Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-27 / 259. szám
28 OLDAL * ÁRA 3 DINÁR PöStarliia plafifaft BACSMEGYEI NAPLÓ XXVI. évfolyam Srabotica, VASARMAF 1925 szeptember 27. ___2591_szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58, Szerkesztőség 5—10. Szerkesztőség: Aleksandrova ni, 4. (Rossia Fonciére-palota) Előfizetési ár negyedévre 150 din. Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova nU.(Lelbach-paloia) A hetedik nagyhatalom a Népszövetségben A Népszövetség chiliéi tagja az indítvány exotikus voltát az indítványozó hazája eléggé megmagyarázza — azt javasolta a Népszövetség utolsó ülésén, hogy ;miután a sajtó a leghathatósabb eszköz az erkölcsi leszerelés szellemének előkészítésére, ami viszont előfeltétele a fegyverkezés korlátozásának, keressenek módot arra, hogy a sajtó képviselői helyet foglaljanak a Népszövetségi Tanácsban. Az indítvány felett mélyen szántó vita indult meg s tartott egészen addig, inig — már a hatéves Népszövetségnek is van tradíciója, amelyik kötelez —1 nem találtak oiyan formulát, mely úgy ad igazat az indítványnak, hogy ne kelljen semmit sem tenni az elfogadott indítvány megvalósítására. Az indítvány szerint a Népszövetségnek össze kellene hívni egy a sajtó munkásaiból alakított nemzetközi szakbizottságot s meg kellene szervezni a vttág sajtóját a világbéke érdekében. A Népszövetségnek intézkednie kellene annak érdekében, hogy a sajtó könnyebben végezhesse igazi feladatét, olcsóbban s mindenki száméra hozzáférhetőbben közvetíthesse a népek kölcsönös megértését szolgáló gondolatokat. Ezt akarta az indítvány. A Népszövetség természetesen lelkes egyetértéssel tette magáévá, mindössze azzal a pótlással, mely azonban a gyakorlati megvalósulás kapuja elől az indítványt viszszavitte a ködös ábrándok régiójába, hogy : a sajtó, mint minden nagyhatalom, rendkivül féltékeny a maga függetlenségére, a Népszövetség tehát csak akkor szólhat bele a sajtó ügyeibe, ha maga a sajtó fordul hozzá intézkedésért. A sajtó nagyhatalom — idézi a Népszövetség a szálló igét s nyomban kitépi a szálló ige szárnyait. Ki forduljon a Népszövetséghez a sajtó nevében? Én, te vagy ő, kik mindnyájan a sajtó robotosai, a hetedik nagyhatalom gályarabjai vagyunk ? A sajtónak nincs nemzetközi szervezete. Ez a formula kitűnő alkalmakat nyújt fel arra, hogy ha a sajtó képviselői mégis kérnék a Népszövetség intézkedését, az illetékesség kérdésének fölvetésével ki lehessen újra térni az érdemleges elintézés elől. Csak a nemzetközileg megszervezett sajtó fordulhat a Népszövetséghez, ám a Népszövetségnek épen az lenne a feladata, hogy a sajtó nemzetközi szervezetét megteremtse. A sajtó nagyhatalmát nem a Népszövetségnek kell felfedezni, a Népszövetség csak elismerheti ezt a nagyhatalmat, melynek aktiv tevékenysége, támogató segítsége és önzetlen propagandája nélkül még a Népszövetség munkája is a gondolat kockaköveivel való játék marad. Painlevé már vallomást tett ama meggyőződése mellett, hogy a Népszövetség Németország nélkül nem töltheti be föladatát, nem végezheti el a rábízott feladatokat. Pedig Németország csak Versailies-ig volt nagyhatalom. Annak a meggyőződésnek is vannak nagytekintélyű képviselői, melyek Szovjetoroszországnak a Népszövetségbe való meghívását követelik. Pedig Szovjetoroszország ellentétes előjelű nagyhatalom. S akkor a hetedik nagyhatalom meghívása elől szállóigékkel és szójátékokkal zárkóznak el a Népszövetség exkluzív urai ? Ha egyszer a Népszövetség valamennyi tagja megjelenne a genfi ülésszakon, de nem menne el egyetlen újságíró sem, akkor hasztalan, visszhangnélküli munkát végezhetnének csupán a Népszövetség tagjai. De ha az újságírók megjelennének Gentbe, viszont a Népszövetségnek egyetlen egy tagja sem menne el a konferenciára, a világ minden tájáról öszszesereglett újságírók munkája akkor is lehetne termékeny s tehetne fölbecsülhetetlenül értékes szolgálatokat az egész emberiségnek. A sajtó nyilvánossága nélkül némaságba fulad, süket homokba temetkezik minden gondolat, minden uj követelés, minden megváltást, fölszabadítást Ígérő ige. A sajtó nyilvánossága a levegő, a napfény, az oltalmazó tető, az a hatalmas kar, mely fölemeli a gyönge szót s a világ érdeklődésének fókuszába helyezi. A sajtó nagyhatalom. Már elérte, amit Oroszországnak még nem egészen sikerült, hogy elismerjék.’ De hol van még attól, hogy diplomáciai képviselőinek, az újságíróknak, kijárjon az a tis?tele‘adás és elismerés, amit iüfren területen is jogosan igényelhetnek — a konzulátusok szolgái ? Radics elsőrendű állami feladatnak tartja a nemzeti kisebbségek védelmét A horvátok rokonszenvvel viseltetnek a magyar paraszt iránt A horvát parasztpárt vezérének nyilatkozata egy budapesti lap számára Radics István Genfben egy budapesti lap munkatársa előtt nyilatkozott a kisebbségi kérdésről és pártjának a radikálisokkal történt megegyezéséről. Radics nyilatkozatában többek közt a következőket mondotta: — Én a kisebbségek védelmét arra az államra bíznám, amelynek nemzetiségi kisebbségei vannak. Minden államnak legnagyobb érdeke, hogy kisebbségei legyenek és ha ezek megfelelő lojalitást tanúsítanak az állameszmével szemben, érdekükben mindent meg kell tenni. Szent István politikáját vallom ezzel magaménak, aki azt mondotta: Regnum unius linguae imbecille. Gyenge az az ország és erőtlen, amely "gvnyejvü, amelynek nincsenek kisebbségei. Ezért a kisebbségek védelme elsőrendű feladata az államnak. A Jugoszlávia és Ma"-"-3»-ország közötti viszonyt minden tekintetben kielégítőnek látom és mint a horvát parasztnárt elnöke, azt is kijelenthetem, hogy mi, horvátok a legnagyobb rokonszenvvel viseltetünk a magyarok iránt, különösen pedig a magyar parasztpártok iránt. A magvar paraszt, különösen, aki a horvátok és szlávok közelében él, igen értékes emberanyag, őrültség volna, ha olyan politikát követnénk, amely ezt az értékes elemet elidegenitené tőlünk. A radikálisokkal történt megegyezésről a következőket mondotta Radios.; *• ~ > ] — Pasics miniszterelnök nem volt i az eseményekről és a horvátországi helyzetről helyesen informálva, a mikor azonban a szóbeli tárgyalásoknál megértettük egymást, a megegyezés minden tekintetben, még a jugoszláv általános politika nagv princípiumaira nézve is, hamarosan rejött köztünk. Megegyezésünknek az a lényege, hogy elválaszthatatlanul hozzá vagyunk kötve Jugoszlávia többi részéhez, .mert hiszen a szerbek és horvátok között nincs különbség. Ma Horváto-"'-^" nem is köztársaság és nem is föderalista állam, autonómiája belső szerkezeténél, városainak, községeinek és közigazgatásának sajátságos jellegénél fogva iné"-’« autonóm maradt és igy megőrizhetjük sajátosságainkat és mégis egységesek vagyunk a ugoszláv királyságban. A szerh-horvát megegyezés külpolitikai jelentősége Az idei genfi konferenciának az adott különös jelentőséget, hogy arra Nincsics magával vihette Radicsot is, ami dokumentálása volt annak, hogy idehaza a belpolitikában rend, nyugalom és konszolidáció van. Ennek illeg is volt a kétségtelen hatása. Első sorban az, hogy Görögország, amely u—- a szalonikii szajbad kikötő, mint a Djevdjelia—Sza- I loniki vasút feletti protektorátus át- I engedése tekintetében visszautasító I álláspontot foglalt el, most sokkal engedékenyebb. Ez határozottan annak köszönhető, hogy a S. H. S. diplomácia, amelynek nem kellett a belpolitikai bonyodalmakkal is számolni, sokkal erőteljesebben képviselhette álláspontját. A jugoszláv közvéleményt nagy mértékben nyugtalanította az a francia és más külföldi lapokban megjelent hir, hogy Románia—Bulgária és Magyarország közt szövetség van készülőben. A külügyminiszter még Géniből táviratilag megcáfolta ezt a híresztelést. Lényeges eredményt nem hozott Genf. A kisaníant külügyminiszterei azonban megállapodtak abban, hogy még az idei tél folyamán újabb kisantant konferenciát tartanak Beogradban. Ettől a konferenciától várják, hogy a kisantant külpolitikájában uj utakat fog kijelölni. Nincsics Cankov bulgár miniszterelnökkel is tárgyalt Genfben. A tárgyalásokról nem szivárgott ki hir. Radics István szintén tanácskozott Cankovval, azonban ő sem nyilatkozott arról, hogy miről votl szó. Radics István genfi szereplése különösen az orosz kérdésben mondott beszéde, — beogradi politikai körök véleménye szerint — nem volt túlságos szerencsés. Radics közvetíteni akart Európa többi államai és Oroszország között, azonban beszédének nem volt más hatása, csupán újabb támadási felületét nyújtott a Pribicsevics-párti sajtó számára, A radikális párt hivatalos lapja a kisebbségi kongresszusról A Samouprava, a radikális-párt hivatalos lapja vasárnap megjelenő számában foglalkozik az október 12-ikére Genfbe összehívott nemzetiségi1 kisebbségi konferenciával. A konferenciára harminchárom nemzeti kisebbségi csoport küldi el képviselőit, akik közül a németek tizenegy, magyarok három és az ukránok is három csoportot képviselnek. Ennek következtében, — írja a Samouprava. — minthogy a magyarok és az ukránok a németekkel tartanak, a németek abszolút többséget fognak alkotni a konferencián. Ebből is megállapítható, hogy a német hivatalos politika mindent elkövet, hogy Európában mint a kisebbségek védelmezője tűnjék fel. Ä szlovén néppárt be akar. lépni a kormánykolicióba Ljubljanából jelentik: Korosec Ante, a szlovén néppárt vezére folytatja azokat a tárgyalásokat, amelyek a szlovén néppártnak a koalíciós kormányba való belépését célozzák. Ezekkel a tárgyalásokkal kapcsolatosan érdekes cikket közöl a szlovén néppárt sajtóorgánuma, a »Sióvénéé«. A lap többek közt azt írja, hogy Raáojevics Ante közlekedésügyi miniszternek Pasics miniszterelnöknél tett látogatása, összefüggésben áll a kabinet kiszélesítésével. A kormánynak — irja a Slovenec — nem szabad megfelejtkeznie a szlovénokról. A kormány jól tudja.
