Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-27 / 259. szám

Ž. oldal

BAC5MEGYEI NAPLÓ

1925. szeptember 27.

hogy szüksége vatí a szlovénekre, akiknek a kormányba vonása időszerűnek mutatkozik.

W

Nincsics Genf bői hétfőn

Szerbesiteni kell Beogradot!“-<4v szlovének az erőszakos szlávositás ellen

utazik Parisba

A külügyminisztériumhoz szombaton délelőtt az az értesítés érkezett, hogy Nincsics külügyminiszter Géniből hétfőn utazik Parisba. A

külügyminisztérium egyben információkat kapott Pasics miniszterelnök úti tervéről is. Az információk szerint nem felel meg a valóságnak a reggeli lapoknak az a hire, hogy Pasics miniszterelnök szintén Parisba utazik, ahonnan csak október 10-lkén érkezne viszsza Beogradfca. Pasics hazaérkezését jóval előbbre várják és valószínűnek tartják, hogy a miniszterelnök, a királlyal egyidöben, azaz október hetedikén megérkezik Beogradba.

Szombaton délelőtt Grenard francia követ megjelent a külügyminisztériumban, ahol Markovics Jovan miniszterelnök-helyettesnek tiltakozást jelentett be a Frano-Serbe Bank francia állampolgárságú tisztviselőinek kiutasítása ellen. Grenard francia követ felkereste Simonovics szociálpolitikai minisztert is, akit arra kért, hogy a Jugoszláviában élő francia állampolgárokra fölötte sérelmes rendeletét vonja vissza.

Az olaszországi szlávok

sérelmei

A Népszövetségnek az a bizottsága. amely a kisebbségek ügyével foglalkozik, napirendre tűzte az olaszországi szláv kisebbségek sérelmeit is. Olaszországnak szlávlakta vidékén ugyanis, szeptember 21-ikén több szlávnyélvü iskolát zártak be, azonkívül valamennyi külturális egyesület működését betiltották.

Ä szlovéniai Krsko járásban, a Száva mellett, vadregényes alpesi környezetben íekszik egy régi kis városka. A hegyormon régi vár, melyben most trappista szerzetesek készítik a róluk elnevezett sajtot és csokoládét. NycScszáz éve már, mióta a vár és az alatta elterülő városka fennáll, e helynek Reichenburg volt a neve Ezt a nevet a környéken élő szlovén lakosság fonetikusan Rajhenburg-nsk ejtette ki s ez lett 1918 után a helység hivatalos neve. Nemrég azonban valakinek eszébe jutott, hogy ez a név vonatkozásba hozható a germán etimológiával.. Kérdést intézett a környék lakosságához, nem volna-e jó ezt a nevet szlávosabb hangzású névvel elcserélni. A környék népe azonban tiltakozott a névcsere eilen. Reichenburg népe sokkal jobb szláv, semhogy ártana neki a német név, mely ősidők óta fennáll s mely névhez sok kedves történelmi emléke fűződik a szlovén népnek.

A nép spontán megnyilatkozásának azonban nem volt eredménye. Egy szép napon megjelent a hivatalos lapban a miniszteri rendelet, mely szerint Reichenburgot ezután Savski Brestovacnak hivják. El is cserélték rögtön az állomás tábláját s ezzel eleget véltek tenni a hazafias kötelességnek. Ebbe azonban nem nyugodtak bele a reichenburgiak, illetőleg hivatalosan savski-bresíováciak. Egyik küldöttséget a másik után menesztik a maribori főispánhoz, a buskoi kerületi elöljáróhoz, a beogradi minisztériumhoz s tiltakoznak az ellen, hegy elvették szülőhelyük régi történelmi nevét és elcserélték egy önkényesen kitalált névre.

Hogy kinek lesz igaza, az majd elválik, érdekes azonban a legnagyobb szlövén lapnak, a Korosec-párti »Slovenec«ntk egy cikke, mely e kérdéssel foglalkozva egyik legutóbbi számában ezeket Írja:

»Ha a nemzet becsülete, vagy tudj’

Isten miféle más okok követelik, hogy Rajhenburgot szlovén névvel helyettesítsük, akkor nem szabad itt megállrmnk és tovább keil küzdenünk minden idegen hangzású tulajdonnév megváltoztatásáért Azokat, akik azt hiszik, hogy Rajhenburgot olyan névre át kei! keresztelni, melyen soha sem hívták s melynek a nép nyélvén talán sohasem fogják hívni, épp úgy, ahogy Növő Mertot a hivatalos elnevezés dacára soha sem hívta senki Rudolfswert-nek — azokat erre figyelmeztetjük: Buzgólkodjatok ti az egész ország területén, mentetek Beogradba és keressétek ott a török időkre emlékeztető neveket. Aki Beogradba jön, az biztosan már az eiső napon megnézi a város legszebb pontját, mely a Kalimcgdan török nevet viseli. A turisták a városból, aho! sok ily csúnya névre akadnak, ki fognak szökni a szabad természetbe; az első nagyobb község a városon kívül az ismert Topcsider, mely máig megtartotta török nevét A török nevek miatt a legnagyobb elkeseredéssel fognak panaszkodni a kormánynál; mihelyt azonban ott megtudják, hogy a kormány elnöke olyan nevet visel, mely a török »pasa« szóból származik, felháborodva szöknek meg a fővárosból s a Rajhenburg felett uralkodó főispánhoz fognak fordulni. De Pirkmayer (a főispán) Is szökni fog előlük, mert attól kell tartaniok, hogy őt is átkeresztelik. Talán találnak azonban mégis egy okos embert, aki meg fogja nekik magyarázni: Barátaim, minket nem zavar az, ha egy helységnév arra emlékeztet, hogy itt törökök laktak valamikor, a graziak sem nevezik városukat Bürglein-nak. bár mai elnevezésüket a szlovénektől (Kradac) kapták. Nem szégyeliük töriénelmüuket, nem is hamisítják meg. Ha azonban már mindenáron szlávositani akartok, akkor menjetek a pribicsevics-párti rjutroi szerkesztőségébe és kérdezzétek meg

Életmentés

Irta: Stella Adorján

Péter a szálloda halijában megismerkedett egv nővel. A hölev nem volt nagyon szép. a bohó ifjúság korhatárán is jóval átrepült már. de ahhoz még elég csinos volt. hogy egv átutazó fiatalember megkivánia.

— Holnap uevis tovább megyek. — mondta magában Péter és megszólította a nőt.

Rendes szokása szerint nem szemte- Iehkedésseí kezdte, hanem szerény és udvarias kérdéssel.

— Nagyságos asszony, nem tetszik tudni, hogy mikor indul a repülőgép Berlinbe?

— A portástól kérdezze meg. — felelt az asszony gúnyosan.

A fiú kivett a zsebéből egv sárga tikettet.

— Miért kérdezzem meg. — szólt nevetve — itt a iegv nálam. Reggel hét :órakor indul.

Az asszony is kacagott.

— Bocsánat asszonyom, hogv ilyen ibutát kérdeztem. Engedje meg. hogy bemutatkozzam.

Együtt mentek színházba.

— Nem fél repülőgépre ülni? — kérdezte a nő.

— Kitől féliek?

— Lezuhanhat.

— Hát a- vonat nem siklik ki? Az autó nem megy neki a telefonpóznának? A hajó nem sül ved el?

'ÜJgy beszélj mint egv repülőtársaság prospektusa. Én uevan modem •asszony vagyok, de bele nem ülnék abba a masinába. Rettenetes érzés, hogy nincs tatai az ember lába alatt.

A fiú elmesélte, hogv üzleti utón van. nőtlen, volt a háboruban. mee akarták nősíteni. de ö nem akarta feladni a függetlenségét, első látásra megtetszett neki az asszony és a második emeleten van a szobáia.

A nő elmondta, hogv huzamosabb ideije ebben a hotelben lakik, a férje, szegény két év előtt halt mee. azóta elhagyatva él egv harmadik emeleti szállodai szobában.

— Milyen szomorú! — mondta a fiú.

— Hogy el vagvok hagyatva?

— Nem. Hogv nem a második emeleten van elhagyatva.

A nő kedvesen mosolygott. Úgy látszott, hogy azt a pár lépcsőt nem lesz nehéz áthidalni.

így is történt. Hazamenet az autóban elcsattantak az első csókok és önagysága ingadozó, rövid ellenállás után beleegyezett abba. hogv uj ismerősét fogadja harmadik emeleti eíhagyatottságában.

— A 223-at hat órakor kelteni. — szólt oda a portásnak Péter, amikor a kulcsot kérte.

A liftben már bánt? az egész dolgot. Rémes lesz hajnalban utazni. Legjobb volna lefeküdni. Egyedül. De az asszony jókedvűen a pezsgőtől, hozzásimult s egyszerre megint megtetszett neki. A szobájában zvprsan becsomaeoit és felosont a harmadik emeletre. Csak az ajtók elé kitett cipőkkel találkozott a késői éjszakában.

Négy órakor könyörgött az asszonynak.

— Megyek én már haza! Mindjárt fel

kell kelnem.

— Maradj még egv napig.

— Nem. mennem kell. Engedjen haza!

— Nem. nem. Maid innen indulsz. Aludj!

Hiába volt minden tiltakozása. Az asszony nem engedte el.

— Aludj csak. Én pont hatkor felkeltelek.

Küzdött önmagával, de végül csak úrrá lett rajta a fáradság s elnyomta az álom.

Mikor felébredt, az asszony kárörvendő tekintetével találkozott a szeme.

— Tíz óra. — mondta sunvi mosollyal.

Előbb dühöngött, aztán okos ember módjára beletörődött a Változhatatlanba. Ránézett az asszonvra — nagyon csúnyának és öregnek találta ebben a pillanatban **- és befordult a fal felé.

— Majd megyek a Mrom órás vonattal.

Még káromkodott .egyet a paplan

alatt, aztán újra ejszendercett.

Délben keltek fel. A portás bizalmaskodóan mondta Páternek:

— Kopogtunk, kérem, ki is nyitottuk az ajtót, de nem tetszett a szobában lenni.

— Hogyne.

Úgyis mindegy. A három órás vonattal utazik.

Ebédnél déli újságot tolt eléjük egy nyomorék rikkancs. Gépiesen megvette. Ahogy szórakozottan átfutotta, az első oldal címeit, egyszerre Piros rózsák gvultak ki az arcán és cvönyörü lett a homloka. Az asszony kikapta a kezéből az újságot. Együtt olvasták remegő izgalommal:

Lezakant a berlini repülőgép.

Minden utasa és a pilóta meghalt.

A fiú nem tudta tovább olvasni az idegességtől. De az asszonv falta a hátborzongató sorokat.

— Megmentettem az életedet. — szólt aztán gőgösen.

— Igaz. — felelte csendesen a fiú.

Látta magát szétmállott tagokkal a

repülőgép roncsai alatt. Rettenetes. Valóban, ennek az asszonynak köszönheti. hogv él.

— Meddig maradsz Berlinben?

— Két napig.

— Én is veled utazok.

— Nem lehet drágám... üzleti ügyek ... folytonos szaladgálás.

Az asszonv felfortvant.

— Jellemző rád. Nem viszel magaddal. Sajnálod tőlem ezt a két napot Tőlem, aki megmentettem az életedet...

A fiú némán intett igent a fejével. Könnyen befolyásolható, gyenge karakter volt.

Hat hétig éltek együtt Nem lehetett szabadulni ettől az asszonytól. Minden kisérletré elővette az egyetlen érvet, a íeghatahnasabbat.

— Igen most kirúgnál? Pedig én mentettem meg az életedet.

Hat hét után a nő iev szólt:

— Nem gondolod, hogv egv kicsit furcsa, ahogy mi itt élünk, vadházasságban.

— Hogyne gondolnám. — kapott a szón a férfi — legjobb volna, ha maga hotelbe költözik, addig is. mis el-Kramer arat, a lap főszerkesztőjét, vagy Gangl urat, a Jugoszláv Szokol fővezérét, Franchetti urat, az iparosszövetség elnökét, milyen ai nevet kívánnak a maguk részére?«

Ezt írja a ljubljanai »Slovenec«. Francois német tábornok németségét éppúgy nem vonhatja senki sem kétségbe, mini Klotz-nak a »tigris« pénzügyminiszterének jó francia voltát Avagy nem tiltakozott volna Strossmayer püspök az ellen, hogy ő nem horvát, s a Festétics grófok, hogy ők nem magyarok?

A rendőrség udvaráról Sopta a kerékpárokat

Két évi fegyházra ítélték a becskereki biciklitolvajt

Becskerekrcl jelentik : A becskereki törvényszék szombaton tárgyalta Gussman Vilmos temesvári lakos bűnügyét, aki rövid becskereki tartózkodása alatt tizenhárom biciklit lopott össze a város kü.önbözö részein. Kihallgatásakor elmondta, hogy a bicikliket rendszerint délelőtt lopta el. Hármat a rendőrség udvaráról, hármat a városházáról, kettőt a postáról, a többit magánép.ílctek elől „szöktette el“ az ügyes toivaj. Az igy szerzett kerékpárokra nyomban felült és egyenesen átbic k'izett Romániába. Dőlt. jban, mikor a határőrök ebédeltek, Szerbcernye községnél lépte át a határt. Temesváron aztán három-négyezer leiért eladta a kerékpárokat és az összeget, amit igy keresett, elmulatta. A biciklilopások tizenkét esetben sikerültek, a tizenharmadikon azonban rajtavesztett. A tulajdonosa észrevette, segítségért kiáltott és az éppen bicikh-razziát végző Dimitrijevics Nevén rendörkapitányaulón utána eredt a menekülő tolvajnak, Gussmant az országúton sikerült is utolérni. Nyomban letartóztatták és bekísérték a rendőrségre.

A szombati tárgyaláson mindent beösmert a kerékpártolvaj, akit a bíróság két évi /egyházra ítélt. Úgy az elitéit, mint az ügyész megnyugodott az Ítéletben.

utazik.

— Én tudok egy jobb megoldást.

_ ?

— Vegvé! el feleségül!

A férfi ugv érezte, hogv benn ül egv repü'őgépben. a motor hirtelen elállt és ő Zuhan lefelé. Pedig nem a motor állt el. csak a szívverése.

— Tessék? — kérdezte rémülten.

Remélte, hogv talán a füle tévedett.

De az asszonv könyörtelenül ismételte:

— Vegyél el feleségül! Mi az. talán nem érdemiem meg? Én. aki megmentettem az életedet!?!

Ridegen fújta minden adandó alkalommal a refrént: .»megmentettem az életedet.« És Péter, a gyámoltalan, gyen-, ge bábu. tétova óráiban nem mert ellentmondani. Ekkor ugv érezte, hogy ennek a nőnek tulajdonképpen igaza van. És hogv az asszonv koncentrált szemrehányásai elöl menekül ion. pár napi ellenállás után beadta a derekát

— Jól van. elveszem feleségül. Megmentette az életemet. most magának adom.

Nevetve ment az esküvőre. Most már mindegy. De mikor a kétlovas kocsin elhagyták az anvakönvwezető gyászos épületét, egyszerre buskomor lett. Végtelen szomorúsággal nézett az égre. S mintha a sors is gúnyolódott volna vele, a kelet felé vonuló bárányfelhők között megpillantott egy repülőgépet. Péter szivéből egyszerre előtört a vágy: miiven jó volna fenn ülni ott a magasban és leszédülni a génné! a mélybe, mint sebzett sas. Oh. ha akkor. lezuhanhatott volna... Raita felejtette a szemét a karcsú madárón. Az asszony is felnézett.

— Nini. repü'őgéo!

Aztán kedvesen tette hozzá:

— Látod, repülőgépen tehetnénk meg a nászút egv részét...

A férfi megborzongott.

— Nem. kérem. Én többet nem ülök az életben repülőgépbe ...

Könnyes lett a szeme. Egv pillanat alatt megérezte, hogv többé sose fog merni felszállani a levegőbe, hanem a földön fog csúszni, mint gvávs féreg, amelynek a gondviselés nem ajándékozott szárnyakat.,*