Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-23 / 224. szám
6. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. augusztus 23. Nem ismeri a bácskai jegyzőket a bácskai jegyzőegyesiilet elnöke Miért nem lehetett a jegyzogyülést összehívni ? Kié a Dana-Dráva közti árterület? Eltiltották a kopácsiakat a halászattól Szomborbó! jelentik: A Dráva «lenién fekvő baranyai Kopács község magyar lakói panasszal fordultak a fzombori alispán! hivatalhoz, hogy az apatini ái'ami halászati felügyelőség eltiltotta őket a halászattói a Duna és a Dráva szögletében fekyő árterületen. A kopácsiakra nézve ez az eltiltó rendelkezés annál su'yosabb, mert a kopácsiak egyetlen megélhetési forrása eddig a halászat volt. A kopácsiak idáig abban a meggyőződésben vóltak, hogy ennek az árterületnek tu’ajdonjoga Köpne: község úrbéri közösségéé volt és amikor az úrbéri eikülöniiiés megtörtént, a tulajdonjog Kopács községre szállt át. Az árterület a volt Frigyes főhercegféle birtokon fekszik és egyizbcn a kopácsiak már pereskedtek is a tulajdonjogért. Frigyes főherceg magának követelte az árterületet, mire a kóficnak annak ’Idején Eötvös Károlyhoz fordultak. A kúria 1896-ban tényleg a kopácsiaknak ítélte az árterületet és azon a halászati és vadászati jogot. A pervesztés után Frigyes főherceg uradalma bérbe vette az árterületet kétszer hat évre. Mikor a tizenkét év el- j mult, a község ismét birtokába vette az árterületet és mindezideig háborítatlanul birtokolta. Most, hogy a Frigyes főhercegi birtokokból áiiami birtok lett, az apatini halászati felügyelőség a kopácsiakat elűzte az árterületről arra való hivatkozása', hogy az árterületen telekkönyvi ia ájdonosként Frigyes főherceg van merje ölve. A kopácsiak előtt ez annál inkább érthetetlen, mert a kúriai Ítélet alapján annak idején Kopács községet vezették be telekkönyvi tulajdonosnak. A kopácsiak panaszukban arra kérik az alispánt, hogy függessze fel az apatini halászati felügyelőség eltiltó rende’kezését. Minthogy azonban a tulajdonjog kérdése vitás, ezért a kopácsiaknak ismét a bírósághoz kell fordulniok. A birói eljárás során fog tisztázódni az, hogy mint jutott Frigyes főherceg örökösödés és vétel címén az árterületen tulajdonjoghoz, mert a dárdai járásbíróság teiekkönyvében a tulajdonlapon Frigyes főherceg neve van feltüntetve, de a tulajdonjog bejegyzés alapjául fzo’gáló okiratok hiányzanak. A bácsmegyei községi jegyzők egyesülete szombaton délelőtt a vármegyehíz közgyűlési termében rendkívül népes közgyűlést tartott. A közgyűlésen, amelyen Raics Szvetiszláv a ispán is jelen volt, Stefanovics Z .ifkó srbobrani jegyző, az egyesület elnöke, elnökö t. A jegyzők már régen s rgetik, hogy az egyesület közgyűlését hívják össze, Stefanovics elnök megnyitó beszédében kitért arra, hogy miért nem lehetett a közgyűlést eddig megtartani. — Lehetetlen a jegyzők egyesületében tevékenykedni, a testületi szellemet íentartani, amikor szinte hétrö-hétre változnak az egyesület tagjai. Azok nagyrésze, akik a legutóbbi jegyzőgyülésen itt voltak, már nem jegyzők s a teremben jelenlevők ötvenszáza'.ékát én magám sem ismerem. Bécsbői jelentik: Az osztrák nemzeti tanács szünete alatt kevés képviselő tartózkodik Bécsbcn, de politikai körökben nagy izgalmat ke lenek a legutóbbi napok eseményei. Tovább nem maradhatott titokban a kormány és Schober rendőrfőnök konfliktusa Seipel voil kanceü Irral, aki a keresztényszocialisták jobbo’dali, részben monarchista frakcióját vezeti. A keresztényszocialisták nyilatkozata és dr. Seipe! s néhány keresztényszocialista képviselő különös lépése, akik tudvalevőleg tiltakozó követségben jártak Schober rendőrfőnöknél,, a legutóbbi napok eseményeivel kapcsolatban mind azt bizonyítják, hogy Seipe' és a párt jobbszámya Schober rendőrfőnök visszalépését követed. ügy látszik erre nem az antiszemita tüntetésekké! szemben elfogla't álláspontja adott okot, hanem a párt jobbszárnyát azok a házkutatások idegesítik, amelyeket a re ndőrség a konzervatív néppárt vezetőinek lakásán foganatosított. Nem lehetetlen, hogy a lefoglalt — A mai helyzetben, amikor ide-oda dobálják a jegyzőket, szinte illusórius, hogy jegyzőegyesulet van. —- A vezetőség mindent megtesz a Iegyzök védelmére. A mai ülés leglényegesebb tárgya az uj községi törvény megalkotásával kapcsolatban a jegyzők érdekeinek megvédése volt. A gyűlés elhatározta, hogy négytagú deputációt küld Beogradba, hogy szerezze meg a községi törvény tervezetét s memorandumot készítsen a belügyminisztérium számára a jegyzők védelmében. A gyűlésen felszólalt Ráics Szvetisz'áv alispán is, aki figyelmeztette a jegyzőket, hogy igyekezzenek a kö igazgatásban íelha mázott restanciákat elintézni s a közigazgatás színvonalát emelni. okmányokból még több fog kiderülni, mint legitimista próbálkozások, amelyeket Károly kiráy volt kabinetirodai f3nöcének, Schager-Eckartsau osztályfőnök vezetés vei angol és német legitimistákkal folylat az osztrák konzervatív monarchista p irt. Egyes kercsztényszociaiistapárti vezetőembereket, akik közelebbi összeköttetésben állanak a monarchista párttal, nyugtalanít ez a leleplezés, mert maguk is leleplezéstől léinek. A Schager-Eckartsau osztályfőnöknél lefolytatott házkutatás első nap nyo'c és másnap négy óra hosszat tartott. Schager osztályfőnök nyilatkozott a Wiener Allgemeine Zeitungban és kijelentette, hogy a rendőrközegek eljárása ellen tiltakozott, mert ezek magánleveleit és felesége levelezését is átolvasták. A rendőrség legfoglalta az osztályfőnök bankfolyószám a-kivonatait is, valamint a monarchista párt pénztárkönyveit, kezdve az 1923. évi kimutatásokon. A rendőrs g reméli, hogy ezekből sikerül a monarchista párt pénzforrásainak titkát leleplezni. Schnger-Eckertsau kijelentette, hogy a monarchisták nem olyan együgyüek, hogy terhelő okmányokat, ha ilyenek egyá falában volnának, irodake yiségükben őrizzenek. Schager-E .artsau azután kifejtette, hogy a párt levelezése egyáltalában nem titok és nagyon természetes, hogy a párt német és ma-yar e vbarátaivi l kapcsolatokat (art fenn. Azt sem tagadta az o.s tályfőnők, hogy az elműt nrpo-ban folytatott Balaton)öldvárcn tanácskozásokat. A cionista kongresszus egyébként teljes rendben folyiic és a vasárnapi ülésen valószínűleg sor kerül mar a záróbeszédekre. -------— II I»......... ................. Beniczky Ödön kiszabadult a fogházból A tömeg tüntetést rendezett Beniczky mellett Budapestről jelentik: A budapesti Ítélőtábla, mint jelentettük, pénteken 300. millió korona óvadék mellett elrendelte Beniczky Ödön szabadlábra helyezését. Beniczky védője, dr. Vajda Ödön a Postatakarékpénztár épületében szombaton reggel lefizette a háromszáz millió korona óvadékot s tizenegy órakor visszatért a törvényszéki épületbe, hogy elintézze a védence kiszabadulásához szükséges formalitásokat. Már délelőtt kilenc órakor az érdeklődök nagy tömege gyűlt egybe a fogház KoMry uccui főbejárata előtt, hogy tanúja legyen Beniczky; Ödön szabadulásának. Dél felé a tömeg egyre jobban növekedett. A Beniczkyre várakozó autót közben a törvényszéki palota Markói uccai főbejárata elé állította a sofőr. Amikor a tömeg ezt látta, az autó után tódult és ott várakozóit. EláUták az egész úttestet, a törvényszéki palota lépcsöházát és a főreáliskola előtti teret. Tizenkét óra lett, mire a fogház irodában végeztek az elbocsátási aktussal. Tíz perccel múlt el tizenkét óra, amikor Beniczky Ödön alakja dr. Vajda Ödön kíséretében feltűnt a büntetőjárásbiroság földszinti fo-Zavartalanul folyik a cionista kongresszus Seipe! volt kancellár vezeti a jobboldali keresztényszocialisták kormányellenes akcióját Visszhang írta : Hei'ai Jenő A költő a hegyen sétált. Nem volt már fiatal, egészséges sem vált, nem is a maga jószántából vágott neki a magasba kanyarodó ösvénynek, orvos parancsolta meg, kettő is. így került idegen országba, idegen hegyre és amikor lenézett a völgybe, ismeretien világot látott a lába alatt. Azonban nem igen nézett le. inkább föl, a sötét hegyek orma fölé. abba a másik ismeretlen világba, amellyel talán hamarosön meg fog ismerkedni. Öregesen, lassan ballagott, tompán zugó vén fák között, melyeknek a levelei már őszbe pirosiottak a nyári alkonyaiban és szelíd lendftléssel lejtettek alá hamar fakuló avarrá. Hdlvel-közze! megállt és hallgatózott; láthatatlan madarak csipogtak és füttyengettek az erdő mélyén, elbújtatott zenekara a levelek nagy őszi balettjának. Egy barátságos, széles zöld pad pihenővel kínálta. Leült« megtörölte a homlokát, cigarettára gyújtott. Az elhajított gyufa, mint óriási gerenda zuhant egy hangyakaravánra, amely zsákmánnyal megrakodva vonult a mohában rablovára felé. A hangyák szétszaladtak, majd nyomban visszajöttek, megtapogatták az értéktelen fadarabot és megvetön otthagyták. És folytatták izgatott futkosásukat és munkájukat, mer mindennél erősebben élt bennük az évezredes mese tanítása; dolgozni, gyűjteni, takarékoskodni, gondolni a jövővel isi A költő, szegény destruktív vén tücsök, félig szánakozó, félig gúnyos mosollyal nézte őket... ö bezzeg egész életében cjsaik cirpegett, mint társai itt a bokor tövében, akik a mesén nem okulva, haláluk percéig konokul hiszik, hogy az élet: örök nyár, örök napsugár, örök melegség, virág, szépség, muzsika, álmodozás, tánc és játék csak. Jövő? Érdemes azzal az arasznyi jövővel törődni, melyre az igazi, a végtelen következik? ő sohasem törődött vele: majd csak lesz valahogyan, ha nem kocsin, gyalog, bevont vitorlával, ha a szél nem kedvez, így jutott eí az idén erre az olcsó kis fürdőhelyre, gyér pénzzel, kövér kispolgárok, zsivajos gyerekek, szögescipöjü álturisták harsogó szomszédságába. Az iuén még ... jövőre talán már... mindegy! Fölállt, tovább sétált. Pontosan, szigorúan ugyanazt az utat tette meg mindennap, a hegy lábától a visszahngig. Mert a hegynek visszhangja is volt, kipróbált, hiteles visszhangja, amelyre kü'őn fölirás figyelmeztette az idegent, nagy, fekete betűk, fehér táblán. »Echo« — ez volt a visszhang hivatalos neve. Az úttest egy kicsit kiszélesedett a visszhang táján és a fürdő'érdemes igazgatósága a hegyoldalba félkör-alakú nagy kőpadot faragott azok számára, akik a visszhangot élvezni akarják. A költő mindennap elment a visszhang mellett és lesütötte a szemét, hogy ne lássa a fiukat, lányokat, neveíőnőket, ügyvédeket, turistákat és egyéb szörnyetegeket, akik a visszhanggal incselkedtek. Szerette volna a fülét is betömni, hogy éktelen lármájukat és a visszhang vad fdesdését se hallja. Ezen az estén azomban a visszhang» nak nem volt dolga. A kőpadon egy lélek som ült, néma és elhagyatott volt a hegyoldal. A költő meglepődve . állt meg. Először volt egyedül a völgy titokzatos tündérével. És elgondolkozott: mióta tanyázik itt és mikor., ki fedezte föl, hogy itt bujkál? Ki volt az első, akivel szóbaállt? Talán akkor is itt játszadozott már, amikor mamuth-falkák talpa alatt recsegtek az erdő kidöntöít fái. Vagy ugyanakkor született, amikor a kurtaksa? Szegény, kis tündér, alázatos, engedemles. fáradhatatlan kis szolgá’ólány, aki a világ minden nyelvén beszél! Hol tanulta, hol járt iskolába? Hol van? A völgyben? A túlsó hegy ormán? Vagy azon a bíborvörös kis felhő-foszlányon lovagol? A költő kitárta két karját, mintha az egész világot meg akarná ölelni, pedig csak a visszhangot szerette volna két ölelő karjába befogadni és homlokon csókolni, mint egy szegény kis gyereket.. Szólni szeretett volna hozzá, beszélni vele ... öreg ember volt a költő és sohasem beszólt még a visszhanggal, sohasem kiáltott oda neki se butaságot, se bölcsességet, se olyan szép szót, amilyet szeretők mondogatnak egymásnak csókolózás közben. Már nyilt is az ajka... de aztán elröstelíc magát és tovább ment. A harmadik lépés után -azonban megállt. Nem tudott ellentállni a csábításnak. Megpróbálja... odakiált valamit a visszhangnak. Valami szépet, nagyon szépet... amit előtte soha senki még és utána sem iog soha, ami kettejük örök titka marad.. . a visszhangé, meg az övé. Óvatosan körülnézett és amikor meggyőződött arról. hogy fordult, nagyot lélekzett és teli tüdővel még mindig egyedül van, a völgy felé elkiáltotta magát: — Ha! Maga is megijedt tőle, akkorát kiáltott. Igaz ugyan, hogy nem ezt akarta kiáltani... de mást is hiába kiáltott volna. Hiába, mert a Máltás után rettenetes csönd támadt... a visszhang nem felelt. A visszhang csak hivatalos helyiségében felelt, ott ahol ki volt Írva: »Echo.« A kö!tő iehorgasztotta a fejét és roggyanó térddel, megtörtén hazafelé indult. Eszébe jutott egész élete, életének sok millió kudarca és tévedése. Egyszerre megértette, miért ál! itt kopottan, öregen, szegényen, betegen, olcsó kis fürdőhelyen, alacsony hegyen, ügyvédek, nevelőnők és szögescipőjii á’-turisták világában, messze a ragyogó élettől, a pénztől, a dicsőségtől: fontoskodó volt, amikor játékosnak kellett volna lennie, szobrt miméit, amikor embernek kellett volna lennie, min» dig erős akart lenni és sohasem tudott cüentállni a • csábításnak, sohasem azt tette, amit kellett volna és mindig megbánta azt, amit nem tett. mindig más mondott, mint amit akart, sohasem ott szólt, ahol kellett volna, mindig tovább ment, mint ameddig kellett volna, mindig ott kiabált, ahol senki sem hallotta és mindig óit kereste a visszhangot, ahol senki sem felelt neki.
