Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-10 / 301. szám

6. oldal RÁCSMEGYEI NAPLfi 1925. november 10. Képes Krónika «Bi® MEGBUKOTT A BUBIFRIZURA, egyelőre csak a szuboticai csirkepiacon, tie ez már tagadhatatlanul rossz ómen. Nem mintha a szuboticai piac diktálná a divatot, éppen ellenkezőieg, mire ide eljut valami, az már mindenütt rég le­járta magát, tehát elképzelhető, meny­nyire a könyökén nő ki a nagyvilági nőnek a bubifrizura, ha már nálunk is ki mernek rúgni rá. Vagyis: elkésett barométer vagyunk. Hiszen a párisi és az amerikai nők már rég férfiruhá­ban jártak, bajuszt növesztettek és szi­varoztak, mint a mellékelt ábra mu­tatja, míg nálunk a papa véresre pofoz­ta a Klárit, mert ti­tokban leny.iratta földig érő Loreley haját és kiborotvál­ta tta a nyakát. Most azonban a bubi­­írizura beadta a kulcsot és ezzel a szé­pen nekilendült borbélyipar több nagy­reményű iija pangani fog munkaalka­lom hiányában. íme a legfrissebb prog­nózis. A csirkepiacon vasárnap reggel két kofa jelent meg, akik, szakítva a mes­terségükkel járó tradíciókkal, levágat­ják a hajukat. Bubisra. Két kövér, ken­­dös koiaasszony. A terebélyes, kontyos kollegáknak tátva maradt a szájuk: — Trézsi! mi lelt? — és dörzsölték antracénkék szemeiket, akár a torma­reszelésnél. Ám a látszat nem csalt. A •két kofának kifogástalan bubifrizurája volt, még ki is bodoritották, hogy öt lé­pésről bárki természetesnek hitte volna. Na, ezt a zsibvásárt, amit a kolleganők csaptak, nem lehet reprodukálni, se Írás­ban, se képben, még zenében se. Először egyszerre háborgott mindenki: — Maskarát csinálnak magukból! — Megbolondultak! — Mári, Mán, mikor nő be a fejed lágya? — Nézd, az őrült kotí ós! Aztán egyenként adták le lesújtó vé­leményüket. A Kata nenő (libában utazik): — Ki kék pofozni őket a standrul! Az Etel mama (pulyka szakma): — Ez már direkt szemtelenség! A Rozika (fiatal kiscsirke): — Nahát milyen vicces! A két bubifrizurás kofának nem volt maradása. Még a bubis naccságák ds ne­vettek rajtuk, fölényesen és csuíondáro­­san. Ja, mert amit szabad Jupiterné önagyságának, azt rossz néven veszik a szegény kofaasszonytól. * A JÓMÓDÚ PARASZTGAZDÁNAK van egy jómódú és csinos fiatal leánya, akinek viszont van egy csinos, de ágról­­szakadt szeretője. A legénynek azonban úgynevezett tisztességes szándékai van­nak, amit a lány boldog örömmel, mig az apa vad fogcsikorgatással honorált, ■olyannyira, hogy a szerelmes legénynek inába szállott a bátorsága. A zord, de gazdag apa kereken kijelentette, hogy hallani se akar a vőjelöltről, aki sze­rinte »gyanús egzisztencia«. Mert a gazdag embernek ez a morálja. Pedig ö is volt valaha fiatal. Ám a szerelem leleményes. Vasárnap délelőtt ünneplő­be öltözve megjelent az ifjú a leányzó ősz atyjánál és iszonyatosan nyájas képpel egy kis borozásra invitálta meg. Szuboticán az ilyesmit visszautasítani nem csak sértés, de szégyen is, tehát a mokány apa készséggel vette a prémes kabátját és roppantul barátságos dis­kurzus közepette bevonultak a Lloyddal szemközti korcsmába. Ide csakis a jobb körök járnak. Már a számlálatlan lite­reknél tartottak, amikor a reménytelen apósjelölt, a legény délibábos álmainak eszményképe, felállt Vérbeborult sze­mekkel, átölelte áz ifjút és zokogva szá­­joncsókolta. A legény, úgy meghatódott a nem várt szerencsétől, hogy evikipu­­sziban adta vissza a csókot kamatostul. Délután két zenés embert szereztek, akik fuvola és har­­monikakisérettd kö­ritették a lélekeme­lő barátságot. Mint egy szerelmes pár, úgy turbékoítak az öreg és az ifjú és karonfogva mentek ki az uccára is. A lány, aki a szomszéd sarokról nézte a poétikus jelenetet, ragyogó szemekkel intett szive párjának, hogy: rajta! Itt az a ritka lélektani pillanat, amiskor az apa akár ölni is kész szerelmetes barát­jáért. A legény ki is rukkolt vele: — Hát ügyi Misa bácsi — ölelgette mézédesen — nekem adod a lányodat? Az öreg gazda egyszerre kijózano­dott. — Mit? Az én lányomat? Te semmi­rekellő! — azzal nekiugrott és kétszer poíonvágta, olyan robajjal, hogy az em­berek mind beszaladtak az esernyőkért, mert azt hitték, hogy a menny dörög. A mulatozás költségeit természetesen az ágrólszakadt ifjú fizette. De azért a leányzó mégis csak hites felesége lesz a legénynek. Ezt nem a két rettegő sze­relmes, hanem egy icipici harmadik kö­veteli, aki még megsem született, de már útban van és aki ellen már csak an­nál a bizonyos gólyánál van apelláta. (t. 1.) Garibaldi tábornok fiát letartóztatták A szocialisták és szabadkőművesek ellen nem tudnak bizonyítékot produkálni Rómából jelentik: Garibaldi tá­bornokot — a nagy olasz szabad­­snghős fiát — a szabadelvű olasz el­lenzék vezérét hétfőn letartóztatták. Arról nem tud senki, hogy milyen bizonyítékok merültek fel a tábor­nok ellen és azt hiszik, hogy a fa­siszta-ellenes mozgalom vezetőit a rendőrség csak azért keveri bele a Mussolini ellen dllitólag tervezett merénylet ügyében, mert a szocialis­táknál és szabadkőmiveseknél tar­tott házkutatások nem vezetnek eredményre. Garibaldit azzal vádol­ják, hogy ő szervezte a merényletet. Vasárnap házkutatást tartottak Benzivegna tábornok lakásán is, majd a tábornokot a rendőrségre vitték, ahonnan két órai vallatás után szabadonbocsátották. Arról nem szivárgott ki semmi, hogy Ben­zivegna tábornokot, aki Olaszország berlini katonai attaséja volt, mivel gyanúsítják a hatóságok. Az 500 dináros rejtély A Bácsmegyei Napló november 6-iki, pénteki számának azt a példányát, a melyből hiányzik a következő alcím: és Északnémeíországban Berlinben több ház összedőlt megtalálta Dr. Bozsik Rudolfné Backa-Topola akinek az 500 dináros nyereményt ma kifizettük. A Bácsmegyei Napló vasárnapi r " 'á­­nyai közt hét olyan lappéldány vó.i, a melyből az ötödik oldalon hiányzik a Cirkusz-rovat ríme: A Vajdasági Délbtlcsha és a Délbácskai Vajdaság Akinek bármelyik ilyen példány birto-i kába kerül és azt nyolc napon belül a kiadóhivatalnak beszolgáltatja, 500 dinár jutalmat kap. A mai lappéldányok közi szintén van két olyan lap, ami eltér a többitől. Aki a Bácsmegyei Naplóra előfizet, résztvesz a márciusi sorsolásban, ame­lyen Ötven értékes tárgy, s 50, 200, 4000, 10.000 és 30.000 dináros nyeremé­nyek kerülnek kisorsolásra. VonatraMást terveztek Vági Istvánt felmentette a bíróság első izgatás! pőrében Szociológia^ vita a főtárgyalási elnök és a vádlott között Budapestről jelentik: A budapesti tör­vényszék Pubnik-tanácsa hétfőn tár­gyalta a letartóztatásban levő Vági Ist­ván izgatási bünpörét. A disszidens szo­cialisták vezére, aki kommunizmus vád­ja miatt már hónapok óta ül az ügyész­ség fogházában, a múlt év októberében A szocializmus útja címen előadást tar­tott, amelyben kijelentette, hogy a mun­kásságnak a burzsoáziával, a mai tár­sadalmi renddel megbékélni nem szabad és felszólította a hallgatóságot, hogy a legkíméletlenebb harcot kezdje a pol­gárság ellen. Az előadáson résztvett a politikai osztály egy detektivje, akinek jelentése alapján az ügyészség izgatás rímén eljárást indított Vági ellen. A vádirat felolvasása után Vági kije­lentette, hogy nem érzi magát bűnös­nek, mert az előadás tisztán tudomá­nyos alapon tárgyalta a tőke és munka1 harcát és a szocializmus egyéb kérdé­seit. Az elnök: Tagja ön a szociáldemo­krata-pártnak? A vádlott: Csak voltam. A párt ki­zárt, mert a párton belül ellenzéki ak­ciót szerveztem. Az elnök: Mi volt az oka az ön kizá­rásának? A vádlott: Mert kritizáltam azt a gaz­dasági politikát, amelyet a szociáldemo­krata-párt folytat. Az elnök és Vági között ezután hosz­­szadalmas elméleti vita folyt le. Az el­nök megkérdezte a vádlottat, hogy akarta a magyar munkásság bajait or­vosolni. A vádlott: Az első és legfontosabb el­gondolásom az volt, hogy elsősorban a szociáldemokrata munkásságot szellemi téren kell kiképezni. Ha egy intelligens, képzett embertípus formálódik ki, akkor ez az embertípus nem fogja megenged­ni, hogy a töke úgy kizsákmányolja, mint ahogy kizsákmányolja most. Az elnök: De miféle tőke ellen akar ön harcolni, hiszen ebben a szerencsét­len országban nincs is tőke. A disputát nagy hévvel tovább foly­tatta a kiváncsi elnök. Vági alig győ­zött a kérdésekre válaszolni. Az elnök: Erőszakkal akarja ön meg­változtatni a munkásság helyzetét? A vádlott: Nem, én a tiszta marxis­­mus álláspontján állok. Az elnök (gúnyosan): Fehér haja lesz önnek, amikor rá fog jönni, hogy milyen sokat tévedett. Különben mondja, mi a magánvagyonról az ön felfogása? A vádlott: Nem, én a tiszta marxiz­­gesség. Az elnök: És mit szól Oroszország­hoz, ahol szintén visszaállították a ma­gántulajdont? A vádlott: Jól tették. Az elnök: Nézze Vági, maga értelmes, intelligens ember, dacára, hogy csak hat elemit végzett. Ön sokat olvasott, de az a baja, hogy nem jutott befejezett tudományos igazságokhoz. A vádlott: Befejezett tudományos igazságod nincsenek az életben. A bíróság ezután kihallgatta a koro­natanút, Alberti Pál detektívet, aki ki­jelentette, hogy Vági az előadáson izga­tott a társadalmi rend ellen. Vági el­mondotta, hogy a defektiv nem jegy­zett semmit az előadáson, tehát ponto­san nem is adhatta vissza azt, amit ő előadott. Molnár Árpád dr. nyugalma­zott miniszteri osztálytanácsos, aki je­len volt az előadáson azt vallotta, hogy emlékezete szerint Vági egyáltalán nem tette meg az inkriminált kifejezéseket. A vád és védöbeszédek után a bíró­ság Vági Istvánt az izgatás vádja alól felmentette. Az Ítélet indokolása szerint azért kellett a vádlottat felmenteni, mert a detektív nem az egész előadást fi­gyelte, hatnem fölületesen csak egyes mondatokat ragadott ki és azokat je­gyezte fel. Az ügyész az ítélet ellen fe­­lebbezést nyújtott be. HÁZHELYEK ELADÓK. — Érdeklődni lehat dr. Matijevió közjegyzőnél. 9593 a budapesti bombamerénylők Márffy József leleplezése Kiss Ferencről Budapestről jélentik: A Márííy-pör táblai tárgyalásának negyedik napján i bíróság folytatta a tanúkihallgatásokat. Először Huszár Jánost, a XI. kerületi ébredők gondnokát hallgatták ki, aki el­­mondotta, hogy személyesen ismeri a vádlottak padján ülő Márffyt, Marosit, Szászt, Horváth-Haíast és Drenkát. Mint az ébredők fizetéses alkalmazottja, minden este a pártkörben tartózkodott. Márffy is minden este bent volt. Arra a napra, amikor az erzsébetvárosi bom­bamerénylet történt, már nem emlék­szik. Márffy intézett ezután kérdéseket a tanúhoz • és így szóba került a sokat emlegetett pénztárkönyv is, amelyről a nyomozás folyamán kiderítették, hogy a nemzetvédelmi osztály pénztárkönyve, A tanú azt állította, hogy a könyv nem a nemzetvédelmi osztályé volt. — Schewinitzer rendőrkapitány —■ szólt közbe Márffy — ennek a könyv-, nek az adatait is meghamisította. Akövetkező tanú .Turcsik Gyula ludovi­­kai növendék elmondta, hogy Márffyt az Ébredő Magyarok Egyesületéből ismeri. Arra a kérdésre, hogy mit tud a me­rényletről, kijelentette, hogy sem ter­­vezgetésekről, sem atrocitások előkészí­téséről nem hallott. A továbbiakban a csehszlovák követ­ség elleni merénylet-terv ismertetése következett. Ezzel kapcsolatban szóba került az a beadványa is, amelyben Márffy felhívta a tábla figyelmét arra, hogy Hetényi Imre főkapitányhelyettest feljelentette sikkasztásért, Schweinitzer József rendőrkapitányit rágalmazásért, becsületsértésért, közokirathamisitásért, továbbá Hetényit és Schwelnitzert együttesen hamis tanuzás és hamis vád miatt. Büntető feljelentést adott be Kis Ferenc ellen, valamint feljelentette Se­­besityén Ferencet és Etek Hugót is, ter­helő tanúit. Az elnök ezután Kis Ferencet hallgat­ta ki a csehszlovák követség ellen ter­vezett bombamerénylet ügyében. Kis Ferenc vallomásában elmondta, hogy Nesz Károly vitte fel az ÉME-be, a csehszlovák követség ellen tervezett me­rénylethez Varga Ferenctől vásárolta az ekrazitot. Márffy József volt az, aki felbujtotta öt a merénylet elkövetésére

Next

/
Oldalképek
Tartalom