Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)

1925-07-02 / 174. szám

4. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. július 2. A dühöngő vádlott Pödör bűntársa őrjöngve fogadta az ítélet kihirdetését » Budapestről jelentik: Leirer Amá­lia gyilkosainak bűntársai. Bolla Jó­zsef. Saguly Ferenc és Kelik József bűnügyében, akiket az ügyészség bi­ciklilopás miatt állított a büntetőtör­vényszék elé. szerdán hirdették ki az Ítéletet. Az ítélet kihirdetése a tárgyalóteremben olyan hangos bot­rányok között történt, amilyenekre még nem volt példa a budapesti bün­­tetőtörvényszéken. Bolla József. Sagulv Ferenc és Kelik József — kezdte meg az Íté­lethirdetést Valentin tanácselnök — bűnösök lopás bűntettében, ezért Bolla Józsefet két évi és nvolc hó­napi f egy házra, Sasuüv Ferencet két évi és négy hónapi fegyházra... Tovább azonban nem folytathatta, mert Sagnly Ferenc két kezével fel­csapott a levegőbe, ordítva károm­kodott' egyet, azután hörögni kez­dett. maid a mellette álló fesyört el­lökte magától, lábaival felrúgott a levegőbe, az ügyészi pódium felé ugrott, megtántorodott és állati hör­­géssel végigvágódott a padlón. Ott dobálta magát, a fegyőrök nem bír­tak vele. vonaglott. bele-belerugott a tanácselnöki emelvénybe, két ke­zével csomókban tépte ki a haját, felvérezíe egész testét, karjaiból csak úgy csurgóit a vér. A fegyőrök hozzá se tudtak érni. Állati ordítása végigzugott a törvényszék folyosó­ján. Felugrott a tanácselnöki, emel­vényre. szétdobálta az iratokat. A fegyőrök most már telies erejükből vetették magukat Sagulvra. Irtóza­tos küzdelem fejlődött ki Saguly és a. fegyőrök között, akik végre lefe­szítették a karjait.' Saguiv mozdulni sem tudott, de őrjöngve kiáltozott:-- Jaj. a családom, a gyermekem. Egyebet nem lehetett érteni sza­vaiból. hörögni, fulladozni kezdett. Azután kissé lecsendesedve, vád­­lottársaihoz szólott ordítva: — Te tudod legjobban, hogy nem csináltam semmit. Helik József, akihez e szavakat intézte. mosolyogva. nyugodtan szemléli a vonagló. őriöngő embert, aki lassanként lecsittul. Jelentik a tanácselnöknek, hogy Saguly lecsen'desedett. Valentin elnök kinyitja az ajtót, hogy belépjen a terembe. Ebben a pillanatban Saguly uira felugrik, el­vágódik a padlón, uira hörgő állati ordításba kezd. felugrik a tanács­­elnöki emelvény felé. az ügyészi asztalt rugdossa. A fegyőrök ráve­tik magukat, azonban nem bírnak vele. Rohannak le a fogházba, ahon­nan néhány perc múlva egy fogház­őrmester három hatalmas fegyőrrel vonul be a tárgyalóterembe. Amikor Saguly a hatalmas f egy őröket meg­látja. hirtelen megnyugszik, leül a vádlottak padjára, fejét az ügyvé­dek asztalára hajtja s többé nem mozdul. A tanácselnök ezután folytathatta az ítélet kihirdetését. Á magyar kormány biztatására szervezkedtek meg Vágiék A rendőrség; tárgyalt a disszidens szocialistákkal Ä magyar nemzetgyűlés ülése Budapestről jelentik: A nemzetgyűlés szerdai ülésén a napirend előtt felszó­lalt Farkas István szociáldemokrata és szóvátefte Vági István és társai letar­tóztatását. — A fővárosi választással kapcsolat­ban — mondotta Farkas István— ami­kor Bethlen kiadta a jelszót, hogy egy­séges frontot kell alkotni a szociálde­mokraták ellen, a Vági-csoport, amely a szociáldemokrata-pártból kizárt mun­kásokból rekrutálődoít, megerősödött és megtalálta kapcsolatát a kormánnyal Birtokunkban van egy neves politikus nyilatkozata, akinek azt mondotta Beth­len, hogy a fővárosi választások során ne menjen a szociáldemokrata-párttal, mert ez a párt alá van aknázva, Yágiék annyi listát állítanak fel, hogy végercd ményben nem a szocialisták választja! meg a polgári jelölteket, hanem a pol­gárok a szocialista jelölteket. Tudomá­sa vau arról, hogy a rendőrség tárgyalt Vágtákkal, Benárd rendortanácsos tele­fonon üzentetett Vágiéknak a régi kép- Ž viselőházban tartott alakuló ülésükkel kapcsolatban. Az üzenet, amely az ügyeletes rendőrtisztviselönek szólott, a következő volt: »— A méltóságos urnák az az óhaja, hogy a szónokokat akkor se zavard meg, ha eltérnek a tárgytól és támadják a szociáldemokrata-pártot.« A rendőr­ségen tanácskozás volt arról, hogy Vá­­giék alakítsák meg pártjukat, állítsanak fel külön listát. De nemcsak ez történt, hanem az is, hogy a miniszterelnökség szociálpolitikai osztályán Bencs Zoltán miniszteri tanácsos magához kérette az uj párt vezetőit. A miniszteri tanácsos ur egy barátjának ezt mondotta: *Ezek a Vcigi-csoporthoz tartoznak és a Cond­uce a azt mondja róluk, hogy kommunis­ták. De én engedném őket szervezked­ni.« A kormánynak tehát nincs joga le­tartóztatni Yágiékat, mert ő bátorította őket. Rakovszky Iván válaszol Farkas Ist­ván beszédére. A kormány nevében — mondotta — tiltakozom az ellen a beál­lítás ellen, mintha a kormány ugrasz­tottá volna be a Vági-csoportot. A ma­gam részéről az első pillanattól fogva aggályosnak tartottam a Vági-féle moz­galmat. Soha egy pillanatra eszembe nem jutott, hogy Vágiékat ki lehet ját­szani a szociáldemokrata-párt ellen. Tudtam, hogy veszedelmes, meg nem engedhető külföldi összeköttetésekkel rendelkeznek és békés jelszavaik elle­nére is törvénybeütköző módon akarnak ténykedni. A letartóztatottak egy része a rendőrségen beismerő vallomást tett, nyíltan kommunistának vallotta magát és kijelentette, hogy hajlandó kommu­nista elveit törvénybeütköző eszközök­kel is érvényesíteni. (Óriási, percekig tartó zaj a jobboldalon.) Peidl Gyula: A reakció termelte ki ezt az irányzatot! A belügyminiszter után az úgyneve­zett emigráns-szakasz tárgyalására tér­iek át, amely a; képviselőjelölés, módjá­ról intézkedik. A szakasz többek közt kimondja, hogy a választási biztos nem fogadhatja az olyan személy jelölését, aki a törvény kihirdetését megelőzően egy évnél hosszabb idő óta Magyaror­szág területén kívül él. Ezt, mint is­meretes, különösen a szociáldemokrata tűk s annak a fertőzött levegőiében olyan brutálisak lettünk, a haladás vil­lamos fénye teszi még feltűnőbbé. Ennél a pazar világításnál csak annál jobban látjuk s csak annál fájóbban érezzük, hogy mi hiányzik a régi jóból, a régi szépből. 11a úgy régi emlékiratokat olvas pél­dául az ember, mindegyikben talál egy­­egy fejezetet (s néha az egész könyv se szól egyébről), amely valamely müveit családi- vagy társaskörről beszél, ahol irodalomról és művészetről csevegtek, sőt társadalmi és bölcseleti kérdéseket vitattak meg. Aki — közéleti ember — ma ir.ia a memoárjait, aligha lesz ábban a helyzetben, hogy iiy összejövetelekről, barátságos házakról és úri szalonokról tehessen jelentést az olvasóinak. Talán azért tárgyaltak régente mondjuk száz év előtt — olv kedvvel e témákról, mért még nem volt igazándi irodalom és művészet? S most azért nincs szó róluk, mert hiszen már van, minek hát beszélni róla? Aligha így áll a dolog. Mert a lakosság arányai­hoz. az intellectuei-ek számához s a gazdasági viszonyokhoz kénest volta­képpen virágzóbb volt akkoriban a szel­lemi élet mint mostanában. Aki »rendes ember« vagy »valamirevaló asszony« volt. az mind érdeklődött a művelődés­ért. a magáért és a másokért, s rája nézve egv ió könyv megjelenése esemény volt. amelyet megbeszélni, szó­vá tenni kellett abban a társas miliőben, ahol e rendes emberek s e jóravaló asszonyok éltek. Igaz. akkor még nem volt akadémia (éppen most száz eszten­deje. hogy Széchényi egv nemes gesz­tussal az alapiát megvetette), de min­­! denki sóvárogta, hogy leaven s min-S ® denki beszélt róla. Most hogy van, a ku­tya se emlegeti. Akkor, ha társaság verődött össze. Társalgás Irta: Baedeker Ily cimü cikkemre panaszos levelet kaptam egyik olvasómtól, aki szememre veti, hogy dicsérem a régi ió időket, és azt kérdezi naivul: mért teszem ezt? A kérdésre kénytelen vagyok én is naivul felelni: azért, mert jobbak voltak. Higyje meg az én nyálas levélíróm, nem hiába dicsérik a régi ió időket. Azok — legalább szubiektive — azokra nézve, akik sóhaitva emlegetik, valóban jobbak voltak mint a mostaniak, ame­lyek csak a jóljártak csoportiának szé­pek. csak azoknak, akiknek a jólléte és boldogsága másoknak a kárán, pusztu­lásán épült föl. Sőt bizonyos szemszög­ből nézve nemcsak azoknak az emléke­zetében szebbek az elmúlt évek, akik időközben az ifjúságukat s a vagyonu­kat vesztették el. de mindazokéban, akiknek hiányzik egv s más a letűnt korszak erényeiből. Nem gondolok az olcsóságra, amely elmúlt. Arra sem. hogy a nők. bár nem kevésbbé kacérak, de őszintébbek vol­tak. Arra se. hogy bár kevesebb volt az orvos, beteg is kevesebb volt. mert a tii­­tiővész meg a verbal nem követeit any­­nyi áldozatot — a kultúra szent nevé­ben. Arra se. hogy a politikusok becsü­letesebbek voltak, mert — nem voltak sokkal becsületesebbek . . . Mindez oly természetes. A tudomány haladását s a világítás fényességét szívesen ismerjük el. de ezekért az értékekért, amelyekkel gazdagodtunk, nagy árat fizetünk. A: erkölcsünkből a kedélyünkből s a szel­lemünkből keil adóznunk a vívmányok­ért. amelyeknek részeséi lettünk. J színház és a kávéház. amelybe járunk igaz. nagyon tündöklő, s a szégyenün két hogy a rettenetes nagvháborut viv nemcsak politikáról és pletykáról volt szó. de a nap egyéb kérdéseiről is. Ta­lán kissé sznobjai is voltak egynéme­lyek a műveltségnek, de mindenesetre érezték, mire kötelez a vagyon és. mit követel a műveltség. Vidéki kúriákon, városi polgárok szerény szalonjában csakúgy mint a főváros szellemi arisz­tokráciájának a köreiben tanácskozások voltak, szellemes társalgást folytattak s formális előadásokat tartottak a közmű­veltség napirendre került témáról. Ha volt iró a társaságban, az fölofvasta az írásait, s a publikum érdekkel hallgatta, — ha pedig ilyen foglalkozású ember nem akadt a jelenlevők közt. akkor va­lamelyik lelkes fiatal lány olvasott föl verset a kedvenc költőiéről, vagy egy iőhangu fiatalember elbeszélést egyik divatos novellistától, akit akkoron be­­széiyirónak hívtak. Ma lemosolyognák azt az ifiu szüzet s kinevetnék azt a fiatal urat. aki ha­sonlóra vállalkozna. De hát erre nem kerülhet a sor. mert a társaság fiatalja­­öregje olyan blazirt — s talán cinikus is —. hogy efféle merénylettel senki Se hozakodhat elő. A társalgás mintha a szónak nemes és irodalmi értelmében — megszűnt volna ... A rési konver­­záció helyét kávéházi viccelődés foglal­ta el. (Éppen úgy mint ahogy az újsá­gokban a régi finom név elles á la main s az elmés anekdoták és tréfák helyébe groteszkek és vaskos humorú viccek jöttek. Vidéken is hasonló a hanyatlás. A politika egyrészről s a kár tva más­részről lehetetlenné tette a társalgást Az emberek még beszélgetnek, de már nem társalognak, s viccelnek, de nem szellemeskednek. Nálunk is volt idő, amikor az u. n. vig társaságban az ud­varlás keretében is könyvekről, zenéről s az egyetemes kultúra eevéb témáiról volt szó. s ha valaki nagyobb útról jött párt sérelmezi, mert a szakasz elsősor-, ban az emigránsok ellen irányul. Puky Endre előadó a szakaszhoz több módosítást jelent be. így azt ajánlja, hogy a. jelölésre . indokolt esetben az igazságügyminiszter előterjesztésére a minisztertanács engedélyt adhat olya­noknak is, akik egy évnél hosszabb idő óta tartózkodnak külföldön. Szabó Imre szociáldemokrata az elő­adó beszéde után szünetet kér, hogy pártja a beterjesztett pótjavaslat fölött tanácskozhasson. Szünet után Szabó Imre kéri a sza­kasz törlését, mert az kifejezetten Ga­rami, Buchinger és Lovászy Márton el­len irányul. Utána Meskó Zoltán, Rupert Rezső,. Csik József és Kiss Menyhért támadják a javaslatot. Vázsonyi Vilmos szerint előfordulhat, hogy valaki egészségi okokból kényte­len hosszabb ideig külföldön tartózkod­ni: Az ilyeneket semmi esetre sem sza­bad megfosztani a passzív választól jogtól. Szükségesnek tartja az emigrá­ció likvidálását. A becsületes emigrán­sok hazatérését elő kell segíteni, hogy otthon folytathassanak' fel eláss égés po­litikát, fi orvát Zoltán szintén a szakasz tör­lését kéri, mert az kifejezetten Buchin­­gerék és Lovászy ellen irányul. Nagy Vince: Ez a szakasz nagyon sok intelligens és értékes embert mél­tatlannak minősit arra, hogy Kuna P. Andrással együtt lehessen képviselő, a mi egy. kicsit mégis csak különös ren­delkezés. E szavaiknál nagy felzúdulás támad a jobboldalon, mire Nagy Vince kijelenti, hogy nem az emigránsokat, hanem a külföldön tanuló főiskolai hallgatókat akarta igy szembeállítani Rúnával. Várnai Dániel szólal fel azután és rö­viden kifejti a szociáldemokrata párt álláspontját. A szakasz törlését kéri. Az elnök Várnai beszéde után bere­keszti aj vitát és napirendi indítványt tesz. Szakács Andor az elnök napirendi indítványával szemben azt javasolja, a csütörtöki ülés napirendjére tűzze ki a tisztviselők fizetéséről szóló pénzügyi javaslatokat. A többség Szakács javas­latát elveti és elfogdjía az. elnök napi­rendi indítványát. Grieger Miklós, Kiss Menyhért és Fá­bián Béla interpellációja ütán az ülés fél nyolckor véget ért. haza. szinte követelték tőle: beszélje el az élményeit és számoljon be arról, amit látott. Ma. aki útról jön. arról beszél s azt kérdezik tőle. hogy miiv hotelben la­kott. nyert-e a ruletten s hoev autó­zott-e sokat. Persze, egyebütt is más a világ mos­tan. A francia szalonok se olvanok mint a Mme Necker-é, a Geoffrinné-é s a Ré­­camierné-é voltak. S az olasz conver­sazione se az ma. ami volt a Bvron ide­jében. aki a biondina in eondolette (Bez­­zolii grófnő) szellemes szalonjában is­merkedett meg azzal a hölggyel, akit egész életében a legjobban szeretett: Guiccioli Giuliettával. De hát Mussolini és conversazione, ez a kettő nem fér össze, s ahol az előbbi dominál, az utób­bi elpusztul. S azt hiszem, minden nem­zetnek és minden társadalomnak van egy Mussolinija, aki annyira embere a cselekvésnek, hogy nem tűri meg a csöndes, és finom társalgást. Tempi passati... Nagyon érzem a hiányát e szép időknek s e szép intéz­ményeknek, a szalonnak s a társalgásnak. S ha olvasom a régi emlékirásokat, ki­váló férfiak és hölgyek intim levelezé­seit. nem győzöm sajnálni, hogy nem éltem száz év előtt. Először is. már rég halott volnék s nem értem volna meg a nagy világkatasztrófát s a pusztítást, amelyet az az erkölcsökben, a jellemek­ben. a kedélyekben és az ízlésben vég­hezvitt. És másodszor, mert résztvehet­­tem volna olyan összejöveteleken (ame­lyeket akkor még nem hivtak iour-nak), ahöl a legújabb könyv volt a legfonto­sabb beszédtárgv. s nem a legújabb di­vat s nem a legutolsó pletyka. Most hiába keresek ilyen társaságot, Ha mégis van ilyen, akkor, kérem, je­lentsék azt nekem és hivianak meg oda. Nagyon vágyódom az ilyen helyre, s nagyon szivesen tanulnék ottan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom