Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)
1925-07-31 / 203. szám
19°5. július 31. BACSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal, Kisebbségi Élet ea» Az edinburghi pedagógiai világkonferencián, amelyen több mint másfélezer tanító, tanár és más nevelésügyi szakember vesz részt, szóba került a nemzeti kisebbségek kulturális sorsa is. A konferencia ülésén, mely elsősorban azt próbálja eldönteni, hogy lehetne a neveléssel a nemzetek közti megértést előmozdítani, egymást jobban . megbecsülő, humanista generációt nevelni, a magyar delegátus kijelentette, hogy a nemzeti kisebbségek békés fejlődésének biztosítása nélkül a nemzetek közti kölcsönös i megértés el nem képzelhető. A szlovén- i szkói magyar pedagógusok nevében egy | csehszlovák delegátus pedig vázolta • az utódállamok magyar tanítóinak nehéz sorsát és felkérte a világszövetséget, hogy védelmezze meg a kisebbségi tanítókat és tanárokat az egyes országok türelmetlen, sovén iskolapolitikájával szemben. * Az aradi szobrok lebontásával elkészült Vignalli Rafael román szobrász, aki a szobor-részeket szakszerűen be is vagoniroztatta az aradi állomáson. A lebontással kapcsolatban a Brassói Lapok éles hangú cikkben támadta a román szobrászművészt, akit megvádolt azzal, hogy lelkiismeretlen könnyelműséggel végezte a szobrok lebontását. A lap cikke után Vignalli Rafael vizsgálatot kért maga ellen Arad város tanácsától, hogy derítse ki, a brassói lap cikke mennyiben felel meg a valóságnak. A városi tanács kötelességszerüen tudomásul vette a művész kérelmét és egy bizottságot küldött ki a szoborlebontási munkálatok felülvizsgálására. A bizottság, amelynek tagjai: Popa Constantin : városi kulturfeiügyelő és három magyar művész: Beleznay István szobrász, Szántay Lajos műépítész és Matusche mérnök, a vizsgálat eredményéről még nem tett jelentést a tanácsnak. ¥ Az erdélyi magyar színészet tragikus történetében is siralmas esemény játszódott le a közelmúlt napokban. Az eset előzményei még az idei sziniszezón elejére nyúlnak vissza, amikor Tibor Dezső és Tompos József magyar színigazgatók játszási engedélyt nyertek a bukaresti minisztériumtól. A társaság Oravicán kezdte meg működését, ahol az ensemble két csoportra szakadt: az egyik Tibor vezetésével. Oravicán maradt, tizennégy tag pedig Tompossal Dettára utazott. A dettai főszolgabíró öthetes tartózkodás után egyszer csak egész váratlanul bevonta Tompos játszási engedélyét azzal az indokolással, hogy erre utasítást kapott Marcus István színésze ti felügyelőtől. Tompos nyomban elutazott Bukarestbe, ahol sikerült is a játszási engedélyt visszaszereznie, de mire visszatért Dettára, szétzüiiött társulatának tagjait a legnyomoruságosabb helyzetben találta. A társulat primadonnája Lőrinczi Gizi volt aradi szülésznő például egy lugosi éjjeli bárba került táncosnőként, a bonvivánt pedig egyéb foglalkozás híján elszegődött Dettán cséplőmunkásnak. A többiek szintén a legkétségbeejtőbb nélkülözések közt tengődtek szerte a vidéken, úgy hogy a színigazgatónak a társulatot nem is sikerült újból összeszedni. * A kalotaszegiek, akik, mint ismeretes, az erdélyi magyar párt legprogresszívebb elemei, a napokban tartották ülésüket, amelyen foglalkoztak Koós Károly lemondásával. Az ülésen elhatározták, hogy vezérük, Koós Károly lemondását nem fogadják el, őt továbbra is a kalotaszegi magyarság képviselőjének tekintik és minden oldalról jövő támadásokkal szemben becsületesen helyt állnak mellette. Az ülés után a tagozat kommünikét tett közzé, mely a következőképp szól: 'A kalotaszegi tagozat intézőbizottsága a maga vezetősége iránt őszinte bizalommal viseltetik és mélységes felháborodással utasítja vissza azokat a gyalázkodásokat, melyeket a pártközponthoz közelálló sajtó a tagozati vezetőségre szórt, s melyekkel szentben a pártközpont a tagozat kérése után se látta jónak helytelenítését kifejezni. Az intézőbizottság a maga bizaloninyilvánitásával kiváltja kiküszöbölni azt az egyik nagy okot, mely miatt elnöke, Koós Károly a pártból való kilépésre kényszerült. A csúcsai paktumra nézve Berlinből jelentik: A birodalmi gyűlésen ismét viharok voltak. Egy kommunista megsértette a kereszténységet és ez óriási botrányt provokált. A helyzet még jobban kiélescdett annak következtében, hogy nem Loebe elnökölt, hanem Vietze alelnök, aki nem volt elég hidegvérű ahoz, hogy a botrány kitörését megakadályozza Vierah kommunista képviselő szólt a templomadójavaslatról és eközben inparlamentáris kifejezésekkel illette a templomot és annak berendezését. Azt mondotta, hogy nincs szükség a templomok mindenféle luxusszereire s az arany és ezüst kelyhek helyett fakelyheket is használhatnának. Erre a birodalmi gyűlés padjainak legnagyobb részéről hevesen pfujozni kezdték a szónokot. Esser képviselő odakiáltott a kommunisták felé: . - fi lesz, hogyha rendben tartják a bandát! Erre azután kitört a vihar. Általános felzúdulás keletkezett a kommunisták soraiban. Néhány kommunista képviselő Esser falé rohant, akit bántalmazni akartak. Különösen Jadasch képviselő viselkedése volt fenyegető, aki Esserre akart rohanni. Több más képviselő közr. belépésére azonban sikerült megakadályozni a verekedést. Mégis úgy látszott, hogy tettlegességre kerül a sor, amikor Koréi képviselő sietett a dulakodók felé és erélyes közbelépésével szétválasztotta Londonból jelentik: Az alsóház megkezdte a flottafejlesztési pótköltségvetés kiegészítésének vitáját. A kormány formálisan csak 100 font megszavazását kérte, hogy evvel lehetővé tegye, hogy az alsóház az uj flottafejlesztő programhoz hozzájárulhasson. A vita során az első szónok Macdonald volt, aki kijelentette, hogy Angiidnak nincs oka félnie a tengeren sem Amerikától, sem Japántól. Anglia hatalmi pozícióját a Csendes-Óceán partjain a legközelebbi tiz-tizenkét évben nem fenyegeti semmi komoly veszedelem. Franciaország pedig nem a tengeren, legfeljebb légi flottájával válhat veszedelmessé. Erősen* kikelt Macdonald az admiralitás eljárása ellen, hogy lemondással fenyegette meg a kormányt és igy vitte keresztül akaratát. Ez alkotmány ellenes eljárás. Macdonald ezután kijelentette, hogy Anglia flottaprogramja a közeli öt évre nem jelent mást, mint uj háború előkészítését.' A munkáspárt nevében azt indítványozta, hogy az alsóház szavazzon bizalmatlanságot a kormánynak. Utána Lloyd George emelkedett szólásra. Csatlakozik a munkáspárt bizalmatlansági indítványához, a liberális párt nevében. Hallatlannak minősíti az admiralitás merészségét, hogy fenyegetőzni mer a lemondással és így akarja a kabinetet megfélemlíteni. A miniszterelnök kijelenti a kalotaszegi magyar tagozat, hogy ezt a politikai ■ müvet nem ismeri, ennek megalkotásába be nem folyt, annak nyilvánosságra hozatala is megtagadtatok és igy magára nézve ezt az egyezményt kötelezőnek cl nem ismeri. Kívánja, hogy minden esetleges egyezmény csakis a tagozatok szerves részvételével legyen megköthető.« Koós’ az egyhangú határozatra bejelentette, hogy a tagozat elnökségéről való lemondását visszavonja. az izgatott képviselőket. Az elnöki emelvény körül nagy tolongás támadt és a képviselők jobbról és balról egymásra akartak rohanni. A higgadtabbak csak nagynehezen tudták őket visszatartani. Az elnöklő Gráf alelnök nem tudta helyreállítani a rendet és tiz percre felfüggesztette a* ülést. Az ülés újbóli megnyitása után az elnök kihirdette, hogy Jadasch képviselőt kizárják az ülésről. A kommunisták a kizárást nyugodtan fogadták. Vierah folytatni akarta beszédét, erre azonban több oldalról azt kiáltották közbe, hogy ne folytassa a beszédet. A kommunisták erre újabb botrányt rendeztek. A kommunista párt egyik vezetője, Miller von Francken fölszaladt az elnöki emelvényre és onnan kezdett beszélni. A botrányos jelenetek során az ülést többször is fői kellett függeszteni. Az ülés újabb megnyitása után Gráf alelnök bejelentette, hogy a gyorsírói jegyzetekből megállapította, miszerint Vierah nem fejezte be beszédét, ezért tehát ismét öt illeti a szó. Vierah ünnepélyesen bocsánatot kért a birodalmi gyűléstől szavaiért, amelyekkel nem akarta egyik vallást sem sérteni. Mikor e nyilatkozat után tovább folytatta beszédét, a centrumpárt tüntetőén felállt és zárt sorokban kivonult a teremből. Az ülés hátralevő része nyugodtan folyt le. hangsúlyozta, hogy Angliának nincs oka, hogy fenyegetve érezze hatalmi pozícióját. Az egyetlen veszedelem legfeljebb a francia légi flotta lehet. — Egyenesen az angol alsóház megsértése, — folytatta beszédét Lloyd George — hogy az admiralitás éppen most meri erőszakolni a floitaépités fokozását, amikor Anglia súlyos gazdasági bajokkal küzd. Ilyen helyzetben nem tűrheti az angol birodalom az admiralitás útonálló politikáját. Végül kifejtette Lloyd George, hogy a flottafejlesztési program minden lefegyverzésre irányuló törekvést lehetetlenné tesz. Anglia hatalmas fegyverkezési programja megvalósítására készül, ami alkalmas arra, hogy Anglát ellenségei képmutatással vádolják meg. Churchill kincstári kancellár válaszában kifejtette, hogy az uj program szerint csak arról van szó, hogy Nagy-Britannia a legközelebbi tiz év alatt kicserélje elavult hadihajóit. Igaz ugyan, hogy azok a cirkálók, amelyeket most fognak építeni, fegyverzetükben modernebbek és egyébként is nagyobbak, mint azok a hajók, amelyeket a admiralitás kiselejtez. Ezt azonban azzal magyarázza Churchill, hogy a többi államok is évrol-évre erősebb fegyverzetű és nagyobb hadihajókat bocsátanak vízre. Hangsúlyozta azonban, hogy Anglia esetleg hajlandó engedni a most bejelentett programból, ha a többi hatalmak szintén hajlandók az építendő hajók számát és nagyságát korlátozni. Ezek a megállapodások a lefegyverzési' konferenciának lennének feladatai. Churchill rámutatott arra. hogy Anglia flottájának fejlesztése nem irányul kifejezetten egyik hatalom ellen sein. Hamarjában él sein lehet fegyveres konfliktust képzelni a hatalmak között. Angliát azonban nemcsak a pillanatnyi helyzet irányítja. Anglia flottáját a többi hatalmak standardjára kell emelni, ami annyit jelent, hogy arra van. szükség, hogy Anglia flottájánál: valamennyi egysége legalább olyan erős legyen, mint a többi hatalom bármelyikének flottájában a .legerősebb hasonló hajóegység. Snowden hosszú felszólalásában élesen bírálta az admiralitás diktátort politikájút. Bridgeman tengerészeti miniszter védte a javaslatot. Hivatkozott arra, hogy Anglia a fegyverszünet óta mindössze 7 cirkálót, 2 torpedózuzót és 2 tengeralattjárót épített, inig Amerika 3 cirkálóval. 7b torpedózuzóval, 30 tengeralattjáróval, Japán 18 cirkálóval, 50 torpedózuzóvai, 45 tengeralattjáróval, Franciaország 5 cirkálóval, 24 torpedózuzóvai és 2b tengeralattjáróval, Olaszország 2 cirkálóval, 22 torpedózuzóvai és 13 tengeralattjáróval növelte tengeri haderejét. Abból a 329 cirkálóból, tengeralattjáróból és torpedózuzóból, amelyet a fegyverszünet óta öt fjottanagyhatalom építtetett, Angliára egyáltalán nem a várható ötödrész, vagyis 65 egység, hanem csak 11 esik. Anglia, míg a többi állam fegyverkezik. csak pótló, és kiegészítő fiottaépitést folytat s bármely pillanatban készen áll arra, hogy az általános leszerelésre vonalkozó komoly indítványokat méregelje, a mennyiben a biztonság kérdésével ez összeegyeztethető. Az alsóház végül 267 szóval 140 ellen elvetette a munkáspárt bizalmatlansági indítványát. Németország mint egyenlő fél Írja alá a garancia-paktumot Berlinben n?m hiszik el az angel behódolást a francia garancia-álláspontnak Londonból jelentik: A Daily Telegraph tudósítója egy magasrangu német politikai személyiségtől nyilatkozatot kapott, amelyben a tekintélyes politikus kifejti, hogy Franciaország törekvése, amellyel az egyéni akció jogát akarja biztosítani, a biztonsági tárgyalásokat feltétlenül zátonyra fogja juttatni. Németországra értéktelen az olyan paktum, amely Franciaországnak megadja ezt a jogot és-ezért Németország ilyen paktumot sohasem irhát alá. — Az angol külügyi hivatal — mondotta a német politikus — nagyon jól ismeri a német álláspontot és ezért Berlinben nagy kétkedéssel fogadják a francia sajtó közléseit, amelyek szerint az angol kormány hajlandó Franciaország kívánságait respektálni. Anglia Németország követeléseit állandóan jogosaknak tekintette és elismerté, hogy a biztonsági paktum csak a feltétlen kölcsönösség elvén nyugodhat. Németország nagyon csodálkozik azon, hogy a franciákhoz utolsó német jegyzék egyik bekezdését úgy ’ magyarázzák, mintha Németország a Raina-vidélc megszállásának megrövidítését követelné. 4 német birodalmi kormány sohase, gondolt ilyesmire. Németország bízik abban, hogy ha sikerül a súrlódásokat közte és Franciaország között enyhíteni. akkor egy későbbi időpontban rákerülhet a sor a megszállás kényelmetlenségeinek csökkentésére és esetleg időtartamának megrövidítésére is. Nagy bolrámy a német birodalmi gyűlésen A kommunisták vallásgyalázással verekedést provokáltak „Anglia flottaprogramja uj háborút készit elő* Macdonald és Lloyd George élesen támadják az admiralitás flottapolitikáját — Bizalmat szavazott az alsőház az angol kormánynak
