Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)
1925-06-25 / 168. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. június 25 a javaslatba, mint amennyit az alkotmány 13-ik szakasza előir. A 2. szakasz kimondja, hogy nem szabad preventív intézkedésekkel megakadályozni a sajtótermékek kiadását és terjesztését, de már az is preventív intézkedésnek tekinthető, hogy az első nyomtatott példányt be kell mutatni a rendőrhatóságoknak. A 3. szakasz szerint a lapok kiadásához nem kell külön engedély, ha azonban megnézzük, hogy az uj lapok megindítása milyen eljáráshoz van kötve, megállapíthatjuk, hogy az valójában burkoltan az engedélyhez kötöttség módszerét jelenti. A miniszter azt mondja, hogy nem kell kauciót tenni a lapoknak, azonban ennél még rosszabb a kiadó és a nyomdász egész leltárára kikötött zálogjog. A 6. szakasz szerint minden nyomtatványon rajta kel] lennie a nyomdász nevének. Ez alapjában véve helyes intézkedés, azonban miért marad ki a törvényből az az intézkedés, hogy a választási nyomtatványokon, különösen az ajánló iveken nem kell a nyomdát feltüntetni. Ezt nagyon fontosnak tartja és hivatkozik arra, hogy hogyan üldözték a legutóbbi választások alatt az ellenzék? ajánlóiveket készítő nyomdákat. Hosszan beszél ezután a felelősszerkesztő helyzetéről és kifogásolja, hogy nem vezették be az egyes rovatokért felelős szerkesztők rendszerét. Arra, hogy képviselő nem lehet felelősszerkesztő, más országok sajtótörvényében nincs példa. A szerzői jogot sem vécli kellőképpen a törvén v. A lapok betiltásáról szóló intézkedés teljesen ellentétben áll a sajtószabadság elvével. A magyar sajtótörvény. amely pedig a nemzetiségek ellen irányult, még mindig liberálisabb a mostani javaslatnál, főleg abban á tekintetben, hogy a lap elkobzásáról a szerkesztőséget azonnal értesíteni kell. Hiányzik a javaslatból. hogy a törvényszék elkobzást feloldó végzése ellen nincs helye felebbezésnek. Az elnök Zsanjics beszéde közben délben felfüggeszti az ülést és annak folytatását délutánra tűzi ki. A délutáni ülés A délutáni ülésen Zsanjics folytatja beszédét. Kifogásolja, hogy a fokozatos felelősséget vezették be a belga rendszer szerint, amikor ezt a rendszert nem teljes egészében és precizitásában vették át. A kiadó felelőssége például lényegesen enyhébb, mint a szerkesztőé. A sajtótörvényben előirt bírói eljárás olyan intézményt tesz tönkre, amely eddig a sajtónak és a nyomdászatnak legfőbb erőssége volt. A nyomdászok ugyanis eddig, — bár erről törvény nem intézkedik, — megőrizték a nyomdai és szerkesztőségi titkot, amit azonban ez a törvény lehetetlenné tesz. A terjesztő felelőssége is nehezen állapítható meg, különösen azért, mert az elkobzást nem kell közhirré tenni. A sajtótörvény által kreált büncsielekményekre kirótt drákói büntetéseket is elitéli. Rámutat a törvény más hiányaira is, igy elsősorban arra, hogy a javaslat egyáltalán nem gondoskodik a kiadók és újságírók közötti jogviszony rendezéséről, pedig erre nézve az újságírók egyesülete kész törvénytervezetet nyújtott be. Bejelenti, hogy a részletes vita során ezt a tervezetet mint saját javaslatát fogja benyújtani a bizottsághoz. Hiányzik a javaslatból a politikai bűnösökkel való különleges elbánásról szóló intézkedés. Horvátországban és a Vajdaságban eddig az államfogház intézménye volt ilyen Bűnösök részére fenntartva. Nem i'njtotéskedik a javaslat a feltételes elitélésről, a büntetés feltételes felfüggesztéséről és a szabadságvesztésnek pénzbüntetésre való átváltoztatásáról sem, ami pedig minden modern büntetőtörvénykönyv alapja. A horvátországi és vajdasági újságírók ezáltal szerzett tógáiktól esnek el. Az újságíró egyesület alelnöke a javaslatról Zsanjics hatórás beszéde után az elnök szünetet rendel el, majd Smodelj klerikális képviselő az Ujságiró Egyesület alelnöke egy órás beszédben kritizálja élesen a sajtótörvényt és lándzsát tör a sajtószabadság mellett. Részletesen foglalkozik a lapok elkobzásával és betiltásával és javasolja, hogy az alkotmány 13S. ideiglenes jellegű szakaszát töröljék el és a javaslatból töröljék mindazokat a rendelkezéseket, amelyek ezen a szakaszon alapulnak. Smodelj beszéde után Jovanovics Ljuba elnök este negyed kilenckor berekeszti a gyűlést és folytatását csütörtök ’•eggel kilenc órára tűzi ki. A bánsági községeket illeti meg a álmai öblözetek árterülete A pénzügyminiszter a szerémségiek igényét alkotmányellenesnek minősítette Becskerekről jelentik: A délbánáti dunai. öblözetek árterületének tulajdonjogáért — mint ismeretes — már régóta elkeseredett vita folyik a bánáti és a szerémségi községek között Az üggyé! a belügyminisztérium is foglalkozott és nemrég olyan megoldást ajánlott, hogy osztozzanak meg a bánáti és szerémségi községek az árterületeken. A belügyminisztérium ajánlatát azonban a bánáti községek visszautasították és maguknak követelték az egész árterület tulajdonjogát. A belügyminisztérium keddre értekezletre hívta meg az érdekelt községek képviselőit, hogy az értekezleten állítódjanak meg egy demarkációs vonalban. Az értekezletet kedden meg is tartották, azonban az ügyben olyan fordulat történt, amely lehetetlenné tette, hogy a tárgyalások eredménnyel végződjenek. Az értekezletet, amelyet a helyszínen Opova község mellett tartottak rnc.g, Jovanovics Milorád belügyminiszteri inspektor vezette, mig Temes-Torontálmegye részéről NikoUes Dusán tiszteletbeli főjegyző, Strahovszki Szergej vármegyei mérnök, Szcrém vármegye részéről Bilcsevics György jogi referens, valamint több bánáti és szerémségi község kiküldöttei vettek részt. Megjelent az értekezleten Lázics Jován, a kincstári birtokok kezelőségi ügyosztályának referense is. Az értekezlet megnyitása után felolvasták dr. Vászics Andria torontálmegyei főjegyző beadványát, amelyben kifejti a bánáti községek jogi nézetét és bejelenti, hogy a megye sem egyezik bele demarkációs vonal felállításába, mert olyan területről van szó. amelyhez semmi közük sincs a szerémségi községeknek. Hivatkozik arra, hogy a földmivelésügyi minisztérium a területet egy pancsevói ármentesitö társulatnak adta bérbe és ennek a társulatnak fenntartási költségeit a bánátiak fedezik. Jovanovics inspektor a beadvány felolvasása után közölte a megjelentekkel, hogy a belügyminisztérium ragaszkodik a demarkációs vonalhoz és épp ezért kezdjék meg az erre vonatkozó tárgyalásokat. Mielőtt a tárgyalások megindultak volna, meglevő dolog történt. Lázics Jován felmutatta a pénzügyminisztériumban működő állami birtokok főigazgatóságának meghatalmazását, majd hosszabb indokolás után bejelentette, hogy a szerémséglek kívánsága az alkotmányba ütközik. Kijelentette, hogy amennyiben mégis részt akarnak kapni a kérdéses területből, azt csakis a parlament adhatja meg számukra, még pedig törvény utján. Jovanovics inspektor meglepődve vette tudomásul a pénzügyminisztérium kiküldöttjének bejelentését és kijelentve, hogy ezek után nincs abban a helyzetben, hogy a belügyminisztérium rendelkezéseit végrehajtsa, berekesztette az értekezletet. Ballada a levágott lábról és 200.000 dollárról Öncsonkítás, vagy baleset ? — Egy bécsi mérnök baltával levágta tizenkét millió dinárra biztosított lábát Nem veszi fel a biztosítási dijat Bécsből jelentik: Becs egyik kedves külvárosában, Mödlingbcn olyan különös regény játszódott le a minap, a melyről nem lehet tudni, vájjon tragédia, komédia, avagy csalás-e az egész? Az ügy jelenlegi stádiumában nem tartozik még a rendőrség illetékessége alá, de úgy lehet, hogy már a közeljövőben a különböző nyomozóhatóságoknak is dolgot fog adni Marek Emil mérnök levágott bal lába. Marék Emil 35 éves mérnök két évvel ezelőtt megnősült. Igen gazdag házból való leányt vett el, feltűnő és sokszor megcsodált szépséget, akinek anyagi eszközei lehetővé tették számára, hogy műegyetemi tanulmányainak befejezése után ne vállaljon valamelyik üzemben állást, hanem minden idejét találmányainak, illetőleg a találmányok kidolgozásának szentelje. Mert Marek feltaláló volt, ő és ismerősei legalább is annak tartották. Számos terven dolgozott egyidőben és állítólag épen az utóbbi napokban sikerük egy igen fontos találmányát tökéletesíteni. Junius 14-én történt, hogy Marek Emil bal lábát rgy éles baltával közvetlenül a boka fölött, teljesen levágta. Mivel Marek állandóan számos műszer, szerszám és technikai felszerelés között dolgozott, a dolog súlyos balesetnek tűnhetik fel. A körülmények azonban egészen más világításban mutatják be ezt a balesetet: egy hónappal a baleset előtt ugyanis Marek az »Anglo Danubian-Lloyd« biztosítótársaságnál négyszázezer dolláros balesetbiztosítást kötött És így — abban az esetben, ha kártérítési igényei érvényben vannak — ballába elvesztéséért kétszázezer dollárt követelhet. A baltával okozott sérülések nem tartoznak a ritkaságokhoz, azonban a mödlingi baleset a törvényszéki orvostani statisztikában mégis előkelő helyet foglal el, mivel eddigelé még nem volt példa arra, hogy valakinek egyetlen baltacsapás mindkét lábcsontját átvágta volna. A biztosító társaság, noha az eset körülményei szerfelett gyanúsak, nem tett följelentést Marek ellen, amit azzal hoznak összefüggésbe, hogy egyrészt Marek felesége és a társaság igazgatója, Korn Emil, igen jó viszonyban vannak —- a biztosítási tárgyalásokat is az asszony folytatta férje nevében Komnál — másrészt, hogy a társaság viszontbiztosította magát egy londoni biz-, tositó-cégnél és igy tulajdonképpen nem károsodik. A bécsi lapok tudósításai a sorok között azzal gyanúsítják Marek I feleségét, hegy valósággal bclehipnotl\zdlta férjét az öncsonkításba, hogy, a ikétszázezer dollárt felvehesse. A csat lásnak állítólag Korú igazgató is részese. Marek mányik a íapok tudósítói eiőtt ;megcáfolta az öncsonkításról elterjedt híreket, kijelentette, hogy a biztosításba belehajszolták és ő nem szándékozik a kétszázezer dolláros biztosítási dijat felvenni. Csalással vádolt ciskorrépatermelők Tárgyalás a becskereki törvényszéken Velikibecskerekről jelentik: A múlt év végén nagy feltűnést keltett Velikibecskereken Vajdícs Györgynek, a velikibecskereki cukorgyár tisztviselőjének letartóztatása. Vajdics a novacrnjai és tobai répatermelőktől nyolcszáz vagon cukorrépát vett át a gyár számára és — a vád szerint — a termelőkkel összejátszva mintegy ötven vagont kétszer fizettetett ki a gyárral A velikibecskereki ügyészség Vajdicson kívül tizenöt répatermelő ellen is vádat emelt és igy összesen tizenhat vádlott került a törvényszék elé, amely junius 15-én kezdte meg a bünügy főtárgyalását. Vajdics György a 15-iki tárgyalásos tagadta a vádat. Elmondta, hogy a répa súlya az időjárás következtében és heszáradás miatt állandóan változik és vagononként egy-két métermázsa differencia nem számit. A gyár kiiizetett 803 vagont és tényleg kapott 702-őt. ez a különbség a répánál nem szokatlanul nagy. Elmondotta még Vajdics, hogy az előző évben tizenhárom vagonnak több répát szállított, mint amennyit tényleg kifizettek, de nem kapott semmi jutalmat, ezért az utolsó kampányban nem adta át ingyen a gyár megkárosítása nélkül megtakarított répát, hanem azt a termelők nevének felhasználásával kifizet-, tette. Megyesi István tobai földmives — a következő vádlott — beismerte, hogy, Vajdics rábeszélésére megengedte, hogy három vagon répát az ö neve alatt szállítsanak Becskerekre. A répáért felvett 0000 dinárból hatezret átadott Vajdicsnak, később pedig 11677 dinárt megtérített a cukorgyárnak. A többi vádlott Ugyanúgy vallott. Vagonokint háromezer dinárt vettek fel jogtalanul, annak két harmadrészét Vajdicsnak adták és végül mindannyian — vallomásuk szerint — nagyobb összeget fizettek vissza, mint amennyit a gyáftól felvettek. Babcsányi János novacrnjai földmives négy, Szálamba József novacrnjai öt, Nagy Antal (Novacrnja) egy, Somorai Mihály (Novacrnja) egy, Korom István (Tóba) három. Túri András (Tóba) kettőt, András Pál (Tóba) kettő, Tóth József (Tóba) három. Biacsi István novacrnjai egy, Fessl József másfél, Letonai József egy. Táncos Ferenc egy, Samu János kettő, Biacsi Márton fél vagonnal manipuláltak. Az utolsó öt nem Vajdiccsal tárgyalt, hanem Biacsi István kérésére adta oda nevét, a pénzből semmit sem tartottak meg maguknak, mégis az egész kárt meg kellett tériteniők. A tanuk közül csak Báthori Imre cukorgyári könyvelő vallomása lényeges. Báthori szerint Vajdics a novacrnjai raktárból szállította be a gyár által már egyszer kifizetett répát és nem igaz, hogy mérlegelésnél megtakarított répával üzérkedett. A tanúkihallgatások után dr. Pavlovics Gyóka a cukorgyár képviselője a gyár nevében visszavonta a panaszt, mert a gyár kára megtérült. Maximovics Szvetiszláv államügyész íentartotta a vádat, Imire dr. Mijajev Luka, dr. Mrkusics József és dr. Kardos Samu védők a bizonyítás kiegészítését kérték, amit a bíróság el is rendelt és az uj tárgyalást junius 25-ére tűzte ki.
