Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-01 / 204. szám
4. oldat. BACSMEGYEI NffPLÖ 1925. augusztus t. Vásári szarkák a bíróság előtt Letartóztatás a törvényszéki teremben Fötárgyalás a suboíicai törvényszéken Három íopolai asszony: Szabotics Kára, Üveges Verona, Tüskei Regina vásárokra jártak és a kézmüáru kereskedőktől, akik áruikat a földre kirakva árulják, rendszeresen lopkodtak. Egy csaníaviri hetipiacon ez év március havában tettenérték őket, amint vásznat, posztót és bársonykendöt emeltek el. Letartóztatták őket -és a megtartott házkutatásnál megtalálták a lopott holmi egy részét. A nyomozás befejeztével a három asszonyt szabadonbocsájtották a főtárgyalásig. Pénteken tartotta meg ebben a bűnügyben a főtárgyalást a szuboticai törvényszéken Pavloviéi István törvényszéki elnök tanácsa. A három asszony közül elsőnek Szabotics Katái hallgatta ki a bíróság. Elismeri bűnösségét és részletesen elmondja a vásári lopásokat. Megfigyelték, amikor több vevő verődött össze egy kirakó kereskedő előtt, akkor aztán ők is jelentkeztek, mint vevők és amikor a kereskedő nem figyelt rájuk, loptak. A lopott holmin megosztoztak. Egy alkalommal a másodrendű vádlott: Üveges Verona azt mondotta, hogy neki a lakásán magas ablakai vannak és hosszú ‘firhangokra < lenne szüksége. Erre kerestek megfelelő méretű ablakfüggönyöket és ellopták. Üveges Verona tagadja, hogy bármit is lopott volna. Elismeri, hogy ott volt Homolya Mátyás rőfös standjánál, de azért, hogy kislánya számára kelmét vásároljon. Azt is elismeri, hogy a házkutatásnál nála találtak télikabáthoz való posztót, zefirt, grenadint. vásznat, de ezeket a holmikat Szabotics Káta vitte el hozzá és azt mondotta, hogy az mind az ő tulajdona. A bíróság elrendeli a szembesítést a két asszony között. Szabolics Káta szentébe mondja Üveges Veronának, hogy közösen loptak. Üveges Verona állhatatosan tagad. Az elnök a szembesítés után megállapítja az iratokból, hogy Üveges Verona a rendőrségen és a vizsgálóbíró előtt be-A kis vándor Irta ; Lestyán Miklós Lefekvés után nedves lett az arcom a kisasszony csókjától. Megigazította rajtunk a takarót, a gyertyát elfujta és az ajtóból még egyszer visszafordult: — Gyerekek, imádkozzatok szépen a jó Istenkéhez nagymamáért... Kis öcsém felült az ág.vDati és hallottam. ahogy csendesen mondja a szokást» esti imádság végén: — És arra is kérlek, édes Istenkém. hogy vigyázz nagymamára, gyógyítsd meg őt. hogy hozzon nekünk Marienbadból ajándékot . . . Én halkan, magamban imádkoztam. Aztán csend lett. A nyitott ablakon át nem hallatszott más, csak a kutyák ugatása és a cselédházak felől lassú, vontatott éneklés. Aludt a puszta, pedig nyár volt vakáció és máskor ilyenkor még sokáig beszélgettek, kártyáztak, grammofonoztak anyámék verandán a vendégekkel. Elalvás előtt mindig olyan iól esett elhallgatni őket. Most senki sem volt itthon rajtunk kívül. Anyám, apám és a nénikék már két napja bementek a faluba, ahol nagymama egyedül lakott a régi. • fehértomácos házban. Sándor, a parádéskocsis jött ki értük tegnap hajnalban a pusztára. Én is velük akartam menni, már fel is ültem a bakra, de leszállítottak. — Nagymama beteg. — mondták — most nem lehet nála lármázni és játszadozni. — Pedig az öreg nagysága a kis fjatalur után áhítozott — ágált a parácféskocsis. mégis otthon hagytak. Folyton ez a mondat járt a fejemben és sehogvse tudtam elaludni. Jobbrab'alra forgolódtam az ágyban, a paplant le is rúgtam a földre. Szerettem Volna felvenni, de moccanni sem mertem a félelemtől. Suttogva szóltam át ■ a szoba másik sarkába: — Gyuri, alszol? I ismérte a lopásokat. A vádlott azt mondj ja erre, hogy ütötték és meg volt ijedve. I Az elnök: A vizsgálóbíró is ütötte? i A vádlott: Igen, arculütött. j Az elnök erélyes hangon rendreutasitja a vádlottat, amiért bírói személyt ilyen lehetetlen váddal illet. — A bíróság — mondja az elnök emelt hangon — méltóságán alulinak tartja, hogy még csak kérdést is intézzen a vizsgálóbíróhoz ilyen képtelen rágalom felől. Ezután a harmadrendű vádlottat, Tüskés Reginát hallgatja ki a bíróság. Ott volt a lopásoknál, de ő nem lopott. Ezután a károsult kereskedőket hallgatták ki, majd a bíróság elhatározta a vizsgálat kiegészítését és annak befejezéséig elrendelte a vizsgálati fogságot a három vádlott asszony ellen. Az elnök rendelkezésére fogházőrök jelentek meg a teremben és a fogházba kísérték a három asszonyt. Abd el Krím megkezdte az általános támadást A francia szocialisták a rifek függetlenségének elismerését és békét követelnek Párisból jelentik: A riikabilok megkezdték aktivitásukat a francia fronton. Az elmúlt éjjel megtámadták az El-Árba melletti francia állásokat. A franciák a tárnád ást visszaverték. Eddig még nem került nagyobb harcokra a sor. de viszont kétségtelen, hogy Abd el Krim öszszevonja csapatait. A francia • lapok azt jelentik, hogy a franciák uj. taktikát alkalmaztak a riíkábilokkal szemben. A hegyeken nagy ágyukat állítanak tel és nehéz ütegeket építenek be a sziklákba. Azokra a helyekre, amelyeknek lakossága Franciaország és Abd d Krim között nem tud választani, tankokat küldtek és az utkeresztezéseknél gépfegyvereket állítanak fel. Bizonyos távolságokban gyalogsági csapatokat osztottak szét, úgyhogy lehetséges legyen a csapatokat gyorsan összevonni. Lyautey marsall, akit a francia kormány csak nemrég nevezett ki a marokkói front főparancsnokává, mint jelentettük, a múlt héten Marokkóból visszatért Franciaországba, most. pedig betegeskedésére való hivatkozással szabadságot kért és Vichybe utazott, hogy gyógykezeltesse magát. így újra megüresedett az általános főparancsnok tisztsége és beavatott helyen most arról beszélnek, hogy a kormány Franklin Bouillont, a jelenlegi angorai íran' cia követet fogja kinevezni teljhatallommal Marokkó kormányzójává. Londoni jelentés szerint angol parlamenti körökben uj jegyzéket várnak Spanyolországtól és Franciaországtól Tanger ügyében. Angol oldalról kijelentik, hogy ragaszkodnak ahhoz a felfogáshoz, amely szerint reguláris csapatoknak Tangerbe küldése súlyos veszedelmet jeí lentene, mert nem volna összeegyez- I tethető a tangeri terület seinlegesiségéve! és Abd el Krim ezt üriigy- I nek használná fel arra nézve, hogy ! Tangert megtámadja. I A franciaországi, spanyolországi és angliai szocialista pártok képviselői Parisban bizalmas ülést tartottak, amelyen megbeszélték a marokkói eseményeket. Franciaországot a többi között Blum képviselő képviselte. Napirendi javaslatot fogadtak d, amelyben felszólították az érdekelt kormányokat, lépjenek haladéktalanul döntő akcióba, hogy Marokkóban a békét helyreállítsák. Követelték, hogy tegyék közzé a francia-spanyol békefeltételeket és minél hamarabb hozzák Abd el Krim tudomására. A béke megkötésének biztosítására a legalkalmasabb mód az, ha az Abd el Krim-mel folytatandó tárgyalásokat a nemzetközi ' közvélemény ellenőrzése alá helye— Nem. Hát te? — Én sem. — Láttad, hogy a kisasszony sárt. miikor kiment a szobából? — Láttam. — Tudod, miért sirt? Nagymama miatt. Julcsa is mondta, hogy nagymama nagyolj beteg. Azért nem is jöttek még vissza anyuskáék . . . — Vájjon mi történne, haj most felkelnék az ágyból és elmennék a többiek után? — motoszkált az agyamban. — Hisz a falu nincs is olyan messze! Kocsin alig egy óra, de a postásgyerek mindig gyalog iön ki az újsággal, meg a levelekkel . . . Jai. csak ue iélnék úgy a sötétben!... De mitől félek? Hiszen nincs itt senki, a kertben világos van. olyan szépen világit a hold! . . . ... Egy kicsit reszkettem, ahogy csendesen felhúztam a harisnyát és a cipőt s mikor a kertből valami zörejt ’hallottam, gyorsan visszaugattam áz ágyba. — Drága, jó nagymamám, ha nagy Volnék, most nem félnék úgy éjszaka, sóhajtoztam keservesen — és el is mennék hozzád. Akkor jutott eszembe, hogy tulajdonképpen nagy' vagyok, második gimnazista és nagymama unokái közül a legöregebb. Magamra kapkodtam hát a ruhámat, olyan nesztelenül, mint a tolvaj és lábuijhegven az ablakhoz lopózkodtam.Mocskos vágtatott be hirtelen a kertbe, a nagy fehér komondor Zsuzsit hajszolta. Gyuri öcsém dédelgetett macskáját. A macska, felkuszott előle a körtefára. Mocskos lentről nézte dühösen, morogva. — Pszt! . . . Mocskos!... Gyere ide . . . csaltam a kutyát az' ablak alá s mire ott termett éno mellé ugrottam. ! Mocskos a farkát csóválta és barátságosan nyalogatta a kezemet. Monier < !f,;..»r{jnk inrgvtratjiáboz. laki nagyon beteg és iátni akar engem *— adtam ki a narancsot. — Jös&ze te. I ügy tett. mintha megértette volna, j Egyet-kettőt vakkantott még a macska I felé s már a nyomomba szegődött A ! kis fcertaitó nyitva volt. most arra kel- I lett vigyázni, hogy nem járkál-e az ud: varon valamelyik béres, vagy Miska 'bácsi, az éjjeli őr. Nesztelenül surrantam a palánkig a magtár mögött ismertem egy helyet, ahol a lábam befért a deszkakerítések közé. Olyan kényelmesen sétáltam át. mint egy létrán. Mocskos egyetlen ugrással jutott keresztül. Hátra sémi néztem, csak futottunk az I országút felé. Az országút poros volt és a holdSugárban majdnem olyan fehér, mintha hó esett volna. Nekivágtunk a falu irányának és buzgón szaporáztam lépteimet. Mocskos hűségesen kullogott mehettem, A sok csillag barátságosan és biztatóan ragyogott le az égről, hamarosan el is érkeztünk a Tisza-bidiáig. — Jaj. csak meg ne lásson a bakter — aggodalmaskodtam: de a bakter aludt kuckójában és már a nagy folyó kényelmes lassúsággal hömpölygőit alattunk. ... Nem is tudom, mennyi ideig vándoroltunk így előre. fáradságot nem éreztem, de már világosodni kezdett, mire az Eger patak hosszú fahidiára léptünk, a hídon vásáros szekerekkel találkoztunk. A ponyva alatt aludtak a vásárosok a kocsisok közül is csak az első vc-lt ébren, aki barátságosan kérdezősködött: — Hová. hová. ilyen korán? — Poroszlóra — feleltem határozottan —. Megyek a beteg nagymamához!... A falu határában köszöntött ránk a nirkadás. A jegenyefák közül ide látszott a fehér templomtorony, az aranygomb teleién ragyogó kereszttel, mely ■'Z'krázott és vjüámlott n korai napsütésben amint •* vörösen izzó sugarak ék ' '■ filtern w kilométerkő tövébe hogy kicsit pihenjek. Csípős, ‘ hűvös volt a hajnal. Mocskost.az ölenvj-zik. A tárgyalásoknak a kővetkező [pontokra kell kiterjedniük: A rif-terület függetlenségének kinyilvánítása, amit a spanyolok már elismertek. A határok megfelelő kiigazítása, hogy a rif-terület élelmezését és gazdasági szervezését megkönnyítsék. Ezenkívül követelték, hogy a katonai műveleteket azonnal hagyják abba és kezdjék meg a béke tárgyalásokat. .------------- ---------------------------------------------------------------------------------------------Újabb vádak Leirer Amália gyilkosa ellen I Okolicsányi fel akarta robbantani a prágai gyorsvonatot Budapestről jelentik: A Leirer-bünügyben pénteken ismét érdekes fordulat állt be. Néhány nappal ezelőtt — mint jelentettük — már érkezett feljelentés a letartóztatott Okolicsányi László ellen, hogy a viüamosmüvek telepén levő irodájában robbanószerek vannak elrejtve és ekkor maguk a villamosmüvek is kérték az irodában a házkutatás megejtését. Pénteken újabb feljelentés érkezett a vizsgálóbíróhoz, amely szerint Okolicsáuyi nagymennyiségű dinamitot rejtett el, amellyel fel, akarta robbantani a prágai gyorsvonatot. Ezen a vonaton állandóan gazdag kereskedők utaznak és Okolicsányi — a feljelentés szerint — ezeknek a kereskedőknek a kirablásával akart annyi pénzt szerezni, hogy bűntársa Pödör Gyula után szökhessen Csehszlovákiába. Tervének a kivitelére azonban már nem került sor, mert időközben letartóztatták. A vizsgálóbíró a feljelentés alapián házkutatást rendelt el úgy Okolicsányi hivatalában, mint lakásán. A dinamit felkutatásán kívül a házkutatás arra i is kiterjed, hogy nincsenek-e Okoiicsányinál eddig ismeretlen levelek is Pödöríől és kiterjesztik a vizsgálatot olyan irányban is, hogy Okolicsányi r.em vett-e részt az utóbbi idők bombamerényleteiben is. be húztam, úgy próbáltam melegedni. S mire a nap arasznyira járt fenn az égen. a poroszlói temetőhöz értünk. Ide már közel van a nagymama háza — ösztönzött ai tudat —. hiszen oly sokszor sétáltunk el kettesben hazulról a temetőbe, mikor virágot hoztunk nagyapa sírjára. A temető kapuja nyitva volt. ügy éreztem, hogy be kell menni és virágot kel! szedni a nagyapa sírjára. Nagymama bizonyosan örülni fog. ha majd elmesélem neki. Sok-sok virágot szedtem egy nagy csokorba. Harmatos, nedves, színes mezei virágokat. Mocskos ott ugrándozott körülöttem, aztán a sok virággal megkerestem az ismerős sirt. A faluban époen megszólalt szelíden, bánatosan a harang, mikor a virágokat nagyapa siriára tettem. Letérdeltem imádkozni: a harang csengett-bongott és én fáradtan, elálmoscdva roskadtam össze azon a helyen. Még láttam. ahogVA Mocskos valami giliszta után kapar*" egy göröngyös íöldturásban, aztán elaludtam... ...Az anyám karjai közt ébredtem fel később: már delelőben állott a nap s én zavartan meresztettem ai szemem a környezetre-. Anvám hangos zokogással ölelt magához, a szava el-elcsuklott. mialatt csókolt és közben ezt mondogatta: — Hát eljöttél te is?... Itt vagy íe is ugy-e... Kicsi szived megérezte, megsúgta s eljöttéi búcsúzni nagymaínátóil!... Kézről-kézre adtak, apám is. a nénik is, meg a bácsik is megbatottan dédelgettek. sárii ölelések és csókok között, én meg csak álltam szótlanul, s körülöttem az egész rokonság vörösre sirt szemmel, csupa gyászruhában, talpig feketében. .. ,A harang egyre zúgott, koszorúk nehéz illatától volt,, terhes a levegő, komor gvászbeszéd csengett el a fülem mellett, hullt, hullt a virág s a frissen ásott sírba erős köteleién leengedték a nagymama koporsóját . . ,
