Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)

1925-07-17 / 189. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. julius 17. Á házigazda ne lakj ék a saj át házában Visszásságok a háztulajdonosok lakásának értékelésénél Ä lakástörvény ha nem is tökéletesen sha nem is mindenben, kétségtelenül ked­vezett a háztulajdonosoknak. A subóti­­cal adóhivatal azonban gondoskodott ró­la, hogy a háztulajdonosoknak ne csupa öröm legyen az életük. Eddig a háztu­lajdonosokat az keserítette ei. hogy a la­kók olcsón laktak s amiatt akartak sza­badulni a házaiktól, mert a lakóikkal volt baj, most majd azért akar a háztu­lajdonos lakóvá degradálódni, mert a sa­ját lakása után annyi adót kell fizetnie, hogy ezt kevés háziúr, bírja ki. A suboticai adóhivatal most értékeli és adóztatja meg azokat a lakásokat, amelyek nincsenek bérbeadva, hanem a háztulajdonosok laknak bennük. Ennél a felbecsülésnél abszurdum számba menü igazságtalanságok történnek. Egy paii­­csi budárházban lévő két kis szobából és konyhából álló lakás bérét, amelyben a háztulajdonos lakik, 10,000 dinárra be­csültek s a tulajdonost ez után az ösz­­szeg után adóztatják meg négy évre. Az adó nem sokkal kevesebb 40.000 dinár­nál, viszont az egész ház sokka! keve­sebbet ér, mint 40.000 dinár. 30—50.000 dinárra becsülik s a háztulajdonost eny­­nyi után adóztatják meg. ha nem. adja bérbe lakását s azt sem veszik figyelem­be, hogy ugyanabban a házban, nagyobb lakásért a bérlő csak 5—6000 dinárt, fi­zet. Suboticán a házbér 60 -70 százalékát úgyis adó fejében fizeti ki a háztulajdo­nos, most a saját lakása után . annyit fi­zet majd, hogy a házbér többszöröse sem lesz elég adóra. Ha egy Háztulajdo­nosnak a bérbeadott lakásaiból 10.000 dinár bérjövedelme van s a saját házá­ban van egy négyszobás lakása, ame­lyet az adóhivatal 20.000 dinárra érté­kel, a 10.000 dináros házbér jövedelem mellett 20—22,!'0Ö dinár házbér és ház­­iOSztályadót fizet. A háztuiajdonosok egyelőre nem tud­nak egyebet csinálni, mint azt. hogy el­keserednek. A pénzügyigazgatóságnák. azonban nem szabadna tűrni, hogy a vajdasági adóabszurdumok számát még egy abszurdummal szaporítsák. Azok, akiket az uj lakástörvény alap­ián hajléktalanokká tettek, arra számí­tottak, hogy házat, vagy házrészt vásá­rolnak. Most a suboticai háztuiaidono­­|sok is mehetnek bérlakást keresni s a saját lakásukat igyekeznek maid bérbe­adni. Az adóhivatal akármennyire szem előtt is tartja a kincstár anyagi érdekeit, abszurdumokat nem teremthet s a pénz­ügyi hatóságoknak ezt a túlbuzgóságot nem szabad eltűrnie. Á fekete szerda Sorozatos szerencsétlenségek Mólón — Egy gyermeket halálra sebzett a felrobbant bomba, a Tiszába vetette magát a falu legszebb leánya, egy asszonyt halálra gázoltak a lovak, vizbe­­fult egy gyermek, meggyilkolta az anyját egy elmebeteg A szerdai napon a szerencsétlenségek egész sora történt Mólon. Az áldozatok közül hárman életveszélyes állapotban fekszenek lakásukon, ketten pedig tragi­kus körülmények között haltak meg. # Szerdán reggel történt az első szeren­csétlenség. László András tizenegy éves kis fia, a reggeli órákban, a tarlón bom­bát talált. Játszani kezdett a pokolgép­pel, mire az felrobbant és « bombaszi­lánkok halálra sebezték a kisgyermeket. A robbanásra összefutott emberek véré­ben íetrengve találták. Beszállították a szentai közkórházba. Állapota életveszé­lyes. * Mólon mindenki a bombaszerencsét­­ienségrŐl beszélt, amikor hire terjedt, hogy a falu legszebb leánya a vizbe ölte magát. Á hir valónak bizonyult: Szántó Eszter, akit a falu legszebb leányának tartanak, öngyilkossági szándékból a Tiszába vetette magát. Tömegesen vo­nultak ki a falubeliek a Tisza partjára, de' ekkor már kimentették a leányt a hullámok közül. Az utolsó pillanatban észrevette Popovics Áca kereskedelmi iskolai hallgató, utána ugrott és kimen­tette. A tizenhét éves leányt, aki állító­lag szerelmi bánatában akart megválni az élettől, eszméletlen állapotban szállí­tották szülei lakására. Állapota súlyos. * Szécsényi György és Szécsényi Mi­hály tnoli földművesek földjükről haza akarták szállítani gabonájukat. Amig az egyik kocsit rakták, a másik kocsit, a melyen Szécsényi Mihálvné ült, a hirte­len, megvadult lovak elkapták. Az asz­­szony leesett a kocsiról a lovak közé, mire azok összetaposták. A szerencsét­lenül járt asszonyt, aki súlyos sürülése­­ket szenvedett, eszméletlen állapotban szállították haza lakására. * Mi vies Brankó, Udoviczki József ke­reskedő tizennégy éves inasa az első halottja a tragikus szerdai napnak. Gaz­dája csolnakon hal-csalétekért küldte a Tiszára. A viz közepén volt már a csó­nak, amelyben a kis inason kívül még három gyerek tilt. amikor a szemközt igyekvő komp kötele elkapta a csolna­­kot és felborította. Hivics Brankó a csó­nak alá került és mire segítség érkezett, eltűnt a hullámokban. A társai csak úgy menekültek meg, hogy belekapaszkod­tak a kompkötélbc. A kis inasgyerek holttestét még nem sikerült kihalászni. * Este következett be a moli fekete­szerda legborzalmasabb drámája. Hor­váth Ucca János harminckilenc éves gazda meggyilkolta anyját, özvegy Horváth Ucca Andrásnét. Horváth Ucca János jómódú molvöl­­gyi gazdálkodó a múlt hét csütörtökién rengeteg pálinkát ivott meg. Látszólag a nagymennyiségben elfogyasztott pálinka riem ártott meg az egészségének, azon­ban másnap, amint földjén a heréjét ka­szálta, kitört rajta az őrület. Berohant a faluba, ahol1 uccahosszat kiabálta, hogy á csendőrök üldözik. A község rendőrei, attól tartva, hogy a megörült ember va­lakiben kárt tesz, utána eredtek, hogy elfogják. Izgalmas hajsza következett, végül Horváth Ucca eitünt a rendőrök szemei elől. Csak szombaton kerítették kézre, mire, hazaszállították, de vasár­nap ismét eltűnt. Szerdán hazakerült, azonban újabb roham jött rá. kiugrott a szobából, hogy elfusson. Az anyja útját állta, mire Horváth többször halántékon ütötte hatvanöt éves anyját, aki az üté­sek következtében eszméletlenül esett össze és szerdán este agyrázkódás kö­vetkeztében meghalt. A gyilkos fiút a csendőrség hosszú hajsza után elfogta és letartóztatta. Minthogy cellájában diihöngeni kezdett, dr. Bálint Pál községi orvos tanácsára a szuboticai közkórház elmebeteg-osz­tályára száilitották. Véres családi dráma Hercegszőllősöa Agyonszurta a feleségét és öngyilkos lett egy baranyai csendőr A baranyai Knyezsevi-Vinográdon (Hercégszöilős) véres családi dráma ját­szódott !e a napokban. Osztoics Petar csendőr kilenc balonettszurdssal meg­ölte a feleségét, aztán önmagát, szúrta szivén és néhány percnyi kínlódás után meghalt. Osztoics Petár a palánkéi csendőrőrs­nél teljesített szolgálatot és ott volt vele a felesége, Atyimov Irén is. A házaspár boldogan élt egészen addig, mig a falu népe különös híreket kezdett terjeszteni az asszonyról. Ettől kezdve napirenden volt a civakodás a házasíársak között, úgy hogy az asszony otthagyta az urát és Hercegszöllősön lakó szüleihez köl­tözött. A csendőr, aki szerette a feleségét, többször ellátogatott Hercegszöllősre és kérlelte az asszonyt, hogy térjen vissza hozzá, ez azonban tudni sem akart többé az uráról. Néhány nappal ezelőtt Osz­toics ismét felekereste a feleségét, aki azonban ezúttal is elutasította. Osztoics ezen annyira felbőszült, hogy a bajonett­­jéveí kilenc szúrást ejtett a feleségén, aki holtan rogyott össze. A férj ezután a saját szivébe szúrta a bajonettet, majd kihúzta a sebből, visszadugta a hüvely­be, azután kitántorgott az utcára, ahol összeesett és meghalt. Százszor áldott Százszor áldott az emléked s valahányszor szélben állok, mint tengerszem zord hegyek közt, bus lelkemben fölbukik. Te vagy. aki mindig nézel, simogatsz, ha megtépáznak, s ha megbotlom köbe. gyorsan te fogod meg a karom. Szejlö vagy a napmelegben, rozsdáiig a hőmezőkön, senkim nem volt. senkim nem lesz. tudom, nekem csak te vagy. Minden más egy pillanat csak. ■múló virág, hulló csillag, egy parányi szürke örház sínpárral szegett utón. De te magos bércen állsz főnt! Életemnek napos csúcsán karcsutornyu szent kápolna hófehéren tündökölsz! Vonatok majd jönnek, mennek, meglátnak az ablakokból s kalapjukat megemelik az idegen utazók. Bróüv László. A miniszter és a shimmy Irta ; Laczkó Géza James D. S. White, a híres amerikai bankár, aki a - porosz mezőgazdasági hi­teltárgyalásokra érkezett egyenesen Newyorkból, egynapi itt tartózkodás után — a kormány, a sajtó s a közön­ség legnagyobb csodálkozására — hirte­len elutazott Berlinből. Senkisem tudta, miért. Ténv az. hogy a tárgyalások megszakadtak csakúgy, ahogy a porosz ökrök, lovak és pa­rasztok fognak most már az erőltetett munkában. Senkisem tudta, hogy a nagyhatalmú White miért vonult vissza az üzlettől, de mindenki találgatta. Mint ez már ilyenkor szokás, a legképtele­nebb magyarázatok látták napvilágot. A centrum lapjai azt magvarázgatták. hogy egv sokkal nagyobb kölcsön biz­tosabb plaszirozása tette szükségessé James D. S. White önzetlen visszavonu­lását. A faivédők diadallal jósolgatták a Németországot szanáló Dawes-tervézet teljes bukását. A kommunisták a tőke szívtelenségéről odáztak. Nevetnem kell rajtuk, különösen a mi­niszterek talpraesett hebegésein, mert ők sem tudták, miért utazott el az első és egyetlen tárgyalás után másnap kora reggel White bankár egv árva szó búcsú nélkül. Hát én tudom. Még oedig magától James D. S. White úrtól, akivel volt szerencsém megismerkedni a Firt of Forth luxushaión. amelyen éonen uj fil­mekért siettem a világhírű los-angelesi céghez. Ezt a céget kizárólagos joggal és vezérigazgatói ranggal képviselem Európában, ami. a központi igazgatóság határozott kívánságára, külön is kifeje­zésre jut önérzetes föllépésemben, ele­ganciámban minden érdekesebb figurá­val való udvarias • viselkedésemben és különös bőkezűségemben a kiszolgáló személyzet iránt. Ép e réven sikerült White ur figyel­mét fölkeltettem, akinél nagyobb borra­valókat merészeltem adni. Bemutatta­tok magának s ismeretségünk, amikor kiderült, hogy ö is német, legalább szár­mazásra. amit mindeddig csak azért tit­kolt. nehogy a német kölesöutárgval:'­­soknál ezért elfogultsággal vádolják. to­vábbá, hogv ö is frankfurti- mint én s akkor vándorol! ki —- harminc évvel ez­előtt — Amerikába, amikor én még tízéves fiúcska voltain. ismeretségünk, mondom, a legmelegebb barátsággá vál­tozott s e rokonérzést csak kellemesen színezte az a később tisztázott .tény, bogy White ur bankiának némi érdekelt­sége van (némi—45%) abban a film­gyárban. melvet képviselek. James D. S. White a következőkben mondta el a berlini tárgyalások feltűnő megszakításának valóban nem közönsé­ges okát: — Most ötvenéves vagyok. All right! Sok-sok dollár tulajdonosa és még több dollár pásztora, aki terel. (Itt harsányat nevetett jeles honfitársam, főnököm és barátom.) Miért ne terelném őket első hazám felé. ha ennek második hazám is hasznát látja? Egv kábel ifjúkori bará­tomnak. aki most porosz miniszter, egy igazgatósági ülés a bankban és én más­nap már utazom. És érdekes az első be­nyomás. Európa szép öregasszony. Ber­lin a tanti. (Itt újra nevetett White ur.) És a Fritz hogv megöregedett: a bará­tom. a miniszter, akit harminc éve nem láttam. Egy folyton cigarettázó múmia eredményes fogyasztó kúra után. Nézz meg engem. Fritz, mondtam neki, ami­kor egyedül maradtunk dolgozószobájá­ban s két. testéhez szorított, karjánál fogva a levegőbe emeltem. A halánté­kom ezüst, a karom vas. a szivem arany s a fogam platina. (Megint nevetett Whi­te.) Aztán »elkezdtünk tárgyalni. Mond­hatom. az üzlet sovány. A francia só­­mezők, a kanadai fa. a mezopotámiai petróleum, eh. még a rongyos kínai bar­naszén is jobb üzlet, de nem hiába vol­tam hajdanában Jakob Weiss franfurti banklegényke. a porosz parasztot nem hagyom éhen halni... már csak a Fritz kedvéért sem. Hm! Fritz! Szćd idők jutottak eszem­be. Gyerekség. bolondság, de szép volt. Na persze, leány, leánv volt a dologban. Köztünk. A neve: Trude. Imádtam, ahogy csak egv Goethét olvasó frank­furti bankarszlánocska tud imádni. Messziről. Tánciskola volt a Trudééknéi, úgynevezett magán-kolon. Eev nagy ebédlőben táncoltunk a hetenként köt­szerre szerződtetett táncmester felügye­lete iaatt s egv íélfolvosónvival idébb egy nagy szalonban pihentünk. A folyo­só túlsó végén számomra ismeretlen szobák voltak. (Itt elhallgatott s pár pillanatig ráncolt szemöldökkel nézett maga elé.) Na. és ez a jó Fritz a tárgyalás után elhurcolt a miniszterelnökéhez vacsorá­ra. amely után nagy társaság gyűlt össze, kövér asszonyok, sovánv diplo­maták. formás leányok és formátlan bankárok. A formás leányok shimmvf táncoltak a sovánv diplomatákkal, a kövér asz­­szonyok a fal mellett ülve nézték őket s a formátlan bankárok velünk beszél­gettek az ebédlőasztal mellett, ahonnan át lehetett látni a táncolókhoz a szom­széd terembe. Fritz, aki. mióta nem láttam, megta­nult inni és raccsolni. a táncot nézve egyszer csak felkiáltott: — Mi is táncoltunk, de nem iev, ugy-e, James? Azt is megtettük, hogy az ár­tatlan kisasszonnyal elvonultunk a fo­lyosó mélyén egv üres szobába, no igen. de amikor visszajöttünk, táncolni már tisztességesen, illendően táncoltunk s nem ilyen hárem-mozdulatokkal. És ebben a pillanatban feltámadt em­lékezetemben egv harmincéves kép: ... jövök busán a nagvszalónból s a félfolyónyi téren az ebédlő felé tartok és lent a folyosó mélyén nvilik meg egy ajtó, kilép Fritz és Trude és jönnek fe­léin. Akkor nem tudtam, alig vettem észre, de észrevettem és megjegyeztem nagy naivságomban. most azonban hatá­rozottan emlékszem, hogy Trude pirult­­piruit s a haja kissé dúlt... nvakán az, ovális vörös folt. ma tudom csak. hogy fogak nyoma ... Ez a Trude volt az én tiszta szerel­mem? És ez a nválas Fritz titokban csókját, kegyét élvezte. Hirtelen megundorodtam Fritztől, a múltamtól, a rothadt Európától, minden­től: éreztem, hogy nyomban vissza kell sietnem newyorki palotámba és nagyon férfiasán, őszinte hálával megcsókolnom a feleségem kezét... s a porosz paraszt dögöljön meg. Ez az igazság! Másnap hajnalban elutaztam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom