Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)
1925-07-12 / 184. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925. Julius 12, Össze! újabb zarándoklat indul Rómába a Vajdaságból Augusztus 15-ikén jár le a jelentkezesi kataridéi — Elkészült a végleges program A római szentévi zarándoklatban a Vajdaságból nagy tömegek vettek részt, de nagyszámú hivő van még , aki el szeretne zarándokolni az örök városba. Ezekre való tekintettel az egyházi körök elhatározták, hogy újabb zarándok csoportot állítanak össze. A szervező-bizottság már el is készült tervezetével és összeállította az októberi zarándoklat programját, amely szerint a vajdasági zarándoklat október 14-én reggel indul Szuboticáról és október 30-án este érkezik vissza. Szuboticáról Vinkovcén, Zagreben és Susakon át Fiaméba mennek az őszi zarándoklat résztvevői. Fiúméból Anconáig hajón, onnan vonaton Lorettóba utaznak. Egy napi tartózkodás után Rómát látogatják meg, ahol hét napot fognak tölteni és ezalatt kirándulnak Nápolyba és Capri szigetére. Ezután Milanóba mennek egy napra és onnan Pádlián át Velencébe. Egy napi velencei idözés után Fiúméba mennek hajón, majd Susakon, Zagrebon és Vinkovcén keresztül visszatérnek Szuboticára. Az utazás alatt Lorettóban két, Milanóban egy, Velencében egy éjjel tart pihenőt a zarándoklat. A jelentkezési határidő augusztus 15-én jár le. Marokkóban harcoló magyar katonafiuk üdvözlete Katonalevél Kelaa Tadut-ból Eleinte egészen újszerű volt, hogy Szkopljé-ból, Nis-ből, Zajecsár-ból, Bitói j-ból, Kosovopoljéről jöttek a »katona-levelek«. Horgosi. martonosi, szuboticai, sdai, szerdai magyar fiuk élvezték ott a katonai kiképzés gyönyörűségét és az újság utján küldtek üdvözleteket az itthon maradiaknak. Az első leveleknél még elgondoltuk, hogy a Nagy Pálok, meg a Kiss Istvánok apja. bátyja, amikor husz-huszonegy éves korában a virágos kalapot katönasipkávat cserélte fel, -németül tanulta a haptákot, ha a most bevonulok visszatérnek, ők lesznek a falujukban a magyarok közt a szerb szó s a szerb nyelv tudói és tolmácsolok Azután oly gyakran jöttek a katonalevelek, hogy megszokottá váltak, bár néha ilyen kitételek is voltak bennük: »most megyünk az albán frontra«, »lövöldözünk az albán bandákra«. Nagyjában azonban békés katonaéletről tudósítanak ezek a levelek. A kiképzés nem rózsavízzé! való locsolkodás. a kaszárnyái kenyeret komisz kenyérnek hivják, a menázsit se az édes anya főzte, s minden századnál van valaki, akiről azt hiszi a rekruta, hogy nem tudja megbocsátani a szegény újoncnak, hogy' csak magyar szót ért. Az apja, a hadnagy ur Sneidigot, az őrmester Nachwa dicht, meg a főhadnagy ur Fausthammer-re haragudott emiatt. Ahogy telik, múlik a szolgálati idő, a katonák közt eloszlik ä nemzetiségi különbség, is. A magyar baka kitünően megtanul szerbül, s az arnauta fin magyar nótákat énekel . . . Az a katonalevél, amely most érkezett a Bácsmegyei Naplóhoz, formájában, (lángjában teljesen hasonló azokhoz, aminőket napről-napra hoz a posta. Csak egy kissé messzebbről küldték. Marokkóból, Kelaa Tadutbóí. a hadműveleti területről. Francia katonák állnak itt szemben a marokkóiakkal. Az idegen légió katonái. S egyetlen ezredben, a 3-ik gyarmati gyalogezredben tizenkét magyar fia, akik Írják a katona-levelek megszokott hangján: 4 Marokkóban harcoló magyar fiuk üdvözletüket küldik a Bácsmegyei Napló utján az otthon katonáskodó magyar fiuknak, ismerősöknek és szép lányoknak«. A marokkói katona-fiuk üdvözlő levelét a következő tizenkét magyar fin irta alá: Fischer Árpád, Erdélyi Gyula szuboticaiak, Burbach Sándor kovini, Antyal Sándor, Dcrncsó László. Spitzer József budapestiek, Bozóky József, Matkovics József komáromiak. Herczeg Károly, Heimlich Dezső, Feldheim őrmester nagyváradiak, Bieber Aladár máramarosszigeti. Tizenkét embert vetett a sors .Marokkóba, tizenkét ember áll életével őrt az európai gazdasági érdekekért s a tizenkét ember, ha megpihen, magyarul dalol, ha fáradtan aludni tér. arról álmodik, hogy maid visszajön újra s magyarul beszél... Ledéremét nem akarja az anyósa meglátogatni A gyilkos főhadnagy nem érti, miért ítélték halálra, amikor máskor mindig dicséretet kapott gyilkosságaiért Budapestről jelentik: A halálraítélt Lederer Gusztávné az. ítélet kihirdetése után engedélyt kért arra, hogy anyósa — aki Budapesten tartózkodik — meglátogathassa őt a fogházban. Az engedélyt megkapta, azonban Lederer Jánosné nem fogadta el a meghívást. Az öreg Ledererné egy újságírónak arra a kérdésére, hogy meglátogatta-e menyét a fogházban, igy válaszolt: — Nem, nem, nem éri azt meg már az az asszony, hogy mégegyszer szembenézzek vele. Régen kevés voltam neki. Most kellenek. Elhiszem. — De mit akarhat mondani? — Mit. lehet tudni nála, hogy mi a szándéka, hogy. mit hazudik újra öszszevissza. Be se mernék menni hozzá, hisz félni lehet tőle. Olyan, mint egy vadmacska. Ott van az eset Oreskovicsnéval, aki cellatársa. Rárchant, fojtogatni kezdte, meg akarta ölni. Talán engem is. Pedig eléggé megfojtott már azzal, amit tett. A fiam ... Akit arra bírt, hogy öljön. — Asszonyom, maga beszélt a fiával a katonai fogházban, mi a véleménye: csakugyan megörült? — Igen. — mondta sietve az asszony — igen, megzavarodett az elméje bent a fogházban, rögtön észrevettem rajta, amikor beszél tünk. Apáthy ezredes ur azt mondja, hegy talán nem is a tárgyalás óta tart ez az eimezavar Gusztinál, hanem jóval előbb kezdődött. Sőt még azt is fel lehet tenni, hegy már akkor, amikor revolvert rántott a tölgyfauccai lakásban Kedelkára, szintén zavart elme parancsolta, a mozdulatát. — Mit szól ahhoz, hogy a Kodelkacsalád felíolyamcdássa! élt a törvényszék rendelkezése ellen, amely szerint a tölgyfauccai lakás értékeit és bútorait önöknek kell kiadni? — Még azok is mernek beszélni? Hisz tebbé-kevésbé Kodelka is oka a gyilkosságnak. Mit akart az az ember ál • landóan egy neki idegen katonatiszt lakásán? Mit környékezett meg idegen asszonyokat, miért aludt egy olyan lakásban, amtely neki nem az otthona? Tolakodó, szemtelen fráter volt Kodelka. Szinte ő akarta a halált. Vagyis inkább ő forszírozta ki. Most meg jönnek az örökösei és kártérítést igényelnek tőlük. No meg az asszony javára is kérték a bűnügyi zárlat fel nem szabaditását. Talán még mi fizessünk érte? Hát hallottak ilyent? Nem elég, hog3’ tönkretette, halálba vitte Gusztit. Kérem újra mondom, az egy ártatlan gyerek volt, csak a sportot kedvelte és a hivatását. Ugye nem fogják felakasztani, hiszen örült? — Bizik-e a fia abban, hogy kegyelmet kap? — Nem is érti, hogy miért Ítélték halálra. Azt mondja, hogy ha tudta volna,, hogy ebből ilyen nagy dolog lesz, akkor nem bántotta volna Kodelkát. »Nem most öltem először, — mondta — mindig csak medáliát, kitüntetést kaptam érte, meg dicséretet, miért ítéltek most ei?« Ebből is látszik, hogy a Guszti nem tudja, hogy mit beszél . . Lederer Jánosné kijelentette végül, hogy reméli, hogy a fia kegyelmet fog kapni a kormányzótól. Miért fordnioak a Népszövetséghez a magyar nemzeti kisebbségek? A szlovenszlíói magyarság kiküldöttének beszéde a népszövetségi ligák varsói konferenciáján Varsóból jelentik: A Népszövetség j a mai nemzeti kulturális létünket fényé legutóbbi ülésén Szüllö Géza volt ma< gyár országgyűlési képviselő', a csehszlovákiai magyar népszövetségi liga elnöke hosszú beszédben indokolta meg, hogy miért fordulnak a magyar kisebbségek a Népszövetséghez ? — A kisebbségi kérdés — mondotta — nagyon nehéz és nagyon komplikált, de megoldásra rászorult, mert amig Középeurópában nincsen egyéb, mint kölcsönös harc az államok és nemzetiségek között, addig nem tud megnyugodni a világ és nem tud kialakulni az a légkör, amelyben a beteg emberiség a gyógyulás útjára térhet. A kisebbségek elbírálásánál két kisebbséget kell megkülönböztetni. Az egyik az, amely már nemzeti állam formájában állami életet élt, a másik az olyan kisebbség, amely a nemzeti öntudatban ilyen magasra még nem jutott el és amely fejlődésében még állammá nem a'akult. A cssehszlovák magyarok csak a trianoni szerződés által lettek kisebbséggé. Azelőtt ezen a területen ezer esztendőn keresztül többséget alkotva, élte nemzeti életét a magyarság. Az az uj állam, amelyhez most hozzácsatoltak, természetesen bennünket a magunk kifejlett egyéniségével a maga természetes ellenségének tekint, mi pedig, akik azelőtt többség voltunk, most kisebbséggé váltunk és sokkal világosabban látjuk, de sokkal több gyanakvással is látjuk azokat a veszedeimelíel, amelyek getik. Mi igyekszünk magunkat vedel mezni, mi keressük a magunk tárná szál, első sorban a nemzeti jogban és ennek a legfontosabb tényezőjében, a Népszövetségben. Kénytelen vagyok azonban konstatálni azt, hogy a mostani Népszövetségnek az alkotmánya a ki sebbségeknek nem nyújt elég védelmet, mert nem ad lehetőséget arra, hogy a kisebbségek a maguk egészében, mint kisebbségek a Népszövetséghez fordulhassanak jogaik megvédelmezéseért olyan esetben, amikor szembe kerülnek az őket bekebelezett állammal. Miután a kisebbségeknek nincs joguk saját államukkal szemben fellépni, ennek következtében ezek a kisebbségek meg vannak fosztva a gyakorlati lehetőségétől annak, hogy élhessenek azokkal a nemzetközi védelmi eszközökkel, amelyeket ez a szerződés részükre megadott. Erre a védelemre most újabban fokozottabb szükségünk van, mert az illetőségi törvénynek a gyakorlatban való magyarázata a ccehszlovák respublikában száz és százezer ember exisztenciáját fenyegeti. A kisebbségek magna chartaja eddig a sí.-germaini szerződés volt, melyben Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia a nagyhatalmakkal szemben kötelezték magukat a kisebbségek jogainak tiszteietbentartására. Ebben az illetőségi kérdés az egyik lényeges pont s annak rendezésénél a magyar törvények szerint kellett volna eljárni. Az a körülmény, hogy Csehszlovákia egy uj alakulat, mely két különböző jogrendszerü állam összetétele, zavarokra vezetett. Szlovenszkóban a magyar közjog, a volt ausztriai országokban az osztrák közjog a jogrendszer szabályozója. A magyar közjog ismeri a hallgatólagos illetőség megszerzését, az osztrák nem; a birák az osztrák jog alapjára helyezkedve, egy konkrét esetben kimondták azt a magyar törvénnyel homlokegyenest ellenkező elvet, hogy hallgatólagosan illetőség nem szerezhető s ez eredményez már olyan jogi anomáliákat, aminő például Körmendy-Ékes képviselő esete, akit megfosztottak állampolgárságától és mandátumától. Ötévi fegyház helyett felmentő Ítélet A forradalom vámszedői — A gyilkos juhász A novisadi felebbviteli bíróság tárgyalása Joszimovics Antal, ilancsai (bánáti) földműves és négy társa a forradalom előtti napokban 1918 október 24-én éjjel egy órakor valamennyien katonaruhában, felfegyverzetten, berontottak Kollár János jómódú sándorfalvai lakos házába és magukat katonai járőrnek mondva, kincstári tárgyak után kutattak. Röviddel rá azonban áttértek éjjeli látogatásuk tulajdonkénem céljára és felszólították Kollárt, hogy adja elő a pénzét, különben megölik. A megijedt Kollár négyszáz koronát adott át, ezzel azonban a fosztogatók nem voltak megelégedve, feldúlták az egész lakást, felfeszitették a szekrényeket és elvittek onnan minden elvihetők A pancsevói törvényszék 1920 január 5-én tárgyalta a bűnügyet. Joszimovics tagadta a bűncselekményt, viszont Kollár és családja Joszimovicsban felismerni vélték a;/ éjszakai fosztogatót. A pancsevói törvínyszék. rablásért öt évi itgyházra ití\4-A noviszadi felebbviteli bíróság dr. Milutinovics Áca ügyvéd védbeszéde után felmentette a vádlottat, mert nem voltak a vádlott bűnössége mellett kétségtelen bizonyítékok. A felmentő ítéletben a főügyész is megnyugodott és igy az Ítélet jogerőssé vált. Gucu Jón szelencsei (bánáti) juhász a juhnyájat őrizte a legelőn és azalatt a vele vadházasságban élő Marin Drága a falu többi legényeinél keresett és talált vigasztalást. Gucu 1924 szeptember 24-én váratlanul hazajött és amikor szerelmesét hűtlenségen tettenérte, revolvert rántott, amellyel hasbalőtte Drágát, aki holtan esett össze. A vádlott a pancsevói törvényszéken 1925 március 17-én tartott főtárgyaláson azzal védekezett, hogy Drágával összeverekedett és eközben magától sült e! a revolver. A törvényszék enyhítő körülményül vette az erős felindulást és Gucut 2 évi iegyházra ítélte el. A noviszadi felebbviteli bíróság szombaton tartott tárgyalásán .5 évi {egyházra emelte fel a büntetést. A vádlott és főügyész semmiség! panaszt jelentettek be az Ítélet ellen. Schieber József, Baumann József, Kleiber Mária, Horn Ferdinand. Schenk József apatini és Rickert Ferenc szontai lakosok 1923-ban Apatinban rablóbandává tömörültek és több apatini házból kukoricát, lisztet, fát. baromfit loptak el. A szombori törvényszék 1924 december 31-én Schicbert 5 évi. Banmannt és Rickert-1 3—3 évi, Kleinert l évi {egyházra, Hornt 2 havi és Schenket 3 havi fogházra ítélte. A noviszadi felebbviteli bíróság szombati tárgyalásán Schieber büntetését 354 év, Baumann és Rickert büntetését 2—2 évi {egyházra szállította le, Horn és Schenk büntetését helybenhagyta, ellenben Kleinert felmentette. A főügyész és a vádlott megnyugodtak az Ítéletben és igjr az jogerőssé vált.
