Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)
1925-06-07 / 152. szám
14. oldat. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. junius 7, Nem hallatszott »szabad«. Délkörül föl* keresték legjobb barátját, az orvost, s közölték az aggodalmukat vele. Az ijedten szaladt s lakatosért küldött, hogy az mentül gyorsabban nyisson ajtót. Halva találták. Mosolygott, mintha aludna. A szive álmában ölte meg, ahogy az orvos véleményezte, nem sokkal éjfél után. A mosolyáról Ítélve, boldogan halt meg, tán épp azzal a gondolattal, hogy holnap megint sonkát, tojást és vajat eszik a teájához mint a régi jó Időkben, s hogy holnap délután talán már újból találkozik a régi kedvesével vagy egy ujjal —• hiszen alapjában egyre megy, csak szőke legyen! Milán és Natália szerelmi regénye A bécsi udvari és állami levéltár titkos anyagából XL A titkos irattárban szereplő beográdi jelentések közül különösen érdekes az, amely szerint Miián király azt tanácsolta a monarchiának, legyen állandóan készén a Szerbiába való bevonulásra. Hengelm filler utódja, Thoetnmel követ, 1889 augusztus 14-én kelt jelentésében erről ezt írja Becsbe: Tegnap délután tiszteletemet tettem Milán királynál, őfelsége fokozottan közlékenyebb és bizalmasabb lett A király rejtegetéseinek főbb vonalai a következők voltak: hogy a helyzet az országban a lehető legkedvezőtlenebb és nem fele! meg várakozásának; hogy a pártok viszálya hevesebb és kíméletlenebb, mint bármikor; hogy a régetisség tekintélye nem tud gyökeret verni és hogy az utóbbi, különösen a kormánnyal szemben, amely, úgy látszik., önállósítani akarja magát, tulgyciigének bizonyul; hogy a dinasztia princípiuma nem tud tért hódítani; hogy a viszonyok az összeomlás felé vezetnek, amely összeomlásból a Karagyorgyevics vagy orosz elemek árnyképe tűnik elő, amely éppen olyan súlyosan érintené Ausztria- Magyarországot, mint az Öbrenovicsdinasztiát. — Önöknek kötelessége — mondta a király — ötvenezer embert készenlétben tartani és az első riadó-jelre megkezdeni a bevonulást Egy esztendő múlva százötvenezer emberre lesz szükség és amit most, vagy a legközelebbi időben hat hét alatt elvégezhetnének, egy esztendő maivá nem végezhetik el hat hónap alatt sem. „Pastes ar, a szerb köztársaság elnöke Pasics, amint megkegyelmezése után hazatér Szerbiába, azonnal erős orosz-barát propagandába kezd és tovább ápolja összeköttetéseit a cári udvarral: Beográd, 1S90 mire. 25. 29. A—C. szánt. Excellences Uram! Egy hét előtt meginterpellál tain a külügyminiszter urat: — Mikorra várják a szerb köztársaság elnökének a visszatérését? — Milyen elnök? — kérdezte Gruics. — Hát Pasics ur, aki Pétervárott úgy lépett fel, mintha ő irányítaná Szerbia sorsát a nyugati államokkal. Egész komolyan kérdeztem aztán, mit szól a résensség, a kormány és a nép ahhoz, hogy egy egyszerű polgár az orosz fővárosban olyan applombba! lép fel. Gruics mosolyogva vállat vont. Ez szokott gyakran az ő válasza lenni. Szóval »a nagy ember« hat nap cián visszatért' tanulmányutjáről, melynek célja volt a »fővárosok berendezkedését tanulmányozni«, s most itt Beográdban, ahol őt mint uj podesztát ismerik el. Az itteni sajtó nagyjában csak róvidebb hírekben számol be Pasics ur utjának eredményéről. Az ellenzéki lapok valóságos gúnnyal írnak pétervári fellépéséről. A régensség, amely Pasics urra amúgy is féltékeny, bizalmatlansággal kiséri lépteit, sőt a kormány a szkupstina nagy részével barátságtalan magatartást tanúsít, talán abból az okból Is, hogy az az ember egy orosz rendjelet kapott, nagyon értékes briiliánstüvel. Különben pedig meglehetős homály fedi ennek az utazásnak a célját Sokan azt hiszik, hogy a régensség ellen agitált, mások tudni vélik, hogy politikai miszszióró! van szó Oroszországhoz való közeledés céljából. Arról is beszélnek, hogy Pasics Beográdnak nyújtandó kölcsön kieszközlésére utazott Pétervárra, de minden eredmény nélkül. Pasics maga tegnap referált a radikális klubban és kijelentette, hogy Péterváron a' legmelegebb barátság uralkodik Szerbia irányában, különösen gazdaság! tekintetben. ígéretet kapott, Szerbia régi kívánságaira vonatkozólag, hogy Macedóniában és Ó-Szerbiában a görög püspököket és magasabb egyházi funkcionáriusokat eltávolítják és helyükbe szerb uemzetiségüeket neveznek ki, akik természetesen a szerb nemzeti aspirációk apostolai lesznek. Ugyanezen a gyülekezeten amellett is kardoskodtak, hogy a nemzeti aspirációkat terjesszék ki Boszniára és Hercegovinára, egyelőre jól dotált szerb konzulátusok révén, amelyeket Livnóban, Mosztárban, Banjalukában, Szarajevóban. Brickában és Doljna-Tuzlában állítanának fel . . . sic! Ezek a konzulátusok aztán szoros érintkezést tartanának fenn a szarajevói konzulátussal. Bukuninban látják a szerb nemzeti aspirációk előharcosát a megszállt területeken, éppen úgy, mint Jasztrebovot Macedóniában. A köményt a »bátrak frakciója« a parasztpárti Rankó Tajsic-csal az élén élesen támadja és azzal vádolja, hogy »ausztrofil«. Szerbiának el kell fordulni a monarchiától és mindenekelőtt el kell bocsájtani a szerb szolgálatból minden osztrák és magyar alattvalót s a legrövidebb idő alatt a határon átszálltai, arról is beszélnek, hogy Pasics miniszteri tárcát kap, sőt arról is szó van, hogy átveszi a miniszterelnökséget. Valószínű azonban, hogy Pasics urnák nagyobb ambíciója a helyzetet uraló párt vezére lenni. Pasics egy Iván Vasüjevics Suljgin állítólagos nagykereskedő társaságában tért vissza, aki Szerbia kereskedelmi viszonyait óhajtja tanulmányozni és kereskedelmi összeköttetéseket igyekszik létesíteni. Fogadja Excellenciájd legmélyebb tiszteletem kifejezését Thoetnmel Pasics egyre veszélyesebbé való működéséről még a következő megjegyzéseket találjuk a követ következő, 1890 március 26-án kelt jelentésében: «Pasics nem agitál az öbreuovics-dinasztia ellen« — ’Pasics Pétervárott az Obrenovics - dinasztia szükségességét emelte ki. éppen úgy, mint ahogy a régensség és a kormány közti egyetértés szükségét hangoztatta«. Milán király, aki időközben külföldön járt, Beográdba visszatérve érdekes információkkal szolgál Pasicsról a monarchia követének: Beográd, 18S0, május 26. 50. A—B. szám. {Bizalmas.) Excellenciás Uram! Milán király tegnap egy óránál hoszszabb ideig tartó kihallgatáson fogadott és ebből az alkalomból elmondotta nekem megfigyeléseit, amelyeket eddigi beográdi tartózkodása alatt tett. őfelsége azzal kezdte, hogy naponta nagyon sok ember látogatja meg. Valamennyi párt tagjai, tisztek és hivatalnokok jönnek, hogy tiszteletüket tegyék. Ezekkel a személyekkel való érintkezés megerösiteette őt abban a feltevésben, hogy egy esztendő leforgása alatt is sok min- 5 den rosszabbra fordul, különösen ami \ az orosz irányzatot illeti, amely nagy , haladást tett a most uralkodó pártban, j Utóbbi kijelentésével kapcsolatban igen érdekes részleteket mesélt el nekem Pasics legutóbbi napokban teett látogatásáról. őfelsége az érdemdús vezért a következő szavakkal apasztrofálta: — Amióta utoljára láttuk egymást, ön nagyon megváltoztatta nézeteit a külpolitikai vonatkozásokban? Pasics azt válaszolta a királynak, I hogy ez csakugyan így van. — Mi — tette hozzá Pasics — sokkal gyengébbek vagyunk, semhogy egyedül állhassunk; baráti segítségre van szükségünk, amelyet véleményem szerint csak Oroszországban találhatunk meg. Jelenleg ezt a segítséget már két irányból helyezték kilátásba: Először Oroszország fegyvereket küld, másodszor segítségünkre lesz államadóságaink konvertálásánál. Pasics aztán megjegyezte még, hogy az orosz cár nagyon barátságosan fogadta, kérdést intézett hozzá Sándor király hogylétéröl és ezekkel a szavakkal bocsátotta el: »Haladjon tovább a megkezdett utón és működjék nemzeti irányban Szerbiában«. A Burnt őstörténete és kufturjelentősége Irta: Gonda László hajói kapitány A Duna folyót az ó- és közéokori for- J rásmüvek különféle neveken említik, \ mint pl.: Danuvius. Danobios. Dunavi, Danuvi. Donaui. Dunaiz. Dunovic. Hitros. Ister. Duna. stb. A folyam elnevezésének keletkezését a] történészek különféleképen magyaráz- S zák. Némelyek jász. mások szláv ere-f áetünek mondják, de egyiket sem tudják bizonyítani. Valószínű, hogy a Duna elnevezése a partjai mentén még a szlávok előtt lakott keltáktól ered. kik a Kr. e. IV. században beolvadtak a panonokba: Ezektől tanulták a folyó nevét a rómaiak s a kelta névből csinálták később az oroszok és lengyelek a Dunaj-t, a szerbek és a bolgárok a Dunav-ot, a németek a Thonaw-ot. később a Donau-t, a magyarok pedig a Dunát. A Duna folyó emlékezete egyébként olyan régi. hogv avval már az ógörög mythologia is foglalkozik. Ezek szerint Hercules az Ister forrásától hozta az olajfát, melynek ágaiból az olympiai versenyek győzteseinek koszorút fontak. Jason is az Isleren haiózott fel az argonautákkal az aranygyapjuért Azonkívül a Duna forrásánál laktak Apollo tisztelői. Az is megállapítható, hogv a régi irodalomban kb. 2400 év óta találunk említést a Duna folyamról. Már Homeros is beszél Ister-melléki thrák népekről. Az ó-görög Írók közül ezenkívül említést tesznek a Dunáról: Herodotos. Aischylos. Thnkvdides. Aristoteles. Strabo. Ptolemaios. stb: a bvzantinusok ‘közül Menander. Priskos. Konstantinos Porohvrogeiios és.többen. A latinok közt: Vergilius. Horatius. Ovidius. Julius Caesar. Tacitus és mások. A Duna fplvót tehát a legősibb idők óta hitregékben, költői énekekben, történelmi okiratokban és egyéb irodalmi müvekben is mindig emlegetik. ami élénken bizonvitia. hogy e hatalmas folyam jelentősége már az ősi életben is igen nagy volt. Természetes, hogv az ősi időkben az e folyóra vonatkozó ismeretek meglehetősen korlátozottak voltak. Igv pl. még az ókor kulturnénei is csak hosszas kutatás után fedezték fel a Duna forrásvidékét is. Sokáig a Rajnánál, meg a Pyraneusoknál. azután a mai Bretagneban* Franciaországban, továbbá az Alpokon. keresték a Duna forrását. Az a hit is so-í káig el volt terjedve, hogv a Duna körülbelül a közepe táián két nagy ágra szakad, melyek egvike a Pontusba, a mai Fekete-tengerbe, a másik oedig az Adria-tcngerbe torkollik. Tiberius római császár fedezte fel a vihdeliaiak elleni hadjáratában a Duna igazi forrásvidékét. Ennél többet nem is törődtek a folyóval. A görögök kereskedő nép voltak s ezért csak mint közlekedési ut érdekelte őket. a rómaiakat pedig inkább hadászati szempontból. A középkori írók pedig csak földrajzi érdekből foglalkoztak vele. Az első volt. aki a Dunával teljesen tudományosan foglalkozott Marsigli gróf ezredes és utazó, ki a 17-ik században beutazta az egész Dunát és tudományosan kutatta e nagy tolvam földrajzi. néprajzi, geológiai, vízrajzi, talaj és mederviszonyait és kutatásainak eredményét egv hatalmas és gyönyörűen illusztrált három kötetes munkában hagyta az utókorra. Azonban már sokkal rézebbc-n. az ókorban is foglalkoztak a Dunának azzal a fontos szereDével. melvet Euróna mii-' velődéstörténetében töltött be. Megállapították a történészek és kutatók, hogy mielőtt a Duna mellett telepedtek volna az indogermán törzsek különböző fajai, máris laktak vidékén emberek s ezeket megelőzőleg ősállatok. Bizonvitiák ezt a Duna környékén előkerült őskori leletek, így pl többek közt Dunaföldvárnál egy őselefánt és egv ősszarvas agancsát találták; a tolnai Dunaág átvágásaikor pedig egy mamuth agyarát: ezeken és sok egyebeken kívül Zémunnál a magas agvagpart alsó vörös rétegében sok kihalt állatfaj csontjára akadtak. Így oselefánt. rhinoceros, bölény, stb. csontokat is találtak. Pancsevo mellett a Csak-, lanac szigeten pedig szintén egv mamuth' állkapcsot leltek. Ezek és egvéb másféle leletek, melyek az ősemberről maradtak ránk, mint kő és bronzeszközök urnatemetők és sok más praehistorikus tárgyak. nyilvánvalóan bizonyítják, hogy a Duna mentén vándoroltak ősemberíajok is. Az is kétségtelen, hogv a Duna vidé-t kén már akkor is laktak emberek, mikor a Nagy-Alföld. medencéje még nagy szárazföldi tó volt. Vándorutia volt a Duna ezckenkivűl mindama népeknek is. melvek ez említett mendence. meg az u. n. pannonjai medence felé törtek. Ezen az útvonalon jutott a Phoenicia! és az ógörög művelődés keletről nyugatra, a római kulturá pedig a megfordított iránvba. Strabo görög történetiró szerint az Ister mindkét partián járnak a séták, majd seythák. bastarnok. sanromaták és sok más népek, mint később szlávok, hunok, avarok, stb. A Duna partvidéke mindig az állandó letelepülések helve volt Partjain keletkeztek az ókor nagvielentőségü kereskedelmi telepei, erődítései, melyek a közép- és újkori városok alapvetői voltak. A rómaiak ideiében pedig a Duna folyó mente különösen nagv fontosságú kulturténvező. A védelmi rendszernek nagv összefüggő láncolata vonul végig rajta., Carantum. Adflexum, Brigetio, Aquincum. Teutiburgium, Taumuum, Viminacium és sok más római telepek máig is hirdetik a Duna nagy gyarmatosító és védelmi, valamint kereskedelmi jelentőségét. Fontos és feltűnő ezeken felül a Dunának nép- és államcsoportositó nagy szerepe is. Az indogermán faiok három nagv családja alkalmazkodik a Dunához: a román, a szláv és a germán. Az ókorban hasonió helyzetek voltak. A jászok. sarmaíák dákok, geíák. quádok, markornannok a Duna balpartvidékén helyezkedtek el: az aravisok. bojok. mysiaiak. hrákok a Duna déli vidékét foglalják el. A Dunavölgynek nagv kuturtörténeti. nemzetközi és politikai jelentőségét tehát számtalan adat bizonvitia. Ez irányban haladt az ösiflóra és fauna, meg a ehistorikus és történelmi népek áradata. Folyásának mentén csoportosultak népek, alakultak államok s azok romjain ui birodalmak. A Duna folvam e politikai és kultur■ jelentősége ma sem szűnt meg. midőn elsősorban a kereskedelmi és gazdasági érdekek szabályozzák a néoek törekvéseit. Legjobban láttuk ezt a legutóbbi világháborúban, annak lefolyásában és azután következményeiben. Nézzük csak a cseheket, kik a háború után és csak a békctárgvalásokort mily erőfeszítéseket tettek, hogv kijussanak a Dunához. Létkérdésnek látták azt, hogy Európa e nagv folyójának segítségével bekapcsolódhassanak a Közép- és Kelet- Európa közötti kereskedelembe és forgalomba. S milv áldozatokat hoznak azóta is. hogv dunai forgalmukat, mint iparuk és kereskedelmük fentartó és fejlesztő elemét előmozdítsák. Ezért tnilliárdokat költöttek Bratiszlava és Komárom kikötőjének nazvobbszabásu fej-