Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)

1925-08-15 / 217. szám

1925 augusztos 15. BACSMEGYEI NAPLŐ 15. gfefadL Aki Péter királlyal együtt harcolt a hercegovinál kegyekben Nesics Petar elmondja visszaemíéke zéseit Petar Mrkonyicsru A beogradi uccákon zeneszó mellett, régi csataviseii Icbogókkal vonultak fel az elmúlt héten az 1875. évi hercegovinál fölkelés még élő önkéntesei. Üreg, ezer ránccal megbarázdált arcok, lengő hófe­hér vagy barna szakállak, régi török bugyogókban, pittoreszk hercegóvinai népviseletben. Ezek a íölkelök valaha egy sorban küzdöttek Karagy orgy c vies Peíárral a későbbi Péter királlyal, aki Mrkonyics álnév alatt l.ika-megyében szervezte üteg a csapatát, és egy csomó bátor legénnyel állott a fölkelők közzé, hegy küzdjenek a török elnyomatás ellen Karagyorgyevics Petár hercegóvinai sze­replését néni látta szívesen Ausztria, de az akkori szerb kormány sem és több­ször is felszólítottak Mrkuuyácsot, hogy hagyja abba a harcot. Tie Petár Mrko­­isyics csak .anny it üzent. Beogradba: — Akinek nein tetstik, hogy harcolok ;t testvéreimért, a?, jöjjön ide és fogjon e:. Természetesen nem ment senki érte. de többször akartak az életére törni. Ez a fölkelés amelyet a szerbek Névesinj­­ska puskát néven ismernek, telve volt kalandokkal, hőstettekkel, vakmerő ha­­ditcvékeuységekkcl. A hercegóvinai felkelés egyik résztve­vőié. Nésics Petár, aki valaha a monte­negrói határ közelében volt az egyik já­rásban knéz és aki itt külön csapatot szervezett, most Bccgradban a Kralt Mi­­tana uccában lakik egy alacsony, még a régmúlt' időkből ideszakadt házban. Fent a villamosok dübörögnek, modern palo­ták emelik magasra kőfej ükét néhány lé­pésre odébb rozzant kis balkáni viskóban régi emlékeibe mélyedve él a hetvenhét éves öreg fölkelő, aki arról nevezetes, hogy egy sóiban küzdött Petar Mrko­­nyicscsal, a későbbi Szerbia majd az SMS államának első királyával. Mikor el­mondjuk neki, miért jöttünk, szélesre de­rül az arca, reszkető kezekkel szedi elő képeit és Írásait a fiókból. — Szeretem a magyarokat — mondja mikor hallja, hogy magyar lap kereste {öl, — köztük is vannak jó emberek, köz­tünk is rosszak. Minden vetésben akad konkoly. A jó emeberek pedig mindig megférnek egymással. Hiszen magyarok, szerbek valaha együtt küzdöttek fenn Beograd várfalain a törökök ellen és az a különös, hogy később egymás ellen fordultak. — Mrkonyics Petárt az egyik hegyi csatánk előtt ismertük meg. Én is ott vol­tam a fölkelőimmel Pop Karan parancs­noksága alatt. Pop Karan bátor, szenve­délyes ember volt, aki nem tudott takti­kázni. Ekkor jött Mrkonyics a likaiakkal, meg egy csomó szerbbel és horvátiak Mig Pop Karan rá akart rohanni az ellen­ségre, Mrkonyics egy másik tervvel ho­zakodott elő. Kijelentette, hogy az egyen­lőtlen küzdelemben sok emberünk esne el. Be kell csalni a törököt az egyik szo­rosba és itt aztán rajtaütni. Így is tet­tünk. Mikor Pop Karan látta Mrkonyics tehetségét, átadta a. parancsnokságot neki . — ötven évvel ezelőtt augusztus ha7 vában, mivel kitünően beszélek törökül, bementem a- török táborba és ellestem a hadi tervüket. Sok vereséget köszönhet­tek ennek. Mivel közülünk is sokan vol­tak török ruhában, bizony sokszor meg­történt, hogy az arnauták,* meg a törö­kök bennünket is jóbarátnak néztek. — Ekkor történi az is, hogy csaknem megölték Mrkonyics Petárt. A bécsi kor­mány orgyilkosokat fogadott fel, akik j kinyemoszták a. táborunkat. Péter király j egy Szava Klerut nevű szerb születésű I osztrák katonának köszönheti az életét, aki megszökött a csapatától és elmon I dotta a merénylet tervét. így történt az- i tán, hegy este, mikor a merénylők kö­rülfogták azt a helyet, ahol Mrkonyics tartózkodott, csak az égő tábori tüzet ta­láltak. Mrkonyicsot a környékbeliek már régen elbújtatták egy hordóba, amit ko­csin vittek át az ellenséges vonalakon. Mikor később Karagyorgyevics Petár ki­rály lett és Száva Klerut audencián je­lent meg nála s felséges untak szólítva a királyt, Péter király így. szólt: —Ne mondd, hogy felség, te megmen­tetted az életemet, mi testvérek vagyunk. — Ilyen kedves volt hozzánk is — mondja lelkesülten az öreg felkelő — élete végéig mindig szívesen beszélgetett el velünk. Bátor ember volt. Nésics Petar megmutatja 'még a régi és laz uj képeket, elmondja, hogy Novisad ! határában földje is van, amit mint dobro- Ivc-ljác kapott. Megmutatja az aranysujtá­­jses hercegóvinai ruhákat, amilyenekben ő valaha harcolt. A felesége, egy fehérhajó jasszony nevetve mondja: — Jaj, uram, miket tud a férjem mesél-I ni. Sokszor ránézek és csodálkozom nogy ez az ember fiatal korában kegyetlen volt és embervért ontott. Ez az ember? Igaz. Nésics fehér szakállába mosolyog, mint valami jó öreg nyugdíjas iaiusi ta­nító. (cs, z.) Modem ország, amelyben ismeretlen a pénz fii a „zsidó nemzeti alap?“ irta: Mordechaj Avi-Shau! (Jeruzsálem) Az egész kulturvilág érdeklődéssel te­kint arra a munkára, amellyel az ősi hazájából' 2000 év előtt kiűzött, zsidó nép hazát épit Palesztinában (héberül: Érce Israel), ahol a Biblia született és ahol a népek prófétáivá emelkedett zsi­dó erkölcsprédikátorok éltek és tanítot­tak. Két szempontból is figyelemreméltó ez az országépitő munka, amely pél­dátlan a világ történetében — akar kö­rülményeit, akár formáit, akár pedig céljait és .lehetőségeit vesszük számba. Az egyik szempont pusztán politikai és reorganizációs: hogyan válik egy nép. amely évezredekig nemcsak, hogy államélctet nem élt, hanem jogfosztott, sőt üldözött is volt, — államalkotó, sőt államépitő elemmé? A másik szempont szociológiai és er­kölcsi: hogyan rendezkedik be a XX. században egy nép, ... újonnan felépí­tett hazájában? hogyan formálja uj társadalmát egy nyugati és keleti kul­túrával átitatott nép egy oly korban, amely mögött utópiák és szociális ál­mok végtelen és megvalósítatlan lánca húzódik. Két óriási feladatot kell megvalósíta­ni. Egyrészről vissza kell vezetni a hon­talan, gettónevelte, könyvmoly és kal­márkodásra szorított népet a földhöz és a két kézzel végzett munkához, más­részt pedig — a szó legegyszerűbb ér­telmében meg kell váltani a földet. Ez utóbbi — a föld megváltása — nemcsak feladat, hanem egyúttal eszköz is a nép vezetőinek kezében. Oly eszköz, amely képes egyúttal meg is valósítani az előbbi feladatot. Palesztina földje., az egykor tejjel és mézzel folyó . ország, ma kopár, szik­lás, liomoksivatagos, mocsaras kis föld­rész, amely évszázadok óta« külömböző hódítók által csak pusztulást és kizsák­mányolást szenvedett. A zsidó nép két. nagy .pénzalapot te­remtett, amelyeknek segítségéve! végre kell hajtani az országépités munkáját. Az egyik az »Újjáépítési Alap«, amely a bevándorlás, a telepítés, a népnevelés külömböző kiadásait fedezi s csaknem úgy kell dolgoznia, mint eg5r kis állam­­háztartásnak (kb. 500.000 font évi budget-vel), a másik a »Zsidó Nemzeti Alap«, amely a föld megváltásnak és részben az Újjáépítési Alappal karölt­ve, a telepítésnek kiadásait is fedezi, ma már szintén kb. negyedmillió fontos évi budget-vel, amely évről-évre emelkedik. Ehhez a két pénzügyi erőhöz szerve­zett a cionista zsidóság még egy har­madik erőt, a kivándorló munkáselemet, amely a magán-, iparos-, kis és nagy- i tőkés kivándorlókon kívül oly fiatalem­bereket foglal magában, akik félredobva eddigi életmódjukat, ne.m keresve egye­temi vagy egyéb intellektuális végzett­ségüket, a legsúlyosabb és legveszedel­mesebb munkákat végzik az épülő or szagban, mint pl. útépítést, inocsárle­­csapolást, ültetvényezést stb. Fiatal embereket chalucok-nak nevezik. (>Cha­­lucs bibliai szó s modern értelemben úttörőt jelent.) A kulturközönség szélesebb rétegeit bizonyára a szociális berendezkedésnek érdekes problémái, utjai, eszközei és eredményei fogják érdekelni. Ezek pe­dig többnyire a földmegváltáshoz és a telepítés munkájához kapcsolódnak. A biblikus zsidóságnak van egy igen fontos alaptörvénye, amelyet a Biblia röviden igy foglal össze: A főid pedig ne adassék el örökbe, mert Enyém a föld.« (Móz. Ili. 25—23.) E szociális tör­vénynek értelme az, hogy a szerencse és kapzsiság segítségével ne gazdagod­jék egyik ember a másik rovására. Ha zsidó ember eladja földiéi, mert elsze­gényedett, úgy jogot ad neki a Biblia arra, hogy bármikor visszaválthassa birtokát a vevőtől s ,a visszafizetendő vételárból az elmúlt évek haszonbére le számittassé'k. Ha sem az eladó, sem an­nak vérrokona vissza nem váltotta a földet, úgy az a »jóvél«-év (jubileum) bekövetkezésével, tehát- minden ötvene­dik évben automatikusan visszaszárma­zik eredeti tulajdonosához, úgyhogy a vételár nemcsak haszonbérnek tekirrte tik. Mózes törvénye megakadályozni a nagyobb vagyonhalmozásokat és va­­gyoneltolódásokat. Ez az ősi szociális törvény adta meg a »Zsidó Nemzeti Alap« eszméiét, amely hivatalos programra szerint '»a zsidó nép örök tulajdonául váltja meg az ősi földet.« A »Zsidó Nemzeti Alap« az egész vi­lágon szétszórt zsidóság filléreiből gyűl össze s teljes egészében a föld megvál­tására, szanálására, mocsárterületék le­­csapolására, homokos és sziklás talaj erdősítésére fordittatik. A megvásárolt és szanált föld nem magántulajdon, az összesség tulajdonát képezi, amely ma­gánkézbe sem egészében, sem részek­ben el nem adható. A nemzeti birtokon létesített földműves telepesek haszon­bérbe kapják a földet, örökösödési jog­gal ugyan, de anélkül, hogy azt akár hérbeadhatnák. akár átengedhetnék, akár elzálogosíthatnák. Mégis miképp lehet e földeken uj te­lepítéseket létesíteni oly emberekkel, akik e rendszerrel szemben idegenül álló ideológiában nevelkedtek? Termé­szetesen szükséges volt az uj telepesek­nek a lélektani előkészítése is. de szük­ség volt másrészt arra, hogy a nemzet földjén való letelepedés bizonyos elő­nyöket nyújtson a telepeseknek. Melyek ezen előnyök? Ha magánember le akar telepedni Pa­lesztinában és mint kis paraszt akar megélni, úgy először is szüksége v*n egy bizonyos, helyenként változó aetz­­szegre, amelyből földet vásárol, házat és istállót épít, állatokat és szerszámo­kat szerez be.-De ha már meg vaa az. ezekhez szükséges pénz, hogyan fog kutat fúrni, vízvezetéket, öntöző csa­tornákat lefektetni, mocsarat lecsapolni, utat építeni? Ezek mind olyan roppant kiadások, amelyeket csakis egy közös­ség bir elviselni. A Zsidó Nemzeti Alap földjein a le­telepedés is közösségi alapon történik, ugv, hogy még a szigorúan vett ma-, gánszükségletek beszerzése is némely telepen a közösség gondját képezik. A Zsidó Nemzeti Alap ilyen módon nem csak a föld megváltását vette a kezé­be, hanem a szó szoros értelmében egy uj zsidó paraszttípus megteremtését is lehetővé teszi. Kétféle típusa lehet e telepeknek. A magángazdaságok elvén épült fel a »munkástelepülés«. E telepeken minden kisparaszt egyenlő területet kap, me­lyet kizárólag családjának munkaerői­vel szabad megművelnie. Bérmun­kások tartása meg van tiltva. Nem is. kaphat a kisparaszt nagyobb birtokot, mint amennyit egy család meg tud mű­velni intenzív gazdálkodással. E mellett azonban a beszerzés és termékek érté­kesítése kooperatív szövetkezetek által történik. E telepeken nincs boltos, ha­nem a közösség felügyelete alatt álló beszerzési kooperáció. A parasztasszony nem viszi be a városba a tejet, tojást, hanem a kooperativ tejgazdaság gon­doskodik a termékek értékesítéséről. Az egyes telepesek kölcsönöket kapnak az: »Újjáépítési Alaptól« istálló és házért-' tésre, állat- és szerszámbeszerzésre. Ezekén kívül közös tulajdon a vető és szántógépek (legmodernebb traktorok) a vízmű, az iskolaépület és kultúrintéz­mények. A Zsidó Nemzeti Alap végzi a mocsárirtást és erdősítést. A nacionált földön való telepítés; má­sik típusa az úgynevezett »cspporttele­­pülés«. Minden, ami közbirtok és köztulajdon a munkástelepülésen, közös a »csoport­­településen« is. De ezenkívül centralizál­va, ljogy úgy mondjuk, »kommunikálva«, (nem a banalizált európai értelemben!) Van a munka is. A csoport tagjai közös földön közösen dolgoznak. Idizöscn ét­keznek (de nem laknak)!, közös cipé­szeiben készül a cipőjük, közös szabó­­műhelyben a ruhájuk. , Úgy itt, mint a munkástelepülésnél is­meretlen fogalommá lett a pénz. A cso­porttelepen, ha különleges szükséglete van a »társ«-nak, utalványra kapja meg. E telepeken megvalósult az ideális kommün, — erőszak, kényszer és fel­sőbb hatalom nélkül. E csoportokban in­tellektuális emberek dolgoznak együtt, élnek együtt — ideálisan, szépen, mint egy-egy csatád. így valósul meg az uj Palesztinában a Biblia magasztos és tiszta erkölcsisé­­ge, mentesen az álhumanizmustól, a kapzsiságtól s önzéstől. Juhász Gyula: ÉLETÉRZÉS Már annyiszor döbbentem meg halálos Mély döbbenéssel a csodán, hogy élek. Hogy én vagyok e különös, talányos Bus és gúnyos valaki, aki évek Hosszú során át megy az ismeretlen Örök sötétbe és közben dalolgai. Akit elhagytak ifjúság, szeerelmek S elnézi hosszan rokonát, a holdat. Az is magányos, mint én, az is éjnek Éjén tündöklik szelíden s magáitól Elsápad, ha jön a zaj és az élet. Már annyiszor döbbentem meg halálos Mély döbbenéssel a csodán, hogy élekf VÉDJEGY: VÖRÖS LÓTUSZVIRÁG ,4Z ETIKETTRE RAGASZTVA Az é I ők el ö ésmüv e It világ csak és kizárólag o? / cy ,. ^ m­­gyártmányt használ KAPHATÓ EREDETI GYÁRI ÁRON MINDEN ELŐKELŐBB ÜZLETBEN Í VÉDJEGY: VÖRÖS LÓTUSZVIRÁG AZ ETIKETTRE RAGASZTVA 5S5?

Next

/
Oldalképek
Tartalom