Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-06 / 238. szám
1925. szeptember 6. BACSMEGYEI NAPLÓ A jövő háborúja A felhő alakú gáz lesz a föjegyver Egy angol katonai szakértő a The Royal Engineers Journal-üan behatóan foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy milyen lesz a jövő háborúja. A szerző' az egyes fegyvernemeket és harci eszközöket (gyalogság, lovasság, tüzérség, tankok, légi jármüvek es gáz) mindenekelőtt teljesitc!kéoességük és alkalmazhatóságuk szempontjából 'bírálja el. Ilyen képpen a következő nézethez jut: A jövő háború föfegyvere szerinte a gáz és pedig felhő-alakban a keyésbbé hatásos gázlövedékek helyett. A gázt mint harci eszközt — mondja a cikkíró —- sem szerződések, sem konferenciák által eltiltani nem lehet. Minden más harci eszköz vagy fegyver előtt az az előnye van, hogy egyszerű, gyors és biztos hatású. Amellett igen olcsó az előállítása a többi fegyverekhez viszonyítva. Végül pedig még egy nagy előnye van: a legújabb gázok láthatatlanok és ellenük védekezni csak akkor lehet, ha öszszetételüket ismerjük. Egy újabb, még ismeretlen gáz tehát feltétlenül pusztító hatású. A gáz hatása csak a tankok _ és légi jármüvek védekezhetnek. Tankok azáltal, hogy minden nyílást légmentesen elzárnak és a tank belsejében oxigén-élegzésre térnek át, légi jármüvek pedig sietve magasabb vagy tiszta légréteget keresnek fel. A gyalogságot, lovasságot és tüzérséget a gáz ellen csak úgy lehet megvédeni, ha ezeket a fegyvernemeket afféle búvár-öltözet által a gáz hatása ellen megvédjük. Ilyen felszerelés azonban nagyon nehézkessé teszi) a csapatokat, mozgékonyságukat gátolja, igy kevéstbbé harcképesek. Amennyiben tehát a főfegyver a gáz, akkor a gyakorlatban csak tankok és légi jármüvek maradnak alkalmazhatók. Az uj tankok óránkinti 50—55 kilométer, átlagos 25—35 kilométeres sebességet érhetnek el, tehát igen gyors harceszközök, de nehezen elrejthetek. Egy tank, mint harcegység, megfelel körülbelül eyv gyalogszakasznak, karbantartási, üzemi és legénységnek ellátási költségei viszont jóval csekélyebbek, mint egy gyalogszakaszé. Amellett a tank tüzereje sokkal nagyobb, mint a szakaszé és mozgás közben nem szünetel. Végül a tank leghathatósabban. védhető páncélozás által. A tank sok előnye oda is fog hatni, hogy a tábori tüzérség lövegei tankokba lesznek beépítve, amiáltal ezek a löviegek sokkal mozgékonyabbak lesznek és az ellenséges tűz dien jobban védettek is. A légi jármüvek mozgékonyság tekintetében túlszárnyalják a többi fegyvereket. Feladatuk: mindennemű felderítés, a mozgósítás megzavarása, védelmi állások elpusztítása, ellenséges haderők tönkretétele bombavetés által. A légi jármüvet nappal elrejteni lehetetlen. Ennélfogva sok esetben még idejekorán megmenekülhetnek a veszélyeztetett élő célok. A légi jármüvek hátránya, hogy ellenséges lőfegyver hatása iránt igen érzékenyek és csakis gyors mozgásuk nyújt a tűz ellen védelmet. A gáz el nem éri őket. Tankok tankok elleni és légi jármüvek légi jármüvek elleni harcában páncéllövedékeket fognak használni. nem gázt. A jövő szárazföldi haderők tehát ha a gázt főfegyvernek vesszük, az angol szerző szerint mindenekelőtt légi jármüvekből és tankokból fognak állni, melyek önállóan és külső együttműködéstől menten fognak harcolni. Ezeken kivül még egy bi13. dldal zonyos százalék gyalogságot és tüzérséget fognak alkalmazni, melyeket azonban csak meghatározott feladatokra fognak igénybevenni. A gyalogság főértéke, a szerző szerint, az egyes ember mozgékonyságában rejlik. A gyalogos tehát még mindig szerepet fog játszani, de csak a közelharcban. Az ellenség megpuhitása távolról és ellenállóképességének letörése nem a gyalogság dolga. A gyalogos hivatva van a közlliarcban az ellenséget menekülésre késztetni Csupán ebből a célból vehessen tűzharcot a gyalogos és csakis erre legyen íölfegyverkezve — mondaj az angol szerző. — Ezért a gyalogságot csak könnyű önműködő lőfegyverrel és kézigránáttal kívánja felszerelni. A gyalogságnak gépfegyverrel, aknavetővel és könnyű kisérő-lövegekkel való felszerelését hibáztatja az angol szakértő, mert ezek a fegyverek a mozgékonyságot gátolják és igy a gyalogság célját nem szolgálják. A tábori tüzérséget a jövőben nem lovak vonják, hanem géperő, mert a lovak pótlása mindinkább nehezebb lesz. Géperőként tekintetbe jönnek az autó-mozdonyok lövegek húzására, azonkívül hernyó-kerekü (catarpiller) gépkocsikkal fogják szálitani és végül tankokba beépíteni. Utóbbi eljárás a legcélszerűbb, mert a páncélozott tank jó védelmet nyújt és a löveg helyváltoztatás, illetve állásváltoztatás közben is tüzelhet. A nehéz tüzérség, melyet eddig is géperő által szállítottak, legfeljebb átütöeröfokozást fog elérni. Céljai a jövőben is csak erődítmények, helyiségek lesznek. Legveszedelmesebb ellenségei a jármüvek és tankok: ezeknek védtelenül ki van szolgáltatva a nehéz löveg, ha egyszer állása fel van derítve. A lovasság az angol szerző szerint többé mint harcoló csapat nem fog szerepelni, de elismeri, hogy a lovasságot felderítés és biztosítási szempontból a jövőben sem lehet teljesen mellőzni. Hiszen ködös, esős időben és erdős vidéken jobban alkalmazható a lovasság, mint a légi jármű. A lovasság teliát ily célokra meg fog maradni addig, mig a lóanyag pótlása lehetséges. Miután pedig az angol szerző nézete szerint a lovat ipari célokra idővel lassanként melőzik és mechanikai segéderőkkel pótolják, háború esetén nem lesz elegendő lóanyag. valaki a közművelődésért, a városa szépítéséért s a művészetek népszerűsítéséért dolgozhasson, ahhoz igazán nem kell' nagy vagyon. E mellöztetést léplen-nyomon fájón éreztem. Bizony, a bukásom eiőtt, ha valakinek az elbeszéléséhez fogtam (azt mondták sokan, hogy kitűnően tudok előadni) egész embergyürü, tekintélyes udvar képződött körülöttem, amely érdeklődéssel leste ajkamról a szót. Mostan, ha valaminek az elmondásába kezdtem. már a második mondatná észre kellett vennem, hogy a hallgatóságom unatkozik. Akik azelőtt hasonló alkalmakkor rokonszenvesen figyeltek,' most unottan ásitoztak. Ereznem kellett, hogy a pénzügyi összeomlásom nemcsak a vagyonomat pusztította cl, de a szellemi értékeimet is letarolta. Pedig hát ettől a hanyatlástól még messze voltam askor . . . De hát régi dolog: a gazdag ur szamárságainak hálásabb közönsége szokott lenni mint a szegény ördög bölcsességének. Mivelhogy mindezt tudtam, s különben is szeretek filozofálni, nem lettem embergyülölövé. Mindössze is csak visszavonultam a társaságtól, amely ellnjvösödött tőlem, s kevesebb ajkaimat adtam neki, hogy lenézzen a szegénységemért. Hogy embergyülölövé lettem, azt az újabb meggazdagodásom idézte e'ö. Néhány évvel az esetem után Clevelaud-böf azt az értesítést kaptam, hogy a nagybátyáin (mert vannak amerikai nagybácsik) nyolcszázezer dollárt Hagyott rám. Előbb azt hittem: boltozati dolog, aminőt mindennap haltunk, s amelyről nemsokára kisüt, hogy hitt ábránd, csaló remény. De ez v alóság volt Az örökség nem lehetett vitás. Valódi közjegyző küldte a hirt. s a jelentése igazi dollárokról szólt. A szerencsémmel nem csaptam nagy lármát ,s az újságok, amelyek fantasztikus és légből kapott amerikai örökségekről szenzációs riportokat szoktak hozni, az enyémről egy szót se írtak. Az ügyet csendben intéztem el. Magamhoz vettem a szükséges iratokat s kiutaztam a százezrekért, amelyek nálunk sok-sok mi'liót jelentettek. A végrendelet oly világos volt, mint egy hotelszámla, nem volt ellene appcliáta, pörrel senki se támadhatta meg, s a pénzre nem kellett sokáig várnom. Amint igazoltam magam, azonnal átutalták hazámnak egyik legnagyobb bankiához, ahol azzal minden percben rendelkezhettem. Nem tagadom, boldog voltam. A gazdagság olyan mint az egészség. Valamint a visszanyert egészség értékesebb annál, amelyet sose veszített el az ember, a visszanyert vagyon is boldogitóbb mint az, amely velünk születik és állandóan a miénk- Előbb szegénynek kell lenni annak, aki igazán akarja élvezni a gazdagságát... Ezer tervet forgattam az agyamban, s mialatt a hajón átkeltem öfeg Európánkba, három kis noteszt firkáltam tele mindenféle számításokkal, amelyek a vagyonom hováiorditására vonatkoztak. Széppé és naggyá akartam tenni a városomat, gyarapítani a humanitárius és kulturális alapjait, fejleszteni a közintézményt, s terjeszteni benne a műveltséget. Az első célom, mégis, nem tagadom, önző volt: vissza akartam vásárolni a városi házamat és a mezei birtokomat, amelyeket pár év előtt a tönkremenetelem folytán kénytelen voltam dobra ütni. De erre nem került a sor... Az ügyvédemnek vagy valamelyik banktisztviselőnek az indiszkréciója folytán megtudták a sorsom fordulását, természetesen nagyítva. A fáma, amely szereti a. gigantikus méreteket és a kolosszális összegeket, nyolc millióról regélt, s az emberek, akik Kedvelik a nagy. számokat, elhitték, hogy sokszoros doPiármilliomos lettem. S most történt az, ami elvette 3 kedvemet a polgártársaimtól, de a köztük maradástól is. Alig érkeztem haza, egyik látogatást a másik után kaptam. Éppen olyan gyors iramban lettem megint népszerű, mint amfly gyorsan vesztettem eí évek előtt a publikum kegyét. Nemcsak egyesek, de küldöttségek és testületek jöttek EMBERGYÜLÖLET? Irta: BA Egy svájci hotelnek a halijában ültünk hatan-heten, különböző nemzetbeliek. Nem sokat tudtunk egymásról, jóformán csak a neveket, amelyek oly keveset mondanak, — mégis, bár a háború alatt nem tartoztunk ugyanahhoz a hatalmi csoporthoz, most a békében (Svájcban s annak hoteljeiben mindig békesség van) jól megfértünk. Mivelhogy 8—10 nap óta együtt reggeliztünk s ebédeltünk s hozzá még reménytelen eső is esett, elég alkalmunk voSt intim módon összemelegedni. Bármily prózai foglalkozás az evés, s bármily kegyetlen csapás az unalmas eső. a fehér asztalnak is, a felhők nedveinek is barátságteremtő hatása van, s az emberek könynyen barátkoznak étkezésközben és jobban vonzódnak egymáshoz esős időben. (Talán azért, mert az eső az embernél is unalmasabb.) Egy angol ur haladt el mellettünk, aki a hotelben senkivel se állott bizalmas lábon- Még a kafepemelése is hűvös, előkelő s majdnem sértő módon közömbös volt. Azt beszélték róla, hogy embergyülölö. — Nem értem, hogy’ lehet valaki mizantróp, — jegyezte meg valaki a társaságunkból. — Arai engem ültet, én is tudok gyűlölni, komolyan haragszom azokra, akik megbántottak, s nem nyugszom addig, ómig ezért valamelyes módon meg nem leckéztetem őket. de képtelen vagyok elképzelni olyan sérelmeket, amelyek valakit egészen az embergyütoletig elkeseríthetnének.. És aztán, ha 3—4 vagy akár 10-—20 embertársam rosszul bánik velem, mért haragudjak az egész világra? — Ki tudja, mi történhetett vele? — elmélkedett egy másik úriember. — Vannak bániaknak, amelyek felbőszíthetnek valakit az egész emberiség ellen. — Úgy van, — hagyta helyben egy harmadik. — Az én esetem ilyen. Csodálkozva néztünk rája, s többen kiáltották: — Ön is mizantróp? Nem hinné az ember! — A látszat csal. Az vagyok, és pedig a javából... Ne ítéljenek meg arról, hogy udvariasan társalgók önökkel. Azért hogy valakinek elment a gusztusa az embertársaitól, még nem kell minden életörömről lemondania. Bár az embereket megszűntem szeretni, az életet s annak kínálkozó gyönyöreit korántsem utáltam meg. Köztem s e közt az angol közt az a különbség csak talán, hogy én nem haraggal gyűlölöm az embereket mint ö, hanem megvetéssel. — Bizonyosan van rá oka, — mondta valaki koncüiánsan. — Ok nélkül nem jön az ilyen. Az ember a természeténél fogva, szereti az embert. De hát ón olyan tapasztalatokat tettem... Ha megengedik, elmondom. — Meghallgatjuk. *■ Nem voltam épp gazdag, de teljes anyagi függetlenséggel dicsekedhettem, s mert aránylag könnyen költöttem, módomban volt elegánsan élni, résztvenni a társasélet mozgalmaiban s a fölöslegből bőven juttatni azoknak a jótékony és kulturális céloknak, amelyek a müvei ember érdeklődését fölkeltik. Volt is tekintélyem a városban (Belgium egyik jelentékeny helye), amelynek társadalma sok tiszteletbeli állással ruházott fel, s avval! a rokonszenwel ajándékozott meg, amellyel csak legkiválóbb polgárait szokta kitüntetni. Magas rendjelre is föl voltam terjesztve, s úgy hiriett, hogy azt, ha megérkezik, fényes ünnepségek keretében fogják a mellemre fűzni, amikor egy szerencséden spekuláció egyszerre, máról-holnapra teljesen tönkretett. A balul kiütött transzakció mindenemet elvitte, s bár tartozásaimat az utolsó fillérig kiegyenlítettem s igy az erkölcsi integritásom érintetlen maradt, mégis nagyot estem a polgártársaim megbecsülésében s nem sokkal kisebbet a barátaiméban. Feltűnően vonult vissza e nehéz napokban tőlem mindenki- A dekorációmra vonatkozó felterjesztést a megyefőnök visszavonta; az ismerőseim kevésbbé mélyen emeltek kalapot előttem, s az ajtók, amelyek jöttémre régebben tüntetőén tárultak föl, ezidőben csak hosszas előszobázás után nyíltak meg számomra. A megszokott meghívások is elmaradoztak, s ahová mégis kaptam meghívót, ott nem ültettek olyan előnyös helyre mint a régi jóidőben, amikor még in floribus voltam. A nők se mosolyogtak rám oly édesen mint a krach-om előtt, s ez különösen fáit. mert őket, e kedves teremtéseket, érdek nélkül szerettem, s nagyon rosszul esett, hogy ök — mint a viselkedésük bizonyította — kevésbbé érdektelenül vonzódtak hozzám . . . Hogy a pénzügyi és kereskedelmi vállalatok igazgatóságaiból a vagyoni leromlásom következtében kicsöppentem, természetesnek találtam, s nem vettem rossz néven, mert hiszen az ilyen intézmények csak pénzes embereket használhatnak. — de mellőztek a kulturális mozgalmkanál. s »kihagytak« a társadalmi alakulatoknál is, ami már fájt, mert gondoltam: ahhoz, hogy
