Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)

1925-07-11 / 183. szám

1925. julius 11. ßACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. Gumzhot, hikacsök ... Véresre vertek egy rokkant tűzoltót a sentai rendőrségen Szántáról jelentik: Nagy felháboro­dást keltett egész Szentán egyik rend­őrkapitánynak vallató módszere, amely­nek legutóbbi áldozata Matykó Péter rokkant tűzoltó. Matykó, aki ellen eljá­rás indult, szerdán, a kihallgatás alkal­mával Lukovác Sztanoje rendőralkapi­­tány súlyosan összeverte. Matykó ellen az a gyanú merült fel, hogy államellenes kijelentéseket tett, Szlavnics Vécó egy iszákos koldus ugyanis feljelentette a rendőrségen, mire letartóztatták. Lukovác Sztanoje rendőralkapitány, a bűnügyi osztály vezetője, nyomban megkezdte kihallgatását, majd mikor Matykó tagadta a terhére rótt bűncse­lekményt, Lukovác lovitette a fogdába és ott órákon keresztül ütötte bikacsök­­kcl, korbáccsal a szerencsétlen embert. Matykó Pétert több oldalról érkéző intervencióra szerdán szabadon enged­ték. A súlyosan sérült ember dr. Be­­leszlin Bránkó és dr. Szegedi Imre or­vosokkal látleletet vétetett föl sérülé­seiről. A látlelet alapján,, — amely sú­lyos sérüléseket állapit meg — Matykó Péter, ügyvédje dr. Aradszki Iván ut­ján bűnvádi feljelentést tett a rendőr­tisztviselő ellen súlyos testi sértés és hivatalos hatalommal való visszaélés miatt. A város közönsége a felháborító eset miatt küldöttség utján fog tiltakozni a belügyminiszternél és Alekszijevics Mita kerületi főispánnál. Az ügyben rendkívüli közgyűlés összehívását is tervezik, amelyen követelni fogják a szentai rendőrség átszervezését. CIRKUSZ m ® a Találkozás a boldog emberrel A boldog emberrel a Cafe de la Paix­­ban találkoztam. Ez az a kávéház, ame­lyikben minden párisi utas megfordul leg­alább egyszer. Az én emberem Délame­­rikából jött, ahova vagy húsz esztendő­vel ezelőtt vándorolt ki. Szegéhy ügy­nök volt itthon, most mozis odalenn. Azt mondja, hogy van neki 70 mozija. Eljött haza egy kis pénzt szétosztani a sze­gény rokonság között. Teljesen elame­­rikaiasodott, úgy fest, mint ahogy Ame­rikát, mint »Oncle Sam«-ot ábrázolják a vicclapokban. Beszélgetésünk közben csakhamar a színházra terelődött a diskurzus. — Mi újság Budapesten színházi kö­rökben? — kérdezte. — Semmi különös, ügy látszik, hogy a kinő kiegyezik a hitelezőivel és elkerü­li a csődöt. A Magyar Színházat és a Belvárosit talán megmentik. Csodálkozott. — Mit nem mond? Hát már Beöthy Lacinak sincs pénze? — Pardon — mondtam. — az Unió már nem a Beöthyé, hanem a Faludyé. — Faludyé? Hát nem a Vígszínház a Faludyé? — Nem. Azt eladták. Bizonyos Blu­menthal vette meg. Földije magának. — Miskolci? — Majdnem. Amerikai. A boldog embernek ez sehogyse ment a fejébe. — Faludiék eladták a Vígszínházát? — El bizony. — De miért? — A gazdasági helyzet miatt. — Hiszen az mindig jól ment! — Jól ment, jól ment, de a viszonyok változásával más atmoszféra keletke­zett. A háború folytán keletkezett uj gazdasági helyzet... A délamerikai összerántotta a hom­lokát. — Pardon, hogy közbevágok. Milyen háborúról tetszik beszélni? — A világháborúról. — Világháborúról? — Igen, egy kis világháború volt köz­ben. Nem nagy dolog, pár ezer méter hosszú... De azért nagy érdeklődést keltett... — Mit nem beszél! Persze mi ott Dél­­amerikában úgy élünk, mint a barmok, háború nélkül, minden nélkül... Nagyon szomorúan mondotta ezeket. Majd igy folytatta: — Igazgatom a hetven mozimat és slussz! Rettenetes! És mondja csak, Londonból jelentik : Moszkvai jelentés szerint az egész orosz sajtót nagy mértékben foglalkoz­tatja az orosz-angol konfliktus. A moszkvai lapok azon a véle­ményen vannak, hogy a konflik­tus békésen aligh t le z megoldh ató. Angiiét azzal vádoljál: most meg, hogy hosszú idő óm kereste az okot arra, hogy Oroszországgal szakíthasson es Nagybritannia részéről máris észlelhető bizonyos Parisból jelentik: A kamara he­ves jelenetek között tárgyalta a marokkói operációkra kért újabb száznyolcvanh: rom millióról szóló javaslatot. A vitát Cachin kommu­nista képviselő kezde meg, aki a jobboldal á 11 ara dó lármája közben éles szavakkal támadta a kormányi, amiért minden emberi és erkölcsi jog nélkül útját állja a riff-kabilok önállóságának. Franciaország — mondotta — 1909-ben ígéretet tett arra, hogy Marokkót ki fogja üríteni, ezt az Ígéretét azonban nem váltotta be. Az utóbbi esztendők­ben a francia kormány az önálló­ság legkisebb mértékét is elvette a marokkói szultántól, aki egysze­rűen hűbére; rabszolgája a francia bankoknak. Jaures mondotta, hogy Franciaország a rablás, gyilkosság politikáját folytatja Marokkóban, amelynek népe, nem csoda, ha feilázad a barbár módszerekkel dolgozó imperializmus ellen. Na­gyon téved Franciaország, ha azt hiszi, hogy a riff-kabilokat egy­könnyen megadásra birja. A Ma­­tokkóban folyó harc a gyarmati háború előjátéka, amely hamaro­san az egész világon ki fog törni nem csupán Franciaország, de Anglia és Amerika ellen is. A jobboldali Fabry képviselő követelte, hogy a kormány Őszin­tén tárja föl a marokkói helyze­tet. A riff-kabilok ellen harcoló hadsereget bőven el kell látni le­génységgel és hadianyaggal, hogy döntő csapást lehessen mérni Abd el Krímre. A háborúi folytatni kell a győzelemig és nem szabad a sikert veszélyeztetni békekisérle­­tekkel. Faure disszidens szocialista vi­tába szállott Fabryval és a béke­kötés melleit foglalt állást. A ha­talmon levők — mondotta — éppen olyan önkényesen idézik fői a marokkói háborúi, mint 1914 ben a világháborút. Ez ellen a kijelentés ellen a jobboldalról többen erélyesen til­takoztak. Varenne képviselő ezt kiáltotta : — A világháború Németország hadüzenetével kezdődött. Faure igy felelt: hogy kezdődött az az... izé... — Micsoda kérem? — Ez a háború, amiről beszél. — Ja, ez kérem, úgy kezdődött, hogy az osztrák-magyar monarchia trónörö­kösét megölték... Az amerikai felsóhajtott. — Igen, erre még élénken emlékszem. Megtöröltc a szemét és részvéttel mondta: — Szegény Rudolf! Jó fiú volt... Stella nyomás gazdasági táron. Feltűnő, hogy Németország teljesen Anglia befolyása alá került, amit az is bi­zonyít, hogy a német kormány a halálraítélt Kindermannrügy gyei kapcsolatban beleavatkozott Oroszország belügyeibe. Az 1 - vesztija szerint a konfliktus oiynri következményekkel járhat, amelyet, hasonlóak lesznek az 1914. elő h világtörténelmi jelentőségű esemé­nyekhez. — Vannak más verziók is a há­ború keletkezéséről. Herriot elnök szólalt fel ezután és kijelentette, hogy a franciás nép nevében, amely oly soka! szenvedett a világháborúban, til­takozik Faure beállítása ellen. A jobboldalról még két szónok beszélt, követelve a háború győ­zelmes befejezését, mire az elnök a vita folytatását éjjelre halasz­totta. Az éjszakai ülésen Renaudel szo­cialista felszólította a kormányt, hogy tegyen meg mindent, hogy a béke mielőbb létrejöjjön. Be­szédét igy fejezte be : — Abban az esetben, ha Abd el Krim visszautasítja békeajánla­tukat, akkor mi is természetesnek fogjuk találni, hogy a kamarában, a kommunisták kivételével, egyet­len képviselő sem fog akadni, aki ne volna hajlandó a kormányt minden erejével támogatni a had­műveletek folytatásában. Renaudel után Painlevé minisz­terelnök szólalt fel és kijelentette, hogy a kormány a marokkói had­műveleteknél folytatott taktikát mindenben helyesli, kéri a kam - rát, hogy ne veszítse el a hideg­vérét abban az esetben sen-., h a háborúval járó fordulatok ideig lenesen kedvezőtlenek is volnának. Taza a mai napig a különböző híresztelések ellenére még nem esett el. A várost ugyan a pol­gári lakosság elhagyta, a csapa­tok azonban szilárdan tartják vo­nalaikat. Taza és Fez között az összeköttetés nem szakadt meg. Ha mégis megtörténnék, hogy Taza az ellenség kezére kerül, akkor sem szabad elveszteni a reményt. Taza elvesztése csak átmeneti ese­ménynek tekinthető és a várost a francia csapatok rövid időn be­lül ismét visszafoglalhatják. Painlevé beszéde további folya­mán kijelentette, hogy Francia­­ország igazságos békét akar, a békének azonban tartósnak kell lennie és garantálni kell a fran­ciákhoz hü benszülöttek bizton­ságát. Franciaország és Spanyol­­ország közösen megállapították már a békefellételeket, most Abd el Krí­men a sor, hogy azokat elfogadja. — Azt semmi körülmények közt sem tehetjük meg — folytatta beszédét Painlevé, — hogy ml magunk ajánljuk fel a békét Abd el Krímnek. A riff-kabilok ismerik feltételeink"', tehát bármely percben tárgyalásokba búcsúd.öthatnak ve­lünk. More! képviselő közbevágott: — Ét mi lesz akkor, ha Abd el Krim nem fog útja el feltételeinket? — Erre a kérdésre — válaszolt u közbeszólásra Painlevé — csak fenyegető sznvikknl tudnék vá­laszolni. Ha Abd el Krim vissza­utasítja feltételeinket, a-kor Fran­ciaország cselekedni fog és Abd cl Krim meg fogja érezni ok ön két. A miniszterelnök mái a szo­cialisták vezére, L on ßium szó­alt föl, aki kijelentette, hogy nem fognak a kormány ellett szavaz >i, mert bizalommal viselt« t ek l’irá ta, a marokkói hadjáratot azonban elvből nem helyeslik. Blum beszéde után vz ivazásra került a sor. A 183 milliós hitelmeg­­'jánlás egyes szakaszait a ka­mara kézfe emeléssel egymásután elfogadja. A törvényjavaslatot végül nesz terjedelmiben 411 szavazattal 29 ellenében elfogadtak. A javaslat ellen csupán a kommunisták sza­vaztak. A szocialisták távoltarlották magukat a szavazástól. Kincs család' jelenet a Szent István-Akadémia felolvasó ülésén Egy válópór epilógusa Budapestről jelentik : Különös jelenet játszódott le a napokban a Szent István Akadémia dísztermében. Az Akadémia tagjai nyilvános felolvasó ülést tartottak és a tárgysorozat legkimagaslóbb pontja volt Szendrei/ Jánosnak, a Hadtörté­nelmi Muzeum elnökigazgatójának a székfoglaló előadása. Az ülésén, melyen a tagokon kívül kétszáz főnyi közönség volt jelen, dr. Concha Győző egyetemi tanár elnökölt. Mikor az elnök megnyitó beszéde után fölhívta Szendreyl székfoglaló ér­tekezésének felolvasására s Szendrey az előadói széket elfoglalva kéziratát ol­vasni kezdte, a hallgatásaj soraiból egy elegánsan öltözött fiatal hölgy lépett elő. Határozott léptekkel az előadói szék felé sietett és a felolvasásából megle­petten föltekintö tudósra becsmérlő sza­vakat kiáltott. Szendrey nem zavartatta magát, folytatta előadását, amelynek befejezése után a fiatal hölgy megismé­telte sértegetéseit. Szendrey János detektivekért sietett, akik jegyzőkönyvet vettek föl a tör­téntekről. Később kiderült, hogy az incidens hőse Szendrey e vált felesége és hogy a kínos jeleneteknek hosszú és érdekes előzménye van. Szendrey J mos hadügyminiszteri ta­nácsos, a Magyar Tudományos Aka­démia tagja 1906-ban elvesztette első fe eségét, aki két kisgyermeket hagyott hátra. Szendrey özvegysége nem soká tartott, rövidesen feleségül vett egy nálánál huszonhét évvel fiatalabb sze­gény leányt, Somogyi Máriát. Szendrey Áttila-köruti lakásában, amely inkább beillett volna múzeumnak műkincseivel, a legboldogabb harmóniában teltek az évek egészen a háború utáni időkig. Az egyetértés megbomlott a házastár­sak között, aminek az lett a vége, hogy Szendrey tizenegy évi házasság után 1920-ban bontó keresetet adott be felesége ellen. 1922-ben, mikor az ítélet jogerőre emelkedett, Szendrey felszólította fele­ségét a kiköltözésre. Ez meg is történt, de az feljelentette Szendreyt jogtalan használat cimés, azzal az indokolással, hogy volt férje nem adta vissza hozo-Hábonií jósolnak az orosz Sápok Kiélesedett az ellentét Anglia és Oroszország közt A GYŐZELEMIG! A FRANCIA KAMARA MEGSZAVAZTA A MAROKKÓI HITELT

Next

/
Oldalképek
Tartalom