Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)
1925-07-28 / 200. szám
4. oldst BÄCSMEGYE! NAPLÓ 1925. fulhis 25. .4 sztarakanizsai rejtély Ki indította meg a hajszát Aghaba és Langn.ov elkn? -Ptioir vo t főkapitány ártatlannak urnája magát és egy aiknp - lányt vádol — A kommunizmus vádjával akarlak koaiprorcdUéhsi több tekintélyes s.iiarakauizsai polgári Sztarakanizsáról jelentik: Palmár Kálmán volt szítarakanizsai főkapitány, aki — mint a Bácsmegyei Napló már közölte — öngyilkosságot kísérelt meg, vasárnap délelőtt magához kérette Sóíi Irnre vifrosi ügyészt és Simics Iván városi főjegyzőt és előadta nekik, hogy ö teljesen ártatlan a Lungulov és Agbaba ellen folytatott hajszában. Elmondotta a volt rendőrfőkapitány. hogy a hajsza megindítója és a koholt vádak gyártója Gavanszki Iván rendőr alkapitány volt, aki igy akart érdemeket szerezni a főkapitányt állásra. Palrnár szerint a kommunizmus vádja címén lehetetlenné akarták tenni a városban Milkó József fiirészgyári vezérigazgatót, Huszügh István nyugalmazott városi főjegyzőt, Stanisics Szer gejt, a Szerb Bank igazgatóját és dr. Gyurisics Milet a örvöst. A volt főkapitány emjpk az egész tervnek és a részben megnyilvánult bajszának ér teími szerzőjéül Gavanszki Iván rendőralkapitányt nevezte meg. A Lungulov ügyben is — mondotta Palmár — Gavanszki intézte a kihallgatásokat, amikor pedig kezdett veszélyessé válni az affér. Gavanszki tizennégy napi szabadságra ment, hogy az egész ódium Palmárra szakadjon. Simics városi főjegyző a volt főkapitány vallomását jegyzőkönyvbe foglalta, amelyet illetékes helyre fog juttatni. Gavanszki rendőralkapitány ezzel szemben arra hivatkozik, hogy a rendőrfőkapitány által eszközölt nyomozásokért és letartóztatásokért csak maga a rendőrfőkapitány lehet felelős, nem pedig annak egyik alárendelt közege. Gavanszki kereken tagadja egyébként, hogy a nagy port felvert hajszában bárminemű része volna. Féltékenység Irta : Móricz Zsigmond A majálison ou volt a kisváros egész fiatalsága. — Gyere Janikám. táncoltassuk meg ezt a szegény lányt. — Melyiket? —- Azt a kis barnát. A segédjegyző megnézte a lányt s megráztál a fejét, — Nagyon csúnya. Ezzel elfordult. A másik fiú, aki segédtanító volt. nevetett s elment a lányért. Fölkérte. A segédjegyző nézte s valami megszórta a szemét. A lányok rendesen boldogan, repülve ugranak táncolni s ez a lány vonakodott. Ezt szerette. Csak olyan lány tetszett neki, akiért harcolni kell. Mikor a, segédtanító vissakerült. az izzadságot törülgetve. magáról. még egyszer mondta: — Igazán táncoltasd meg te is szegényt. — Miért mondod szegénynek? — Hát otthagyta a vőlegénye. A segédiegyző nagyot nézett. — Ki ez? — Egy szabómester iánya. De igen derék mester az öreg. Mindig S—10 regéddel dolgozik. A legfinomabb úri. Kábé a megyében. Kovásznay. nem is Sered? A segédiegyző lépen ragadt s egész este gyönyörködni tudott abban, hogy a lány szinte percről-percre szépült s minden szava komoly, értelmes, jelentékeny szó volt. amire érdemes volt figyelni. amit meg lehetett jegyezni. Másnap vizitéit a házuknál. Harmadnapra uiiv.i bekopogtatott A mama be sem vezette a műhelybe őt. hanem aet mondta: — A Mariska a kiskertben van. Boldogan szökött d a műhely ablaka Panics Antal polgármester vasárnap délelőtt két városi szolgát küldött Palmár lakására azzal a megbízássai, hogy vigyázzanak, nehogy a t olt főkapitány ismét kárt tegyen magában. Amikor Palmár elaludt, az egyik városi szolga, Szekalics Milán ellopta az éjjeli szekrény fiókjából a voll főkapitány utolsó 300 dinárját. Palrnár később, amint észrevette, hogy pénze eltűnt, elhivatta Ballia Jenő volt rendőrfogalmazót és sírva panaszolta el neki. hogy kifosztották. Ballia megtalálta a pénzt Szekulicsnál, álét átadott a rendőr' ségnek. ELLESETT PÁRBESZÉD „Az egyetlen jó politika az, amit a radikálisok és mi folytatunk. Ebben az országban a tönkrement arisztokrácia helyett a paraszt arisztokrácia fog kialakulni". Stepan Ralié I. Gróf Zdenko: Jó reggelt Miki. Megvadásztál már máma? Gróf Mikit Hagyd el Zdenko. ne emlékeztess az életre. Amit most élünk, az nem élet! G. Z.t Ne túlozz. Igaz, hogy kegyetlen idők, amilyen kegyetlenül rossz mindenütt köröskörül a politika, de ahol árnyék van, ott valami fényforrásnak is keli lenni és az okos ember ezt törekszik felkutatni és hasznosítani. P. M.t A nyomorúság téged filozófussá tesz. Te talán meg vagy elégedve, (fogy a birtokodból 3Ó0Ü holdat elvettek és rongyos 500 holdat odadobtak neked, mint a koncot a kutyának. Amit őseink karddal és vérrel szereztek, most pandúrral és protokollal veszik el. Vadászni sem mehetsz, ha kedved tartja. A parasztok licitálják maguk között a jogot. Hát érdemes ebben a csúf világban élni? ' G. Z.: Igaz» hogy őseink karddal és vérrel szerezték, de leginkább a nincsetlenekböl került zsoldosaik kardjával és vérével. Hagyjuk ezt! 500 holdból is meg lehet élni — ha muszáj. J alán r.etn is olyan rosszul, mint te gondolod, ha az ember illendően dolgozik is. Persze a vadászat dolgában van egy kis baj. Nincs vad. A parasztok teihetetlenül pusztítanak. De idővel ők is ráeszmélnek és akkor majd úgy csinálják, mint mi csináltuk. Persze, hogy nem vagyok túlságosan kibékülve a mával; de alatt. A kiskert a ház mögött volt. Volt ott egy futórózsabokor, amely éppen most virított. Ez a bokor egy egész lugast betakart. Itt ült Mariska egyszerű kék kartonruhában. Kézimunkázott és olvasott. — Kezét csókolom. Mit olvas? A lány mélyen elpirult a váratlan valóiát szégyellj, megnézte, egy ártatlan Gárdonyi-regény volt. — Nem várt? A lány nem válaszolt. — Ugyan ne nézzen rám. — mondta aztán s két kezefejét égő arcához szorította — én mingyárt elpirulok. — Ez az ártatlanság jele — szólt a segédiegyző... — Nagyon nehéz napunk volt ma. Rengeteg munka. Mindent rám tol az öreg és semmi fizetés. Melegen nézett a lányra. — Mariska kisasszony... el akarok innen pályázni. A lány lassan elkezdett bálványosodul. — Igen. — Tudja mért? A lány nem feleit. Úgy érezte, tudja: amiért a másik ... — Azért, mert ez nem egzisztencia.... Gyalázat kérem, hogy itt Ohbérért dolgoztatják az embert... Megpróbálok vagy egy rendszeresített segédjegyzóségeí. vagy ha lehet, egy másodjegyzői állás.t szerezni. A lány lesütötte a feiét és a kézimunkájára meredt, mintha dolgozna. Egészen sápadt volt. mint a viasz. A fiú úgy érezte, már teljes vallomást tett. Hiszen a hangja remegése mindent el kellett hogy áruljon. A szive fent vert a torkában s a szeme könnyes volt. Várt. Várta, ltogv a lány is szóljon. Nyilatkozzon, A lány soká hallgatott. Akkor lassan elvonta az ajkát, valami idegen kifejezés volt rajta s azt mondta: nem azért, mert a mi előjogainkat meg szüntették, hanem mert azt mások, megint csak kevesek, maguknak kisajátították. Az egyenlő jogért azóta tanul tam meg lelkesedni, mióta másoknak van előjoguk. Ma is a hatalom a jog. És akiit ma gyakorolják, még nem jutottak el a kulinnnegértés arra a fokára, amelyen elődeink már voltak. A fék lelett demagógia talán veszedelmesebb a legmaradibb konzervatizmusnál, mert sebse lehet tudni, hol áll meg? G. M.t Lári-fári! Eu rászeretnék hozatni a parasztra huszonötöt, ha rossz a kedvem. És mostanában mindig rossz a kedvem. G. Z.t Zbogorn Miki. Sietek a néhai parádés kocsisom lányának. *az esküvő jére, akit a segédjegyző vezet az oltárhoz. Szeretek pontos lenni. (És távoztában — úgy látszik — azon* elmélkedett, hogy isten csapása, hogy ennyire maradi emberek is vannak: de hála is tennek — gondolja, hogy kihalófélben vannak, mint a bölények, vagy még inkább, mint a kócsagok az opovai réten) II. Felár (60 holdas parasztgazda): Adj isten Stévó, hogy vág a bajusz? Stévó (40 holdas parasztgazda): Nem lehet kibírni ezt a világot, a fene akárhová tegye. Nem elég megfizetni a sok fajtájú adót: állami porció, megyei adó, községi adó, rokkantadó. iskolaadó kórházadé, (hogy a kórság csapna mindegyikbe) hanem még ennek tetejibe mindkét fiamat bevitték kaío'nának. Hát miért van a zsellér, meg a munkás és az a sok úri léhüíö? Az nem fizet adót, az menjen katonának. Én fizeted, ü szolgáljon! P.t Hát van magja a kend beszédjinek. Úgy is váltig azt szónokolták a — Unalmas is itt. A fiú megdöbbent. A szeme elvesztette a látását. A vértódolástól. Mért mondja ezt a lány? Hát nem érti őt?... Hogy ő miatta akar elpályázni, hogy megkérhesse a kezét? ... Soká hallgatott. Érezte, hogy valami idegen akarat hatolt át rajta. Puha jellem volt. akiben nincs átható energia. Mingyárt ellenkadt. s feladta a harcot... Biztatásra lett volna szüksége, nem j visszatartásra... Hiszen ő félt legjobban attól, hogy túlzott Ígéretet tegyen... De viszont, ha a lány akarta volna, képes lett volna a leghevesebb harcra is... érte... miatta___ hogy neki megmutassa. hogy képes... Végre egészen megpuhult s lágy lett és energiáikul Bizonyára nem bízik benne a lány. Hiszen éppen most szenved... Itt hagyta a vőlegénye... Arról itéii meg őt... Jobban meg keli ismertetni magát, jellemét, szerelmét... Mert igen: szerelmes. Határtalanul szerelmes. mert a legelső percben úgy érezte, hogy tetszik a leánynak... Biztos, hogy a segédtanító nem ok nélkül kapaciíálta. hogy kérje fel.... A lány vá- I iosztását érezte ... És az a férfi volt, j aki csak azt a nőt tudja szeretni, .aki őt szereti... puha jellem, akit az önfeláldozás visz a szerelembe... aki életét és vérét adia a szerelmesért s csak addig érzi boldognak magát, míg áldozati bárány... Remegő ajakkal, s szinte effulladt lélekzette! mondta: — Nem helyesli? A lánv nem nézett fel. lesütötte uira kigyuladt arcát s reszkető, mohó. kimondhatatlan szenvedélyes féltékenységet érzett: úgy érezte most. most kapta meg az igazit, az egyetlent az életben, a pók a legyet, az ő zsarnokságra született szive a végtelen áldozatot: — Nincs ioeom. — mondta kis kacér -képviselőjelöitjeink, hogy egyforma jogot a népnek. Hát egyforma jog az, hogy én fizetők is, incg szolgáljak is; míg a zsellér, a munkás és az cfajta gyülevész csak épp hogy szolgál. Ekkor még dolgoznia se kell. Ennyivel is fórba van. St.: Ez az igazság! Ki látott már olyan egyformaságot, hogy a béresnek — akinek én kenyeret adok — épp annyi szava legyen a politikában, mint nekem. P.t Hát csak annyit mondok, hogy ! nem lehet az jó törvény, amely megengedi, hogy a bíróvá! asztásná! a béres a gazdája ellen szavalhasson. Megesett már, hogy az a sok csürhe nép olyan bírót választott, aki megengedte nekik, 'hogy a gebe jószágaikat és aprómarháikat kihajthassák az úrbéri legelőnkre! St.: No még ilyet! Az sem járja, hogy az iskolaadót mi fizetjük, az iskolát pedig a nincstelenek porontyai túlzsúfolják és a levegőt is elszijják a gyerekeink elől. Minek ennek a sok nyavalyásnak az iskola, fia nincs hozzá iy paraja se? Hacsak nem azért, hogy még jobban kitanulják a földosztást! P.t Jól beszél kend. A templomban is már az első padba beszemteienkednek. De csak türelem, nem sokára más világ lesz itt. Olvasta kend. hogy paraszt-arisztokrácia és ' parasztkormány lesz? St.: A kel! ide. hogy rend '.egyen. Egyforma jogot mindenkinek! P.t Gyünnek-e kentök a páros bálra? St.: No lássa! Majd elfelejtettem, pedig mennyit mérgelődtem. Az anyukom beszéli, hogy azok a jött-ment urasági Vargáék, meg a Sziromásék Katicája, akit az a szurtos kovácslegény vett el, szint ott lösznek. Mán én nem keveredők. v P.: Jó, hogy szót kend. Még csak a kéne! Zdravo kume, de megálljon ckak, kend úgy is arra mén cl a községháza előtt: zörgesse fel a jegyzőt és mondja neki: azt üzenem, hogy a mezőőr följelentésit, amit a jószágom miatt tött, csapja a kuckóba, magát az őrt pedig a pokolba, mert különben egybehívom az organizációt és öt csapjuk a fenébe, így mondta neki. (Végh Lajos) : raniauBBGBsnaBmsara) i Sággal enyhítve a szót. — nincs jogom a más tettét sem helyeselni, sem nem helyeselni . . . — Mariska kisasszony. — szólt a fiú. —- ne menjek el?... A lány makacsul hallgatott. — Maradjak? A lány még jobban hallgatott. — Nem szól? A lány lehunyta a szemét. A fiú hirtelen körülnézett. Nem látja-e valaki. Akkor átkapta, kissé ügyetlenül, de erőszakosan a leány fejét, magához rántotta s megcsókolta a haját. „ S igy maradtak, szinte egymáshoz dermedve. A fin rekedten kérdezte: — Ne menjek ej? A leány helveslően megrázta a fejét. A fiú feltörte a fejét ököllel s megcsókolta annak a lehunyt szemét. Érezte. hogy a lány erősen izzad. — Maradjak? A leány feljebb emelte az arcát s igen halkan mondta: —j Igen. A fiú ráborult a száira. á vallomást», j gyönyörű szájra s bclecsőkolt. szinte belemart, s a\ foga a leány .fogához koccant s mig lihegett s vére fújt: azt' gondolta. ez egy rettenetes buta dolog, ami most történik, mert neki már meg is kellett volna írni a pályázatokat s biztosítani a minél hamarabbi megvalósu- I lást. mert mit ér a. szerelem, ha évekig j csak csók és csók az egész és semmi ’ más ... És a leány azt gondolta: igy jó. enynyi a jó és rettenetes volt érezni, hogy ez a fiú. aki ily ió pillanatban jött és ilven ió és van... hogy ez is kirepitl>ön. mint a másik és ő csak a szabó leánya maradion, akit el lehet felejteni... Nem: nem!... legyen az koldus és nyomorult és segédiegyző. de csak az övé. az övé . . .
