Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)

1925-10-29 / 289. szám

2. oldal. BÁCSME6YE! NAPLÓ 1925. október 29. állnak fenn, amelyeknek egyetlen céljuk, hogy bandákat küldjenek a mi területünkre, amelyek minden al­kalmat megragadnak arra, hogy a mi békés és munkaszeretö népünket legyilkoljak. Ez már évek óta igy történik a szomszédos állam ható­ságainak tudtával. Mindeddig azon­ban nem reagáltunk erre, bár igen sokszor a legnagyobb követelések­kel léptek iel idegeinkkel szemben. Eiőrebocsátva, hogy a mi béke­szeretetünk nem a gyengeség jele és nem biztatás arra, hogy újabb gazságokat kövessenek el polgáraink ellen, azt hiszem, nagyon helyesen cselekedtünk akkor, amikor a békét megóvtuk. Ezért joggal követelhet­jük szomszédainktól, hogy ők is ha­sonló barátságos érzelmekkel visel­kedjenek velünk szemben. Jó volna, ha eltűnnének azok az emlékek, í\ melyek arra mutatnak, hogy a Bal­kán félsziget az összeütközések és háborús indulatok tűzfészke. Jobb jövőt csak akkor remélhetünk, ha viszonyunkat a kölcsönös ■ béke és kölcsönös tisztelet alapjára helyez­zük, amire azok a nagyhatal­mak, amelyek a locarnói egyez­ményt létrehozták, a legszebb pél­dát mutatták. Ángyé inovics válasza A külügyminiszter beszéde után, melyet minden oldalon lelkesen megtapsoltak, Angyelinovics demo­krata képviselő szólalt fel. Vélemé­nye szerint a S. H. S. királyságnak nem szabad csak arra szorítkoznia, hogy a nagyhatalmak mellé álljon. Jugoszlávia a legerősebb balkáni ál­lam és ezért hivatva van arra, hogy kezdeményező lépéseket tegyen a balkáni politika tekintetében. Eddig valahányszor a világon béke-mani­­fesztáció történt, a Balkánon olyan­kor mindig történt olyasmi, ami a békét veszélyezteti. Úgy látszik, hogy még vannak olyanok, akiknek érdekében áll, hogy a balkáni tüzet szítsák. A szónok ezután a macedón szer­vezetek kérdésével foglalkozik. Nem lehetne csodálkozni, — mondotta, ha Délszerbia népe megunná a ma­cedón bandák támadásait és saját elhatározásából, a kormány akarata ellenére is átlépne a határon, hogy a bolgár komitácsik fészkét kiirtsa. A bolgár-görög konfliktus okát abban látja, hogy a bolgár telepe­sek és a macedón komité között ál landó súrlódások vannak. Ezeket a telepeseket Kisázsiából hozták a •görög Macedóniába és Tráciába. Jugoszlávia rokonszenve ebben a kérdésben a bolgárok mellett van, nekünk Bulgáriához kell csatiakoz­nunk, azonban nem Cankov Bulgá­riájához, amelyet a macedón komité támogat. Görögországhoz való vi szonyunkat pedig úgy kell szabá­lyoznunk, hogy abból Jugoszláviára ne csak hátrányokat, hanem előnyö­ket is szerezzen. A rokkantjavaslat vitája A parlam'ent ezután rátért a rok kanttörvény-javaslat vitájára. Ba­­zala horvát föderalfeta kritizálta a rakkanttörvónyt és kifejtette, hogy a rokkantak segélyezését szociális szellemben kell kezelni. Erkölcsi te­kintetben lehetetlennek tartja, hogy különbséget tegyenek a szerbiai és más tartományokba tartozó rokkan­tak között. Maries Krsta radikális, a javaslat előadója válaszában hangsúlyozta, hogy' föltétlenül különbséget kell fenni a szerbiai és egyéb rokkantak között, miért a többi tartománybeli rokkantak öntudatosan harcoltak Szerbia ellen, ha nem szöktek át az osztrák-magyar hadseregből a.szerb csapatokhoz. Kérte Bazalát, hogy az álláspontot tegye magáévá. emelt hangon tiltakozott az ellen, hogy ezt a véleményt magáévá tegye. Háromnegyed egy órakor az el­nök berekesztette az ülést. A vámtarifa-bizottság ülése A pénzügyi bizottságnak a vám­tarifákkal foglalkozó albizottsága szerdán folytatta tanácskozásait és letárgyalta a vámtarifa 98—111. sza­kaszait. Elhatározták, hogy a liszt, olaj, zsir és kakaó behozatali vám­ját csökkenteni fogják. A cukor vámja körül nagyobb vita fejlődött ki. Több képviselő támadta a cukor­gyárakat, végül elfogadták Setyerov Szlavkó javaslatát, amely szerint azt indítványozzák a kormánynak, hogy a cukor behozatali vámját is szállítsa le. A vatikáni követ a királynál Smodlaka vatikáni követet szer­dán Alekszanáar király egyórás ki­hallgatáson fogadta és meghallgatta a követ jelentését a Vatikánnal fo­lyó konkordátum-tárgyalások állá­sáról. Csütörtökön egyébként a kon­kordátum ügyében Nincsics külügy­miniszter elnökletével konferencia lesz a külügyminisztériumban, ame­lyen Smodlaka is részt fog venni. Interpelláció olasz hivatalos személyek jugoszláv-ellenes nyilatkozatairól A független demokratapárt névé ben dr. Grizogono volt igazságügy­­miniszter szerdán Írásbeli interpel­lációt intézett Nincsics külügymi­niszterhez, akinek felhívja a figyel­mét arra, hogy Zárában egy fasisz ta-vezér jugoszláv-ellenes beszédet mondott ugyanabban az időben, a mikor a királyi pár Dalmáciában tartózkodott. Kifogásolja az inter pelláció azt a beszédet is, amelyet az olasz királyi ház egy magasrangu tagja mondott az Olaszországhoz tartozó Bogoniesevo dalmáciai köz ségben. Mindkét beszéd fenyegetést foglalt magában arra nézve, hogy Dalmáciába nemsokára be fognak vonulni a fasiszta-légiók és Dalmá ciát olasz igazgatás alá fogják he­lyezni, mert a lakosság többsége olasz. Grizogono interpellációjában kérdi a külügyminisztert, milyen in­tézkedést tett, hogy ehhez hasonló esetek ne ismétlődjenek és hogy hi­vatalos olasz személyek ne vegye­nek részt olyan hivatalos manifesz­­tációkon, amelyek ellenkeznek a ju­­goszláv-olasz barátságos szerződé­sekkel. Politikai körökben nagy ér­deklődéssel várják Nincsics külügy­miniszter válaszát. A rokkantak küldöttsége a királynál A rokkantegyesület küldöttsége szerdán délelőtt megjelent Alek­­szandar király őfelségénél kihallga­táson és kérte őfelségét, hogy a most tárgyalás alatt álló rokkant­törvényben érvényesítse legfelsőbb akaratát olyan irányban, hogy rokkantak megkapják jogos illetmé­nyeiket. A király megígérte a kül­döttségnek, hogy kívánságaikat tel­jesíteni fogja. Korosét dalmáciai agiíációs útja Splitböl jelenük: Dalmáciai agitá­­ciós utján dr' Korosec Antal, a szlo­vén néppárt elnöke, dr. Bartes Ist­vánnak. a horvát néppárt elnökének kíséretében kedden Sibenikbe érke­zett és ott szerdán népgyülést tar­tott, amelyen körülbelül ötszáz em­ber vett részt. A népgyülésen tar­tott beszédében Korosec hangsú­lyozta. hogy a honátok és szlové­nek szabadságot és önállóságot kö­veteinek és visszautasítanak minden hegemóniába irányuló törekvést. súgót, gazuasági védelmet‘és teljes egyenjogúságot követel a horvát és szlovén nép számára- A gyűlésen egyhangúlag elfogadott határozati javaslatban bizalmat szavaztak a horvát és szlovén néppártnak és erélyesen elitélik a kormány centra­lista politikáját. Radios Beogradba utazott Zagrebból jelentik: Szerdán dél előtt Radios István hosszabb tele­fonbeszélgetést folytatott Radios Pavle szociálpolitikai miniszterrel. A telefonbeszélgetés után elhatároz­ta. hogy az este küenc órai vonattál Beogradba utazik. Hir szerint Ra­dies Istvánnak ez a hirtelen elutazá­sa Beogradba Pasics miniszterelnök kívánságára történt, aki a horvát parasztpárt vezetővel minél hama­rabb fontos ügyekben tárgyalni ki­van. A Radics-párt győzelme Lipiken Zagrebból jelentik: A szlavóniai Lipik községben megtartott községi választáson a Radics-párt nyolc mandátumot kapott. Érdekes, hogy ezen a választáson a radikálisok és független demokraták közös jelölt­listát állítottak, amely lista négy mandátumot nyert. Az agyonlőtt síombori vizsgálóbíró gyilkos özvegye a bíróság előtt November elején tárgyalják Koíarovicsné bűnügyét Szomborból jelentik: A szombori törvényszék Vojvodics-tanácsa no­vember elejére tűzte ki Kolarovics Milena tanítónő bünpörének tárgya­lását. A tanítónő ellen az a vád, hogy két évvel ezelőtt féltékenység­ből agyonlőtte férjét, Kolarovics Konstantint, a szombori törvényszék vizsgálóbiráját. A titokzatos bűnügyben mostanig folyt a vizsgálat, amelynek során megállapítást nyert, hogy Kolarovics és felesége már régebb idő óta fél­­tékenykedtek egymásra, különösen Kolarovics részéről volt gyakran szemrehányásban része az asszony­nak. A véres éjszaka történetét úgy adta elő Koíarovicsné, hogy férje a végzetes éjjelen ismét féltékenyke­dési jelenetet rögtönzött és többiz­­ben megsértette őt. A szóváltás közben a különben ideges természe­tű Kolarovics annyira felingerült, hogy — az asszony állítása szerint — revolvert rántott és feleségére akart lőni. A kritikus helyzetben lévő asszony kirántotta kezéből a revolvert és férjére sütötte, kit ágyéka táján talált olyan szeren­csétlenül, hogy a vizsgálóbíró rövid szenvedés után belehalt sérülésébe. Koiarovicsnét annak idején a szombori ügyészség letartóztatta, azonban néhány hónapi vizsgálat? fogság után szabadlábra, helyezték és azóta mint tanítónő működik. A tárgyalás iránt Szomborban már most óriási érdeklődés nyilvá­nul meg, különösen a jogászin!ág­ban, mert az agyonlőtt vizsgálóbíró egyike volt a szombori túróság leg­képzettebb jogászainak. Tragédiává annál szomorúbb, mert benne öz­vegy édesanyja egyetlen fiát vesz­tette el. A gyilkos hitves ellen szán­dékos emberölés címén indult meg a bűnvádi eljárás. Koíarovicsné véde­kezését arra alapítja, hogy férje ra­gadott először fegyvert és ő önvéde­lemből lőtt férjére. A november eleji tárgyalás során tisztázódni1 fog­nak a véres féltékenységi dráma egyes mozzanatai. Koíarovicsné védelmét dr. Krecsarevics Sándor ismert szombori kriminalista ügy­véd látja el. Az orosz szovjetkormány koisimunizálni akart egy kopenhágai templomot A bredgadei egyházközség ellen a dán bíróság előtt pert indított, de elvesztette Kopenhágából jelentik: A legfelső dá-f kormány építtette és mostani birtokosai niai itélőszék rendkívül érdekes perben hozott ítéletet. A per tárgya a bredga­­dei orosz templom volt, mely három aranyozott hagymakupolái ávsil Kopen­­hága egyik legfőbb ékessége. A peres­kedő felek: az orosz szovjetkormány, illetve ennek kopenhágai követsége, mint felperes és a kopenhágai orosz ó-hitü egyházközség elöljárósága mint alperes. A szovjetkövetség még a múlt év ok­tóber 25-én egyszerű végrehajtási eljá­rás utján akart a bredgadci templom birtokába jutni. Ez a terve azonban nem sikerült és a középfokú bíróság, is el­utasította az egyház elleni keresetét. A legfelső itélőszék tárgyalását nagy ér­deklődéssel kísérte Kopenhága egész közönsége, de különösen a körülbelül háromszáz főnyi orosz kolónia, mely­nek legnagyobb része emigránsokból áll. A tárgyalóterem zsúfolt karzatán a meg­gyilkolt Miklós cár édesanyja, III. Sán­dor cár özvegye is megjelent, holott a legnagyobb ritkaságszámba megy, hogy elhagyja klampenborgi villáját. Az előző tárgyalások ismertetése és az újabb bizonyítási eljárások után mind a szovjet, mind a hitközség kép­viselője nagyszabású beszédben vitatta a templom tulajdonjogának kérdését. A szovjet képvselője azt igyekezett bizo­nyítani, hogy a templom a mindenkori TéKes vattáM üStéL szociális jgaz-|iorísz l»yetsé& tul^dcffia, volti Azorosz, csak 1917-ben foglalták le maguknak. Ezzel szemben a hitközség ügyvédje kifejtette, hogy a szovjetkormány nem jogutódja a.cári kormányoknak, amit maga a szovjet is elismert, amikor meg­tagadta a cári kormány "adósságaiért való felelősséget. Különben is a kopen­­hág2\i orosz hitközség már 1797. óta áll fenn és már 1800-ban birtokába vette a templomot, melynek mindig csak a ne­ve volt »követségi templom«. Igaz, hogy a templom 1917-ig szubvenciót kapott az orosz kormánytól, de azt a cári.kor­mány adta és a cár — nem mint vi­lági hatalom, hanem mint az ó-hitü egyház legfőbb feje — joggal tekint­hette magáénak a templomot, amit az egyházat az államtól elválasztó szov­jetkormány semmiesetre -sem tehet meg. Kétnapi tárgyalás után a legfelsőbb itélőszék döntése elutasította a szovjet­követség keresetét, mert, mint ítéleté­nek indokolásában mondja: »bár a bí­róság nem tudja teljes bizonyossággal megállapítani, ki a bredgadei templom tulajdonosa, de a tárgyalás folyamán semmi adat sem merült fel, amely a legkisebb jogi alapot szolgáltathatná az orosz szovjetkormány tulajdonjogi igé­nyéhez.« Az ítélet örömére vasárnap nagy há­laadó istentisztelet lesz a bredgadei templomban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom