Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-15 / 217. szám
16. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. augusztus 15. A versenyautó halottja Regény, Irta: F. X. Kappus Bird Mihály rajza. 24. folytatás „Csőkot lehelt barátja arcára“ A kert sötét lombkoronái között az éjszaka zenélt. Valahol tücsök cirpelt. Még messzebbről kutyaugatás hallatszott. Fleischler megint üzletekről kezdett beszélni. •' Flóra nagyon röviden felelgetett. — Azt hiszem holnapután, legkésőbb három napon belül utazhatunk. — mondta a férfi. — Az egész utat autóval tesszük meg, úgy, ahogy megbeszéltük. Szlovákián keresztül egy kanyarodót csinálva lemegyünk Erdélybe ... csodaszép vidék. Ha akarod, egy hétig üdülhetünk a Tátrában is... milyen gyönyörű a Tátra... Végre elhallgatott ő is. Megzavarva és megfélemlítve Flóra szótlanságától, végül is nem mert megszólalni és csendesen szivarozott. Flóra csengetett és fehérróka boáját kérte. Fázott. Ráteritette vállára. Tiz perccel később felkelt. — Még bent... — kezdte a férfi. A bárónő azonban megrázta rövidfürtös fejét: — Fáradt vagyok! Holnap már tízkor a professzornál akarok lenni. Ez az utolsó órám, elutazásunk előtt. Csókot lehelt barátja arcára és utána nézett, amíg súlyos léptei el nem hangzottak az előcsarnok mélyén. . — Mehetsz aludni. Berta! Egyedül akarok lenni! A himlőhelyes nő elégedetlen arccal távozott, elnyújtott hangon mondott jóéjszakát. Hálószobájában cigarettára gyújtott Flóra. A füst nyílegyenesen szállt a menyezet felé, olyan mozdulatlanul állt egy kis ideig, fejét hátravetve. — Vájjon mit jelent ez? — kérdezte magában újra. Mégegyszer elolvasta a sürgönyt, amit aznap 'kapott. Hangosan betűzte az egyes szavakat: »Jöjjek Bécsbe vagy maradjak Kiel■ben? Risch Guido.« , — Mi ez ? Tréfa, vagy... , Összegyűrte gyorsan a papírt. Mit meg nem enged magának ez az ember? 'Hogy kívánhatja tőle, hogy olyasvalamiben határozzon, amihez semmi köze Az eddig közölt részek tartalma: f Horváth Elemér báróba beleszeretett Montecarlóban Mirjam, egq szép bécsi láng, Horváth a ruletten elvesztette egész vagyonát és hirtelen elutazott jugoszláviai kastélyába. Rendulics Flóra, egy novisadi bank hivatalnoknője megtudja, hogy a báró öngyilkosságra készül. Megkéri Horváthot, kogy ha már úgyis mindegy neki, vegye öt előbb el feleségül. A báró teljesíti kívánságát. A nászéjszaka után Flóra bárónő Bécsbe utazik, Horváth aki beleszeretett feleségébe, nem lesz öngyilkos, hanem, mindenáron vagyont akar Szerezni, hogy feleségét — aki közben egy mill’árdos szeretője lett — visszaszerezze és csempészésre adja fejét. incsen? Ami olyan közönyös neki.. ogy meri ezt? Utóbb talán azt képzeli, hogy érdeklődik iránta... vagy éppen ezzel akar hatást gyakorolni? Minden esetben szemtelenség! Csengetett a szobalányának: — Lefekszem! Nem tudott aludni. Folytonosan az a kérdés kínozta, hogy Risch talán feleletre számit. Későn aludt el. Reggel idegesen, kimerültén. . rosszkedvűen ébredt. Rögtön telefonált Fleischlernek. — Mikor utazunk? . — Egy kis késedelem. — mentegetődzött barátja. Azonban öt napnál tovább semmiesetre sem fog tartani. Egyszerre égett a talaj Flóra lába alatt. Eltelt kétszer huszonnégy óra és a harmadik este Risch Quido piár ott ült társaságukban. A negyedik üveg pezsgőnél tartottak, a szalmaszőke fiú egészségére ittak, aki Kiéiből győztesként tért vissza a vitorlás-versenyről. , Flóra is gratulált, de tekintete elsiklott Risch felett. Risch erélyesen szorította meg a bárónő ujjait. Kezet még sohasem csókolt neki. A legjobb hangulatban voltak. — Legfőbb ideje, hogy elutazzék, bárónő. — szólt Bromberger. — Akkor mi is eljutunk innen valahova! Mert amíg ön itt van... És orrán a piros folt ragyogott. Flóra ezúttal barátságosabbank mutatkozott, mint bármikor. Ez még jobban megoldotta a nyelveket és még a száraz, Harold Lloyd-szemüveges fiatalember is beszédes lett. Felköszöntőt is mondott, amelynek második részét azonban már lehurrogták. A lumpolás után gyalog mentek az Operáig. Autóikat előrekiildték. Risch Flóra baloldalán ment. — Megkapta táviratomat? — kérdezte szivarral-a szája sarkában. — Ugyan... Meg akarta mondani véleményét a férfinek, azonban Risch közbevágott: — Nem fontos! Az embernek .néha oiyao hülye ötletei támadnak..,«j > — Köszönöm, — felelte Flóra. — Nem tudta, miért bosszankodik annyira Risch megjegyzésén. — Mindenesetre hallatlan ^szemíelenség volt... Risch megállt. A lélegzete szinte elakadt. — Mért lett volna szemtelenség? — kérdezte a nőtől. —• A leghülyébb ötletek néha a legjobbak. Talán egyszer maga is rájön... Addig .. . — .Ugylátszik, kedve kerekedett arra, hogy bensejét feltárja, — vetette oda Flóra, hogy haragját kitöltse rajta. — Ha valaki különben olyan fölényes, mint maga, akkor az ilyesmi nagyon komikusán hat! Risch alig hallgatott oda. Hátulról Fleischler furakodott előre s elfoglalta helyét Flóra oldalán. Mint a kereplő, úgy járt a szája. Közben a sportember másokhoz szegődött. Az operánál széjjelment j az egész társaság. Mirjam és Rupu Moro Mister Barnes felkelt székéről. Husszinü arca közömbös maradt, amikor beszélt: — Ez semmi! Ha nincs más médiuma, akkor egyáltalán nem reflektálok... Ilyen körülmények között igazán nem kellett volna az újságban hirdetnie. Rupu Moro hajlongva mentegetődzött: — Tisztára véletlen, hogy az a fiatal nő ma nem jött el. Nem volt időm értesíteni és minthogy ezzel a fiúval éppen kísérletezem... Az amerikai szavába vágott: — Egy biztositó intézet nem teadélután! Itt milliókról van szó. Dollárokban természetesen... — Ha mégegyszer megtisztel látogatásával egy-két nap múlva, akkor meggyőződhet róla. Mert csak az illető hölgy hibája, hogy még nem világhírű. Bizonyára nem értékeli kellőképpen azt a kincset, amelynek birtokában van. Rupu Moro körültáncolta az amerikait, aki távozásakor odaszólt neki: — Címemet ismeri: Bristol-szálloda. — Hogyne, hogyne, semmiesetre sem felejtem el. Az ajtó már be is csukódott. A púpos dühösen tépelődött. Mirjam hetek óta nem mutatkozott, pedig ő oly 'nagy reményeket táplált a lány képességeit illetőleg. S éppen most ez a kitűnő alkalom, amilyen nem kínálkozik egyhamar. De Mirjam még csak nem is felelt csőpostán küldött levelére. Ezt a fényes ajánlatot semmiesetre sem lehet elszalasztani. S újra nekifogott a levélírásnak, még sokkal kedvesebben és kimerítőbben értesítve Mirjamot mindenről. A szomszédes szobában családja nagyon is hangosan szórakozott. A púpos két kamasz fia valami bélyegalbum miatt verekedet. A sarokban pólyás nyöszörgőit. A koravén, elhanyagolt asszony közömbösen tett-vett társaságukban. — Schorsch! — kiáltott be hozzájuk Rupu, — ezzel a levéllel kimész Mauerba. Itt a cim. Ha nem találsz oda, hát kérdezősködöl. S a választ mindjárt magaddal hozod. A kisasszony Írja meg, hogy mikor jöhet. Nagyon szépen kéretem. Csak hét óra után jött haza a iiu. Senki sem volt otthon, mesélte hoszszasan, várnia kellett, míg végre átadhatta a levelet egy öreg urnák. Rupu Moro morogva húzódott vissza kabinetjébe, ahol újra munkájához látott. A szoba közepén öreg, hegyes arcú kisasszony ült. Transzban volt és hörgésszerű hang szakadt ki torkából. A közönség, több ur és hölgy, félkörben állt a szék körül. Azok a jelenségek, amelyeket a médium létrehozott, csak közepes teljesítmények voltak. S a púpos megint Mirjamra gondolt, akivel egyik médiuma sem állja ki a versenyt. Még másnap délelőtt is, a hivatalában, ahol mint irattári tisztviselő aktákkal zsonglőrösködött. még ott is folyton a lány járt az eszében. ,Várakazásteljesen sietett haza. Amint belépett keskeny kis szobájába, arca rögtön felderült. Mirjam állt a szoba közepén és feléje nyújtotta karját: — Bocsásson meg, nagyon kérem, de előbb nem jöhettem, higyje meg, a legjobb akarattal sem. Viszont ma már. másodszor vagyok itt, nem tudtam ugyanis, hogy hivatalba jár. Rupu Moro áthatóan tekintett a lányra. akinek feltűnő buzgalma gyanút keltett benne. — Talán megint valami olyan história? — kérdezte. Mirjam kimerítően válaszolt: — Már rég akartam jönni... Azonban izgatottsága visszatükröződött arcán. — Kérem, csak bátran, — igyekezett a púpos kedveskedni, — örülök, ha valami szívességet tehetek magának, a viszonosság alapján, természetesen. Arca hirtelen clkomolyodott. — S aztán pénzről volna most szó, sok, nagyon sok pénzről. Ezzel eltűnt. A szomszéd szobából tányércsörgés hallatszott át. Egy pillanatra megjelent Rupu feje az ajtónyilásban: — Bekapok valamit, — mondta, aztán jövök. Mirjam a beszűrődő hangokból kivette, hogy a púpos feleségével veszekszik, nem ment elég hamar a tálalás. A két kölyök ordított közben, valami koppaut a földön és erre csend lett odabent — Már itt is vagyok, — jelentkezett a púpos. Odatolt egy széket Mirjam mellé és csámcsogva kezdte: — Hát szóval röviden ... egy amerikai volna itt, egy nagy biztosítótársaságnak vezérigazgatója. Európában akar fiókintézeteket felállítani Bécsben, Parisban, Berlinben stb. Olvasta hirdetésemet a Tagblattban és kétszer! is felkeresett eddig, tegnap, meg tegnapelőtt. Nagyon sürgős neki... Szorongva kérdezte a lány: — Ugy-e mi ketten... — Természetesen, — vágott szavába Rupu, — mindenki aki biztosítani akarja magát, egy formularét kap kitöltés végett. A kitöltött lap a mi kezünkbe jut és mi keresztülnézünk az illetőn. Transzban ön mindent meg tud mondani, emlékszik az utolsó esetre? Meg fogjuk mondani, milyen ember, akire a társaság kiváncsi, egészséges-e vagy, beteg, soká él, vagy hamar meghal, mindent, mindent kikaparunk... Mirjam kételkedve nézett rá. — Vagy nincs igazam? Hát nem bizonyosodott be minden arról az úrról, akinek írását a kezében tartotta a múltkor? Hát nem úgy íörtént-e minden, mint ahogy annak idején állította? Minden stimmelt hajszálra! — Honnan tudja? — Látom az arcán, kisasszony! Enynyi tapasztalatom, emberismeretem és rutinom vaft már! . • Mirjam bólintott, majd felkiáltott: — Beleegyezem! Azonban sok, nagyon sok pénzt akarok keresni, máskép nem megyek bele. Előbb azonban van egy kikötésem. Hipnotizálni fog, kezembe adja ezt a levelet és kikérdez mindent a levél írójára vonatkozólag. Milyen karakter, megbizható-e. milyenek az anyagi viszonyai. Rendkívül sokk függ ezeknek a kérdéseknek rnegvilágositásától, egy nagyszabású üzlet megkötése múlik rajta. Rupu Moro elbámult. Csodálkozása azonban hirtelen vidámságba csapott át. Nevetve mondta: — No Iám' Ott tart már, ahova én fáradsággal es nagy munka árán aláírtam eljuttatni. Tehát egy nagyszabású üzlet. i. — s apró ujjaival a /levelet morzsolgatía. Mirjam levetette kalapját és retiküijét az asztalra tette: — Természetesen megkívánom, Rupu ur, hogy mindazt, amit mondok majd, szóról-szóra, betürő'-betüro feljegyezze nekem, De csak a tiszta igazságot, nagyon kérem, csak az igazat. (Folyt. köv.)