Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)

1925-10-31 / 291. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 19?5. október 31. a gyerekeket és általában gondoskodás történik-e a gyerekek higiéniai ápolásá­ról. A vezetőorvos megismerteti a gye­rekeket a higiénia legelemibb követel­ményeivel és tájékoztatja egészségük ápolása felől, az üdülésre szorultakat elhelyezi valamilyen üdülőtelepen: Lo­­crumban, Növi Marovon vagy a decem­ber elsején a Venacon megnyíló üdülő­telepen. Az egészségügyi felügyelőség tárgya! Szubotica várossal abban az irányban is, hogy az iskolai poliklinikán hideg zuhanyfürdőt és meleg medencét létesít­hessünk. Az egészségügyi felügyelőség az ingyenesfürdő céljaira szükséges tel­jes zuhanyberendezést rendelkezésére bocsátja a poliklinikának, csak éppen a városnak kell gondoskodnia üzembetar­tásáról. Szó lehet arról is, hogy a szu­­boficai munkásbiztositó pénztár is járul­jon hozzá a fürdő fenntartásához, ami­­által tagjainak ingyenes zuhanyt vagy meleg medencefürdőt nyújthatna. A fürdőt tavaszra már üzemben is he­lyezik. — A noviszadi egészségügyi palotá­ban még ezidén ingyenes jégpályát, tennisz- és játszóteret csinálunk a ta­nulóifjúság számára és itt is ugyancsak zuhany- és medencefürdőt szándékozunk létesíteni. — A sportügyieteknek díjtalanul adunk klubheiyisegeket és azon vagyunk, hogy az ifjúság sokat sportoljon, fejlőd­jék és törődjön az egészségével. Á száz éves Matica A Matica vasárnap fontos napirenddel közgyűlést tart Pünkösdkor lesz a centennírium — Vajdasági muzeum Uj palota — A Matica könyvnyomdát vásárol A Noviszadon székelő Matica Szrpszka vasárnap délelőtt kilenc órára fontos napirenddel rendkívüli közgyűlést hívott egybe, amely iránt — tekintettel a napirend nagy fon­tosságára — szokatlan érdeklődés nyilvánul meg. A Matica vasárnapi közgyűlésé­nek napirendjén szerepel a Natose­­vics néven ismert és a Tanítók rt.­­nak tulajdonát képező modern nyom­dai, könyvkiadói- és könyvkereske­dői vállalat megvásárlása. A Matica már hónapok óta tárgyal a Natose­­vics rt.-al, mely legutóbb Kulturpe­­dagógiai Társulattá alakult át és a mely ennek folytán épp azon van hogy a Natosevi'cs r.-t.-nak passzí­váit kifizesse és a részvényeket visszaváltsa. A Matica azonban az­zal a tervvel foglalkozik, hogy nem várja be ezt a hosszadalmas pénz­ügyi tranzakciót és már előbb akar a vállalat tulajdonába jutni és anya­gi eszközökkel akarja a Kultur­­pedagógiai Társulatot segíteni A Matica a vállalat átvételével azt akarja elérni, hogy saját kiadmá­nyait saját nyomdájában állítsa elő. A könyvkereskedés fenntartása vagy megszűnése ügyében a Matica csak később fog dönteni. A napirend másik fontos tárgya a Matica uj palotájának kérdése, ame­lyet az uj közúti hid jövő évre vár­ható elkészülte és ezzel kapcsolat­ban a Szabadságtérről épp a Matica jelenlegi épületénél történő uj ucca nyitása tesz aktuálissá. Az uj ucca­­nyitás folytán a Matica épületé­ből két méteres sávot hasítanak le, amelynek kártalanítása fejé­ben a város, a főtérrel párhu­zamosan, a Matica épülete mögött nyitandó keresztuccában megfelelő értékű telket enged át a Maticának. A két méteres sáv igénybevétele azonban szükségessé teszi a Matica jelenlegi épületének teljes lebontá­sát és uj épület emelését. Popovics Dáka építészmérnök a Matica meg­bízásából már el is készített egy tervrajzot, amely a Matica uj palo­tájának elhelyezésére és építésére Megnyílik a suboticai iskolai poliklinika Markovics Lázár dr. novisadi egész­ségügyi felügyelő a tanulóifjúság higiénikus neveléséről A noviszadi egészségügyi felügyelőség a szuboticai Bezerédy-lé\e házban elhe­lyezett diszpanzer kertjében iskolai poli­­klinikát létesített, amely azért nem nyílt meg eddig, mert nem volt a po’i­­klinika vezetésére alkalmas orvosi sze­mélyzet. Most ez a kérdés is megoldó­dott és az iskolai poliklinika megnyi­tása rövidesen megtörténhetik. Markovics Lázár dr. egészségügyi fel­ügyelő az első vajdasági iskolai poli­klinika rendeltetéséről a következőket mondotta a Bácsmegyei Napló munka­társának : — A szuboticai iskolai poliklinika készen áll, csak hiányzottak a vezeté­sére alkalmas orvosok, de a szuboticai városi főorvosi hivatal épp ma értesí­tett arról, hogy a poliklinika vezetőjéül dr. Rukavina József, szuboticai orvos kinevezését ajánlja, mig a fogorvosi teendők ellátására dr. Andrijevics Andra, szuboticai fogorvost hozta javaslatba. Még a mai napon felterjesztem a javaslatot a közegészségügyi miniszter­hez és mihelyt kinevezésük leérkezik, a poliklinika máris megkezdheti műkö­dését. — Az iskolai poliklinika azt a célt szolgálja, hogy megvizsgálják egyelőre az elemi iskolai tanulókat — később sor kerül a középiskolákra is — hogy milyen a fizikai fejlettségűk, súlyúk, nagyságuk, mellkasuk szélessége. A poliklinika orvosa ezenkivül természe­tesen főfigyelmét a gyerekek egészség­­ügyi állapotára irányítja, vájjon nincs-e köztük íüdőbajos, trachomás, csontmi­­rigyben szenvedő vagy valamilyen más járványos beteg és amennyiben ilye­nekre talál, nyomban elhelyezi az illetőt valamelyik tüdőbeteggondozóba vagy a betegségének megfelelő intézetbe. Az intézet orvosa állandóan figyelemmel kiséri a gyerekek szociális viszonyait, gyakran megvizsgálja a szülők lakását, hogy egészséges lakásokban laknak-e, hányán laknak egy lakásban, fürösztik-e Kaland Irta : Nagy Lajos Az a nap, amelyen ez a kis tör­ténet kezdődött, nem volt szeren­csés. Sőt megmondom nyíltan, azon a napon csőstül hullott rám a csapás. Nem sorolom fel a sok min­denféle bajt, ami ért, nem akarok brillírozni, kezdve a kis rosszakkal s végezve a harsonázó tragédiákkal. Egy-két eseményt ragadok csak ki az ádáz zuhatagból. Nem volt pén­zem s azt a pénzt, ami bizonyos­nak álljf a házhoz, nem kaptam meg, — ez egy. A legjobb barátom diszkréten közölte velem, hogy a nő, aki nagyon is tetszett nekem, azt mohdta rólam, hogy hosszú or­rom van, ez pedig igaz, tehát baj, — ez kettő. Harmadszor pedig: volt egy kis barátnőm, fiatal és szép, de hűvös volt, komiszkodott is velem, meg kellett állapitanom, hogy nem szeret, — összevesztem vele s tudtam, hogy örökre elvesz­tettem őt. Abban a lelkiállapotban vergőd­tem, amikor az ember megveti ön­magát, mert még mindig nem lett öngyilkos. És komolyan gondolkoz­tam az öngyilkosságról. Hogy job­ban tudjak gondolkozni, minden­esetre betértem egy kávéházba. Éj­fél után járt már az idő, a kávé­ház csaknem üres volt, leültem egy famelletti asztalhoz. Háttal ültem a falnak, két könyökömre támaszkodtam, fejemet a tenye­rembe ejtettem az orrom meg­nyúlt, a szemem kidülledt, feketéz­­tem, cigarettáztam, majdhogy sírva Igen ám, de szemben velem, a kávéház másik oldalán, ablak mel­letti asztalnál, társaság ült. Fér­fiak és nők, köztük — már fölfe­deztem — egy gyönyörű asszony. Az arca, a haja, a szeme... ó, nem is irom le, képzelje el mindenki a legszebbet! A társaság tagjai cse­vegtek, nevetgéltek, a gyönyörű asszony komoly volt és felém né­zett. A többiek egymással törődtek, legfeljebb néha-néha az ablakon keresztül az uccára vetettek egy­­egy pillantást, de a szép asszony nem figyelt rájuk, felém nézett egyszer, felém nézett másodszor, már harmadszor nézett felém, ami­kor éppen részegen a (bánattól, ezt sírtam a pincér arcába: — Feketét! Még egy feketét! És már készen volt agyamban a nagyszerű elképzelés: zsebeimbe köveket rakok, felállók a hid pár­­: kányára, beveszem a kellő adag morfiumot s halántékon lövöm ma­gam. Igen. És éppen ezért nem a végső letörés ernyedtségével, ha­nem a halálraszántak hősi pózá­ban ültem ott, falmelletti kis asz­talomnál. fájdalomtól izzó lélek­kel, de keményen. A gyönyörű nő felém nézett! Most már tehát negyedszer né­zett felém. Ennek a fele, kettő, még tréfa lenne, de négy! — ez már jelent valamit. Nemcsak hogy ész­revett, hanem már érdeklődik is rántam. Egy kissé meglazult ön­­zvilkossági kemény elhatározá­som. Mindenesetre a morfiumot kidobtam a tervezetből. És lássuk csak: felém néz, ime már ötödször; ä szivem táján kellemes bizsergés. Tehát tetszem neki? Ilyen roha­mosan és ennyire! No nem bizom el magam. Mert ha rut nem is va­gyok, olyan nagyon szép sem va­gyok, hogy valakinek első látásra ennyire fennakadjon rajtam a szeme. Hanem bizonyára úgy áll a dolog, hogy feltűnt neki az én nagy szomorúságom. Ó, az angyal! A gyengéd női lélek, az anyai szív! Ismét felém nézett. Nem, egyelőre nem lőhetem ma­gam főbe. Ezer remény sarjadzik móric bennem. Felém néz megint! Bánatomat, ó, ujjongó örömök lo­vascsapata rohanja meg mingyárt és jaj, porrá tiporja. Zokogni sze­retnék a nagy boldogságtól. Ó, én ostoba, hogy egyszerre annyira el tudtam magam hagyni. Hiszen megint felém néz, folyton felém néz, minden tizedik másodpercben felém néz, senkivel a társaságból nem törődik, azok beszélhetnek hozzá, akár egy — (bocsánat a tisz­teletlen hasonlatért! — beteg olasz­hoz. És lehetetlen nem olvasni a tekintetéből. Hiába, ha Psylander szebb is volt mint én, de hát tet­szem neki. Meglátott, megsajnált, — és sajnálni annyi, mint félig szeretni. A szeme pedig már ennél sokkal többet mond. Valami állan­dó fürkésző kíváncsiság feszül ben­ne. A szája körül csaknem mosoly­gós megelégedettség. Hurrá! Nagy­szerű! Tetszem neki, van uj nőim. Ezt az angyalt minél előbb lestop­polom. Öntsétek ki a világ minden morfiumát! Dobjátok a Dunába a világ minden revolverét! Érdemes vonatkozik. A Matica vasárnapi köz­gyűlésén fog a tervvel — amelyről azok, akik látták, nagy elragadta­tással nyilatkoznak — elvben fog­lalkozni és ha elfogadja, a közgyű­lés a végleges épitési terv elkészíté­sére ad megbizást, amelyről egy ké­sőbbi közgyűlés fog dönteni. A vasárnapi közgyűlés fogja a jövő év pravoszláv pünkösdjére, jú­nius 20. és 21-ére tervezett centemá­­riurn-ünnepély előkészületeit megál­lapítani. Annyi máris bizonyos, hogy a Matica százéves jubileuma mesz­­sze ki fog emelkedni a helyi ünne­pélyek keretéből és azon nemcsak! az egész ország tudományos világa, de bizonyosan a külföld, főleg a szlávság minden irodalmi testületé és nagysága résztvesz. A Matica legközelebb az uj egész­ségügyi’ palota helyiségeiben meg­rendezi a Dunán és a Száván inneni szobrászok és lestők kiálitását, a melynek az ad különös jelentőséget, hogy felöleli a Dupán és Száván in­neni szláv művészeknek a tizen­nyolcadik század óta produkált mű­vészeti termékeit. A Vuics Jqpó-féle múzeummal kapcsolatosan néhány vajdasági lak­ban tévesen volt megiyva, mintha a nagylelkű adományozó csak kiü­­csönképen engedte volna át nagyélv tékü múzeumát a Maticának, Ezzel szemben dr. Maletin Már­­kó, a Matica tudós főtitkára a Bács­­megyei Napló munkatársának kije­lentette, hogy a szeníai múzeumot Vuics Jócó a Matica védnöksége alá helyezte, azt Noviszadra átsizál­­littatja és annak fenntartásáról gon­doskodik. A Matica mint Vuics Jócó alapítványt fogja a múzeumot ke­zelni és annak vezetésére patroná­­tust fog kinevezni. A muzeum min­denesetre Noviszadon marad. A muzeum elhelyezésére a Matica 1 a város által lehasitott épületsávért cserébe adandó telekre díszes mú­zeumot emel, amely a Vajdaság mú­zeuma lesz és ott talál elhelyezést ! a Vuics-gyüjtetnény is. éni, éljetek és szeressétek! Még hogy az a kis taknyos hű­vös volt hozzám, merészelt hű­vösnek lenni, énhozzám — mikor ime, egy valóságos istennő néz fé­lém, kíváncsian, várakozással, für­késző boldog megelégedéssel, mond­hatnám majdnem mosolygó bódu­lattal. No lám, ez vagyok én! Már vagy ötvenszer nézhetett felém. Na hát, az a tekintet olyan, mint egy kész szerelmi vallomás. El­eped értem, jaj. Éppen ezért a dolog biztos, elro­­molhaíatlan, — tehát mehetek nyit­­godtan haza, nyugodtan alhatom, majd minden nap eljárok ebbe a kávéházba s ha ismét látom őt, megkezdem az akciót. Nem sürgős. Hazamentem, lefeküdtem, pom­pásan aludtam. Másnap nem értem rá, de harmadnap ismét elmentem abba a kávéházba. Éjfél után. Ott ült a kedves társaság, köp­tük a gyönyörű nő. Leültem, ugyan­azon az oldalon, amelyen ők ülték, a szomszédos asztalhoz. Feketét rendeltem és rágyújtottam egy ci­garettára. Figyeltem a gyönyörű nőt. És a gyönyörű nő megint nézett. Minden tizedik másodpercben né­zett. Kíváncsian, fürkésző boldog várakozással, megelégedéssel, mond­hatom mosolygó bódulattal, epe­­dőn. Folyton nézett. Arrafelé né­zett, ahol két nap előtt ültem. En­gem észre sem vett. Azon a helyen most nem ült senki. De ott, éppen a falban egy éles, tiszta tükör ragyo­gott

Next

/
Oldalképek
Tartalom