Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-20 / 252. szám

2. oldal

BACSMEGYEI NAPLÓ

den eszközzel támogatnia kell. Nagy sérelme a gazdasági életnek, hogy o kereskedők aránytalanul több adót fizetnek, mint a mezőgazdaság.

Gregorios Cvetko dr., a beogradi kereskedelmi és iparkamara titkára ismertette az ország adózásának rendszertelenségét. A nagy eltéréseket vajdasági példákkal illusztrálja. így Veliki-Becskerek és környékének földbirtokosai, kiknek 22.893 hold földjük — ebből 18.461 hold elsőrendű szántóföldjük van — 1.573.930 dinár

adót fizetnek, mig a 851 becskereki magána'kelmozott negyedikosztáiyu kereseti adója 2 524 709 dinárt tesz ki.

A gazdasági kongresszus albizottságai délután ülést tartottak, amelyen határozati javaslatot fogadtek el. A rezolucióban feltárják a kereskedők adósérelmcit és egyéb panaszait. A javaslatot vasárnap a kongresszus plénuma e'é terjesztik és a határozatot átnyújtják a szakminisztereknek.

A békeszerződés a »Ferenc József« hadihajót Jugoszláviának ítélte. A hadügyminisztérium sokáig nem tudta mitévő legyen az illuzórius hadizsákmánynyai, amit végül is úgy értékesített, hogy nyilvános árverésen eladta, Egy holland társaság vásárolta meg hatszázezer dinárért. A hollandusok azután továbbadták a hajót a Deutsche Handels Gesellschaft berlini vállalatnak, amely a hajó kiemelésére uj részvénytársaságot alakított. A részvénytársaság megalakítása oly nagy érdeklődést keltett, hogy még Jugoszláviában is vásároltak részvényt. A vállalat legfőbb jugoszláviai érdekeltje Pavlovics Stevan beogradi

nagykereskedő.

Nem sikerül kiemelni az elsülyedf „Ferenc József" hadihajót

Csőd elolt áll a hajókiemeiésre alakult részvénytársaság; Hagy dolgoznak a búvárok — Három évi munka eredményét

tette tőnkre a vihar

Zelenikai jelentés számol be arról.

hogy a cattaroi öböl nyílásánál olsü- Iyedt »Ferenc József« cirkáló kiemelése újabb nehézségekbe ütközött és kevés remény van arra, hogy a hatalmas hadihajót a felszínre hozzák. A tengeren ugyanis már hetek óta vihar van és az erős hullámzás következtében elszakadtak azok a horgonyláncok, amelyekkel fáradságos munka árán a páncélost az emelődokkhoz erősítették.

Elücitálták az

elsiilyedt tengeri hajói

A »Ferenc József« cirkáló elmerüiéséhez nem fűződnek borzalmas háborús események, nem ádáz harc közben érte a »hősi halál«, a páncélos hadihajó minden ágyulövés nélkül, —- a sirokkónak lett az áldozata. Amikor a francia hadiflotta az októberi forradalom után bevonult a cattaroi öbölbe, lefoglalta a volt osztrák-magyar hadiflotta ott talált egységeit, köztük a »Ferenc József« cirkálót is. Később a többi zsákmányolt hajóról erre a cirkálóra szállították át

a hadianyagot és mint lőszerraktárt az öböl nyílásánál, egy alacsony félsziget tövében horgonyozták le. Egy éjjel erős sirokkó szántotta végig az Adriát, még a védett Öbölben is táncoltak a hajók. A »Ferenc József« a legkevésbé védett helyen horganyzott. Jobbról az öböl bejáratánál valóságos játékszere lett a dühöngő orkánnak, amely a hajó mögötti hegyhátról fokozott erővel csapott viszsza a hajó felé és mint forgó tölcsér, nyomult az öböl belseje felé. Minden pillanatban attól lehetett tartani, hogy elszakadnak a horgonyláncok és a hajó a sziklához ütődik, ahol felrobban. Megtörténhetett az is, hogy az úszó lőszerraktárt a vihar Castelnovó elé sodorja és ott repül levegőbe az egész környéken irtózatos károkat okozva. A »Ferenc József« őrsége, hogy a bekövetkező katasztrófát megakadályozza, felnyitotta a hajó-fenék ajtóit és lemenekiilt a közeli partra. A háromezer tonnás csatahajó reggelre elsülyedt, — mire a nap felvirradt, negyven méter mélységben pihent a tenger fenekén.

Előkészületek a hajó kiemelésére

Három évvel ezelőtt kezdődtek meg : az előkészületek a hajó kiemelésére. A vállalat Marseilleben megvásárolt egy 550 lóerős gőzöst és egy német gyártmányú, tengeralattjárók kiemelésére készült, 55 méter hosszú. 15 méter széles és 4000 köbméter ürtartaimu Szivaralaku dokkot. Ezzel a szerelvénnyel bevonultak a cattaroi öbölbe.

A munkálatok vezetésével a vállalat Milenkovics Pál volt korvett-kapitányí bízta meg, rajta kívül még Milenkovics Brankó volt sorhajó-hadnagy, Wieseml János berlini mérnök és .fanes gépüzemvezető irányítják a nehéz és nagy szakképzettséget igénylő munkát. A hajó kiemelésére tizenkét millió dinár költséget irányoztak elő és húsz millió dinárt remél érte kapni, a részvénytársaság.

Búvárok a tenger fenekén

A búvárok egész raja szállt le a tenger mélyébe, hogy a hajó fekvését megvizsgálják. Körüljárták az oldalára dőlt hajót, egyik-másik a réseken behatolt a hajó gyomrába is, ahonnan a nem várt látogatásra nagy tömegben menekültek ki a nyugalmukban megzavart halak, a tarkabőrü dentálok, a másfél méter hosszú kernyák, a fürge vörösbörii macskacápák, amelyek az évek során már kényelmesen berendezkedtek acél palotájukban.

A nyár folyamán alkalmam volt meg-1925. szeptember 20.

■ne—nrmn ■ iwimiiii mwiiiiiiih r»r ■■

ismerkedni Wieseml mérnökkel és Milenkovics kapitánnyal, akik részletesen elmagyarázták, hogyan fogják kiemelni a hajót. Azt mondták: »fogják« — mert meg voltak győződve arról, hogy munkájuk sikerrel jár. Ma azt hiszem már megváltozott ez a véleményük, mert kevés a remény arra, hogy a részvénytársaság mérlege nyereséggel záruljon.

Hogyan emelik ki az elsülyedt hajókat?

— Elsülyedt hajók kiemelése — magyarázta Wieseml mérnök — rendkívül körülményes munkát igényel. A siker sok mindentől függ. Függ a mélységtől, a parti viszonyoktól, a talajtól és ami talán a legfontosabb, a búvárok kitartásától. A legedzettebb búvár is csak két órán keresztül képes a mély vízben tartózkodni és igy is, amikor a legnagyobb óvatossággal felhúzzák, percekig támolyog, mint az ittas ember. Rendszerint hat órát dolgoznak naponta a búvárok, a nap többi részét pihenőre fordítják. Amikor megkezdtük a munkát, első volt, hogy a búvárok leszerelték a páncélost, a könnyebb alkatrészeket felhozták; majd a lekoppasztott hajó réseit cementtel betömték. Cementeztek, forrasztottak lent a fenéken, néhány nap múlva olyan volt a hajó, mint egy légmentesen elzárt, hatalmas acéldoboz. Ezután következett a munka nehezebbik része, az acéldoboz hozzáerösitése a viz színén álló dokkhoz. Ez úgy történik, hogy a dokkot vízzel töltjük meg, mire lesiilyed a viz alá. Ekkor erős horgonyláncokkai a hadihajót hozzáerősitjük a dokkhoz, amelyből azután sűrített, levegővel kipréseljük a vizet, úgy, hogy felemelkedik és magával emeli a hajót is. A dokkot ezután a part felé vontatjuk, mindaddig, inig a hajó ismét zátonyra jut. Akkor kezdjük elölről...

Amikor elbúcsúztam Wieseml mérnöktől, búcsúzóul azt mondta:

— Viszontlátásra jövőre a »Ferenc József« fedélzetén!

Azt hiszem, hogy ez a találkozás nem fog bekövetkezni. Semmi kedvem sincs a tenger fenekére leszállni.

Magyary Domokos

Történet

egy orosz vendéglősről

Irta: Stella Adorján

Alfred Savoir. a franciák legdivatosabb vigjátékiróia. »Nagvhercegnő és szobapincér« cimen elmés darabot irt, amelyben az orosz arisztokrácia emigrációját rajzolja niec gyilkos tollal. A hazájukból- kizavart oroszok körében nem .nagy népszerűségnek örvendett ez ?. remekbe készült kis vígjáték. Azt tartották felőle, hogv bolseviki-munkn: sérti a nagy orosz nemzet hagyományait.

Ez volt a véleménye Fedor Savirski barátomnak is. aki Párisban emigrálássa] és vendéglősködéssel foglalkozott. Hosszú ideig csak emigráns volt, de aztán teljesen elfogyott a pénze s igy lett belőle vendéglős. Eladta az utolsó drágakövét és vendéglőt nvitott belőle a Malesherbcs-en. elegáns, finom orosz vendéglőt. Este orosz kabaré volt a vendéglőben, balaJaika-zenekar« szép lányok és pszsgőkénvszer. Savirski jól értette az uj mesterségét. Szépet: gazdagodott. Mondtam is neki eev éjjel, amikór ott üldögéltünk a családi asztalnál. ahol pezsgő helyett csersznyepálinkát szolgáltak fe't

— Ez a vendéglő o'van tő! megy, hogy hamarosan visszaszerzi azt a pénzt, amit a kommunisták elvettek.

Bánatosan felkacagott.

— Ha száz évig leszek vendéglős, akkor se tudom visszaszerezni!

— Olyan nagv vagyona volt?

Kihúzta magát.

— Uram. a mi birtokunkon hétezer paraszt túrta a földet.

Nem akartam tőle megkérdezni, hogy ezt helyesnek tartotta-e. mert biztosan igent mondott volna. Nagyokat húzott a pálinkából és kipirulva folytatta.

— Igazság az. ami itt ma folyik? Az a Krasszin nevű... ott vacsorázik frakkban a Lartte-nál és én meg hajlongok itt minden amerikai szélhámos előtt, mint egv pincér.

Rácsapott az asztalra.

— Ezek a csirkefogók lakiák. a cári

követség csodapalotáját s a luxushotelek

legszebb lakosztályait, én pedig egy szobában húzódok meg. Kozáktiszt voltam a háborúban. Kaoitánv. Végigcsináltam a lucki áttörést. De nem is magamról van szó. Képzelte, a két nővérem pensióban lakik s abból élnek, hogy az ékszereiket adogatják ei.

— Jó, hogy van ékszer. — kockáztattam meg.

— Csak a tizedrészét mentették meg ők is. Éppen itt .ion az eevik...

Jól ismertem mindakét nővérét. Elegáns. szép asszonyok voltak. A fiatalabbik érkezett in ez. Savirski kezet csókolt neki.

— Isten hozta. Anna]

Bocsánatot kértek s egv darabig kettesben diskuráltak. Valami Nikolájról volt Szó. akit lecsuktak s akinek az érdekében az asszony közbeniárt bizonyos Michel urnái. Nikolai alkalmasint holnap kiszabadul

—■ Verekedett az a bitang. — magyarázta a házigazda. — nem tud leszokni róla, ő volt a leggazdagabb ember odahaza. Herceg. Ezredesem volt a 16-os kozákoknál

Feltűnt uekem. hogv ezek kelten ilyen diszkrét dolgot franciául beszélnek meg egymás között. Mi mindig anyanyelvűnkön dSskuráltunk honfitársainkkal. Megkérdeztem. Az asszony válaszolt:

— Mi otthon is mindig franciául beszéltünk a csatádban. Nem veszi észre, hogy valamennyien idegen akcentus nélkül beszéljük a nyelvet?

Valóban tökéletesen pergett a nyelvükön a szapora francia szó. Az aszszony tovább folytatta:

— Nem hittük volna. hogv ilyen szükségünk lesz az idegen nyelvekre.

Ö is elégedetlenkedett.

— Ez a világ nem maradhat igy. Képzeljék, ma kinn voltam a Pré Caíelan-ban ötórai teán s kit láttam ott pöffeszkedve: Krasszint! lev élnek ezek a bolseviklek 1 S az az érzésem, hogv nem buknak meg. Hogv van Fodor? Megy az üzlet?

— Lassacskán, drága. — mondta a férfi túlzott udvariassággal.

Megérkezett az idősebbik nővér is egy szmokingos úrral. Ledobta a belépőjét és leült !)7 asztalhoz. Hátul derékig meztelen estélyi ruhát viselt.

— Hol volt. hogy igv nekiöltözött? — kérdezte Anna.

A nővérek is magázódtak.

— Operában voltam. — hangzott a válasz. — Tudjátok. Saliapin énekelte a r Boris Goudonov«-ot. Csodás volt. Kár, hogv az egész estém el »olt rontva. Mii gondolnak, ki terpeszkedett a jobboldali proscenium páholyban?

— Krasszin! — feleltem habozás nélkül.

— Hogv találta ki?

— Köjmyü kitalálni. Uzv látszik, hogy a szovjetkormánv azért tartia a követet Párisban. hogv a szeeétív emigránsok mulatságát elrontsa.

Nevettek. Aztán traccsoltak mindenféléről. Színházról, zenéről, irodalomról. Orosz nevek röpködtek a levegőben. Savirski időnként felkelt meghajolni. Egyes asztalokhoz külön odament. A híres orosz származású amerikai filmstart kézcsókkal üdvözölte. Aztán visszajött és elkezdte nekem magyarázni, hogy az orosz vezérkar miért nem használta ki jobban a lucki áttörést.

Így kaszinóztunk a családi asztalnál hosszú estéken keresztül Lassan már magam is orosz emigránsnak számítottam.

— Mit csinált délután? — kérdezték.

—Futballmeccset néztem Fabatkát

se ért az egész. Krasszin ott ült egy páholyban.

Egv este Savirski igv szólt hozzám.

— Holnap este nálam naev orosz tin-' nép. A vendéglő be lesz zárva, hátulról lesz a bejárat a, meghívottak részére. Öltözzön frakkba. Tiz órakor elmegyek magáért.

— Milyen ünnep lesz?

— A legnagyobb cári ünnep. Holnap este pár óráig ismét urak leszünk, nem vendéglősök.

Példátlanul utálta a mesterségét.

Másnap tiz órakor felcsengettek a szobámba:

— Savirski ur várja a hallban.

Lesiettem.

— Hol van?

— Ott ni, nem látta?

Nem láttam, pedig már akkor mosolygott felém. Azt hittem, hoev a szemein pajkoskodik velem. íven. igen. ő állt előttem, az én kedves barátom, Fedor Savirski. de nem a vendéglős, aki hajlong, hanem a kozákkauitánv, a hétezer paraszt ura. aki a lucki áttörést csinálta. Egyenruhában állt előttem. De micsoda uniformisban! Mintha a szentpétervári udvari bálból vaev a Folies Bergére orosz revüiéből pottyant volna ide. Félméter magas fehér kucsma íedte szép fejét, dúsan aranyozott díszruhát és lakkcsizmát viselt pengő sarkantyúval. Az oldalán ékkövekkel kirakott kard lógott, a melle tele volt medáliákkal.

— Egyszer egv évben nekem is szabad. — mondta gőgösen.

Nem tudtam betelni a csodálatával.

Az autóban magyarázta útközben.

Ezen a napon mi mindnyájan visszavetnünk uraknak. Nálam ma lesznek vendégségben magasraneu katonatisztek és diplomaták, akik holnap pincérekké. soffőrökké és kruniékké változnak. A hercegnők között talál kokottokat. de ha ma pénzt Ígérne nekik, magára szegeznék a revolverüket.

Megígértem, hogy ezt meg se kísérlem.

— S a ruhát magával hozta? — kérdeztem.

— Dehogy! Itt csináltattam tavaly. Egv vagyonba került.

Megérkeztünk. Forgott velem minden amikor szétnéztem a megszokott kis vendéglőben. Itt csupa Savirski üldögélt. Csillogó szemmel, csupa lovastiszt és ordós-frakkos diplomata, akik egv egy napra u.ira visszacsinálták Párisban az elveszett cári birodalmat. És a hölgyek! Újra csupa gőgös mágnásaszszony lett a Montmartre orosz macskáiból.

Felejthetetlen volt. Egv ünnepélyes tószt után. mikor a cár emlékére ürültek ki a serlegek, nekem., az idegennek is könnyes lett a szemem az ő »jó atyuskájukért.«

Reggelig tartott a cári Oroszország estélve. Mámorosán, gondtalanul szórakoztak. Nem kellett attól félni, hogy az a jó Krasszin ide is betoppan és elrontja a mulatságot.,.