Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)

1925-10-29 / 289. szám

» ARA Yk DIHAR PoStarma piáiénál XXVI. évfolyam Szubotica, CSÜTÖRTÖK 1925 október 29. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4, (Rosaia Foncitre-paloU) Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul.l. (LoIbacJs-paloía) Kultúra és nacionalizmus Néhai jó Beöthy Zsolt volt ne­vezetes arról, hogy u magyar kultúra és irodalom minden meg­nyilvánulását a hazaszeretet for­rásából származtatta. Ha ez a nacionalista szempont a megítélés sok szembeszökő visszásságát termi is meg és gyakran Listius Lász­lókat meg Kónyi Jánosokat pro­­tegál be a nemzeti Pantheonba, ha a kulturális jelenségek átfogó megértéséhez a nacionalista lel­kesedésen kívül egyéb inspirációk és megfontolások is kellenek, kétségtelen azonban, hogy a nacio­nalizmus a művelődés egyik je­lentős hajtóereje, amelynek értéke leginkább az iskola működésében mérhető fel. A nemesebb érte­lemben vett nacionalizmus a kon­struktiv szellemi munkára helyezi a fősulyt és amikor saját hazája kultúrájának színvonalát emelni törekszik, a világ haladásának egyetemes érdekeit szolgálja. Ennek az alkotó nacionalizmus­nak nevében, amely az iskolát a nemzeti fejlődés várbástyajáTiak tekinti, szólalt fel a radikális klub legutóbbi ülésén egy vajdasági képviselő és azzal a megokolás­­sal, hogy az iskolák hazafiakat nevelnek, minél több közép- és szakiskola felállítását sürgette. A legnagyobb kormányzópórt klub­ülésén lefolyt közoktatásügyi vita egyébként is intenzív érdeklődést kelt a közvéleményben, amely a tartalmas eszmecserét annak je­léül fogja föl, hogy a pártcsatá­rozások meddő évei után végre megnyílik a komoly problémák megoldásának produktív korszaka. MinéT több iskolája van egy országnak, annál szélesebb az az alap, amelyen nemzeti érdekeit kultúrálhatja. Az a nép, amelyik nem fordit elég gondot iskolái fejlesztésére, nélkülözi a nacio­nalizmusnak leglényegesebb ele­mét, a vetélkedő kedvet, amely a nemzetek kulturális versenyében olyan nagyszerű erőfeszítéseket eredményez az egész emberiség javára. Az a hazafiság, amelyet az iskola olt be az ifjúságba, nem merülhet ki negatívumokban és tudományos képzettséggel meg­alapozva a legfontosabb ténye­zője az állami életnek. Az iskola­kérdést nem szabad puszta resz­­szortügyként kezelni, hanem azzal az elmélyedéssel, messzelátó gon­dossággal és akadályt nem is­merő áldozatkészséggel, amelyet sorsdöntő hordereje megkövetel. És ha az adott viszonyok bizo­nyos korlátokat szabnak annak a programnak megvalósítása elé, hogy minél több iskola épüljön, mindenesetre gondoskodni kell a mór meglévő iskolák funkcióit zavaró hiányok pótlásáról. A közoktatásügyi miniszter föl­említette expozéjában, hogy 1U5 gimnáziumi osztály van az or­szágban és egy-egy osztályra alig esik egy-egy képesített tan­erő. Középiskolai oktatásunknak erre a fundamentális hibájára vezethető vissza az a minden tanév végén kiújuló szomorú ta­pasztalat, hogy középiskoláink nem töltik be kifogástalanul hi­vatásukat és a bukott tanulók száma sokkal nagyobb, mint az normális körülmények között jo­gosult volna. Az első teendő te­hát a középiskolai tanítás szak­­szerüsitésének végrehajtása, a ta­nárképzés kiszélesítése, hogy a jövő generációk tudásának legha­tékonyabb előkészítője, a közép­iskola, megfelelhessen rendelteté­sének. Abból, hogy a szakiskola ke­vés, nem okvetlenül következik a középiskolai tanítás redukálá­sának szükségessége, csak éppen a szakoktatás tekintetében föl­merülő követelmények honorá­lása. Ha azonban elháríthatatlan a kollizió a két pedagógiai szük­séglet kielégítése között, akkor inkább legyen kevesebb gimná­zium és több szakiskola, de min­den egyes tanintézet álljon misz­­sziója magaslatán. A szellemi proletariátus tuitengését nem kis részt az iskola kvalitatív sülye­­dése idézte elő és ha az okta­tásügyet megtisztítják a háború nyomaitól, akkor ennek a prole­tariátusnak kicsapó hullámai is visszaterelődnek rendes medrükbe’. Abból az eszmekeltő vitából, amelyet a radikális klub most folytat, az a remény kínálkozik, hogy a közoktatásügy nem les, a megegyezés kormányának mos­tohagyermeke. A görög-bolgár viszály a parlament előtt Az SHS királyság megőrzi semlegességét a konfliktussal szemben — Níncsics külügyminiszter a balkáni helyzetről Beogradból jelentik: A nemzet­gyűlés szerdai ülésén Nincsics kül­ügyminiszter válaszolt dr. Angyeli­­novics Grga demokrata képviselő­nek a görög-bolgár viszály ügyében hozzáintézett kérdésére. A külügy­miniszter előre bejelentett felszóla­lását nagy érdeklődés előzte meg, a képviselők csaknem teljes számban résztvettek az ülésen és tele volt a diplomaták karzata is. A kormány tagjai is, Pasics miniszterelnökkel együtt csaknem valamennyien ott­voltak az ülésen. Tíz órakor nyitotta meg az ülést Szubotics Nikola elnök. Napirend előtt Moszkovljevics földmivespáirti képviselő intézett kérdést az agrár­­reform-miniszterhez és sürgette a dalmáciai agrárreform végrehajtá­sát. Radies Pavle agrárreíorm-mi­­niszter azonnal válaszolt az inter­pellációra és kijelentette, hogy min­dent el fog követni, hogy ezek a sürgős kérdések minél előbb elin­tézést nyerjenek. Nincsics beszéde Ezután Nincsics külügyminiszter tbeszélt a görög-bolgár viszályról. — Mint ismeretes — mondotta a külügyminiszter — szomszédsá­gunkban, a görög-bolgár határon olyan események játszódtak le, a melyek a mi közvéleményünket is meglehetősen nyugtalanították. A görög határon történt eseményeket az idézte elő, hogy c hónap 19-ikén délután két órakor a bolgár határ­­menti csapatok Demir—Kapije kö­zelében megtámadták a görög ha­tárőröket és megöltek egy görög határőrt. Ez volt a tulajdonképpeni oka a mostani viszálykodásnak, a mely azután nagyobb méreteket öl­tött. A (bolgárok ezután különböző csapatkoncentrációkat hajtottak vég­re, mivel azonban nem tudtak egy zászlóaljnál nagyobb- csapatot ősz­szegyüjteni, kénytelenek voltak a görög nyomásnak engedni'. Ebben a helyzetben kapták a görög parancs­nokok azt az utasítást, hogy a bol­gár csapatokat űzzék el görög terü­letről és szánjanak meg bizonyos stratégiai pontokat a bolgár terüle­ten. A bolgár jelentések szerint 19-én délután három órakor játszódtak le ezek az események Demir—Ka­­pije közelében, a heíasici frontsza­kaszon. Egy görög katona átment a bolgár határon és lőtt a bolgár ha­tárőrökre. A bolgárok válaszoltak a tüzelésre, megölték a támadót és a holttestet bolgár területre hurcolták. A görög katonaság erre a parancs­nokló tiszt vezetésével elindult a holttest felkutatására és bolgár te­rületre lépett. A bolgár katonaság tüzeléssel fogadta őket és ez volt a viszály közvetlen megindítója. E hónap 22-ikén a görög kormány szóbeli jegyzéket nyújtott át At­hénben a bolgár követnek, amely­ben megállapítja a határsértést és ezt (bizonyítani akarja. Ebben a jegyzékben a görög kormány azt követeli a bolgár kormánytól, hogy a bűnösöket büntessék meg, ezenkí­vül hat millió drachmát fizessenek a meggyilkolt görög katonáért. A bolgár kormány a maga részéről ki­jelentette, hogy azonnal jelentést kapott az incidensről és athéni kö­vete utján felszólította a görög kor­mányt, hogy vegyes döntőbizottsá­got küldjenek ki a felelősség meg­állapítása végett. A görög kormány erre tudvalévőén nem adott vá­laszt, ezért a bolgár kormány, még aznap a szövetséges hatalmakhoz fordult és kérte, hogy az ügyet sa­ját hatáskörében intézzék el az ér­dekelt államokkal. A népszövetségi szerződés 10. és ll-ik szakasza értelmében a bolgár kormány kérte a Népszövejtségi^Ta­nács összehívását, fíriand a taná­csot október 26-ikára össze is hív­ta, amelynek ülésén elhatározták, hogy a csapatokat mindkét fél tar­tozik huszonnégy órán belül a ha­tárokra visszavonni és a Népszövet­ség határozatát hatvan órán belül végre kell hajtani. A semleges szemlélő áltáspontj n Ez az összeütközés, — folytatta a külügyminiszter, — amely a Bal­kánon, a mi szomszédságunkban történt, kormányunkat igen kelle­metlenül érintette. A jelentések, mint ismeretes, ellentétesek voltak, ez­ért a jugoszláv kormány elhatároz­ta, hogy a semleges szemlélő állás­pontjára helyezkedik, annál is in­kább, mert egyik részről sem kér­ték fel intervencióra. Ilyen módon beavatkozásunk sértette volna egyik vagy másik fél érzékenységét és ezáltal a helyzet még inkább elmér­gesedett volna. Ez a válaszom arra, hogy mit csinált kormányunk abban a tekintetben, hogy .ezt a. konflik­tust minél gyorsabban elintézze. Ez egyszersmind a felelet arra a kér­désre üs, hogy mit tett kormányunk, hogy a görög csapatok a bolgár te­rületeket azonnal hagyják el. Ila olyan intézkedéseket lettünk volna, hogy a görög csapatokat a bolgár területek elhagyására kény szent­sük, ez Görögországgal háborúra, vezetett volna, mi azonban elhatá­roztuk, hogy ebben a konfliktusban teljesen semlegesek maradunk. Nem hisszük, hogy ez a konflik­tus olyan komoly következmények­re vezetne, amely a balkáni status Quo-t veszélyeztetné, ha azonban ez minden várakozás ellenére mégis megtörténnék, úgy államunk nem­csak a Népszövetség iránti köteles­ségét ismerné, hanem a mellé a szomszéd mellé állnánk, melynek érdekei veszélyeztetve vannak és megtennők a szükséges intézkedé­seket. Az egész ügy egyébként még fo­lyamatban van. Az egyetlen szer­vezet, amely közbenjárásra hivatott, a Népszövetségi Tanács, amely az egész ügyet kezébe vette. A Nép­­szövetségi Tanács a helyzetet meg­vizsgálja és mindaddig, inig végle­ges döntését meg nem hozza, ne­künk is fel kell függesztenünk Íté­letünket arra nézve, hogy tulajdon­képpen ki felelős a konfliktusérti mert csak igy tudjuk a pdrtonkiviüi figyelő szerepét betölteni. Mind­amellett kijelentem, hogy nagyon­­szomorú dolog, hogy ilyen esemé­nyek történhetnek és mindenkinek érdekében áll, — különösen pedig nekünk, mint közvetlen szomszéd­nak érdekében, hogy ezek az ese­mények minél gyorsabban elinté­zést nyerjenek és a normális hely­zetet minél előbb helyreállítsák. Nem könnvü a Balkán békéjét megóvni Tudjuk, hogy nem könnyű a Bal­kán békéjét megóvni és azt is tud­juk, hogy milyen nehéz a hidegvért megőrizni akkor, amikor a szom­­szédos. államban -olyan szervezetek

Next

/
Oldalképek
Tartalom