Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-16 / 248. szám
1925 szeptember 16. BACSMEGYEI NÁPLÖ 5. oldal. Ki dobta a bombát a lengyel köztársasági elnökre? Az ukrán titkos szarvezet rendezte a merényletet Lernbergböl jelentik: 1924 szeptember 5-ikén Wojciechovszky, a lengyel köztársaság elnöke ellen Lembergben való látogatása alkalmával merényletet kíséreltek meg. Egy öreg asszony Vallomása alapján Wladiszlaw Steigert gyanúsították, hogy ö dobta a bombát az elnök felé. Steiger ellen a katonai bíróságok jártak el és egyizben már volt is tárgyalás ellene, azonban itt kimondották, hogy ügyében nem a katonai hatóságok illetékesek, hanem az esküdtbiró,ság. Az ügyészség elkészítette a vádiratot, amit a vádlottnak és védőjének átadtak. A tárgyalást előreláthatólag október 12-ikén fogják megtartani. Steiger védői kérni fogják a per elhalasztását. Erre a lépésre Steiger védőit az a körülmény kényszeríti, hogy a közelmúltban a lembergi rendőrség :egy terrorcsapatot leplezett le, az .'ukrajnai titkos katonai organizációt, a mely Keletgalicia több városában a rablásokat és a terrorista cselekmények egész sorozatát követte el. Ennek a titkos szervezetnek fennállását hivatalos helyen tagadták, igy legutóbb abban a perben is, amelyben Panczyszyn ukrán terrorista szerepelt, aki egyébként azzal volt gyanúsítva, hogy az államfő ellen megkísérelt merényletben részes volt. Minthogy a rendőrség többeket a titkos szervezkedés vádjával terhelten letartóztatott és kétségnel'enül megállapította a terrorcsoport fennállását, következtetni lehet, hogy ez a terrorszervezet szoros összeköttetésben állott azokkal, akik az államfő ellen a merényletet megkísérelték. Steiger védői arra fogják kérni a bíróságot, hogy addig halasszák el a Steiger elleni tárgyalást, amíg az ukrán titkos katonai organizáció elleni eljárást és tárgyalást befejezték. E tárgyalások során ugyanis minden valószínűség szerint érinteni fogják a merényletet is és talán már itt fog kiderülni, hogy ki dobta Wojciechovszkyra a bombát. Megvádolt jegyző Cséplőgéptulajdonosok feljelentése Matkovics csantaviri jegyző ellen Csantavirről jelentik: Több csantaviri gazdálkodó kedden dr. Osváth Kálmán ügyvéd utján feljelentést tett Matkovics Báa községi jegyző ellen, akit azzal .vádolnak, hogy a cséplögéptulajdonosoktól a cséplőgépek után jogtalanul szedett be pénzeket. A feljelentés szerint Matkovics jegyző, aki a választásokat megelőzően került Csantavjrrc, külön-külön magához idézte a cséplőgéptulajdonosakat, akiktől fejenként 391 dinárt követelt. A cséplőgéptulajdonosok tiltakoztak ugyan a követelt összeg megfizetése ellen, azonban végül mégis csak eleget tettek a felszólításnak, de amikor nyugtát követeltek, Matkovics jegyző egy-két esetet kivéve, megtagadta az összegek nyugtázását. Ezenkívül a feljelentők még azt is sérelmezik, hogy Matkovics jegyző a levágásra kerülő állatok után is úgynevezett »vágó-pénzt« szed, holott ezt a rendszert még 1922-ben megszüntette a község képviselőtestülete. A feljelentés második része azt közli, hogy Matkovics Béla jegyző szombaton letartóztatta Viddkovics Menyhért volt csantaviri községi aljegyzőt, aki kérdőre vonta Matkov.icsot, hogy milyen címen követel a cséplőgéptulaidonosoktól pénzt. Vidákovicsot letartóztatása után átkisérték a topolai főszolgabiróságra, ahonnan Markusev Milán képviselő közbenjárására hétiön szabadon engedték. A feljelentés nagy feltűnést keltett az egész topolai járásban. A Bdcsmegyei Napló munkatársa kérdést intézett a vádakra vonatkozóan Matkovics Béla jegyzőhöz, aki kijelentette, hogy amint tudomására jutottak az ellene felmerüli panaszok, nyomban jelentést tett a topolai föszoigabiróságnak és kérte a vizsgálat megindítását. Nyilatkozatában még hangsúlyozta, hogy Vidákovics letartóztatása egészen más ügy miatt történt, mint ahogyan azt hiresztelik. Mint értsülünk, a topolai föszolgabiróság részéről szerdán szállnak ki Csantavirre a vizsgálat lefolytatása végett. A becskereki radikális-párt aleloöke véresre verte a becskereki főkapitányt Kirtos botrány a Rózsa-kávéházban — Popov Dusán bokszéi ra! ütötte le Rajkovics Szlávko főkapitányt A becskereki Rózsa-kávéházban kedden délután hat órakor feltűnést keltő botrány játszódott le : Popov Dusán, a becskereki radikális párt ulelnöke súlyosan inzultáltu Rajkovics Szlávkö rendőrfőkapitányt. A botránynak igen érdekes előzményei vannak. Popov Dusán pár hónappal ezelőtt politikai kérdésen vitatkozva, összeverekedett Qruics Jován becskereki újságíróval, akit a veszekedés hevében inzultáit. Az ujságiró feljelentésére a becskereki járásbíróság hat napi fogházra ítélte. Az Ítélet nemrégiben jogerőssé vált és ezért a járásbiróság a rendőrséget megkereste, hogy a büntetés kitöltése végett szállítsa be Popovot az ügyészségi fogházba. Popcv azonban ennek foganatosítása előtt leutazott Beogradba és az igazságügyminisztériumban kieszközölte, hogy hat hónapi haladékot adjanak neki. Az igazságügyminisztériumban erről végzést is kapott Popov, az igazságügyminisztérium azonban elfelejtette a végzést a becskereki járásbírósághoz is megküldeni. Minthogy a járásbiróság a halasztás megadásáról hivatalosan nem értesült, a rendőrséget újból megkereste, hogy Popovot büntetése kitöltése céljából állitsa elő. A rendőrségről kedden detektívet küldtek ki Popov lakására. Popov a detektivnek felmutatta az igazságügyminisztérium végzését, mire a detektív eltávozott, A délután folyamán MinkOV Dusán rendőrőrmester vezetésével négy rendőr jelent meg a Rózsa-kávéházban, ahol Popov tartózkodott és a rendőrfőkapitányi utasításra hivatkozva, Popovot átkisérték az ügyészségi fogházba. Itt Popov felmutatta az igazságügyminiszter nála levő végzését, mire szabadlábra helyezték azzal, hogy a halasztás kérdését a következő nap tisztázzák. A fogházirodából Popov visszatért a Rózsa-kávéházba, ahova közben bement Rajkovics főkapitány. A főkapitány amikor meglátta Popovot, odament hozzá és egy más ügyből kifolyólag felelősségre akarta vonni. Izgalmas, hangos szóváltás tárni: d közöttük, amelynek során Popov egy boxerrel úgy fejbeütötte Rajkovicsot, hogy az rögtön összeesett. A kávéház közönsége összecsődült a verekedésre és egy pincérnek sikerült lefogni ^Popovot, aki akkor már több sérülést ejtett a főkapitányon. Az egész városban kinos feltűnést keltő botrány főhőse, Popov régi becskereki lakos. Húsz évvel ezelőtt, mint egészen fiatal ember egy becskereki gazdánál dolgozott. Még a háború előtt történt, hogy testvérével együtt agyonverte édesapját, aki állandóan ivott és aki anyjukat durván bántalmazta. A gyilkosság után Popov Dusán Amerikába menekült, ahonnan a háború elején visszatért és mint önkéntes belépett a szerb hadseregbe. A háború alatt több Ízben kitüntette magát, 1918-ban vitézségéért hadnagyi rangot kapott és amnesztiát; tisztként a bevonuló szerb csapatokkal érkezett Becskerekre, ahol mint dobrovoljác földhöz jutott és kocsmát nyitott. A radikális párt politikai mozgalmaiban élénken résztvett és a legutóbbi választásokon főkortese volt a pártnak. Érdemeiért megválasztották a becskereki szervezet alelnökének és tagja lett a vármegyei kiszélesített tanácsnak is. Rajkovics főkapitány látleletet vétetett sérüléséről és a bíróságnál feljelentést tett brutális bántalmazója ellen. A szerb demokrácia cimére Barátságos vissszhang a baráti szóra A Bdcsmegyei Napló szombati számában közölte Bacsevics Péró volt szuboticai rendőrkapitány cikkét. E cikk visszhangjaként ma a következő levél érkezett hozzánk. Néhány nap előtt a Bácsmegyei Naplóban megjelent Bacsevics Peró cikke, amelyben a szerb demokrácia nevében a cikkíró baráti jobbot nyújt a demokratikus érzésű magyarságnak. Mi vidéken lakó jugoszláviai magyarok igaz lelki gyönyörűséggel olvastuk azt a cikket, amely szinte az első megnyilatkozás szerb részről, amely szeretettel foglalkozik velünk. Bacsevics Peró, mint maga elmondja, végig küzdötte a szerb hadseregben a háborút, a hadsereggel jött ide a Vajdaságba, azóta tanulta meg a magyar nyelvet s megtanulta érteni és szeretni az itt élő, dolgozó magyarságot. A Bácsmegyei Napló már foglalkozott egyszer Bacsevics Peró cikkével, de talán helyet ad még egyszer az én igénytelen megjegyzéseimnek, amelyeknek az a célja, hogy utat találjanak olyan szerb polgártársaink szivéhez és elméjéhez, akik Bacsevics Peróhoz hasonló nemes objektivitással gondolkoznak. Bacsevics Peró azt írja cikkének elején, hogy az elmúlt hét év nem volt elegendő, hogy a magyarok megszeressék a szerbeket. Ez az állítás igy, túlzás. A magyarságban megvolt és megvan a lelki diszpozició, hogy megszeresse a szerbeket. Nem kívánta és nem kívánja, hogy a győztes nemes előzékenységgel közeledjék a legyőzötthöz, csak annyit szeretett volna és szeretne elérni, hogy ne mindig azoknak legyen igazuk, akik tudatlanságból, vagy önző anyagi érdekekből gyűlölik és rágalmazzák a magyart. Nekünk magyaroknak igazán nincsenek túlzó kívánságaink. Előttünk van a novisadi Narodna Uprava határozata, amely az egyesülést kimondta. Ez a kiáltvány magyar nyelven is azt ígéri, hogy anyanyelvét minden polgár szabadon használhatja iskolában, közigazgatásban, igazságszolgáltatásban. Es ki reklamálja ennek az Ígéretnek a betartását ? Mi magyarok már sokkal kevesebbel is beérjük. Mi magyarok mindent megteszünk, hogy közelebb férkőzzünk a szerb lélekhez s visszük és kínáljuk a szerbeknek I szeretetünket. Nincs is a magyar és a szerb lélek közt semmi különbség. Munkában, szórakozásban egyforma a magyar és a szerb. És nézzük meg a jugoszláviai magyar sajtót. Állandóan ismerteti nemcsak a jugoszláv politikai életet, hanem lefordítja és közli a szerb irodalom termékeit, nyilvánosságának erejével segiti a szerb képzőművészetet, a szerb színészetet, minden szerb jótékony és hazafias mozgalomnak segítségére van. S a magyar áldozatkészesgellen sem emelhet senki panaszt. De nemcsak itt Jugoszláviában, hanem odaát Magyarországon is jelent meg a békekötés óta is akárhány tudományos és szépirodalmi könyv, amely a szerbek jólelküségét, nemes gondolkodását g’orifikálja. És ezzel szemben a szerb sajtóban soha egy megértő szó rólunk, de annál több utasítás, vád és rágalom ellenünk. Ki itt a hibás? Miért áll egyedül Bacsevics Peró nemrs megnyilatkozása ? Azok, akik tudják a nyelvünket, akik i:mernck bennünket, mert i:t éltek velünk, miért nem emelik fel szavukat mellettünk ? A régi magyar nemzetiségi politikát sem védeni, sem mentegetni nem akarja senki. De nem lehet elhallgatni, hogy akármilyen is volt ez a nemzetiségi politika, Bácsmegyc alispánja, vagy főjegyzője rendszerint szerb volt, Bácskában is Bánátban is voltak igen nagy számban szerb főszolgabirák, szolgabirák, jegyzők s tekintélyes vármegyei és városi főtisztviselők. Voltak szerb iskolák s közigazgatásban, rendőrségen, postán, vasúton épugy elintézhette ügyes-bajos dolgát az, aki csak szerbül beszélt, mint az, akit magyar szóra tanított az édesanyja. A szombori s novisadi uccán s városházán minden ajtón szerb feliratok is voltak és senki nem merte volna sem bekátrányozni, sem eltávolítani azt a cégtáblát, amelyen ciril, vagy latin betűs szerb felírás volt. Ha elő is fordultak nacionalista túlzások, azt a józan sajtó s a józan közvélemény mindig hangosan elitélte. Bacsevics Peró lélekből fakadó és lelkűnkhöz szóló cikke azt is sérelmezi, hogy az itteni magyarság politikai szervei soha nem manifesztálnak a mai magyarországi viszonyok, állapotok és törekvések ellen. A cikkírónak nyilván nincs tudomása arról, hogy az itteni magyarságot ebben az a meggondolás vezeti, hogy sem kárhoztatóan, sem dicsérőleg soha nem akar a magyarországi viszonyokhoz hozzászólni, hanem alkalmazkodni akar uj hazájának viszonyaihoz. A szerb nép, mondja Bacsevics Peró — nem tud más népet elnyomni. Biztosan igy is van. Miért nem sújt le tehát e demokratikus ország közvéleménye a demokratizmus meggyalázói ellen, akiknél az üldözés és elnyomatás összefér — a demokráciával ? Tordai magyar olvasó in—caagg—— I A magyar fajvédők közelednek Bethlenhez Gombos háromnapos tárgyalásai Inkepusztán Budapestről jelentik : A lapok megállapítják, hogy Gömbös Gyula három napot töltött Inkepusztán, mint Bethlen István gróf vendége. Hir szerint Béihlen és Gömbös arról tárgyaltak, hogy a fajvédők milyen feltételek mellett tépnének be az egységes pártba. A liberális lapok Gömböseknek ezt a közeledését Bethlenhez azzal magyarázzák, hogy a fajvédők sajtója anyagilag igen rossz lábon áll és gazdasági intézményeik sem tudnak zöldágra vergődni. Gömbös azért igyekszik hidat építeni a fajvédők és a kormánypárt között, hogy igy a csőd szé’én álló fajvédő vállalatokat szanálhassa.
