Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)
1925-07-09 / 181. szám
1925. julius 9 BACSMEGYEI NaPLO S. olđa! Halálra Ítélték Lederer Gusztávnét Ha ezek a döntések a hónap végén leérkeznek a honvédtörvénvszékhez, azonban az orvosszakértők addig nem készülnek el Lederer Gusztáv elmeállapotának megvizsgálásával, akkor a döntés kihirdetése és így a kegyelmi kérvény esetleges elutasítása esetén a kivégzésre sem kerül a sor mindaddig, amíg az elmeorvosok meg nem állapítják, vájjon Lederer Gusztáv szimulálja-e az őrültségei, vagy cedis tényleg őrült-e. A bíróság felhajtásban, rablásban és gyilkosságban mondta ki bűnösnél Lederer Sándort felmentették Nem kér kegyelmet a gyilkos főhadnagyáé Budapestről jelentik: Óriási hallgatóközönség jelenlétében folyt le Lederer Gusztávné bűnügyének utolsó tárgyalási napja. Szinte félelmetes a csend, a mikor fél tizenkét órakor két fegyőr bekíséri Lederernét a terembe. A vádlott görnyedtem, meghajolva jön be és elfoglalja helyét a vádlottak padján. A védöbeszéd Fél tizenkettő jóval elmúlt már, amikor Denk tanácselnök megnyitja a tárgyalást és azonnal átadja a szót a védőnek dr. Lévai T,bornak, aki igy kezdi beszédét: — Idegen talajból sarjadzott, felkapta a forgószél és addig tépte-csavarta, a míg ezen az állomáson letette. Nélkülözés és nyomor között kezdődik Lede- j rémé pályája, úgyhogy tizenöt éves korában már ott tartott, hegy öngyilkosságot követett el. Ilyen szálakkal szövődik további élete is. Nyomorúságában, mint fiatal leány, kaszirnői áílást vállal, természetes apja magasabb társadalmi állásból való, érthető tehát az ő nagyzoló természete. Ez a tény az ő elégedetlen életének illúziót keltő tápláléka lett. De, amikor kenyerét léha utón, munkanélkül is megkereshette volna, mint szép ,leány, ő mégis állandóan dolgozott és igy ismerkedett meg férjével. Ez a szorgalom megmaradt jó sorsában is és amikor a sors mostoha volt vele szemben, akkor is dolgozott, kézimunkával kereste kenyerét. Férjéről egy rossz szava' sohasem volt, annak ellenére, hogy ezzel magát védhetné. Az, amire a vád a legsúlyosabb bűncselekményt, a gyilkosságot felépiti és abban a nő szerepét kijelöli, mind csak feltevés. Abból a körülményből, hogy a férj agyonőtte Kodelkát és a hullát feldarabolta, amiben neki felesége segített, még nem következik az, hogy az asszony bujtotta fel a férjet. Amire a vád épült: a holttest feldarabolása tulajdonképpen nem más, mint a közvélemény felháborodásának felhasználása. Alkotó elemeire kell bontani a tényállást. A férj itt nem tett vallomást, amivel feleségét terhelte volna. Az a vádlott, aki vallomását változtatja, nem alkalmas arra, hogy hallgatásával bizonyítson. — Úgy a gyilkosságban való bünrészesség, mint a felbujtás tekintetében a bizonyítást szigorúbban meg kell követelni. A vádlott szerepére pozitív adatok nincsenek. Bizonyos, hogyha Ledererék előre megfontolt szándékkal akartak volna Kodelkával végezni, sokkal könnyebben is megtehették volna. Egy kiránduláson, elhagyatott helyen. Csak az őrület diktálhatta nekik, hogy a lakáson öljék meg és hogy két kis kofferba zárva hurcolják végig a feldarabolt holttestet a városon. —- Éppen a feláarabolás szól a premeclitáció ellen. Hiszen a holttest eltüntetésének legnehezebb móáját választották. Józan megfontolással, előre megfontolt szándékkal igy nem gyilkolnak. Az ervosszakértök nem találtak ópiumot a belsőrészekbeu. Ha Kodelkát megvacscráztatták, lefektették és a lakásban volt ópium, módjuk lett volna úgy elaltatni, hogy ne ébredjen fel többé. A vád bizonyítékként a dollárügyet hozza fel és azt mondja, hogy, mart nagy nyomorban voltál, imputálom neked ai premeditációt. Ped;g több cskii alatt kihallgatott tanú vallja, hogy Ledéremé dolgozni akart, keresni akart, követelései voltak, A fogoly terhelő tanú vallomása nem értékelhető annyira, mint négy-öt tisztességes tanúnak a vallomása. akik Ledereréknck régi ismerősei. Nem lehet a dollárügyet sem ki-' ragadni az egész komplexumból, hanem l az ügy kiinduló pontját kell ismerni. A dollárügy középpontjában Kodclka áll, Ez a legtöbbször nem józan ember, aki kávéházak asztalaira 'borulva alussza ki előző napi mámorát. Züllött éjszakai életet él és barátai előtt hihetetlen dolgokkal dicsekszik. Ismételten kéri -a bíróságot, hogy bizonyítékok nélkül ne Ítéljen és a lelki pszichózis alapján vegye figyelembe, hogy Ledererné nem bujthetta fel az urát. Ledererné kapkod A védőbeszéd után az elnök felhívja Ledéremét, hogy mondja el utolsó védekezését. Ledererné elfogultan áll a bírói emelvény elé és h,alk hangon, alig érthető szavakkal, kapkodva kezd beszélni. Először arról beszél, hogy miért tartották öt 'bárónőnek. — Ez nem tartozik ide, — mondja az elnök. — Kodelkával, — mondja az ásszony, — nem férjem után, hanem egy társaságban ismerkedtem meg. Nem igaz, hogy csak ö járt hozzájuk, mert nagyon sok ismerősük megfordult a társaságukban. Az elnök újból félbeszakítja, hogy ez nem fontos. Ledererné erre zavartan arról kezd beszélni, hogy a lakásán van egy papírlap, amely sokat mond az ügyről. Kéri, hogy egy ismerősével négyszemközt beszélhessen, akit eddig nem engedtek cellájába. A proletárdiktatúra alatt a kommunisták üldözték a férjét, aki Bécsbe menekült és értékeit nála hagyta, hogy rejtse el. Útközben férjét elfogták a bolscvikiek és eljöttek hozzá, hogy az értékeket adja ki. ö azonban nem ijedt meg és nem adott át semmit, öt mindenki félreérti és nem hiszik el neki. hogy mindig becsületes asszony módjára élt. Egyetlen bűne, hogy segített a koffereket kivinni és visszahozni. Más bűn nem terheli. Az asszony szavai után a biróság visszavonul Ítélethozatalra. Az Ítélet kihirdetését az elnök félháromra tűzi ki. Az ítélet A tanácskozásra elrendelt szünet alatt Ledererné maga elé meredve, fejét lehorgasztva ül a vádlottak padján. Állandóan a padlóra néz és idegesen rezzen meg, amikor egy-egy ajtónyitást hall. A bíróságot várja. Fél háromra zsúfolásig megtelik a tárgyalóterem. A biróság megjelenik az emelvényen és a bírák elfoglalják helyüket, Ledererné izgatottan ugrik fel és a bírói emelvény elé állva hallgatta, amikor az elnök halotti csendben felolvassa az ítéletet: A magyar állam nevében! Lederer Gusztávné bűnös a btk. 69. szakaszának 1. pontja szerint minősülő felbujtói minőségben, bűnös a btk. 278-ik szakaszába ütköző gyilkosság bűntettének anyaghalmazatában. továbbá a btk. 344-ik szakaszába ütköző rablás bűntettében, amit azáltal követett el, hogy Budapesten 1925 január 7-ikén és ezt megelőző több napon több alkalommal rábeszéléssel a Kodelka Ferenc tulajdonát képező hetven millió korona jogtalan eltulajdonítására irányuló célzattal szándékosan rábírta férjét, hogy Kodelka Ferencet éjszaka, előre megfontolt szándékkal megölje, egyúttal a hetven milliót, valamint Kodelka óráját, gyűrűjét, tárcáját és egyéb értéktárgyait megtartsa. Lederer Gusztáv ezen cselekményt valóban igy végre is hajtotta. A törvényszék ezért Lederer Gusztávnét összbüntetésül halálra Ítéli. Lederer Sándort a törvényszék a vád és következményei alól felmenti. A bűnügyi költségek viselésénél kötelezi a vádlottat, hogy Kodelka örököseinek fizesse meg a hetven millió koronát és havi másfél százalékos kamatát. A biróság elrendeli, hogy a bűnjelként lefoglalt összeget adják ki Kodelka örököseinek. Ledererné nem kér kegyelmet Az ítélet kihirdetése után Lederernét visszavezetik helyére. Az asszony nyugodtan ül le a vádlottak padjára és mozdulatlanul, közömbös arccal hallgatja az ítélet indokolását. Az indokolásban a1 biróság rámutat arra, hogy Ledererné mind a tizenhat vallomásában másként vallott. Férje megtagadta a vallomást, a biróság tehát a vádlott első beismerésére és más oldalról jövő bizonyítékokra volt utalva. Megállapítható tény, hogy Kodelka nem természetes halállal halt meg. Ledererné mindig azt vallotta, hogy Kodelkát férje ölte meg. A biróság a gyilkosság végrehajtásánál bebizonyitottnak látja az előre megfontolt szándékot és azt is, hogy Kodelka halálát erőszakos módon, együttes közreműködéssel Lederer Gusztáv és felesége okozták. Az orvosszakértők szerint Lederer és Ledererné épelméjüek. Az indokolás után az elnök kérdésére kijelenti Ledererné, hogy nem felebbez az ítélet ellen. — Kér-e kegyelmet? — kérdi az elnök. — Nem kérek! — válaszolja az aszszony. — Ezzel a pózolással. — mondja az elnök — nem fogja előrevinrti az ügyét. Ledererné azonban nem válaszol az elnök szavaira. A védő bejelenti, hogy kegyelemért folyamodik és felebbeznt is fog. Az ügyész telebbezést jelent be Lederer Sándor felmentése miatt és azért, mert a biróság nem mondta ki Ledererné politikai jogainak felfüggesztését. A biróság ezután kegyelmi tanáccsá alakult át. Lederer vallási tébolya fokozódik Lederer Gusztáv állapota napról-napra rosszabbodik. Hogy ez szimulálás-e vagy sem, azt orvosszakértők fogják megállapítani, Lederer Gusztáv cellájában a priccsen fekszik reggeltől-estig. A bibliát magához szorítva, maga elé mered üveges szemekkel. Enni nem akar. Állandóan imádkozik. Minden második szavában Istent hívja segítségül. Órákig tart sokszor csendes magadé meredése, azután hirtelen örjöngeni kezd és ordítva futkos ide-oda cellájában. Éjszakánként nem alszik. A gyilkosság részleteit morogja maga elé. Maga előtt látja a meggyilkolt Kodelka Ferencet, a hullarészeket vizionálja a cellában az éjszaka sötétjében. Ilyenkor kiáltozik, ordit, majd beletemetkezik a bibliába és őrei semmiféle módon, semmiféle eszközzel nem tudják lecsöndesiteni. Lederer Gusztáv védőjének a kegyelmi kérvénye a legközelebbi napokban kerül a legfőbb honvédtörvényszéken tárgyalásra, amely aztán felterjeszti a kormányzói kabinetirodába. Mihelyt a kormányzó döntése leérkezik a honvédtörvényszékhez, Lederer Gusztáv előtt kihirdetik először a legfőbb honvédtörvényszék döntését, majd a kormányzó elhatározását a kegyélmi kérvény fölött. Stephenson százesztendős mozdonya újra elindult Darlingtonba London, julius. Darlington város két dologról nevezetes. Száz esztendővel ezelőtt ideérkezett az első személyszállító gőzvasut Stocktonból Stephenson mozdonyával, második, kevésbé büszke nevezetessége pedig az, hogy ezt a várost képviselte éveken át az alsóházban Trebitsch-Lincoln, a magyar származású világcsaló. Sajátságos játéka a sorsnak, hogy most mind a két nevezetessége aktuális lett. Most adott ugyanis magáról életjelt ismét a volt honatya Kínából. Stepheuson mozdonya pedig a centennárium alkalmából ismét végigpüffögte a stockton— darlingtoni utat. Befütve, kéményéből pipálva várja a jó öreg »Locornotiv /.« az ünnepélyes pillanatot, amikor kiroboghat a stocktoni pályaudvar üvegteteje alól és aligha van büszkébb ember ebben a szent órában Albion földjén, mint az öreg Watson, a »Locomotiv I.« mozdonyvezetője, aki pályafutását mint fütő még ezen a mozdonyon kezdte, természetesen jóval az első menete után és most az ünnepélyes alkalomra reaktiválták. Fecskefarku kabátban, fején kürtőkalappal, úgy, ahogy az egykorú képeken ábrázolják s ahogy a Buster Keaton-filmcn látható, várja az öreg vasutas a nekirohanást s közben mint jó öreg dada simogatja, to< rülgeti a keshedt öreg masinát. * London ílől berobog az udvari vonat, a zenekar rázendít a Good Save the King-re s kiszáll a vonatból a yorki herceg, György király fiatalabbik fia, apját képviseli a nevezetes ünnepen. A hivatalos üdvözlések után a London and North Eastern Railway igazgatója odavezeti a királyfit egy beburkolt emléktábla elé, amelynek meghúzza a tartózsínórját. Lehull a lepel s ott ragyog a napsütésben a felirat: 1825-ben a Stockton and Darlington Drailway Company itt jegyezte fel az első vasúti utas nevét, uf érát jelezvén až emberiség történetében. Lelkes hurráh!... Zene. Azután az egész társaság a perronra megy, ahol egymás mellett áll a »Locomotiv I.« és a legújabb tipusu, hatalmas gőzmozdeny: a »Repülő skót«. A yorki herceg megadja a jelt, mindkét mozdony íütytyent, azután megindulnak Darlington felé. * A nagy esemény tehát lezajlott, az öreg »Locomotiv I.« ismét ott pihen a régi helyén, de az ünnepi akkordok elhangzása után a Times egy kis indiszkréciót követett el. Azt írja ugyanis, hogy a centennárium tulaidonképpen csak szeptember 27-én lesz. de arra való tekintettel, hogy most ülésezik Londonban a nemzetközi vasutügyi kongresszus, egy kis pia frans-t követtek el. A Times-nak egy másik leleplezésé pedig az, hogy tulajdonképpen nem is a Locomotiv I. volí Stephenson első mozdonya és nem is a Stockton—darlingtoni pályán robogott az első gőzvasut, hanem már 23 évvel azelőtt. Az angol parlament ugyanis már 1801 -ben jóváhagyta a most Londonhoz tartozó Wandswort és Croydon közt építendő vasút tervét, amely a következő évben meg is valósult és ugyanakkor meg is indult rajta a teherforgalom. Személyvonatot azonban a »Locomotiv I.« vontatott először és igy a Times leleplezése nem csorbítja a dicsőségét.
