Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)

1925-07-08 / 180. szám

1925. fulius 8. BAC5MEGYEI NAPLÓ 7. oldal. HÍREK cie Nehéz titok A sötét iépcsőn még óvatosan sur­rant le; amint a sétabotja megkoppant, az a félelme támadt, hogy ismerősökkel fog találkozni, akik majd harsány és indiszkrét örömmel fedezik fel, hogy kinél járt. Várt egy pillanatig, a kaiap-1'át mélyen a szemére húzta és a falhoz apuit, mint az árnyék. De nem jött senki. Megnézte az óráját: öt perc hiányzott még a tízből. Futva igyeke­zett lefelé, hogy megelőzze a házmes­tert és észrevétlenül osonhasson ki a kapun, Az uccán gyors léptekkel indult meg, bizonytalan irányban. Messze járt már, amikor észrevette, hogy nein erre akart menni. Megállt. A feje kuszáit volt, mint maga a mámor.’ A széles uccán fénylő, zugó villamosok kergették egy­mást és ismeretlen emberek jártak összc-vissza, mint valami távoli, idegen város lakói. Megpróbálta, hogy egy kissé összeszedje a gondolatait és fe­gyelmezze magát, de mindent olyan hihetetlennek látott, mintha kikapcso­lódott volna a világból. Hiába akart tájékozódni, valami gyöngeség és valami szédülés vitte magával. Nem is tudta, hogyan került ki a Dunához és hogyan került föl a hidra. Itt kezdtek csak az érzései lassanként föloldódni: a hídon jószagu, könnyű szél fújt és az érintése simogatásra emlékeztetett. A két part vizbenyuló fényvonalai ujjongó fölkiáltó­jelek voltak. A sziget pedig csöndesen közeledett, mint egy tündér az éjszaká­ban és vonzón, mint a titok. Befordult a szigetre, akarat nélkül, elhatározás nélkül. Halk, messzi zene szólt, zümmögő éji hangok a fák fölött. A kivilágított sétányon, a pazar lámpák alatt ismerős társasággal találkozott. Az első percben vissza akart húzódni tő­lük, de aztán könnyedén és enyhe fö­lénnyel fogott velük kezet és a szemé­ben rejtélyes mosoly bujkált. A nőket, akiknek pedig valaha udvarolt, most jóindulatú lenézéssel üdvözölte és meg­állapította, hogyha közelednének, ha főlkinálkoznának, hát lekéstek róla. Aztán hamarosan elbúcsúzott és amikor elvált tőlük és tovább ment, akkor tá­madt az a furcsa vágya, hogy valakivel közölni szeretné a boldogságát. De ez csak egy pillanatig tartott, rögtön utána már korholta magát ezért az őrültségért. Egyedül bolyongott to­vább a homályos fák alá, ahol egymás­hoz bujt fiatal párokat pillantott meg. — Milyen gyönyörű ez, — gondolta magában, — és általában milyen gyö­nyörű minden. Es ekkor meleg hullám tódult a szivéből a torkába és a vágy, hogy elmondja valakinek, mi történt vele ma este, újra jelentkezett. Megint elnyomta, megint erőt vett magán és kiment a víz partjára. Előtte főimagasodott az égboltozott. Nekitá­maszkodott egy fatörzsnek és a testét jóleső zsibbadás fogta el. Csodálkozva nézte a homálybavesző bokrokat, ame­lyeknek kék vonalai karcsú női lábakat formáltak és a faágak közül mintha egy fehér női arc tekintett volna rá, fátyolos szemekkel. Az arc, az ismerős, a mai, a gyönyörű, közeledett, megnőtt, belé­­lopódzott és egyszerre csordulásig töl­tötte meg a szivét. Most minden ezzel az arccal lett tele, a fölkelő holdból ez az arc tűzött le rá és emlékezett, hogy ma ennek az arcnak a szemében ugyanazokat a hulló­csillagokat látta, amelyek most itt cikáz­nak végig előtte az égen. Kitárta a kar­ját és magához szerette volna ölelni a mlndenséget. És most már parancsolón, elviselhetetlenül rohanta meg az az érzés, hogy bele kell kiáltania a titkát a vízbe, a fákba, az égbe. Nem birt vele tovább, valakit be kellett avatni, valakinek el kellett mondani, hogy: nézzétek, boldog vagyok, tudjátok-e, hol jártam ma, ki lett az enyém, mi­csoda vágyam teljesült! De ezt nem volt szabad elárulni. Megborzongott é* érezte, hogy majdnem ősszeroskad. Dideregve indult a hid felé. Emberek már alig jártak itt, a zene már nem szólt a szigeten. A hidon egy részeg emberrel találkozott, aki dülöngélve ütközött bele. — Bocsánat, — szóit akadozó neve­téssel a részeg ember, — bocsánat, én sietek . . . Nem tudom utolérni azt a nőt, aki ott megy . . . Nem akar velem szóbaállni, pedig három hétig juhász­kutya lennék, ha megölelhetném . . . Nézze csak, látott már ilyen szép nya­kat és ilyen jó lábat? Úgy tett, mintha érdeklődéssel nézne a leány után. — Láttam, — felelte és különös iz­galom fogta el. . — Látott, — kiáltotta a részeg, — talán bizony öleit is ? Es mikor, ha szabad kérdeznem ! — Ma, — mondotta alig hallhatóan. A részeg ember harsogott. — Ner mondja ! Biztosan valami úri dámát! És az szebb volt, mint ez ? — Az volt a leggyönyörűbb, — vá­laszolta áhitatta!. Az ember nagyot legyintett. — Nekem nincs ilyen szerencsém, kiabálta rekedten és tántorogva ment a leány után. Csak nézett utánuk, állt, reszketve, szédülve, bizonytalan megenyhüléssel mintha átadta volna a nehéz titkot és átvette volna a könnyű részegséget. ffj. Lovászy Márton A versenyautó F. X. Kappus regénye a Bácsrnegyei Naplóban A Bácsrnegyei Napló vasárnapi számában kezdi meg F. X. Kappus „A versenyautó halottja“ cimü rendkívül érdekfeszitő regényének közlését. Az ismert bécsi iró regénye a mai idők eseményeit rajzolja hatásosan, drámai erővel és mindvégig iro­dalmi eszközökkel; hü tükörképe a háború utáni gyökeresen megváltozott életnek. A vajdasági olvasó számára az teszi különösen érdekessé F. X. Kappus müvét, hogy annak szereplői vajdaságiak : egy szuboticai magyar dzsentri és egy noviszadi szerb leány. A regény - cselekménye a montekarlóí játékteremből iridul ki, de legnagyobbrészt a Vajdaságban játszódik le. Kappus sokáig élt Jugoszláviában, jól ismeri az itteni viszonyokat és biztos kézzel festi meg regénye miliőjét akkor is, amikor a vajdasági városok szolgálnak háttér gyanánt a történethez. A regény izgal­mas, cselekményének száiai áthúzódnak Jugoszláviából Erdélybe és a Sziovenszkóba: „A versenyautó halottja“ a kisanlant regénye. Franz Xavér Kappusnak ez a müve egyik legértékesebb terméke a modern osztrák irodalomnak. A regényt a Bácsrnegyei Napló számát a Biró Mihály festőművész illusztrálta. — Megakadtak a német-francia kereskedelmi tárgyalások. Párisból jelentik: A német-francia kereske­delmi tárgyalásokat a felmerült ellen­tétek miatt kedden félbeszakították, hogy a delegátusok kormányaiktól újabb instrukciókat kérjenek. A tár­gyalásokat szeptember 15 íkén fogják folytatni. — Pílsenben jelölik Becsest. Prágából jelentik: A Narodnie De­mokrácia arról értesül, hogy Benes Ede dr. külügyminisztert a csehszlo­vák nemzeti szocialista párt a pllseni választókerületben fogja jelölni az őszi választások alkalmával. Ez a hir annál is inkább pikáns érdekes­ségül, mert Habrman is pilseni és éppen a pilseniek voltak azok, akik csaknem megbuktatták a Habrman­­ügyben Benest. Benes pilseni jelölése erőpróba akar lenni és nincs kizárva, hogy balul fog kiütni. Ebben az eset­ben Benes mandátum nélkül maradna, mivel pártja másutt sehol nem akarja jelölni. — Meghalt az albán trőnkSv®­­telő. Fiúméból jelentik: A napokban halt meg Fiúméban- Ratkovics herceg, az albán trón várományosa. A herceg ügyvédi praxist folytatott Fiúméban. 1912-ben csak kévésén múlott, hogy nem foglalhatta el az albán trónt és ekkor Wied herceg javára lemondott. Temetésén a jugoszláv kolónia nagy számmal volt képviselve. — Fasiszták megakadályozták Sem BeneUi darabjának előadását. Rómá­ból jelentik: Sem Benelli Amorosa Tragoedia cimü darabjának előadását Genuában a fasiszták megzavarták és megakadályozták. A darabnak aktuális politikai háttere van és sok szó esik benne békéről, testvériségről s hasonló elvekről. Az előadás megzavarása nyo­mán verekedés is volt. A darabot an­nakidején Rómában mutatták be, ahol több előadást ért meg. — Csökkentik a noviszadi pótadót. A noviszadi pénzügyigazgatósági és költ­ségvetési bizottság július hó 8-ikán, kedden ülést tartott, amelyen a költségvetés kiadási tételeit jelen­tékenyen r dukálták. Ennek követ­keztében a 98% pótadó valószínűleg csak 75%; lesz. A bizottság javaslatot tett a közgyűlésnek, hogy a tisztviselők 1500- től 4000 dinárig terjedő összegben ruha­segélyt, a. hivatalfőnökök pedig 500 di­nár működési pótlékot kapjanak. Tiszt­viselő redukció nem lesz a novisadi vá­rosházán. — Templomot akar építeni & hor­gost görögkeleti hitközség. A horgosi újonnan alakult görögkeleti hitközség húsz tagú deputációt küldött Beográd­­ba Marjanov Milán községi jegyző ve­zetése alatt, hogy a vallásügyi minisz­ternél eszközöljön ki engedélyt a köz­ség' görögkeleti templomának felépíté­sére. Az agrárreformminisztert arra kéri a küldöttség, hogy száz hold földet oldjon fel az agrárzárlat alól és a fel­oldott földet a templom fentartására és a pap ellátására használhassák fel. — A balti államok szövetsége. Berlinből jelentik: A lett külügyminisz­ter, aki vasárnap Berlinből elutazott Brüsszelbe, előzetesen fogadta a sajtó képviselőit. Kifejtette előttük, hogy nem gondolnak arra, hogy a lett-eszt szö­vetséget a legközelebbi időben más államok bevonásával kibővítsék. Az Oroszországhoz való viszony nem mu­tatja szükségesnek a front ilyetén ki­­szélesbitését. Lettország belső viszonyai annyira megszilárdultak már, hogy kom­munista veszedelemről nem lehet be­szélni. — Debrecen város száztizenhét törők oklevele. Debrecen város titkos levéltárában — mint onnan jelentik — száztizenhét darab eredeti török okle­velet (közöttük számos szultáni othná­­mét) őrizget. Ezeket az okleveleket most Fekete Lajos dr. országos levél­táros lefordította magyar nyelvre. A rendkívül becses történelmi ereklyéket egy készülő török-magyar okmánytár­ban nyilvánosságra hozzák. — Bankkoncessziő — kétmillió csehszlovák koronáért. Pozsonyból jelentik : A cseh légionáriusok Trsn­­csénben gyűlést tartottak. A gyűlésen a bankkérdés is szóba került és Ka­­laman mérnök előadó tiltakozott az ellen, hogy a csehszlovák vezető em­berek Összeköttetéseik felhasználásával idegen pénzintézeteknek szereznek koncessziókat. Mikor a gyűlés neve­ket követeit, a referens kijelentette, hogy Fábry Pál dr. volt kassai zsu­pán, aki Srobár volt minisztern k a sógora, annak idején két millió cseh­szlovák koronát kapott azért, hogy a Magyar Általános Hitelbank részére megszerezte a Szlovák Általános Hi­telbank koncesszióját. — Varsót elöntötte az árvíz. Varsóból jelentik: A város nagy részét tegnap el­öntötte az árvíz. A lakosság menekül. Star városa viz alatt áll. Sok ember a vízbe fulladt. — Szombaton tartják meg a buda­pesti főpolgármesterválasztást. Buda­pestről jelentik: A főpolgármesteri vá­lasztás időpontját‘még mindig nem ala­pították meg pontosan, mert a második és harmadik hely jelöltjeire nézve még nem sikerült a megállapodás. Újabban a harmadik helyre Papp József dr.-t, az Ügyvédi Kamara elnökét szeretnék meg­nyerni, a másodikra pedig Kollár Lajos dr.-t. Hir szerint kedden délelőtt a Házban bizalmas értekezleten véglege­sen döntenek a lista fölött s akkor ju> iius 11-én tartják meg a választást. — Massaryk fia Londonba uta­zott. Prágából jelentik: Massaryk Já­nos követségi tanácsost, Massaryk köztársasági einök fiát édesatyja nem­régiben londoni csehszlovák követté nevezte ki. A fiatal Massaryk hétfőn elutazott Prágából Londonba, hogy átvegye a követség vezetését. Az el­lenzéki sajtóban éles támadások je­lentek meg amiatt, hpgy az einök Massaryk Jánost minden kvalifikáció nélkül követté nevezte ki, csak azért, mert saját fia. — Az oroszok kelettengert flottája. Moszkvából jelentik: Frunse hadügyi népbiztos beszédet mondott az orosz kelettengeri fiottáról és a többi között a következőket jelentette ki: A balti flotta teljesen megbízható megvédeime­­zője a Leningrad hoz vezető tengeri utaknak. Azok az idők, amikor Kron­stadt angol hajókkal való megtámadta­­tásától tartani lehetett, elmúltak. A szov­jetunió tekintélye a nemzetközi poron­don emelkedik akkor, ha erős flottát tud fölmutatni. Ezért föltétlenül meg­valósítjuk flottaépitkezési programunkat. Fölemlítette ezután az orosz flotta leg­utóbbi útját, amely a dán vizeken át a kiéli, csatornáig vitt. — Életuntak, Jakovlyevics Mariska ti­zenhatéves szuboticai varróleány kedden délután szülei Dudova-ucca 4. szám alatti lakásának padlásán felakasztotta magát. Mire tettét észrevették, már ha­lott volt. Tettének oka ismeretlen. A rendőrség részéről Stosics ügyeletes rendőrkapitány ment ki a helyszínre és megindította a nyomozást. — Noviszad­­ról jelentik: ílyics Mikó zsablyai köz­ségi szolga felesége felakasztotta magát és meghalt. Tettét életnntságból követ­te el. — Cigánynyilvántartó Magyaror­szágon. Budapestről jelentik: A rend­őrség a fővárosban és környékén tar­tózkodó cigányokról nyilvántartót állít föl. Az adatok fölvételét a rendőrség úgy végzi, hogy a cigányokat beterelik a főkapitányságra, ahol fényképet és ujjlenyomatot vesznek le róluk. Egy de­­tektivesoport kedden a Bezerédy-, Agg­teleki-, Szilágyi- és Csokonai-uccákban tartott a cigányok ellen általános raz­ziát, amelynek során 113 cigányt és cigányasszonyt vittek be a főkapitány­ságra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom