Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)
1925-07-08 / 180. szám
BACSMEGYEI NAPLÓ 1925 július 8. ciik bekezdésének következő mez szövegezését javasolta: — Felelős szerkesztő az a személy. akt mint ilyen a lmon fel van tüntetve és a hatóságnál be van jelentve. A tizedik szakasznak, amely kimondja. hogy orszáírscvülési képviselő nem lehet felelős szerkesztő, törlését kérte Zsanics. Az előadó kijelentette, hogy a Zsanics által javasolt módosításokat nem fogadhatja el. Smodej (szlovén néppárt) a štampa szó helyett, amely olasz eredetű, a tisk szó használatát ajánlotta. Kitmanudi kérte, hotrv a kilencedik szakasz tárgyalását későbbre halasszák. Zsanics. mint a kisebbség előadója elfogadta az ellenzéki' szónokok által javasolt módosításokat. Hohnyeó felszólalásában! javasolta. hogy az első szakasz bevezető mondatát: »A sajtó szabad« töröljék. mert egyrészt fölösleges, hogy az alkotmányból átvegyék, másrészt a javaslat különben is az ellenkezőjét bizonyítja. A felszólalásokra Srskics miniszter válaszolt, maid egyenként 'elfogadták az első. második és harmadik szakaszt, stiláris módosításokkal a negyedik és ötödik szakaszt, valamint a szükebb bizottság módosításával a hatodik és hetedik szakaszt A többi szakaszt is változatlanul elfogadták, a kilencedik szakasz kivételével. amelyről később döntenek. A második fejezet tárgyalásánál Smodej a szerzői jog erélyesebb védelmét kérte. Srskics miniszter az eredeti fogalmazási mellett foglalt állást és hangsúlyozta, hogy a polgári törvények erre vonatkozó rendelkezései továbbra is érvényben maradnak. Polics felhívta a figyelmet arra, hogy a javaslat nem. sorolja fel azokat a törvényeket, amelyek e tekintetben érvényben vannak. Kjamanudi Koszta a tizennyolcadik szakasz tárgyalásánál a belügyminiszter ama jogáról beszélt, amely szerint az ország érdekeire káros idegen lapokat kitilthatja. A fejezet mostani fogalmazása szerint azt lehet hinni, hogy az egyszer elrendelt betiltást később nem lehet megváltoztatni. Kérte ennek megfelelő stiláris megváltoztatását és erre vonatkozóan javaslatot terjeszt be. Srskics kijelentette, hogy az indítványt elfogadja. Groll Milán szerint a kitiltott lapok tekintetében kivételt kell tenni a szerkesztőségek és könyvtárak számára érkező példányokkal. A szerkesztőségeknek érdekük, hogy a kitiltott lapokat is megkaphassák, de ez informativ szempontból közérdek is. Smodej támogatta Grol indítványát. Az elnök ezután az ülést este hét órakor bezárta és annak folytatását szerda délelőtt kilenc órára tűzte ki. # ....i»TMbj»j®»i_--Okolicsányi, az árverezési hiéna Megdőlt Pödör cinkosának védekezése Budapestről jelentik: A Leiter Amália meggyilkolása ügyében megindult vizsgálat során hétfőn olyan súlyos vallomás hangzott el a vizsgálóbíró előtt, amely megdönti a bünrészességge! vádolt Okolicsányi László védekezését. Hétfőn délelőtt ugyanis a vizsgálóbíró előtt megjelent Dietrich József, az Állami Árverési Csarnok becsüse, aki bejelentette, hogy a Teréz-köruti gyilkosság ügyében egy eddig ismeretlen, snlyosan terhelő körülménytől kíván vallomást tenni. Dietrich elmondta, hogy Okolicsányi a gyilkosság idejét megelőzőleg hónapokig járt az árverésekre. Állandóan vett ékszereket, értéktárgyakat, bútorokat, melyeket azután drágábban továbbadott Az árverésen történt, hogy december első napjaiban ketten megismerkedtek Lcirer Amáliával. Ettől kezdve Okolicsányi és Leiter Amália folyton együtt jártak az árverésekre. Egy alkalommal karácsony előtt, mikor a leány nem jött el, Okolicsányi elmondta DteMctinek, hogy fenjárt Leiter Amáliánál. Arra, hogy december huszonkettedikén Okolicsányi estig lett volna az árverésen, nem emlékszik. Egyébként Herman Béla főhadnagy, a balassagyarmati ügyészségnél csalás miatt feljelentést tett Okolicsányi László ellen. A feljelentésből kitűnik, hogy Okolicsányi üzletet is tartott fenn Zabaron Hermannal együtt. Herman most azzal vádolja Okolicsányit, hogy ez az üzletükben elraktározott cukor nagyrészét tudta nélkül Csehszlovákiába csempészte és ezzei mint társát megcsalta öt. Kitűnik a feljelentésből az is, hogy a balassagyarmati hatóságoknál már hárem éve folyik eljárás Okolicsányi ellen különböző csempészési ügyekben. Hamis tanuk felvonulása a Márffy-porben Alibit akarnak igazolni az ébredő-vezérnek — Roboz Imre tanúskodik, hogy Márffyékat megverték a rendőrségen Budapestről jelentik: A tábla kedden tárgyalta a Márííy-íéle bornbavető-pör védőinek a bizonyítás kiegészítésére vonatkozó kérelmét és úgy rendelkezett, hogy 28 pontra vonatkozóan rendeli el a bizonyítás kiegészítését és minden tanúi csak azokra a pontokra vonatkozólag hallgat ki, amelyre a védelem bejelentette. Az első tanú az öt évre elitéit Roboz Imre hírlapíró volt, aki kurzus-ellenes cikkei miatt emigrálni volt kénytelen, majd az emigrációban ébredő lett, viszszaíért Magyarországra, ahol letartóztatták és elitélték. Elmondta, hogy egy alkalommal karácsony táján hangversenyt akartak rendezni a fogházban és erre gyűjtést rendeztek, ö az ügy megszervezése végett sorrajárta a cellákat. Amikor belépett Márffy cellájába, Márfly szó nélkül a nyakába esett, azután clpanaszotia. hogy a rendőrségen megverték őt. Később séta közben az udvaron találkozott Márffyval és Chriaszti-' val, aki ugyanerről panaszkodott. Szász, Varga és Marosi szintén panaszkodtak neki, hogy a rendőrségen megverték őket. Az elnök: Hogy lehet az. hogy ön ilyen hosszasan tudott beszélni a vádlottakkal, hiszen fogházban voltak, nem pedig kaszinóban? A tarra: Egy óra hosszat sétáltam velük együtt, ezalat volt módom mindenről beszélgetni. Az ügyész: Megbízása volt önnek arra, hogy gyűjtsön? A tanú: Igen, a megbízást a fogházgondnoktól kaptam. A védő kérte a vallomásnak szószerint Jegyzőkönyvbe való vételét. Az ügyész ellenezte Roboz megesketését, egyrészt, mert ő maga is ef van Ítélve egy másik ügyből kifolyólag, másrészt, mert mostani vallomását hazugnak tartja. Schweinitzer rendőrkapitány és Kovács Péter fogházügyész a főtárgyaláson kijelentették, hogy nem látták a verés nyomát Márffyn, Roboz vallomása ezzel ellentétben van. A védő kérte a tanú megesketését, amit a bíróság el is rendelt. A következő tanú Nagymáté Mártonná volt, a vádlott Márffy József lakásadónője, akit a védelem arra vonatkozóan jelentett be, hogy otthon tartózkodott-e Márffy 1922 augusztus IS—22. között, továbbá, hogy 1922 áprilisában a király halálát követő időpontban hogy viselkedett s hol tartózkodott Márffy. A tanú elmondta, hogy Márffy szombatonként rendszerint eltávozott fakásáról és csak vasárnap este vagy hétfőn kora reggel érkezett vissza. Tudomása szerint ilyenkor Kismegyerre utazott szüleihez. Április hónapban is minden szombaton eltávozott. Az elnök: A főtárgyaláson nem egészen Így vallott. Nem is eskették meg vallomására. A tanú: A tárgyaláson Is ezt mondtam, csak azt tettem még hozzá, hogy az utóbbi Időben gyakran megesett, hogy Márffy ur nem ment el hazulról. Az elnök: Az évnek 52 szombatja van, három és fél esztendő után nem is emlékezhet pontosan a részletekre. Nincs több kérdésem. A tanúhoz ezután a védő és Márffy intéztek kérdéseket, majd az elnök megállapítja, hogy a tana mm tudta igazol-I ni, mit csinált Márffy a merényletek 1 időpontjában. I Ajtói János bankcégvezetö elmondja, jjhogy 1922 április 3-ikán Márffy bent I dolgozott a bankban. Ez megállapítható az elintézett ügydarabokon levő aláírásaiból. Viszont mivei aznap kevés aktát, mindössze tiz darabot intézett el, nem lehetetlen, hogy közben eltávozott a Ibankból és elment az Erzsébetvárosi f Körbe a pokolgépet elhelyezni. A tanút I megeskették. Először Huszti Ferenc fogházört hallgatják ki. Aa elnök megállapítja, hogy g vallomásával nem követi el hivatalos ti-1 I tok megsértését A fogházőr az elnök j «kérdésére kijelenti, hogy Márffy, amikor| a rendőrségről a Markó-uccai fogházba szállították, nem panaszkodott, hogy a rendőrségen bántalmazták. Chriaszti és Varga sem tettek említést bántalmazásról és sérülések nyomait sem látta raj, tűk. Ö volt az, aki Márffyt öngyilkossági kísérlete után felmosta és a törülközőt levette a nyakáról. Amikor az orvos jött, eltávozott a cellából. Czakl Zoltán belügyminisztériumi dijnok a következő tanú. Zachár, dr. táblabiró megkérdi tőle, emlékszik-e arra, hogy 1922. április elején; Márffy eluta-Izott Budapestről. — Emlékszem, — mondja ai tanú. Márciusban állás nélkül voltam és április 1-én kaptam állást a Hollandi Biztosítónál. Azért mentem el Márífyhoz, hogy ezt megmondjam neki. Mikor beléptem hozzá, ő akkor éppen csomagolt az öcscsévol együtt. Azután kikisértem a Pályaudvarra. Később találkoztam több is- I merősömmel, akik Márffyhoz akartak i menni, de megmondtam nekik, hogy nincs otthon. Ezután legelőször hétfőn este beszéltem vele és megmondtam neki a király halálhírét. Czakl beismeri, hogy ő maga is tagja volt a nemzetvédelmi osztálynak, de abban az időben kilépett az egyesületből. Védő: Tud-e arról, hogy 1923-ban Márffy és Marosi haragos viszonyban voltak. Czakl: Nem nevezhető baráti viszonynak, ami köztük fennállt. Később összevesztek és emiatt a veszekedés miatt többen kiléptek a nemzetvédelmi osztályból. Nlzsalovszkl Géza magánhivatalnok az elnök kérdésére kijelenti, hogy Márffy ellen becsületsértés miatt feljelentést tett 1922-ben, mert Márffy őt tettleg bántalmazta. Mindamellett már nem haragszik) Máijffyrai. Í922. április 2-ikán kereste Márffyt, a király halála, ügyében akart vele tárgyalni, mert nem akarta, hogy a gyászünnepségeket a nemzetvédelmi osztály egyes tagjai megzavarják. Márffyt nem találta otthon. Az Üllői-ut sarkán találkozott CzakUal, aki azt mondta, hogy Márffy nincs otthon. Elmondja még, hogy ő is tagja volt a nemzetvédelmi osztálynak, de kora mfett később kilépett. Zachár táblabiró: Honnan eredtek a veszekedések? Nizsalovszkl: Én karllsta voltam, Márffy pedig törhetetlen hive a kormányzó untak. Ezen kaptunk össze. Elnök: 1923. februárban milyen volt a viszony Márffy, és Marosi közt. Tanú: Rossz. Elnök: Márciusban és áprilisban? Tanú: Nem tudom. Elnök: Augusztusban? Tanú: Nem emlékszem* Elnök: Hogyan lehet, hogy éppen februárra emlékszik olyan pontosan? 1 Tanú: Nem emlékszem pontosan. Nizsalovszkit megesketik vallomására, azután az elnök a tárgyalást bezárja. --------- ■ I ■■IMII H'lillíílTllilimil"'ri 1... ........... A szőke Musette rejtélyes halála Főnöke parancsára meg akart mérgezni egy a dó felügyelőt Párisból jelentik: Musettenak hivják annak a rejtélyes tragédiának a hősnőjét, akiről most egész Lyon beszél. Egy nagy selyemáruház főnökének volt az alkalmazottja Musette, a bájos kis midínett, akinek tiz nap óta nyoma veszett. Mindenütt keresték a bubifrizurás szőke kislányt, de nem akadtak a nyomára, mig kedden egy fiatal nő holttestét fogták ki a Rhone folyóból, de nem lehetett megállapítani, hogy kicsoda, mert úgy az áruház főnöke, mint Musette egyetlen barátnője, vonakodnak a holttestet megtekinteni. Mind a ketten azt mondják, hogy képtelenek halottat nézni, nincs az a hatalom, amely őket arra rábírja. Musette barátnőjét, akit a sajátságos véletlen következtében Miminek hívnak, megostromolták a hirlapirók, hogy mondjon nekik valamit Musetteről, mire ő a következőket beszélte el: — Pünkösd vasárnapján láttam utoljára Musettet, aki nagyon izgatott volt és olyan dolgot mondott nekem, amit már azelőtt is többször ismételt és ami miatt mindig kinevettem. Erre ő nem szólt semmit, hanem levelet adott &t nekem azzal a kéréssel, hogyha majd szükség lesz reá, juttassam a rendőrséghez. Ebben a levélben, amelyet Locardnak, a híres kriminalistának irodájában Sabbach rendőrfőnök jelenlétében fölbontottak, a következőket Írja a szőke Musette: „Kedves Barátnőm! Ugyebár tudod, hogy a főnököm mennyire gyűlöli az adóhivatalokat. Néhány nappal ezelőtt azt mondta nekem a főnököm, hogy minden iratot, amelyet egy adóhivatalnoknak küldünk, porzó módjára hintsem be azzal a fehér porral, amelyet átadott nekem. Én azt feleltem neki, hogy jól tudom, miről van szó, de hát ezek az alakok rendesen a titkárjukkal boatatják fel a leveleket és így a bosszú ártatlanokat fog érni. A következő napon egy kis üvegcse állt az íróasztalomon, rajta halálfővel és a kővetkező föíiratta!: „Erős méreg, nem szabad megszagolni.“ Néhány óra múlva cégünk egy alkalmazottja közölte velem, hogy főnököm Parisba utazott és én az utasítás szerint Broteaux adószedőnek levelet Írtam, amelybe egy keveset beleszórtam a porból. Csak másnap ébredtem annak tudatára, hogy mit lettem és igy most már menekülnöm kell. Ha tehát szerencsétlenség történnék a te kis barátnőddel, akkor hosszok! meg őt íme ide juttatnak bennünket a harmadik köztársaság törvényei. A te Máséit ed. A levél tartalmából azt következtették, hogy az, nem más, mint egy hisztérikus leány fantazmagóriája, de mindennek dacára megindították a vizsgálatot. A főnök mindent tagadott és az irodában semmi nyoma sem volt a méregnek. Az egész affér olyannak tűnt, mint egy fiatal leány beteges képzelődése, amikor váratlan fordulat állott be az ügyben. A leány levélben megnevezett Brotteaux adófelügyelő ugyanis megjelent a rendőrségen és bemutatta a levelet, úgyszintén a beleszórt fehér port, amit a kis midinettől kapott, A vegyvizsgálat megállapította, hogy a fehér por egyike a legveszedelmesebb mérgeinek, amelyet ha megszagolnak, súlyos betegséget, esetleg halált okoz. Bizonyos tehát, hogy Musette levelének komoly alapja volt. Egész Lyon most azt találgatja, ki a felelős a kis Musetta haláláért.
