Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)
1925-06-25 / 168. szám
12 OLDAL * ÄRA DINAR Poštarina piádénál XXVI. évfolyam Szuhotica, CSÜTÖRTÖK 1925 juimis 25. 168. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Szerkesztőségi Aleksandrova ul. 4. (Rossia-Fonciére-palota) Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul.l.(Lelbach-palota) A belügyminiszter intelme Bár mindenki úgy szívlelné meg a belügyminiszternek a bácskai főispánhoz intézett intelmét, mint amilyen megelégedést kelt az minden törvénytisztelő polgár előtt és nyomban kevesebb ok volna az intelemre és több ok a megelégedésre. A tisztviselők ne keveredjenek a napi politikába, mondja a belügyminiszter, akire való jogtalan hivatkozással loholtak éppen hivatali hatalommal szerzett politikai érdemek után. A közigazgatási tisztviselőnek — nekünk kell ezt mondani — az a kötelessége, hogy pártatlanul és elfogulatlanul végrehajtsa a törvényt és a jogalkalmazás terén csupán a méltányosság, igazság s a szociális kiegyenlítődés szempontjait ismerje magára nézve kötelezőnek. Ha azonban a belügyminiszter szükségesnek tartja ezt a figyelmeztetést, akkor bizonyára hivatalosan ismert okai is lehetnek a pártpolitikával összeházasodott közigazgatásnak. Hány tisztviselő van, aki azt hiszi magáról, hogy ő az államvédelmi osztály, tőle függ az ország belső békéje s a határok biztonsága s aki nem a selyemhernyótenyésztésről szóló miniszteri rendeletet hajtja végre s nem a gubacsbeváltás lejáró határnapjaira figyelmezteti a községek rábízott lakosságát, ami hivatali kötelessége volna, hanem fölveszi az államvédelem tógáját és soroz. De nem a katonaság részére, nem az ujonckiállitás körüli közigazgatási teendőket végzi, hanem az SHS. királyság teljes jogú állampolgárait a megbízhatóság mércéje alá állítja s aki betölti a mértéket, azt államhünek nevezi ki, aki nem tölti be az egyéni ítélkezés mértékét, azt illoyalisnak bélyegzi. Az ítélkezés szempontjai nem túlságosan komplikáltak: aki a közigazgatási tisztviselő pártjához tartozik, az kiérdemli államhüségének elismerését, aki más párthoz tartozik, az küzdhet a hazáért mint Leonidas és lehet feddhetetlen, mint Aristides, nem kerüli el a megbízhatatlanság tapadó vádját. Helyes, hogy éppen a belügyminiszter tiltakozik a pártközigazgatás ellen, helyes és bölcs a közigazgatás vezetőjéhez intézett intelem, de talán még helyesebb és még bölcsebb lenne, ha intézményesen védnek meg a polgárságot a pártmonopolium közigazgatásától. A szolgabiró közel van s a belügyminiszter messze. S a polgárságnak egyelőre több köze van a közelben tartózkodó szolgabiró ténykedéseihez, mint a messzi belügyminiszter intelmeihez. Ellenben : ha nem a politikai érdem lenne a hivatalszerzés leghatalmasabb jogcíme, hanem a szakértelem és arravalóság, a képzettség és egyéni megbízhatóság jelölnék ki a hivatali állásra pályázók közül az alkalmasokét és ha nem kellene minden tisztviselőnek attól tartania, hogy politikai szolgálatok nélkül elveszíti legérdemesebben betöltött állását — nem lenne szükség ilyen intelmekre. A mai rendszer az egész közigazgatási tisztviselői kart a mindenkori uralom függvényévé teszi. Ha lemond a kormány, nemcsak azok a közigazgatási tisztviselők távoznak természetszerűen, akik a kormánypolitikának exponensei voltak, hanem fölmentik a mérnököt, az állatorvost, az adóhivatali iktatót, a közgyámot, a leltárbiztost, a járlatkiállitót, akiknek hatásköre, munkája, hivatali ténykedései semmi összefüggésben nincsenek, de összefüggésbe nem is hozhatók az országos politikával. Amig a politikai érdem állást szerez s a nem politizálás állásvesztéssel járhat, addig kevés még a legmagasabb helyről jövő intelem is a közigazgatás politikai ármentesitésére. Nemcsak a tisztviselőben van hiba. A tisztviselő legtöbbször szegény, családos ember, akinek gondoskodnia kell a maga és hozzátartozói életéről. A legfőbb hiba abban a rendszerben van, mely politizálni engedi a tisztviselőket s a hivatali előmenetelt, alkalmaztatást sokkal inkább a politikai szolgálatoktól teszi függővé, mint az egyéni alkalmasságtól és szakértelemtől. A belügyminiszternek, szerencsére, nemcsak az áll módjában, hogy intelmeket bocsásson ki, hanem az is, hogy egy uj politikai raison kezdeményezője legyen. Legjobban és leghatásosabban természetesen az önkormányzati választások segítenének azokon a jelenségeken, melyeket már a belügyi igazgatás vezetője is észlel. De még addig is, amig az önkormányzati választásoknak nem érkezik el az ideje, sokat segítene a közigazgatáson s a közigazgatásra bízott állampolgárok sérelmeit hathatósan orvosolná az a tény, ha a belügyminiszter ur nem figyelmeztetne, hanem cselekednék: Harc a sajtószabadságért Zsanjics kisebbségi előadó hatórás beszéde a törvényhozó-bizottságban Beogradból jelentik: A törvényhozó bizottság szerdán délelőtt fél tízkor Jovanovics Ljuba elnökletével ülést tartott, amelyen folytatták az uj sajtótörvény általános vitáját. Zsanjics Milován dr. kisebbségi előadó beszéde töltötte ki az egész délelőtti ülést. Zsanjics éles kritikát mondott a javaslatról. Beszéde elején a horvátországi sajtójog fejlődésével foglalkozott. Rámutat arra, hogy aránylag milyen szabadelvű sajtótörvény volt érvényben Horvátországban és a sajtó ennek ellenére úgy a háború előtt, mint a háború alatt sokat szenvedett a hatóságok erőszakosságai miatt. Az egyesüléstől mindenki azt várta, nemcsak Horvátországban, hanem a többi tartományokban is, hogy a közszabadságok növekedni fognak, a tapasztalat azonban ennek az ellenkezőjét bizonyította. A legutóbbi választási küzdelem alatt is napirenden volt a lapok betiltása és elkobzása, az alkotmány rendelkezései ellenére. Az a törvényjavaslat, amelyet most beterjesztettek, újabb súlyos béklyókat rak a sajtóra. A Davidovics-kormány — mondotta Zsanjics — első céljául a korrupció elleni törvényjavaslatot tűzte ki, ennek a kormánynak pedig legsürgősebb dolga az uj sajtótörvény megalkotása, amely úgyszólván a korrupció szabadságának a törvénybeiktatását jelenti, tekintettel azokra a drákói intézkedésekre, amelyekkel a törvény a szabad kritika jogát korlátozza. A sajtótöiy.éftyt,.— ío&tato a, kisebbségi előadó, — nem néhány évre, hanem esztendők hosszú sorára alkotják, épen ezért nem szabad azt a kormánynak pillanatnyi pártérdekek szempontjából kezelni. Egy pillantás erre a javaslatra elég ahhoz, hogy abban a pártérdekek védelmére szolgáló intézkedéseket meg lehessen találni. Az ellenzék is hajlandó a sajtószabadság olyan korlátozását elfogadni, amely közérdeket szolgái, különösen pedig azokat a korlátozásokat, amelyek az uralkodó és a királyi család tagjainak megsértése esetére vonatkoznak. Ebből az ellenzék nem csinál kérdést és általában hajlandó elfogadni mindazokat a korlátozásokat, amelyeket az alkotmány 138-ik szakasza ir elő, de nem fogadhatja el azokat az intézkedésieket, amelyeknek csak az a céljuk, hogy a mai rezsim védelmét szolgálják. Éppen ezért a javaslatot általánosságban nem fogadhatják el. Az alkotmány 138-ik szakaszát a lapok betiltása tekintetében tévesen értelmezik, mert ez a szakasz tulajdonképpen csak átmeneti jellegű intézkedés, amelyet az uj sajtótörvény kidolgozásánál nem kellene alapul venni. Jovanovics Szlobodan professzor is azon az állásponton van, hogy ennek a rendelkezésnek az alkotmány szerint nem kell bekerülnie az uj sajtótörvénybe. A szerbiai sajtótörvény sokkal szabadelvűbb, mint ez az uj javaslat, a mely úgy készült, hogy az országban mélg érvényben levő hat különböző sajtótörvényből kihagyták a szabadelvű intézkedéseket és a legre,akciósabbakat tették be a javaslatba. Túlzottnak tartja a hatósági felügyeletet a sajtó fölött. A javaslat szerint az első nyomtatott példányt a rendőrhatóságokhoz kell küldeni cenzúrázás végett és csak azután lehet a lapterjesztést megkezdeni., Ezzel olyan alkotmányellenes intéz-* kedést emelnek törvényre, amely eddig csak a fennálló sajtótörvények kijátszásával volt lehetséges. Az elkobzások körül eddig is sok visszaélés történt), különösen az,' hogy nem közölték azonnal a szerkesztőséggel, hogy melyik cikk miatt történt az elkobzás, hogy annak kihagyásával a lapot újra nyomhatták volna. Az is kijátszása a törvény elveinek, hogy az elkobzási határozatot nem; azonnal, hanem csak huszonnégy órán belül kell az érdekeltekkel közöni, pedig tudhatjuk, hogy a lapoknál mit jelent huszonnégy óra, amely idő alatt minden elavul az újság számára. Ez az intézkedés a lapok mepvvilkolását jelenti. Általában helytelennek tartja. hogy a rendőrség dönt az elkobzás tekintetében. Helytelen az is, hogy az inkriminált cikkek helyére más szöveget kell tenni és a lap azon a helyén nem jelenhet meg üresen. Mindenki tudja, hogy a nyomdai technika mellett ez milyen óriási nehézséget jelent a lap számára. Ezt a gyakorlatot annak idején Horvátországban egy kormánybiztos vezette be akkor, amikor a horvátok súlyos harcokat vivtak a volt monarchiával. Csuvaj ezzel az intézkedéssel a legsúlyosabb csapást mérte a horvát sajtóra. Az alkotmány szerint az elkobzások ügyében az elsőfokú bíróság huszonnégy óra alatt jogerősen dönt. A jogtudósok véleménye szerint ez ellen felebbezésnek nincs helye, mégis ez a törvényjavaslat, az alkotmány rendelkezésével ellentétben, megengedi a felebbezést. A rendőrhatóságnak a bitói döntés elleni felebbezése azt jelenti, hogy erőszakkal megakadályozza a bíróság döntésének végrehajtását. A legnagyobb alkotmánysértés véleménye szerint mégis az, amely a lapok végleges betiltásáról intézkedik. Egyetlen eddigi törvény sem ismeri a lapbetiltás intézményét, maga az alkotmány sem ismeri el és e tekintetben csak a 138-ik szakasz intézkedik. Ugyanez a véleménye dr. Markovics Lázárnak is, aki erről három cikket irt a Samoupravába. Hosszasan fejtegeti, hogy miért zárja ki az alkotmány 138-ik szakasza a lapbeíiltást. A bíróságok is ezen az állásponton vannak és csak a rendőrhatóságojk ragaszkodnak a. betiltás elvéhez. Kifogásolja, hogy a miniszter nem csatolt indokolást a törvényjavaslathoz. Szakaszról-szakaszra bírálja ezután a törvényjavaslatot. Az 1. szakasz szerint a sajtó szabad, ami az alkotmányból került a törvénybe és igy nem lett volna szabad ennek ellenére több korlátozást belevenni
