Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)
1925-10-03 / 265. szám
2. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. október 3. , A sombori tőzsdén kedden és pénteken lesz tőzsdenap Azünnepélyes megnyitás előkészületei Szomborból jelentik: A szombori gabonatőzsde igazgatósága pénteken ülést tartott, melyen megállapították azokat az intézkedéseket, melyek a tőzsde megnyitásával kapcsolatosan a tőzsde akadálytalan működését biztosítják. Az igazgatósági ülés hetenkint két munkanapot határozott el, még pedig kedd és péntek a szombori tőzsde munkanapjai, mely alkalmakkor déli 12-től tél 1 óráig lesz a tőzsde nyitva. Megválasztották a tőzsde első kurzus szabályozó bizottságát. A bizottság elnöke lett Faragó Dezső, a M. E. G. igazgatója, szavazattal biró tagok: Grünbawn Nándor, a Maré export cég igazgatója és Lepeddt Milos, a szombori Agrárbank igazgatója, tanácskozási joggal biró tagok: Jankovics Iván szombori malcmtulajdonos és Kelemen József, a Száva gabonacég igazgatója, az engedélyt kapott tőzsdeügynökök részéről Haöcrfeld Józsefet és Breuer Jenőt választották be a kurzusszabályozó bizottságba. A fenti bizottság mandátuma október hó 17-ig tart. Szabályozta az igazgatósági ülés az engedélyt kapott ügynökök jogi helyzetét is. Ugyanis a most megnyíló szombori tőzsde ügynökei még nem kaptak végleges megbízást, engedélyük csak ideiglenes -természetű. Ezért az igazgatósági ülés úgy határozott, hogy az ideiglenes engedéllyel biró ügynökök mindaddig, míg végleges ügynöki kinevezést nem kapnak,sájátcégjelzésü kötleveleikkel dolgozhatnak, véglegesítésük után pedig a rendes tőzsdei kötlevelekkcl kötik ügyleteiket. Ugyancsak az ügynökökre vonatkozik az igazgatótanács egy másik határozata is, mely szerint a nem Szoniborban lakó ügynököknek heíenírint egyszer meg kell jelenniük a tőzsdén. Mint Beogradból jelentik, a vasárnapi megnyitón Krajacs dr. kereskedelmi miniszter nem vehet részt, mert Zagrebba utazik a Radics-párt értekezletére. Krajacsot Zebics Milorád kereskedelmi miniszteri osztályfőnök fogja helyettesíteni. Miletics Krszta főldmivelésügyi miniszter vasárnap választóinak tart beszámolót és helyette Sztojkovics Velfmir dr. osztályfőnök fog megjelenni a szombori tőzsde megnyitóján. Sztoladinovics pénzügyminisztert ugyancsak a minisztérium egyik osztályfőnöke, Jahotvlfevics Adolf fogja képviselni. A megnyitást követő nap a szombori tőzsde már működni fog, amennyiben hétfőn már megállapítják a hivatalos kurzusokat. A nagyváradi tábla helybenhagyta Reipitz Jakab életfogytiglani börtönbüntetését A védő súlyos vádjai a nyomozó hatóságok ellen •• Öreg menyecske Irta: Kodolányi János Amerre totyogott olyan füstszag támadt mögötte, mintha a kéményből akasztották volna le. Pici volt és töpörödött. Abban a bizonyos kéményben nemcsak alaposan megfüstölték, hanem ki is szárították, mint az esztendős kolbászt; sonkát. S épugy meg is feketedett. A keze? Két valóságos csontkeményre szikkadt sonkiacsülök. A képe? Kőkeményre száradt és barna svartli. Még a madzagok is ott fityegtek rajta mindenfelé, amelyekkel fölfüggesztették a kéménybe. A szoknvája korca, a reklije gombtalan s madzagokkal ösz' szetákolt rongyai, az elmaradhatatlan kendő két lefityegő szomorú és szakadt csücske, mintha ezek lennének a kötelékek, amelyek ezt a felfüstölt kis penészes asszonyt összefüzlögették. Miből élt? Hát abból, hogy járta a falut. Tik-takkolva, mintha valami érezhetetlen -szellő himbálná az ucca kéményében. Fogatlan ajka örökké motyogott valamit, de ha egy jókedvű suhanc rászólt, hogy: —Mit mond, anyám?: ...hát úgy rámeredt, olyan csodálkoz.va, mintha a kéményből, amelyben fiistölődöft, • hirtelen kiakasztották volna a ragyogó napra s most a szeme káprázna a fénytől. öreg menyecske, így hívta önmagát ... Bizony, öreg menyecske. Szegény özvegy, — ez volt a másik Jtedves maga-megnevezése. Senki tieítí -#dta rokonát, sógorát, koma-Nagyváradról jelentik: A Reinitzpör táblai’ tárgyalása befejeződött: a bíróság Reinitz felebbezését elutasította és az életfogytiglani legyházra szóló ítéletet helybenhagyta. Az utolsó véd- és vádbeszédek kerültek sorra. Simonca György Reinitz védője másfélórás beszédet mondott, amelyben élesen támadta a vizsgálat előkészítőit és azzal vádolta meg őket, ho<TTr tervszerűen dolgoztak Reinitz ellen. A vizsgálat során a legsúlyosabb szabálytalanságokat a szatmári vizsgálóbíró jegyzője Balázs Béla követte el, aki terrorizálta a tanukat, hogy Reinitz ellen valljanak. Balázs szoros összeköttetésben állott Pongrácz kassai rendőrtiszttel, aki presztizs-kérdést csinált abból, hogy Reinitzet a világ előtt mint tömeggyilkost tüntesse fel. A kassai rendőrtiszt gyakran átrándult Szatmárra, ahol banketteket rendezett, melyeken Balázs Béla rendszeresen résztvett. Simonca védő ezután bemutatta a bíróságnak Berkes Salamon dr. volt kolozsvári, jelenleg budapesti ügyvéd, hozzá jptézett levelét, mely szószerint így szól: — Mint a gyilkossággal vádolt Reinitz Jakab védőjével kötelességemnek tartom a következőket közölni: Folyó év májusáig Kolozsváron gyakorlóügyvéd voltam. Mielőtt Reinitz ellen a bűnvádi eljárás megasszonyát sehol. Magam tengődök, — motyogta szívesen. Aprócseprő haszontalan holmikat adott el. Rongyos cekker a karján, a cekkerben dió. Fura kis kemény dió, füstszagu, de gyanúsan könynyü is, akár a pehely. — Egy kis diót hoztam, — nyitott be az uriházak ajtaján, kopogtatás és félelem nélkül, mintha otthon lenne, letette holmiját s csakhamar szétárasztotta azt a ke serii füstszagot, amely a kéményt juttatja az emberek eszébe. — Jó kits dióm van, tees asszonykám, nizze meg. nem sok, íélkila az egész, odaadom... izé mennyiér is no... izé tizenháromér... izé tizenötér ... forintér.. Rácsodálkoztak. — Mennyiért? Tizenöt forintért? Nincs már forint, néni! —- Hát izé... hogyis rio... íizönhárom ezör forintér... —Jó kis ződségem van, tees asszonykám ... Odaadom izé... háromiezerér... izé ötezer forintér ... izé, de csak forintba fizesse, — egyszerre elkezdett hadarni, nehogy kifogásoljanak valamit. — Mer ez igen jó ződség, Vácon nem lehet megkapni tízezer forintér... izé tiz forintér no... — Ezt a gazt? — És nevettek rajta s nyomtak a markába száz koronát: isten hírével. Vigye a füstszagu petrezselymet. De egy alkalommal, hideg téli, havas napon olyan ficánkolva rakta tik-takkoló öreg lábait, mintha másodszor érte volna a fiatalság tavasza. A cekkerben megkötött lábú kakas hosszú, zöldíényü farka ragyogott. Az öreg menyecske nem háboindult volna, sőt mielőtt Grossné még gondolta volna azt, hogy férje gyilkosság áldozata lehetett, éppen férje eltűnése ügyében ügyvédi irodámban felkeresett engem Grossné és jogsegélyt kért tőlem. Előadta férje eltűnésének körülményeit és ennek során olyan tényeket közölt velem, amelyek a Reinitz ellen ináitott eljárásban a vádlott javára szolgáltatnak. Nicin főügyész védbeszéde után az elnök megkérdezte Reinitzet, hogy akar-e valamit felhozni védelmére. Reinitz a következőkép válaszolt: — Nincs mit mondanom. Ártatlan vagyok, kérem felmentésemet. A bíróság pár perc muiva kihirdette az ítéletet, mely szerint az elsőfokú bíróság Ítéletéi helybenhagyja. Az Ítéletet Reinitz feltűnő nyugodtan fogadta. A tárgyalás berekesztése után Reinitz odaszólt védőjének, hogy hozasson részére kocsit, mert nem akarja kitenni magát az uccán a tömeg bántalmazásának. Az ügyvéd azonban leintette: — Menjen, ne izgassa magát minden csekélységért! Az udvaron nagy tömeg várta Reinitzet, aki a kapuba érve, észrevette, liog\’ egy filmfelvevőgép is dől gozilk. Hirtelen visszafordult és iz gatottan igy szólt: zott, benyitott a mérnökék konyhájába, arcán felragyogtak a füstös ráncok, szemie csillogott s mind untalan meghuzogatta a rongyos, füstszinü kendőt. — Mit hoztam! — kiáltott lelkesen. — Mit ám! Kakast hoztam! Kakast! Szép. nehéz, gyönyörű kakast. Vegye meg, tees asszony. — már húzta ki a kakast. — Aztán mit kér érte? Halljuk. — Hát izé... ezt a kakast Vácon nem adnák kétszázezer forintér... izé... kétszázér... izé százér... Nizze csak, de gyönyörű kakas ez! Kövér! Kukoricát eszik. Meghagyhatja magnak. Vagy' megölheti, a kukorica, ami a bögyibe van, megmarad. Ráadásnak... — Mit kér érte no! Mondja már. — Hát izé... Százötvenet. Forintot .. . Ezeröt... Izé, százötven ezer forintot Kinevette a métnökné. — Vigye, lelkem, máshová. Nem adok annyit, az a kakas nem éri meg. Nem tudja, mit beszél. — Majd megveszi más. — Mondta hetykén s el cammogott. Ö már kitervezte magában, hbgy a kakast a jóisten küldte neki éppen az ajtaja elé, hogy öregségét békében s jólétben leélhesse az árán. Százötvenezer forintot fog érte kapni, nagy pénz az, ő még nem is látott anynyit, azelőtt vavvoní lehetett venni rajta, most olyan bolondok az emberek, hogy egy kakasért meg fogják adni... Ez a kakas fogja őt megváltani a nyomortól. Házat vesz. Egy kis földecskét. Kiadja felébe valami szegény zsellérnek, ami ő is volt De bejárta az egész falut és senkinek se kellett a kakas. .Végül is — Tiltakozom az ellen, hogy engem itt bámuljanak. Nuszbacher Hermann, a meggyilkolt Nuszbacher Károly testvér-bátyja, a kapuban valamit odaszóit Reinitznek. Reinitz rákiáltott a fogházőrökre: — Csináljanak valamit ezzel az emberrel, üssék pofon, va«v rögtön én pofozom fel. Reinitz védője az Ítélet ellen egyébként semniiségi panaszt jelentett be. A veprováci kénnfogás Rágalmazásért elitéit tanító Kuláról jelentik: Érdekes rágalmazást ügyben hozott Ítéletet a kulai járásbíróság büntető bírája csütörtökön. Az ügy előzményei még ez év tavaszára nyúlnak vissza mikor az állítólagos veprováci magyar kémszervezetet leleplezték. A rágalmazást per szereplői Csávosi veprováci községi jegyző és Kremer Flórián veprováci tanító. Az anna* idején lefolytatott nyomo-, zás során Kremer Flórián tanító a nyomozást végző hatósági személyek e!ptt Csávosi jegyzőt azzal vádolta meg, hogy Csávosi is tagja a kémszervezetnek. Csávosi Krémért ezért felsőbb hatóságának engedélyével rágalmazásért bepörölte. Az ügy csütörtökön került tárgyalásra a kulai járásbíróságnál, melynek során Kremer semmiféle bizonyítékot nem tudott szolgáltatni állításának igazolására. A bizonyítás eljárás befejezése után a járásbiró meghozta az Ítéletet, mely szerint Kremer Flórián veprováci tanítót bűnösnek mondotta ki rágalmazás vétségben és ezért két havi fogházra és háromezer dinár pénzbüntetésre ítélte. Kremer az ítéletet megfelebbezje. Az ítéletben Csávosi jegyző megnyugodott. Mindenesetre jellemző ez a rágaimazási per a veprováci állapotokra, még jellemzőbb azonban az, hogy a per szereplői mindketten a kisebbséghez tartoznak. elkeseredett s olyan pattogva beszélt az emberekkel, hová bevitte, mint valaha tizenhatéves hajadon korában, ha megcsipkedték a legények. — Nem veszik! Azt hiszik, hogy lopott kakas ... Pedig találtam. Engedett ötezer... izé ... ötvenezer forintot... Most már adná ötér... izé ... ötszázér... forintér... De mindenütt a szemébe nevettek. — Istenem, ha már házat nem is veszek az árán, de legalább egy kis lenfődet vehetnék... Kiadnám felibe ... Megy egy öltözet fekete ruhát... Megint visszament a mérnöknéhez. A mémökné adott neki száz koronát, de nem vette meg a kakast. Azt mondta, küldje el vele a lányát, vagy menyét, vagy unokái át, aki ért a számokhoz. Pedig már nyolcvanért adta volna. Forintér... Nem vették . — Ehh, — csordult ki a könnye keservében, — ha nem veszik, maid megeszem én a kakast vasárnap... Hazavitte a kakast és megette vasárnap. Olyan jó volt. olyan puha, omlós, hogy hálát kellett adni érte az istennek.,. S délután ott ketyegett a kis kápolna felé, mellére nyomta rongyos imakönyvét, amit soha sem hagyott otthon, ámbár olvasni nem tudott, meg nem is látott volna, öreg este van télen már három órakor . . . Leborult a Máriaszobor elé és tulömlő szivéből kitört a hála a kakasért, a jó puha vasárnapi kakasért. ...Hiszen azt a néhány évet majd csak leéli már ház nélkül, föld nélkül .. . Rongyaiból úgy szállt a kesernyés füstszag, mintha tömjén volna'.
