr. Fischer orvos és Heger őrnagy foglaltak helyet. Az au-tók száguldtak, elég szép idő és nagy meleg volt és az autók a Mijatska folyók mentén haladtak. Ezen az útvonalon hat merénylő volt elhelyezve. Négyen revolverrel és bombával, Csabrinovics és Bacsics Mehmed bombával voltak ellátva. A merénylők 30Ö—300 lépésre voltak egymástól. Amikor az autók Csabrinovics közelébe jöttek, Csabrinovics megkérdezte a közelében álló rendőrtől, melyik autóban van a trónörökös pár. A rendőr mrtsem sejtve, azt felelte, hogy a másodikban és az autók már .abban a pillanatban már előttük is voltak. Csabrinovics gyorsan bombát vett elő, sietve meggyujtotta a gyujitózsinórí és a bombát a második autóba dobta. A bomba az autókarosszéria hátsó részéről lepattant, a földre ese([t és ott robbant fel A bombaszilánkok a harmadik autó utasait: Lanjus grófnőt, báró Rumerskirdiet és Merizzi ezredest sebesitette meg* A többiek is könnyebben megsebesültek. A trónörökös rendelkezésére a sebesültekkel azonnal a kórházba' hajtottak és azonkívül külön orvost küldött ai súlyosan sebesült Merizziihez. Csabrinovics, a merénylő, mérget veti be, majd a Mijatska folyóba ugrott és el akart menekülni. Rendőrök és polgárok ugrottak utána és elfogták. Csab.rinovics NedeljlcSnak hívták, nyomdász, huszonegy éves. Maguk bombával várnak engem Az autók azalatt a városházához hajtottak, noha egy bombaszilánk Hohenberg Zsófia hercegnőt nyakszirten talált. A városháza előtt a polgármesterrel az élen az egész városi tanács várta a trónörökös párt. Csűr estes polgármester akarta a trónörököst üdvözölt!!, de egész halvány és zavarodott volt. De alig mondott pár szót, amikor á trónörökös magából kikelve rákiáltott: — Mit beszél itt, mikor maguk bombával várnak engem! A hercegnő csitította a trónörököst, akit sikerült is égy kissé megnyugtatni. A trónörökös arca vérvörös voS. A trónörökös pár szóban válaszolt és az ünnepélyes fogadtatást egész rövidre szabták. A megállapított beosztás szerint a fogadtatás után az etnográfiai rmrzfctun megtefeMgse volt tervbe véve, de a trónörökös azt kívánta, hogy a katonai kórházban felkeresse a súlyosan sebesült Merizzi ezredest. A hercegnő arra kérte az urát, hogy a kórházba elkísérhesse és a trónörökös pár elhatározta, hogy a kórházban meglátogatja Merizzi ezredest. — Fog-e megint valahol egy bomba robbanni'? — 'kérdezte a trónörökös Potiorek táborszernagyot. — Nem hiszem, hogy újabb merénylet történik, — volt Potiorek válasza és azt ajánlotta, hogy ejtsék el az etnográfiai múzeum megtekintését és ahelyett menjenek közvetlenül a kormányzósági palotába. Gróf Harrach is erre kérte a trónörököst, alcl azonban ragaszkodott tervéhez és látni akarta Me-, rizz! ezredest. Princip golyói Amikor Potiorek táborszernagy látta, hogy a trónörökös elhatározása megmásithatatlan, meglehet, hogy újabb merénylettől tartva, azt javasolta, hogy azzal bűntett meg Szarajevót, hogy a trónörökös pár nem hajtat végig a Í6- uccán, ahol a nép várja őket, hanem egy mellékuccán fognak haladni. így is történt. És az Appel tábornok-rakparton hajtottak az autók a kórházba. A trónörökös autója volt a harmadik. Gróf Harrach az autóban a trónörökös bal-Szobafestés Irta: Babits Mihály I. A sodronyok hús bordaként merednek A rézágyon tótágast áll az asztal. A falak most vetkőznek, nedvesen, hidegen és csúnyán, mint a halottak, akiket már kidobtunk Bennem is vétkezés folyt ma. Mily szenny, mennyi titkon* repedt vakolmány hullik s gyűl a zugban: s könnyes-csupaszon állok itt. Ne nézz rám . II. Tegnap még szabad dombon álltam ; Ízes szellőket nyalt a nyelvem ; és a szellők keresztüljárták lelkem, s szertevitték a régi szennyek gőzét; más ma itt I Óh mennyi szenny és mennyi gőz I Alighogy falak közé kerültem, összetorlott. Csak ez az egy iz ül már a nyelvemen a hideg, nedves, szemcsés mész izével III. . 5 nézem a festők munkáját. Ki tudja, milyen munkát végez bennünk az Elet I Óh festő, jól kapard a régi szint le, mert átüt, mindig átüt, mindig átüt, s szennynek izzad ki majdan, ami disz volt, mint a gyerekkor színe életünkön, míg a Halál jön majd a Vakaróval s nedves ecsettel. Kedvesem, ne nézz rárh l