Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)
1925-06-28 / 171. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1©25. junius 28. ítélet a Rathenau-pörbcE Négy évre ítélték Ralhenaa gyilkosának cinkosát Lipcséből jelentik: A Raíhenau-perben az ügyészség képviselője Brandt Günther egyetemi hallgató ellen gyi - kosságban való bünrészeség miatt, melyet azzal követett el, hogy nem tett jelentést a gyilkosság tervéről, három és fél évi fegyházbüntetést és jogosulatlan fegyverviselés miatt 500 márVa pénzbüntetést indítványozott. Küchenmeister vádlottal szemben bizonyítékok hiányában az államügvész a vádat elejtette. Lorenz, a birodalmi törvényszék elnöke szombaton délelőtt hirdette ki az Ítéletet, amely a következőképen hangzott: A biróság Küchenmeister! a birodalmi ügyészség javaslatához képest fölmenti, Brandtot pedig a büntetőtörvény 139. §-ába ütköző bűntény miatt följelentés elmulasztása címén s a gyilkosságban vajó részvétel vádjának elejtésével négyévi fogházra és 500 arany márka pénzbüntetésre ítéli. süket. Érdeklődésünkre Pesics Vladimir rendőrfőkapitány-helyettes elmondotta, hogy a feljelentés ügyében megindított nyomozás kezdetén már nyilvánvaló volt, hogy a feljelentők vádja teljesen alaptalan és mint utóbb kiderült, csupán bosszú müve. A feljelentők épp ezért, mielőtt a vizsgálat befejeződött volna, visszavonták feljelentésüket. A rendőrség most úgy Nlncsevicsné. mint Gyelmis Juliska ellen megindítja az eljárást hatóság félrevezetése elmén, azonkívül a megrágalmazott detektív is bűnvádi feljelentést tesz ellenük hamis vád és rágalmazás miatt. A rendőrség a vizsgálat eredményéről a napokban tesz jelentést a belügyminisztériumnak. Feljelentették a belügyminisztériumnál a szuboticai rendőrséget Megindult az eljárás a detektív megvádoló! ellen A szuboticai rendőríőkapitányságra szombaton délelőtt távirat érkezett a belügyminisztériumtól, amely közli, hogy özvegy Nincsevics Vécóné és Gyelmis Juliska szuboieai lakosok bántalmazásával kapcsolatban — amiről a Bácsmegyei Napló is megemlékezett pénteken feljelentést tettek a szuboticai rendőrség ellen a belügyminisztériumban.- A távirat utasítja a rendőrfőkapitányságot, hogy az .ügyben indítson vizsgálatot és annak eredményéről küld jön jelentést. A belügyminisztériumhoz érkezett feljelentést érdekessé teszi az a körülmény, hogy szombaton délelőtt a távirat megérkezésével egyidejűleg úgy özvegy Nincsevics Vécóné, mint Gyelmis Juliska visszavonták a rendőrségen állítólagos bántalrnazójuk miatt tett feljelentéDetroithan agyonlőttek egy kivándorolt szerb kereskedőt Egy részeg amerikai rendőr gyilkossága fényes nappal a főuccán robogó autóban Beogradból jelentik: A beogradi rendőrséghez az amerikai Detroit város rendőrsége megkeresést intézett, amelyben adatokat kér egy beogradi születésű jugoszláv állampolgárról, aki Detroitban gyilkosság áldozatául esett. Az aktából kiderül, hogy a meggyilkoltat Radulovics Gavrónak hívták és hogy a gyilkosság szinte hihetetlen körülmények között történt. Radulovicsot a szigorú alkoholtilalom hazájában egy részeg amerikai közrendőr gyilkolta meg, nappal, Detroit főuccdján száguldó automobilban. Az amerikai rendőrség átirata elmondja, hogy Detroit közelében egy borzalmasan összelőtt hullát találtak, a melynek személj'azonosságát nem sikerült megállapítani. Néhány nap múlva jelentkezett a detroiti rendőrségnél Ervin Hansen húszéves földbirtokos és közölte, hogy lelkiismerete kényszeríti egy nagy titok leleplezésért. Elmondotta, hogy egy napon faiujából automobilon Detroitba érkezett üzleti ügyei elintézése végett. A rendőrség épülete előtt egy közrendőrtől kérdezősködött, merre kell mennie. A rendőr azonnal felajánlotta, hogy elvezeti a kereskedőhöz, be is ült az automobilba és útközben közölte a fiatalemberrel, hogy tud egy titkos bárt, ahol alkoholt mérnek ki. Hansen eleinte vonakodott, azt hitte, hogy a rendőr be akarja ugratni, végül mégis a barba hajtottak. A titkos lebujbán, ahol vidám shimmy hangjai mellett folyt a wishky, a rendőr bemutatott a fiatalembernek Találka Irta: Stella Adorján kedőt, akiről azt mondta, hogy gyakran szokott vele együtt Inni. Egy óra hoszszat iddogáltak hármasban, miközben a rendőr és a kereskedő különböző tréfákat űztek egymással. A rendőr egy óvatlan pillanatban kihúzta Radulovics zsebéből a pénztárcát és a kereskedő követelőzésére tréfásan azt válaszolta, hogy nem adja vissza. A két meglehetősen ittas ember emiatt összeszólalkozott és Radulovics felirta a rendőr számát, azzal fenyegetve, hogy fel fogja jelenteni. A rendőr erre visszaadta Radulovicsnak pénztárcáját és rögtön ezután azt indítványozta, hogy induljanak egy kis autósétara. Az automobilt Hansen vezette, hátul az ülésben Radulovics és a rendőr ültek. Amikor az autó a fő-avemien robogott, Hansen egyszerre revolverdördülést hallott. Hátrapillantott és látta, hogy a rendőr másodszor is az autó mélyébe céloz, ahol ekkor Radulovics már vérében fetrengett. Az útvonalon számtalan automobil, villamos, autóbusz száguldott és a robogó autón elhangzott revolverlövéseket senki sem hallotta. Hansen ekkor fékezni kezdett, de ebben a pillanatban a rendőr átugrott a sofiőriilésre és revolverét Hansenre szegezve kényszerít ette, hogy hajtson. így értek ki a város végére és egy erdős helyen álltak meg. Radulovics ekkor még hörgőit. A rendőr lehúzta az autóról, rátérdelt és fojtogatni kezdte. Néhány másodperc múlva halott volt. A holttestet ekkor bevonszolták az eregy Radulovics Gavra nevű szerb keres- dő sűrűjébe. A rendőr fogadalmat téíe-Tcitöttek a puharakba és jókedvűen ittak. Most. hogy macukra maradtak férfiak. . egyszerre hangulatba jöttek, meséitek, tréfáltak és kacagtak, rendkívül sokat kacagtak. Végtelenül lehet nevetni ilyenkor pitvókás reggelen, minden csekélységen. Kalandokat, apró jelentéktelen szerelmi történeteket meséltek egymásnak, afiéle »de ez komolyan velem történt meg« dolgokat, amilyen száz is előfordul egv férfi életében. S aztán a csattanós történetek végén mindig megjegyezte valaki: — Ez aztán remek volt! De jó. hogy a hölgyek lefeküdtek, most legalább kedvünkre eldiskurálhatunk. — Bizony. — szólalt mez a másik — nagyszerű, hogy megszabadultunk a nőktől és egy kicsit magunkra maradtunk. Balgák, észre se vették, hogy miközben dölyíösen tetszelegtek maguknak, hogy megszabadultak a nőktől, tovább is közöttük maradtak, csak róluk beszéltek és nem csak róluk álmodoztak. Most éppen egy nyurga, szelid kékszemü fiatalember vitte a szót. Egy párisi kalandról beszélt és mindenki figyelemmel hallgatta. Abban az időben sokat éjszakáztam. — kezdte a történetet — s így majdnem minden kaiandom éjjel kezdődött. Parisban különben is hosszúak a nappalok és rövidek az éjszakák, érthetően igyekszik mindenki az éjszakákat kihasználni. Egyszer ugv hajnali három óra tájban egv barátommal hazafelé tartottunk, a néptel'en beulevardon. A Madeleine-nál újságot vásároltunk egv százráncu anyókánál. aki ugv kuporgott Pierre Vignon remekművének lértcsőzete alatt, mintha furcsa szobor volna a felséges épület alján. A téren két taxi áilt egymás mellett, előttük iólölíözött fiatal Pár. Estélyi ru-1 hás nő aranveipőben. brokát belépőben lés írakkos férfi cilinderben. Lehet hogy veszekedtek, lehet hogy csak bucsuzkodtak. tény. liozv a férfi beült az egyik kocsiba és elhajtaíott az Opera felé. A nő tnár rátétté az aranvcioót a másik autó lépcsőiére, de úgy látszik, hogy a soffőr okvetetlenkedett. inert ahelyett, hogy beült volna hevesen gesztikulált a vezető orra előtt. Ekkor mi már ott állottunk az autó előtt és néztük a jelenetet. Mindennapi eset volt. A soffőr azt mondta, hogy neki magas borravaló jár. mert féinégvet mutat az óra. A nő gőgösen válaszolt: — Maga csak bízza rám a dolgot A soffőr azonban konkrét ígéretet szeretett volna kapni. Végre beleegyezett abba. hogy megbízik a nő utólagos gavallériájában s őnagysága belevetette magát a nyitott kocsiba. Ebben a pillanatban én. nem sokat kockáztatva szerényen megkérdeztem: — Egvesegvedül asszonyom? — Láthatja. — felelt egyszerűen. — És hova ilyenkor? — Haza. A soffőr vigvorgó képpel várta, hogy a diskurzus eldöliön. Ez a Pillanat közelebb volt. mintsem hitte volna.' — Elkísérhetem? — Hogyne. Ha nincs jobb dolga. — A barátom is jöhet? — Persze. ■ Odaszóltam magyarul a Darátomnak. — Gyere, ükünk be. Ugv látszik, hogv álmos volt. mert kitört belőle a baráti önfeláldozás. — Ugvan. menj csak magad! Csak nem foglak zavarni. Remek nő! — Nem is lehet látni iól az arcát. — Dehogy nem. Azt csak látni, hogy jó nő. Valóban a szürkületben is leritt az ismeretlenről a iómód és az ánoltság. — Vájjon mifaita nő lehet? töprengett a barátom. — Képzelheted, éjjel félnégvkor a Place de la Madeleine-en. tett Hansennei, hogy a történteket soha, senkinek sem árulja el, különben vele is végez. Hansen pár napig őrizte a titkot, de végül lelkiismerete nem hagyta nyugton és jelentést tett a rendőrségen. A rendőrség megállapította, hogy a gyilkos közrendőr: Mac Kirnan. aki ellen az a gyanú, hogy már több hasonló bűncselekményt követett el. Mac Kirnant letart tóztattdk, de őrizetbevették Hanseat is, akinek szerepe szintén gyanús. A beogradi rendőrség megállapította, hogy a meggyilkolt Radulovics húsz évvel ezelőtt vándorolt ki Amerikába. Eleinte aranyásó volt Kaliforniában, később bányafelügyelő lett. A háború idején az akkor ötvenéves Radulovics visszatért és Szalonikiben önként jelentkezett a szerb hadseregbe. A háború végeztével Radulovics ismét visszautazott Amerikába, ahol azóta kereskedéssel foglalkozott. Bolgár emigránsok Moviszadon 102 emigráns telepedett le 1923 junius 4-én, a véres Stambulinski forradalom idején több ezer, legnagyobb részt fiatal bolgár, — polgárok és katonák — a jugoszláv határon átmenekültek és előbb Nisben kerestek és találtak menedéket, majd a jugoszláv kormány intézkedésére Pozsarevac, Zajecsar, Lesr.kovac és Gorni-Mi-_ lanovac községekben kaptak letelepedési engedélyt. A bolgár emigránsok mint ipari- és földmunkások kaptak elhelyezést. A múlt évben egy nagyobb csoport bolgár Misből Mariborba került, inig most egy kisebb csoportot, százkettőt Gorni-Milanovacról Novisadra irányítottak és itt keresnek számukra alkalmazást. A Novisadra érkezett bolgár csoportot Kalcsev Nikola volt bolgár főszolgabíró vezeti és egyelőre a novisadi városi ba rakban kaptak elhelyezést. Kalcsev Nikola elmondotta a Bácsmegyei Napló tudósítójának, hogy úgy Szerbiában, mint Mariborban meleg vendégszeretettel karolták fel a Cankov uralom miatt emigrált bolgárokat, akik minden politizálástól tartózkodnak és akik itt akarják bevárni a Cankov-kormánv bukását. önagysága már naevon unta ezt a iurcsa beszédet. — Ha befejezték ezt a kínai nyelvű vitát. — mondta szárazon. — akkor nyilatkozzanak. hogy jönnek vazv nem jönnek. Szó nélkül beültem az autóba. Ahogy a kocsi dübörögve befordult a rueRoyal-on, megkérdeztem: — Hova mezvünk? — Az avenue du Bois-de-Boulogne egv kis mellékuccájában lakom. — Hol volt? — A Yardin de ma soeur-ben. — Kivel? — A barátommal. — Miért haevta ott mázát a Madeleinél? — Azt kérdezze mez tőle. Ahogy bekanyarodtunk a Champs Eliséen. egyszerre elnémultam. Csak költő írhatja le. hozván fest hajnalban ez a csodálatos sétánv. Elbűvölve bámultam az Arz de Triomoiie-oí. amint fölényesen és méltóságteljesen ntz be a Louvre udvarára. Merengésemből a nő hanzia riasztott fel. Keményen, hidegen kérdezte: — Maza zazdaz? Nevettem. — Nem izén. — Kár. Hallgatott ezv kicsit, aztán uira mezszólalt. — Naev kár . . . Mosolyogva feleltem: — Hizvie cl néha mazam is mainem uev sajnálom, mint maza. Megpróbálkozott. — Nem zazdaz? Szmokineban van. mulatni volt. biztosan. Idezen és PáriS' ban van. Gondolkozzon csak. talán mézis zazdaz. Gondolkoztam. — Nem. nem: nem vagyok az. Színházba voltam, igaz. hozv idezen vazvok. de nem mulatni lőttem mázukhoz. Szegény, vazvok. Mézezvszer eisóhaitóttá: — Kár. Egész utón nem beszéltünk többet. Mikor lesegitettem az autóból, kezet nyújtott és jgv szólt: — Azért mézis találkozhatunk néha. Akaria? — Szívesen. — Holnap, illetve már ma vasárnap... tudja mit. hétfőn teázzunk eevütt a Claridze-ben. ezv kicsit táncolunk, aztán majd meglátjuk. nem izaz. — De igaz. Hétfőig mée meggazdagodhatok. Nyerhetek egv milliót a sorsjegyen. — Játszik sorsjegyen? — Nem én. — Na menjen, mert a taxi közben folyton többet mutat. És hétfőn pontosan legyen ott. Viszontlátásra, — Viszontlátásra. Hétfőn megállapodtam a barátommal., — Én porit ötkor ott leszek, te gyere; utánnam félhatkor. Hátha nem ion el. ne legyek egyedül. Pár percnyi késéssel érkeztem meg az elegáns szállóba. A mezszokott kép fogadott. Ott találtam a félvilág legismertebb párisi képviselőit. Csupa finom, elegáns kokott. Itt vadásznak a fontra a dollárra a huszfrankos tea árnyékában. Nagy befektetéssel dolgoznak. Végigjártam az asztalokat. Legalább harminc magányos hölzv. De vaiion melyik az enyém? Izazán alig láttam az arcát a félhomályban. Mindegy, végigjárom az asztalokat, ő jobban megismer. A nőknek jobb az arcmetnoáriuk. Sok fürkésző pillantás után végre felfedeztem egy oszlop mögött. Kedvesen mosolygott, amikor odanéztem. Hódolattal köszöntöttem aztán az asztalához léptem. — Megengedi? Nevetett.. _ Leültem és iól szemüzvre vettem. Éppúgy ki volt festve most is. mint este. de talán még finomabb és ápoltabb volt az arca. Sokgyűrűs fehér kezével szórakozottan kopogott az asztalon. — Rég van itt? — kérdeztem.
