Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-18 / 250. szám

2. oldai BACSMEGYE! NAPLÓ 1925 szeptember 18. ídályon keresztül felépített müvet. A legnagyobb meglepetés ép­pen a választási mandátum körül következhet be. — Miért ne lehetne például elkép­zelni, hogy a kormány lemondása esetén egy olyan másik államíérfiu kapjon megbízást kormányalakítás­ra, éppen a radikális-pártból, aki hajlandó minden fenntartás nélkül továbbvinni a kiegyezés politikáját? — Vagy, ha a radikális-párt belső viszonyai ezt az adott pillanatban nem engednék meg, miért ne kap­hatna egy ilyen megbízást egy más párthoz tartozó politikus? Esetleg éppen Davidovics Ljubomir. aki őszinte Ilivé a szenb-horvát kiegye­zésnek és aki annak az útjait leg­jobban egyengette. Én azt hiszem, hogy ennek semmiféle alkotmányos akadálya sincs —teszi hozzá, jelen­tősen kitűnő informátorom. — Nem is hiszem ezért, — foly­tatja — hogy egyáltalában kenyér­törésre kerülne a sor. Pasics nem •fogja magát és pártját mégegyszer olyan meglepetésnek kitenni, mint a múlt tavasszal. — De bármi történjék is, ne fe­ledje el azt, amiből kiindultam: eb­ben a kiegyezésben döntő szerepe volt a koronának. A korona viselője pedig mindig meg fogja találni azt a megoldást,' amely a nemzet érde­keinek leginkább megfelel.« Valami tehát megint forr a politi­kai üstökben. Informátorom, mint látjuk, meglehetősen optimista a le­hetőségek megítélésében, amikor magáról a kiegyezésről van szó. A főkérdés pedig valóban ez, nem pe­dig az egyes pártok, vagy szemé­lyek kérdése. Ha meggondoljuk, hogy a Pribi­­esevics-pártot és a kisszámú horvát es szlovén ellenzéket kivéve a meg­egyezésnek nincs kom' * ellenfele, ezt az optimista felfogó,;, jogosult­nak is lehet tartani. Bertalan Józsei Kormányválság Franciaországban ? Herriot: lesz újra miniszterelnök Visszamegy a parti Irta: Tamás István Fux mégegyszer megcsókolta a leá­nyát. — Hát ha szereted — mondta éneklő hangján, — semmi kifogásom sincs el­lene. de minden gaunernak csak nem adlak oda! — és hetvke önérzettel ki düllesztette a pocakját, mint a bakfisok a mellüket. — A Vadász nem gauner! — tiltako­zott a lány kipirultam • — Majd én előbb megérdekiődöm, — ráncolta össze szemöldökét az öreg és fontoskodva tette hozzá: — a família mindig az első! , A vonat indulásra tutult. — De igazán ne felejtsd el. — nya­fogta cicásan a lány és a szeme csor­dultig volt könvörcésse<1. Fux megnyugtatón bólintott. »Csak bizd rám« — mondta tekintete a har­madosztályú kocsi lépcsőiéről és a vo­nat mozgásba jött. Halkan ringott tova Fux. két kezével a korlátot fogva, akár Lohengrin a hattyú nvakába kapasz­kodva. A mohóság, ami Ott reszketett a szája szélén. Kolumbusz vágyakozása uj. szűz területek után. ahol még nem járt más szakmabeli utazó. És a vonat bőgve vágtatott vele a iól ösmert me­zőkön át. melynek minden holdját és minden gazdáját kívülről tudta. * — Kegyed rövidárus? — Igen. — mondta büszkén Fux — és ön? — En cipőkrémben utazok. — mond­ta az utitárs. Csakhamar meleg dis­kurzus indult meg közöttük. Vonatban olyan könnyen vetik le az emberek in­­kognitójukát mint ? kabátiukat. Mint ei fogpiszkálóiukat ebéd után. • — Ä kerepest szobaasszonv teherbe esett — újságolta a cipőkrémé*. .. -**» Az a kövér $2őke? . ken, a Panna. Orttlet. — lelkendezett Fux ur — ilyesmi még rém történt szobaassitony­(yal, mióta világ a világ' Na és ki a eldog apa? Párisból jelentik: A csütörtöki esti párisi' lapok tele vannak kor­­mányvdlsághirekkel. Mer riot várat­lan megérkezésével hozzák kapcso­latba a közeli natrv átalakulást s azt Írják, hogy a volf miniszterelnök meghitt reggelin meg fogta beszélni Painlevé miniszterelnökkel a belpo­litikai helyzet minden vonatkozását és a kormányt támogató baloldali kartell pártjaiban felülkerekedett tö­rekvéseket is, amelyek ugv alakul­tak, hogy a kabinet többsége a ka­marában gyönge lábon áll. Herriot egynapi párisi tartózkodása után visszautazik Lyonba. A nacionalista! Eclair már most megiósolia Painle­vé bukását és bizonyosra veszi, hogy néhány navon belül Herriot fogta felváltani Pcdnlevét a minisz­ter elnökségben. Ez a változás az Eclair szerint még a variament összeillése előtt be fog következni, mert Painlevé leg­­meghittebb barátai is nyomást gya­korolnak. hogy mondjon le. Caillailx nem jöhet számításba a kormány élén. mert a nacionalisták szemében még mindig gyanús. Briand hallani sem akar a miniszterelnökség válla­ló lásáról a mai belpolitikai viszo­nyok között. Steeg nem vállalja a miinsztcrelnöki tárcát, mert Marok­kóba megy polgári kormányzónak, ilyen körülmények között szabad az ut Herriot számára. Megjegyzi a nacionalisták lapja, hogy Doumer gue köztársasági elnök tisztában van ezekkel a fejleményekkel és ép­penséggel nem örül. hosrv Herriot a jövő embere. ' A kormányválság eszerint küszöbön áll. Budapesten látták a megszökött srbobráni bankárt Bűntársai is voltak Manojlovics Gavroiaak Noviszadról jelentik: A hatmillió dinár adósság hátrahagyásával meg­szökött Manojlovics C-avro szrbobráni bankár kézrekeritésére a hatóságok minden lehetőt elkövetnek. Csütőrto­­kön sikerűit is olyan adatokat sze­rezni, ame'yek Manojlovics nyomára vezetnek. Dungyerszki György novi­­szadí földbirtokos közölte a hatósá gokkal, hogy a megszökött bankárt huta Budipesten felszállni a bécsi ’ycrsv n líra. így bizonyosra veszik, hogy Manojlovics Berlinbe szökött barátnőjéhez, egy adai származású színésznőhöz. Noviszadon újabban az a hir tér jpdt el, hogy Mnnojlnvicsof Berlin — A Pozsonyi. — fecseg tovább az ifjú. — Azt mondják jobban örül neki mint a saját gyerekének a feleségétől. Ez a mésalliance egyáltalán nem szült visszatetszést az utazók kebelé­ben. Az utazót az élet a kuncsafttal és a szállodákkal való küzdelmek szaka­datlan során edzeíte meg. ök a szállo­dákban vannak otthon és otthon: ven dégek. Pozsonyi a legagvafurtabb vi­­géc az egész határban. Megmondja egy pillanat alatt, hol van a leeiobb szálló és a legtisztább szobalány. Pozsonyi­ról csudákat mesélnek, ő a mesebeli hős, Aladin a csudalámpával, az utazó-mi­­thósz legendás vajdája, aki véres-verej­­tékes üzleteken és szöszke szobalányo­kon át érkezett be a 'tisztes öregség ré­vébe. Egy márka ö és kezetfogní vele: viíézzéavatás. Signum Laudis. — Hogy mennek maguk felé az üz­letek? — Hát persze., hogv rosszul. — só hajtott Fux meglndltóan és mint egy éhezö. aki alamizsnáért nvuitia ki kezét, nyújtotta oda kollégáidnak mo­nogrammos arany cigaretta-tárcáját. A modern természettudomány ezt a gesztust üzleti mimikrinek hivia. •ift Már delét harangoztak. Fux dühö­sen hóna alá csapta a kollekciós táskát és kirohant az üzletből. Az ajtóban mégegyszer fenyegetően visszafordult: — Gondolja meg uram! Ilyen paten­tot nem kap sehol! De a kereskedő nem ragadta fülön a ritka alkalmat. —• Nem kel!, ha a bőröm nvuzza le, akkor se! — és tüntetőleg cgv kuncsaft­tal kezdett foglalkozni. — Ronda gaj. — gondolta Fux és ki­fújta magát a sarkon. Gyűlölettel nézte az egymás mellett sorakozó fényes ki­rakatokat. A pult mögött boltosok ácso­­rogtak. Hogy utálja valamennyit és mégis kedveskedni kell velük, nyájas mosolyra fintorítani a száiát és kibe­szélni a tüdejét. Ebbe őszült belé. ebbe mentek tönkre az ő idegei. Szikrázó szemekkel nézett vissza. 0. ha az erdő­ben találkozna ezzel a döggel! Egv szerűen átharapná a torkát és jól be­ben e'fogták. A noviszadi rendőrség kérdést intézett Beogradba, ahova azonban Manojlovics elfogatásáró! mindeddig nem érkezett értesítés. Újabban az a feltevés merült fel, hogy Manojlovicsnak bűntársai is voltak, mert egyedül nem sikerült volna neki ilyen nagy összeget eltu­lajdonítani és átutalni. Gyanúsnak ta lálják egy beogradi banknak a sze­repét, ameiy Manojlovics átutalását keresztülvitte. Gyanús egy fiatal mér­nök személye is, okit Manojlovic legutóbbi útja alkalmával magával vitt Berlinbe. Azt hiszik, hogy ez a mérnök a pénz felvételénél segédke­zett Manoüov'csnak. zabáina. És a jó kövér oofáiát hazavin­né a családjának. Csámcsogva nyelt egvet. A családja! Igen, ő mindent a családiáért csinál és ekkor nagy. meleg hullám öntötte el a szivét, átszellemült orra előtt göm­bölyű aranv-tenvérré fűtött össze a világ, mint a kislányának a kacsója és ugv érezte, hogv ö egv vértanú, aki feláldozza magát a családiáért. A sarkon egv lovas rendőr állt, kard­dal az oldalán. — Na ja. ez a civilizáció, — húzta el az orrát megvetően, direkt sértő szándékkal Fux. Ez a snóhli az egész müvek világnak szólt * A portás bizalmasan rávlgvorgott. — Fenn van a Mici. — mondta elő­zékenyen -- itt a1 szik Fux ur? — és művészi sebbel-lobbal. ami az ilyen régi törzsvendégnek kijár, töltötte ki a be­jelentő tv rubrikáit. Az adatokat kí­vülről tudta.-is — Mi újság Fukszikám? — kérdezte a nagy jelenet után a nő és a férfi há­tát masziroZta. Fux lustán elterpeszkedett. —• Semmi — ásította és nvmtózó uj­jat egv gyűrűbe akadtak az éjjeliszek­rényen. Forgatta, nézte és hangosan olvasta: »Bella — Bandinak. Ezernyolc­száznyolcvan«. Felkönyökölt az ázvban. — Kié ez a karikagyűrű? — Az öreg Wolffé. Fuxnak tátva maradt a száia. Egé­szen belebutult a meglepetésbe. — Hogy került hozzád? — A Gyurika hagyta nálam zálog­ba. Fux izgalmában a »zöld a kökény re­­cece« cilmfl népdal daliam áriáik taktu­sát ütögette ki a gyűrűvel az ágy vasán. Ez az a bizonyos drámai feszültség, amely idő alatt a hős lelke kiszellőzik. — A Wolffnak a fia1? — kérdeztfe az utazó nvómatélckal — Az az! — lelkendezett az asszony. a kis Vadász. — A Vadász György Mohácsról? — hitetlenkedett Fux. • Ä szdhoticai pénziigyigazgatéság vétkes tisztviselői a aovisad? tábla előtt Helybenhagyták az elsőfokú biroiég ítéletét Szubolicáu annakidején nagy port vert fe’ Cselies Mirkó alias Kapelgno­­vies Dusán és Perhács Szrecskó. a szuboticai kerületi pénzügy igazgatóság tisztviselőinek bűnügye. Cselicsnek igen kalandos múltja van. Hosszú idő alatt ugyanis különböző igazolványok, bizo­nyítványok és okiratok hamisításává! sikerült egész sorozat csalást elkövetnie és csak nagysokára sikerűit a csalásokat leleplezni. A leleplezések alkalmával sok minden derűit ki. Cseücs montenegiói származású hu­szonnégy éves fiatalember Szuboticán a pénzügyigazgaióságnál úgy kapott állást, hogy ICtpeianovics névre egy hetedik osztó yu gimnáziumi bizonyítványt hami­sított. F.gy ideig a bclacrkvai vasúti állomáson működött, de azután ismét visszatért Szuboíicára. Itt ismerkedett meg Perhács Szrecskóval. A két tiszt­viselő több szuboticai kereskedőt és iparost azzal fenyegetett meg, hogy adóeltitkoiá. miatt feljelentik őket, ha nem fizetnek nekik. A két tisztviselő ilyen módon Puzerovics Szlatkótól 2180 dinárt, Dje'mis Matijától 300 di­nárt, Lányi Károlytól 500 dinárt, Vti­­berica Márkótói 105 dinárt, Temuno­­vics Pájótól 1000 dinárt, Szabados Rezsőtől 5000 dinárt, Fürst Istvántól 3000 dinárt. Ka már Sándortól 2000 dinárt, Hungerleider Simontól 20.000 dinárt csalt ki. A szuboticai törvényszék 1924 szep­tember harmincadikén csalás és zsaro­lásért Cselics Márkot két év és hat hónapi fogházra, Perhács Szrecskót pe­dig két évi fogházra Ítélte. A novisadi tábla csütörtökön délelőtt tárgyalta ezt az ügyet és az elsőfokú bíróság ítéletet indokai alapján helybenhagyta. — Az. ha mondom! dühösködőtt a nő. — szép kis strici az! Finom Ma­kóéi! — és kiköpött, persze gondosan a köpőcsészébe. Fux vallatta, mint egy vizsgálóbíró. — Hát ösmered? A szobaasszonv undorral legyintett. Egv. életre elegendő sűrített utálat volt ebben a gesztusban. Egv félórás vádbe­széd vdt ebben a mozdulatban, recipe ferrum! kötél! hóhérbárd! viHamosszék) minden. — Mért vagy ugv oda vele? — Ronda fráter az. ha mondom! — fakadt ki a nő. — olvan. akár az apja. Mindig meglóg a szobaszámlával, na és a... — és röhögött teli száiial, indisz­­kiéten, kompromittálóan. * Fuj lemászott az ágvról. kikereste kabátiából a blokkját és az öntöltő tol­lát. A nő ezalatt a tárcájában turkált. Meghitten, mint egy feleség. — Uj névjegyed van? — Igen. — mondta Fux és kivette a kezéből. A nő meg se sértődött. — Hja. — gondolta a férfi — nem szabad baleknak lenni, ö például eleinte mindig Íeífdta a névjegyét a nőnek, hogv imponáljon és a nő incgmutOKatta mindenkinek. Ugv, kellett drága pénz­ért visszavásárolni. A tollszár végét rágcsálva töprengett. Aztán ott. az éiiell szekrényen, a szo­baasszonv Puderos-Damacsai és kenő­csei között a következő táviratszöveget fogalmazta meg; Fuxné. Nagylaki. A fin nem partiképes. Közöld kíméletesen MilcsiveU Csókol apátok. Gondosan megolvasta. hogy nem több e fiz szónál. maid felöltözött, gyöngéden belecsókolt a nőbe és fü­­tvörészve ballagott le a.lépcsőkön. A portás katonásan szalutált előtte. — Estére lábvizet! — kiabálta be vi­dáman a fülkébe és keménv. legényes léptekkel bokázott ki az uccára. Ke­gyetlen. szürke volt az ég és tnegeredt 82 eső. Fux az arcához kapott — Mint egv könnycsepp. — gondolta és letörölte. Ment a kenyér után.

Next

/
Oldalképek
Tartalom