Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)

1925-08-13 / 215. szám

19^5. augusztus 13-BACSMEGYE1 NAPLÓ 5. olds!. Kina polgárháború előtt Teng-jn-S ang tábornok €sang-Cso-L’n ellen vonni Londonból jelentik: A helyzet Kíná­ban egyre bonyolódik. Az idegenellenes mozgalom mellett, amely még mindig nem nyugodott meg, a polgárháború veszélye fenyegeti az országot. A köz­­társasági Kína tábornokai közül Teng- Ju-Siang, aki egyi'dőben Sun-Jat-Sen­­nek, a forradalmi párt fejének hive volt, elpártolt régi szövetségeseitől és csatla­kozott a reakciós Wu-Pej-Tu tábornok­hoz, akivel koaliciót teremtett. A jelek szerint Teng-Ju-Siang a Mandzsúriában székelő Sang-Cso-Lin ellen akar vonulni, hogy annak letörésével a központi, pe­kingi kormányt a maga hatalma alá rendelje. Az idegenellenes mozgalom a pekingi kormány titkos támogatásával tovább tart. Az angol külügyi hivatal a csun­­kingi zavargások és kihágások miatt hiába tiltakozott Pekingben. A kínai hatóságok, ahelyett, hogy védelemben részesítették volna az angol alattvaló­kat, még jobban uszították ellenük a lázadókat. Ezért angol matrózokat ha­józtak partra ; közben összeütközés tá­madt a kínaiak és a matrózok között, melynek során négy kínait megöltek. Shanghaiban a helyzet kiélesedett. Az összes dokkmunkások sztrájkolnak. Csak a kínaiak részére szóló könnyen meg­­romló árukat szállították ki a raktárak­ból. Hongkongban bomba robbant fel, melyet kínaiak rejtettek a villamosba. A robbanás, amely egy kínait megölt, azt a célt szolgálta, hogy a tömeget felizgassa. vették, amikor kedden Vogányba ér­kezett Maximovics Draqoijub, aki az ószerbiai Se!o-Stojnrkban lakik és a felmutatott ruhákban felismerte eltűnt fivére : Maximovics M.lán selo-stoj­­niki marhakereskedő ruháit, Maxi­movics Milán május 12-én hazulról Vogányba utazott, hogy ott élőállato­kat vásároljon és ecélból 40.000 di­nár készpénzt vitt magával. A vo­­gányi rendőrség a gyilkos nyomában van. A mitrovicai törvényszék vizs­­gálóbirája elrendelte a holttest exhu­málását, hogy Maximovics Dragoljub megállapíthassa, vájjon a vogányi búzaföldeken talált holttest a fivére-e ? Németország igényt tart gyarmatokra Stresemann beszéde a birodalmi gyűlésen Berlinből jelentik: A birodalmi gyű­lés szerdai üiésén harmadszori olvasás­ban is elfogadta a vámjavaslatot. A szavazás előtt a szociáldemokraták és a kommunisták kivonultak a teremből. A demokraták deklarációt terjesztettek elő, amelyben kijelentették, hogy a többségi pártok annyira szokatlan szavazási el­járást követnek, hogy a párt tagjai kétségesnek tartják a törvény jogos­ságát és ezért tartózkodni fognak a szavazástól. A birodalmi gyűlés ezután elfogadta a német-svéd és a német-finn döntő­bíróságról szóló javaslatot, majd a több­ség előadója beterjesztettte a német­­amerikai kereskedelmi szerződ st, amelyet rövid beszédben elfogadásra ajánlott. A kereskedelmi szerződés vitája során Stresemann külügyminiszter is felszó­lalt. Azzal a külföldön képviselt felfo­gással szemben — mondotta •— amely szerint Németországnak nincs joga gyar­mati működést kifejteni, kénytelen va­gyok kijelenteni, hogy a német kormány, amikor a Népszövetségbe való belépé­séről volt szó, a legnyomatékosabban hangsúlyozta, hogy elvárja, hogy az elő­rehaladott népek sorába számítsák és ez alapon elismerjék igényét a gyarma­tokra. Németország nem fogadhat el olyan osztályozást a Népszövetség részé­ről, amely lehetetlenné teszi számára, hogy a gyarmatokon gazdasági erejének megfelelő jogokat biztosítson magának. Á külügyminiszter kijelentéseit a jobb­oldal lelkesen megtapsolta. Képesítéshez kötik a vendéglős ipart Csak az lehet kávéháztulajdonos, aki négy évig pincér volt Az italmérési engedélyek száma nem korlátozható Holttest a száníófoldon A Vagányban talált hulla nem azonos a meggyilkolt gyémántkereskedövel Ezévi május 17-ére virradó éjszaka a Ruma melletti Vogány. község ha­tárában a szántóföldén holttestet ta­láltak, amelyen több késszurás nyo mai voltak láthatók. Néhány nappal előbb Bitchier Fe­renc pilóta az A. 71. számú repülő géppel és két utassal : Savis Lud­­viggal és Lasker Jon nal, az ame­rikai származású dúsgazdag strass­­burgi gyémántkereskedővel Bécsből Budapestre szándékozott repülni és noha a postarepülőgép menetrend­szerű időben elindult — Budapestre nem érkezett meg. Eközben Lasker Jon megcsonkított holttestét Sopronban megtalálták, de a magával vitt és harmincmillió frankot érő brilliánsoknak nyoma ve­szett. A nemzetközi rendőrségek kutattak a rejtélyesen eltűnt repülőgép után és megállapították, hogy az eltűnt re­pülőgép másik utasa, Savis Ludvig Beogradban volt, ahol egy szállóban néhány napig saját nevén volt beje­lentve. A rendőrségek arra következ­tettek, hogy az életben maradt utas­nak tudnia kell, mi történt a repülő­géppel és ki gyilkolta meg utitársát. Savis Ludvignak azonban azóta nyoma veszett. A rejtélyt még jobban komplikálta, hogy Vogányban egy meztelen férfi­­holttestre bukkantak, amelynek sze­­mélyleirásából azt következtették, hogy az azonos a repülőgép eltűnt pilótájával. Most azután megoldódott a vogányi rejtély, — amelynek kibogozásával Bécs, Budapest és Beograd rendőr­ségei foglalkoztak. A beogradi rend­őri újság leközölte a holttest fény­képét és abban többen Getkovics Urosuzica-i trafikosra ismertek rá. A vogányi hatóságok ezzel a rejtélyes ügyet már-már elintézettnek A díjtételekről szóló törvény (za­kón o taksama) felhatalmazást ad a pénzügyminiszternek és belügymi­niszternek, hogy egyes, az említett törvényben foglalt intézkedésekre vonatkozólag esetről-esetre végre­hajtási utasítást (pravilnik) adhat­nak ki, melyben a szükséghez képest a törvény egyes intézkedéseit vég­rehajtási utasítás formájában magya­rázhatják és igy az előállott uj jog­viszonyokat szabályozhatják. Á hi­vatalos lap egyik legutóbbi számá­ban, a díjtételekről szóló törvény 61—63. paragrafusaira vonatkozó végrehajtási utasítás jelent meg, melyben főleg az italkiméi ém jog körébe eső kérdések nyernek szabá­lyozást. A legfontosabb intézkedése a most megjelent végrehajtási uta­sításnak az, hogy az eddig a Vajda­ságban gyakorlatban levő magyar ip ártörvénynek a vendéglős, kávés és szállodás iparra vonatkozó pont­jai érvényüket vesztik és a fentemli­­tett iparágak megszűnnek szabad ipar lenni, mert a végrehajtási utasí­tás a vendéglős, kávés és szállodás ipar iizését képesítéshez köti. A pravilniknak ez az intézkedése annyit jelent, hogy a jövőben csak azok lehetnek vendéglősök, szállo­dások vagy kávésok, akik előzőleg mint pincérek dolgoztak, szakiskolát vagy szaktantolyamot hallgattak és megfelelő gyakorlati idővel bírnak. A most megjelent végrehajtási uta­sítás szerint ugyanis egyéb feltéte­lek mellett — nagykorúság, állam­­polgárság, erkölcsös előélet — a vendéglős, kávés vagy szállodás ipar üzésére csali oly egyéneknek adható ki iparengedély, akiknek megvan a képesítésük. Képesítés alatt az uta­sítás szakiskolát ért, egy évi gya­korlati idővel, vagy pedig szaktan­­folyamot két évi gyakorlattal. Eszerint iparengedélyt a fentemli­­tett iparágakra azok kaphatnak, a kik elvégezték a szakiskolái- és egy évi gyakorlati idejük van vendéglő­ben. kávéházban, szállodában. A szaktanfolyamot végzetteknek két évi gyakorlati idő után adható ki csak az iparengedély. Miután azonban az ország terüle­ten tmindezideie sem szakiskolák* sem tanfolyamok nincsenek, ezért a mostani helyzetre úgy intézkedik az utasítás, hogy mindaddig, inig ezek meg nem nyílnak, négy évi gyakor­lati idő kell a fentemlitett iparágak elsajátítására, illetőleg négy évi gya­korlat annyit számit, mintha szakis­kolát vagy szaktanfolyamot hallgat­tak volna. Az utasítás megjelöli a gyakorlat fogalmát is, mely alatt a vendégek közvetlen kiszolgálását kell érteni. A gyakorlati idő a ta­­noncnak az ipartestületnél, illetőleg az elsőfokú iparhatóságnál való be­jelentésétől számítódik. Az utasítás­ban Ígéret van arra, hogy a keres­kedelmi és iparügyi miniszter rövi­desen felállítja a szakiskolákat és tanfolyamokat és ezek részére rész­letes tantervezetet dolgoz ki. A pravilnik ezután részletesen fog­lalkozik egyéb az itallcimérési jog területet érintő kérdésekről, melyek közül különösen ki kell emelnünk, hogy a jövőben nem korlátozható a kiadható italkímérési engedélyek száma, vagyis az egyes városokban és községekben nincs a lakosság számához arányitva a kiadandó ital­­kimérési engedélyek száma és igy azok részére, akik a pravilnikban foglalt feltételeknek megfelelnek, az iparengedélyt ki kell adni. Ujitása a végreiiajtási utasításnak az is, hogy a jövőben az itahnérési engedélye­ket— úgy a személyi, mint a helyjo­got — a kerületi főispán s nem a mi­niszter adja. Végűi súlyos büntető­­szankciókat tartalmaz a végrehajtási utasitás és mint a kihágási ügyeknél egész szokatlanul alkalmazott szi­gort kell megemlítenünk, hogy az utasításban foglalt rendelkezések el­leni kihágások elévülési ideje öt év­ben van megállapítva. A pravilnik végül a Vajdaságban eddig érvény­ben levő italmérési jövedékről szóló 1899. évi XXV. törvénycikket teljes egészében hatálytalanítja. A pénzügyminiszter és belügymi­niszter uj rendelkezésével a pincé­rek régi törekvése valósul meg. Hogy mii történik azokkal, akik a múltban képesítés nélkül kaptak ká­vés és szállodai iparengedélyt, ar­ról egyáltalán nem rendelkezik a mi­nisztérium Hiüdenburg háromszoros „Hoch !"-ot kiáltott a német köztársaságra Ünnepség a köztársaság fennállásának hatodik évfordulója alkalmából Berlinből jelentik- A weimari a’kot­­mánj' hatodik születésnapján a birodalmi gyűlés ünnepélyes ülésre jött össze, amelyen megjelent Hirtden'ourg birodalmi elnök is. A kormány tagjai legnagyobb­részt ott voltak az ülésen. A vendégek soraiban számos közéleti, művészi, tudo­mányos és pénzügyi kiválóság ünnepelte a köztársaságot. Az ülésen a német nemzeti Graafe alelnök is megjelent, aki meleghangú üdvözlő beszédet mon­dott. Az ünnepi szónokok között első volt Claiz bonni egyetemi ianór, aki lendü­letes és lelkes^ beszédben köszöntötte a weimari alkotmány hatodik évforduló­ját, amelyet a német nép súlyos idők­ben erejének uto'só megfeszítésével vá­lasztott. C'alz professzor a weimari al­­koim nyt kiegyenlítő képződménynek nevezte, amely a bo'sevizmus viharaiban született, de a szelleme nyugati. Utána Luther kanceüár mondott néhány szót, azután háromszoros Hoch-ct kiáltott a német köztársaságra és a német nép egységére. Az éljenzés kitört és Hinden­­burg elnök együtt kiáltott „Hoch“-ot a köztársaságra az ünneplő közönséggel. Az ünnepi ülés után a birodalmi elnök elhagyta a birodalmi gyűlés épületét és az útvonalon elhelyezkedett néptöme­gek éljenzése közben az Unter den Lindenen át a Wilhelmstrassera haj­tatott. A birodalom minden városában ün­nepségek voltak az alkotmány évfordu­lóján. Egyedül Münchenben tartózkodott a lakosság az ünneplestől. Százötvenéves a szufeoficai zsidó hitközség Októberben ünnepük meg a jubileumot Százötven évvel ezelőtt, 1775-ben Mária Terézia királynő engedélyt adott; tizenegy zsidó famíliának, hogy a sza­bad királyi város rangjára emelt Sza­badka területén letelepedhessen. A ti­zenegy család, amely részben Nyugati magyarországról, részben Morvaországból költözött a későbbi Szuboticára, még ugyanabban az évben hitközséget is alapított s élt mindazokkal a jogokkal, amelyeket a királynő szabadságlevele biztosított számukra. A zsidók szuboticai letelepítésének s a hitközség megalakításának történetét rendre elmondja Iványi István a Sza­badka története cimü müvében. A szu­boticai zsidóságnak ebből a korból nincsenek Írásos emlékei, csak jóval később kezdték a jegyzőkönyveket és egyéb dokumentumokat összegyűjteni, Iványi István ismertette adatokból álla­pította meg a szuboticai zsidó hitközség a zsidók itteni letelepülésének dátumát s határozta el, hogy a ritka jubileumot, a letelepedés százötvenedik évforduló­ját nagyszabású ünnepséggel üli meg. Vasárnapra, augusztus 16-ikára hívták össze a hitközség rendkívüli közgyűlé­sét, amely a jubiláris ünnepségek ren­dezése tekintetében határozni fog. Ér­tesülésünk szerint a jubileum) ünnep­ségeket október 11-ikén tartják meg s ugyanakkor iktatják ünnepélyesen a fő­rabbi állásba dr. Gereon József fő­rabbit. A szuboticai zsidóhitközség százötven esztendős fenállása alkalmából a tem­plomi s egyéb ünnepségeken kívül ingyenesen megvendégeli a város pol­gárságát is. Az 1775-ben Szuboticára költözött tizenegy családból mindössze három maradt meg, Kis Márton családja, amely­nek nevét később elnémetesitették s lett belőle a Klein-család, a Kohnec­­familia, amelyből lettek a Kvmetzek s a Hubert-család. Az ősszuboticai zsidók leszármazottait a jubiláris ünnepség keretein belül külön is ünnepelni fövi át

Next

/
Oldalképek
Tartalom