Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)

1925-06-07 / 152. szám

1925. junius 7; BACSMEGYEI NAPLÓ 13. oldal. Dante 1921 szeptember 14-én halálának 600 éves. fordulóján, az egész kul­­turemberiség magasztos, ünnepsé­gekkel adózott a nagy halhatatlan­nak. Ma pedig az idő múlásának egy újabb állomásához értünk. Ezelőtt 660 évvel, 1265 május 30-án született Florenzben a költő. San Giovanni kápolnájában Durante — 'rövidítve — Dante névre keresz­­telték. Fece mi . . . il primo amore áll a felirat az Inferno kapuin: »Szere­iéin alkotott engem«. — A szenve­dői, bünhődés, a lelki élet legmé­lyebb titkai megismerésének örökös sóvárgása, ez Dante emberségéinek indítója és egyben életútja. Az ő alkotója, formálója, szerelme; Bea­trice, Florenz, művészet, politika és a tudomány. Életének duzzadó ereje, vigasz­­keresésének fenséges hullámai Bea­trice alakja köré font isteni sugár volt Dante reánk hagyott költői kin­csének napfényre hozója. Legelső versei, amiket zenével, harmóniával teli érzelmi világában a klasszikus latin nyelv helyett a mindenki számára érthető olasz nyílven irt, a Canzoniere-ben gyűj­tőije össze, evvel lerakta a mai olasz irodalmi nyelv első alapkövét. Ezek a versek tele ifjúsággal, köz­vetlenséggel az uj élet csodásán ol­vadó muzsikájával, rajongásával a fiatal Dante vallásává váltak. Beatrice meghal, fiatalon, várat­lanul, csendesen; örökre lehunyja varázslatos szemeit. Dante fájdal­mában kétségbeesik. Úgy érzi, hogy a lélki sötétség borzalma honosodott mey benne. Mégsem! Fiatalsága, forró vére feltör. Feledni! Korsza­kának romlottságában, kéjes élve­zetekben keresi a feledést. Kiirtha­­íatlanul tör fel újra a kétségbeesés. Dianíe menekül. Assisi Szent Fe­renc rendjébe lép. Később orvos lesz. Komor hangulatai továbbra is ki-sérik. Megházasodik. Ez a házas­ság, kényszeredett és kellemetlen. A tudományban és művészetben keres vigasztalást. Megírja a vita nouva-t. Ebben elmondja szerelmének törté­netet. Fiatalkori verseit magyaráz­za; csodálatos vízióit írja meg ben­ne. Az »Uj Élét« pedig a világiroda­lom legelső lírai regényévé lesz. A belső élet legfinomabb árnyalataival, édes sejtéseivel, cizellált rezgéseivel a szerelmi regény remeke. Korának politikai eseményeibe merül. Guelf-párti, később gibeüniz­­mussal vádolják. Politikai méltósá­gokkal tisztelik meg. San Gemigna­­nóban Florenz követe. Majd 1300 junihs 15-én a legnagyobb méltósá­got éri el. Prior lesz. Ellenkezésbe jut a pápával. Halálra ítélik. Szám­űzetésbe megy. Tudománnyal és fi­lozófiával foglalkozik. Boéthius, Ci­cero, Vergilius müveiben keres vi­gasztalást. Szerelmes verseket ir a tudományhoz. Felfedezi az olasz nyelv szépségeit. Bolyongó száműzetésében, sze­génységében életének reményeit veszni látta. Balsors üldözte, mert az égből jött misztikus sugárt elfe­ledte. Feleszmél; abbahagyja tudo­mányos terveit és munkáit. Vissza­tért nagy álmához, amelyre annyi­szor, gondolt. amelyet annyiszor el­hagyott. Beatrice fenségét egy egész világot átfogó müvei fogja ünnepel­ni. Megalkotja a világirodalom leg­hatalmasabb épületét. A száz éneket. Úgymint egy bevezető éneket, az ezt követő 33 éneket mint első részt, a Poklot. A második részt, 33 éne­ket, a Purgatóriumot, a harmadik részt szintén 33 éneket, a Paradicso­mot. Ez a műremek, melyet szintén olasz nyelven irt , a renaisszance felhasadni készülő reggelét sejteti. Ez a par excelence költői enciklo­pédia tulajdonképen a keresztény középkor Ramajánája. A fékezhetet­­len hit erejének csodás alkotása. Szabályos, egyöntetű tercinákba gyúrt háborgó fantázia, tele lírával és epikával. Életének minden kincsét, mindent, amit tanult és amit látott, amit ér­zett; sorompóba állított a mü nagy­ságára. Lángelméjének, ragyogó erényének hallatlan intenzitású ke­verékét adja az isteni színjáték. Tu­­lajdcnképen Comedia, de szent köl­temény. A misztikus középkor élet­­látásának quintessenciája. Az Infer­no gigantikus aíkkordjai a Purgato­­rio szörnyű kataklizise, a Paradiso a földön túli regiók elképzelésének örökké égő mécse a szimbolikus áb­rázolás maximuma. Ennek a hatalmas műnek megírá­sára a hagyomány szerint Dante a Santa Croce dii Fontéi Avellana klastromába vonult vissza. Közvet­lenül a halála előtt fejezte be a Di­­vina Comiediát Ravennában. Dante; élete egyben korának egész históriája. Mint minden lángész az ő élete sémi kezdődik születésével, mint ahogy halála sem végződik testének porrá válásával. Dante minden kutatója Giozue Oainducciotól Benedetto Croceig megállapította szoros összefüggését a középkorral. Mint ember, mint költő erősebb Miltonnál és Goethei­nél; kik szintén megkísérelték az értelmi fantázia Paradicsomát, Me­­fisztóját megalkotni, de Dantei nem érték utói. Az emberi fejlődés irodalomtörté­netében évszázadokra fénylő gránit­­oszlopa Dante ki életével és mun­kájával mélyen bevéste, magát az emberiség leikébe. Holländer Zoltán. Gedeon ur szép vége Irta: Baedeker Gedeon ur lekésvén a házasságról, a negyvennyolc esztendejével s a nyu­godt temperamentumával beletörődött a magányos sorsába. — Jól van, — gondolta, — miután nem lehet másképpen, egyedül fog élni to­vábbad is, mindhalálig. Jól, rosszul ahogy jön. Sőt 1914-ben, ama szomorú históriai esztendőben, még örült is, hogy feleség és család nélkül maradt, s a biztonság jóleső érzésével gondolt arra, hogyha ő is magára vette volna a há­zasság jármát mint a barátai, most va­­lószir.üleg a hadköteles fiait kellene ki­­küldenie a harcmezükre, egyenes zsák­mányául a Halálnak. Maliciózus mo­sollyal olvasta a mozgósító rendeletekcí és . a különböző évjáratok fegyverbehi­­vó plakátjait, s a bölcseségével nagyon elégedetten gondolta el, hogy »ezt jól csináltam«. Mintha tervszerűen és ki­számított fondorlattal cselekedte volna... A jóleső elégtétel ez érzésével szinte boldog volt mindaddig, amig csak az árak — előbb a piaciak s aztán a bol­tiak — nem kezdtek emelkedni. Ekkor kezdte észrevenni, hogy a háború nem­csak a fiukat nyeli el, de egyéb áldoza­tokat is követel a polgáraitól. Csinos vagyonkájának a jövedelmé­ből s a tisztviselői nyugdijából kelleme­sen, s ahogy akkor még mondták: úri ember módjára élheteett. Jobb vendég­lőben étkezett, két finom kávéházba is járt (az egyikbe reggelizni, a másikba ozsonázni s a barátaival csevegni), az estéit pedig valamelyik színházban vagy más hasonló szórakozással töltötte. Ele­gánsan ruházkodott és csinos barát­nőjére is — aki épp oly hü felesége volt az urának mint önzetlen szeretője őneki — költhetett eleget. De a drágaság jöttére meghökkent Gedeon, ö bizonyára nem volt prózai lélek, de rendes ember, aki szerette, ha a számadásai rendben vannak. Már nem futotta mindenre, amire azelőtt tel­lett. Amig a drágulás szerény Íveléssel iparkodott fölfelé, addig nem esett két­ségbe, s csak a,z a gazdasági hipokond­­ria nyugtalanította, amely ily viszonyok között mindenkit elfog, aki összeadni és kivonni szokott, de amikor az árak fantasztikus arányokban kezdtek a lehe­tetlen számokig feltörni s a pénznek a vásárlóereje ugyanabban a mértékben csökkent, Gedeon a sötét gondok bus eljegyzettje lett. Uj ruhára már gondolni se mert (szerencsére volt neki elég ré­gi), a délutáni uzsonnáról kénytelen volt lemondani, s az estéit egy csöndes ká­véházban töltötte, ami mégis olcsóbb, bár sokkal szerényebb szórakozás volt mint a szinház s a többi mulatóhelyek. Aztán, a drágaság tobzódásával lassan­­kln.t egyéb élvezeteiről is kezdett le­szokni. Egyszerűbb helyeken ebédelt nem éppen hófehér abroszon s a vacso­rázást egészen beszüntette, —■ ehelyett a kávéházban két deci tejet ivott, s ami­kor ez is ritkaság lett, valami más táp­pótlót. A barátnőjére is egyre keveseb­bet költött, amiért ez őt — a hálátlan! — egy igen érzékeny bucsujelenet után a faképnél hagyta, s egy olyan ur­nák a védőszárnyai alá menekült, aki épp az ellentéte volt Gedeonnak: a há­borúban lett gazdag. Gedeon nem volt haragtartó, s azzal a.z áldással bo­­csájtóttá a nőt karrierjének további út­jára: nyugodjék békében uj barátjának a karjaiban! Egyre lejjebb csúszott a talajvesztés szomorú és sikamlós lejtőjén, s a nagy »debacle« után, amikor értéke pusztult minden pénznek és papirosnak, majd hogy koldus nem lett. Most már csak értékeinek a romjaiból, ahogy a népnek egyszerű de igen kifejező nyelvén mondják: a készből élt. Egy ismerősé­nek a tanácsára az egyik szobáját (ame­lyet nélkülözhetett, — minek szegény embernek két szoba?) s a konyhát (amelyre úgy se volt szüksége) bérbe­adta egy házaspárnak, s ez a kis jöve­­d elemiszap or u lat legalább az éhezéstől megóvta. De éppen csak ettől. Szomorú helyzetében sóvárogva kandi­kált be a gondozatlanságuk ellenére is fényeseknek látszó kávéházak ablakain, amelyek mögött egészen uj, sőt uj gaz­dag urak feszítettek büszkén, akiknek uj kabátját láthatóan dagasztotta dom­bomra a bankokkal tele pénztárca, s akiknek szemérmetlenül vastag arany­óralánca azt zörögte: Itt jó lenni, itt építsünk magunknak sátrakat!« Óh, jól tudja; ő őzt, de nem épithet itten, még a kávéházból is kitessékelte a konjunktú­ra .. Melankóliás vággyal olvasta a szinlapokat és. fájó sóhajokkal a hangversenyeknek . programmjait. Fi­zikai szenvedést érzett, ha valamelyik étkezőhely mellett tántorgott el, amely­nek egykor szívesen látott és nagyrabe­­csült törzsvendége volt. sőt — minek tagadjam? ő se tagadta! — még a hen­tesboltok Ízletes és étvágyfakasztó ki­rakattárgyai előtt is a kielégíthetetlen­ség fájó-rágó kínjaival haladott el . . . A ruhái is lekoptak már és foszladozni kezdtek róla, s maga javítgatta őket. hogy a megjelenése, ha már szánalmas, legalább ijesztő ne legyen. Közben — a nélkülözésektől-e vagy a lelke rázkódtatásaitól, ki tudja? .—■ szív­bajt is kapott, amelyet ingyen állapított meg n ál a; egy orvosbarátja, aki igy szólt hozzá: —- Elélhetsz vele gromobojig. De még­is, ha volna pénzed, azt tanácsolnám, hogy menj Nai:hóimba. . — Nauhöim? — sólraj tóttá Gedeon ur. — Örülök;, ha napjában egyszer jóllak­hatok ... És örült azzal az »orvosi mintakülde­mény«-nyel, amelyet a barátja kapott ingyen és bérmentve egy ausztriai gyógyszerkészitőtől, s amelyet az neki is ingyen engedett át. Húsz pasztüla volt benne, amelyből naponta kettőt kel­lett szedni. Majd ha elfogy, jelentkezzen megint ... Hevesebb fájdalmak nem kinozták, de néha szorongó érzése támadt. A szive rendetlenül zakatolt ilyenkor s néha — mintha nagyon elfáradna — hirtelen megállt. Csak annyi ideje volt, hogy el­gondolja: »mit jelent ez?«, s a rendes dobbanások, ha ugyan rendesek voltak, újból megindultak. Ilyenkor maga se tudta, hogy mitől fél. Bizonyos, hogy nem a haláltól — ki fél* ettől? —, talán a bizonytalanságtól, valami je ne sais cfuoi-tó]. Az ilyen rohamok után egy ideig gyengének, egy-egy percre agoni­­zálónak érezte magát, de mert ez a le­­hangoltság nem tartott soká, hamarosan el is felejtette, A közérzése máskülönben tűrhető, s a legtöbbször egészen jó volt, s amgtor az örökség részére megnyílt (közjegyzői értesítés adott liirt róla) minden baját elfelejtette, s olyan boldognak érezte magát mintha sohase lett volna háború s ő az utóbbi tiz esztendő alatt nem vé­nült volna húszat. Egy unokabátyja, aki­nek ő volt az egyetlen vérbeli rokona s aki csinos vagyont szerzett azokban az években, amelyekben Gedeon a magáét elvesztette, elfelejteett végrendeletet csinálni, s így amije volt, mind a Ge­deoné lett. ö most e váratlan szerencse folytán még vagyonosabb lett, mint a há­ború előtt volt, s ez a tudat megifjitotta. Úgy élhetett megint mint azelőtt. Úri módon . .. Elsőben is a szabójához sieteett, s on­nan a cipőmüvészhez meg a kalapos­hoz s a divatüzletbe. Néhány, óra alatt megint elegáns ember lett. (Akinek tar lentuma van hozzá, annál könnyen megy ez.) A régi előkelőséggel ült be a Bel­városi Kávéház egy feudális karosszé­­kébe, este pedig a régi fesztelenséggel süppedi el az opera egyik kényelmes zsöiléjében. Szinház után a Hungáriá­ban vacsorázott, attól tartok, kissé töb­bet mint az ő korában és egészségi álla­potában szabad, s emésztésközben azon kezdett töprengeni, vájjon a régi szere­tőjét helyezze-e vissza a legitim: pozí­ciójába vagy uj s talán .fiatalabb barát­nő után nézzen ... Autótaksziba ült és főúri módon vitette magát haza, pedig nem lakott messze. De hát jól esett ne­ki annyi sovány esztendő után a mai nappal oly szépen kezdődő kövér esz­tendő. S a lefekvés! Micsoda kedvteléssel, a jólérzésnek mily ditirambikus. elragad­tatásával feküdt le ágyába! Égve hagy­ta a villany't, most már nem, kellett a fénnyel se eszeveszettül spórolni. Kü­lönben se tudott elaludni. Nyitott szem­mel álmodott. Most már jól lesz minden. Visszatér a régi urasági állapot, visszakapja a két kávéházát, a finom restaiirant-jáí, ahol megint nagyságos ur lesz, inyes falato­kat eszik I és kellemes baráti körben emel kést-villát a pompás pecsenyékre. Az estéit pedig, amelyek sokáig oly si­várak voltak, eztán mindig színházak­ban és hangversenytermekben tölti, s onnan még _ egyszer benéz a klubjába vagy a kávéházba egy csésze teára, egy kis nyájas tercierére. Megint gyakran vált fehérneműt, és —akármibekerül! — olyan lakást bérel, amelyben fürdőszo­ba is van . . . Óh, mi jó lesz! Végre elaludt mégis. De hogy mit ál­modott, nemi tudta meg soha senki. Mikor reggel tiz órakor a takarítónője jelentkezett, az ajtaja zárva volt még, holott más ez időtájban rég el­ment hazulról. Megkérdezte a házmes­tertől, mit tud? Az azt felelte, semmit Elmenni Gedeon urat nem látta. Fölmentek hozzá mindketten. Kopog­tattak. Előbb halkan, aztán erősebben,

Next

/
Oldalképek
Tartalom