Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)

1925-06-20 / 163. szám

1025. funius 20. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal, Amundsen Az expedíció nem érte el az északi sarkot — A repülőgépek befagytak a jéghegyekbe — Égen és jégen át kuszonhat napig Százezer négyszögöl ismeretlen területet vett birtokba Amundsen Amundsen első rádió-jelentései útjáról Oslóból jelentik: Roald Amund-', sen, a déli sark fölfedezőlje, aki ha-[ todmagával indult el huszonhat ? nappal ezelőtt az északi sark f el - ? fedezésére, váratlanul visszaérke- * zett a Spitzbergákra. Az erről fel- , tételes formában közzétett első je-1 lentést — amelyet a Bácsmegyei | Napló is leközölt — mára Amund- r sen szikratáviratai is megerősítik.; Az expedíció tudvalevőleg harminc napra való élelmiszert vitt magá­val és igy már-már; indokolttá vált az az aggodalom, amelyet Amund­­sennek és társainak hosszas elma­radása keltett. A pesszimisztikus felfogást támogatta az a körülmény, hogy a meteorológiai műszerek az észjaki sark körül szélváltozást, en­nek következtében ködöt és vihart jeleztek. A közvélemény reményke­dése és bizalma lassan átcsapott a kishitűségbe, magánosok, tudomá­nyos intézetek, a világ minden tá­járól mint egy ember összefogtak és az amerikai és a svéd kormá­nyoknál sürgető lépéseket tettek, hogy mentőexpediciót küldjenek Amundsen és társai felkutatására. Az amerikai Mac Millan mentő-ex­­pediciója már próbarepüléseket is végzett a Hobby hajó fedélzetéről és csütörtökön este kellett volna ut­­rakelnie a sark felé, erre azonban már nem került sor, mert a Hobby­­ra is megérkezett a hir az Amund­sen expedíció megkerüléséről. Amundsen csütörtökön hajnalban érkezett meg rengeteg viszontag­ság után Kingsbay-be és meg­érkezését a következő szikratáv­iratban tudatta a világ közvélemé­nyével : — Ma reggel egy órakor Kings­baybe érkeztünk. Minden a leg­naryobb rendben. Részletes je­lentést küldünk. Amundsen és kísérő?. Csütörtökön délután Amundsen újabb . rádió-jelentést adott ki, a melyben utjának részleteiről is be­számol, de teljesen hallgat arról, hogy elérte-e az északi sarkot. Ez volt első jele annak, hogy az expe­díció nem érte el célját és ered­ménytelenül végződött. Amundseer­­nek ez a jelentése igy hangzik: — Május 21-ikén történt indulásunk után, mindkét repülőgéppel elhagytuk Kingsbayt délután öt órakor. Útközben Amsziterdam-sziget fölött kipróbáltuk a repülőgépek ollenállóképességét és mi­után a próbák megnyugtatóan végződ­tek, repülésünket tervszerűen folytat­tuk. Sydgatnál ködbe jutottunk. A köd fölé emelkedtünk és igy 3100 láb ma­gasságba jutottunk. A köd fölött két óra alatt napkompaszok segítségével folytattuk utunkat. Állandóan a köd fe­lett röpültünk, melyből csak nyolc óra­kor jutottunk ki. A repülés további fo­lyamán kitűnő volt az idő a, megfigye­lésre. Esti fiz órakor megfigyeléseink alapján azt tapasztaltuk, hogy mialatt a köd fölött repültünk, valósziniileg a,z erős keleti szél révén, túlságosan nyu­gatra jutottunk. Az eltérés pontos mér­tékét azonban nem tudtuk megállapíta­ni. Most inkább kelet felé repültünk egész éjjel. Egy órakor megállapítot­tuk, hogy benzinünk felét már elfo­gyasztottuk. Ekkor elhatároztuk a le­szállást. hogy helyzetünket véglegesen megállapítsuk és tisztázzuk a további repülés kilátásait. Alattunk a jégben széles hézagot láttunk. Ilyen nagyságú • hézagot eddig nem figyeltünk meg. Lej­jebb ereszkedtünk, hogy a jeget meg­figyeljük és ítéletet alkothassunk arról a veszedelemről, amelyet ez a hézag a jégben jelentett. Az egész repülés alatt egyetlenegy leszállásra alkalmas helyet sem láttunk és voltaképpen ez a hely sem volt bátorító. Azok az aggodal­mak, amelyek röpülőgépünk leszállása miatt éltek bennünk, nem voltak telje­sen alaptalanok. A 24. száma repülőgé­pet közvetlenül leszálrísa után jégtöme­gek zárták körül. Mialatt azon fáradoz­tunk, hogy a repülőgépet kiszabadít­suk, a hézag a jégben befagyott és tel­jesen elzárta a gépet. A következő éj­szakán tett megfigyeléseink azt mutat­ták, hogy 87.44 fok északi szélességben és 10.20 fok nyugati hosszúságban va­gyunk, tehát nyolc óra alatt pontosan ezer kilométert tettünk meg, ami órán­ként 150 kilométer sebességnek felel meg. Az ellenszél tehát 200 kilométer­nyi veszteséget okozott nekünk. Két he­lyen mértük a tenger mélységét, a mé­rések 3750 métert eredményeztek. A következő napokon az* áramlati viszo­nyokat tanulmányoztuk. Megfigyeltük a talaj eltérését és a, meteorológiai hely­zetet. Repülésünk alatt mintegy száz­ezer négyzetkilométernyi területet tud­tunk betekinteni, amely 88 fok 30 perc északi szélességig terjed. Egészen odáig semmiféle szárazföldet nem láttunk. Te­kintettel a tenger mélységére, valószí­nűtlen, hogy tovább északra szárazföld van. Ap európai legestengernek ezen az I oldalán csak viz van. Roald Amundsen Amundsermek ebből az első jelen­téséből kiderül, hogy az a föltevé­se, amely szerint az északi sark szárazföld, nem bizonyult helyes­nek. Ezt a hipotézisét egyébként arra alapította Amundsen, hogy a \ madarak állandóan csapatosan vo­nulnak a Spitzbergákról észak felé. Amundsen részletes jelentése útjáról Pénteken délben érkezett Amundsen második szikratávirata, amely arról szól, hogy a sarkig való repülés kocká­zatát ezúttal mellőznie kellett. A távirat igy hangzik: A Spitzbergákon, a »Heimdah fedél­zetén. #*- A Miként első jelentésünkben hangsú­lyoztuk, fölöttébb valószínűtlennek tart­juk, hogy a sárin tengernek európai ol­dalán még tovább északra és az északi szélesség 88-ik fokán túl szárazföld volna. Semmi okunk feltételezni, hogy arra a jégviszonyok olyanok, hogy to­vább észak felé lehessen szállni. Ebben az esetben pedig az igazi északi sarkon lehetetlen a leszállás és természetesen épp oly lehetetlen minden megfigyelés vagy a tenger mélységének megmérése. Ilyenformán a sarkon csak átrepülni le­hetett volna, azoknak a pontos mérések­nek és megfigyeléseknek eszközlése nélkül, amelyek csak a lég hátáról let­tek volna lehetségesek. Mivel más megfigyelések különösebb jelentőség nélkül valók lettek volna és ez nem lett volna érdemes a fáradságra, tehát az egész merész kockázatot mel­lőztük, ágy aztán a további északi irány­ból kelet felé fordultunk, hogy az eddig még fel nem fedezett területeket átre­püljük. A napi adagokat már az első naptól fogva fejenként 300 gramra csökken­tettük. Hogy a 25-ös számú repülőgépet I kiszabadítsuk, minden energiánkat ösz- Jszc kellett szednünk és a következő hu- I szounégy napon át a legkülönfélébb nc­­■ kézségekkel kellett megküzdenünk, ame­lyeket számunkra a sarki tenger kiszá­míthatatlan szeszélye tartogatott, csak a legnagyobb erőlködés után sikerült felszabadítanunk. A repülőgépen meglát­szanak ugyan az erős kopás jelei, mégis majdnem sértetlenül vonszoltuk a jég-, torlasztól a starthelyig, amelyet nem I nagy távolságban kiszemeltünk. Most kezdődtek súlyos megpróbálta­tásaink és gondjaink. Junius 14-én a jégmezőn nagy szakadékok támadtak, amelyek egész munkánk eredményének harmadát a légről elsodrdssal fenyeget­ték. Junius 15-én, miután rakományun­kat lényegesen csökkentettük, kísérletet tettünk a fölszállásra. Majdnem egész podgyászunkat eltávolitotíuk és csupán egész kevés készletet tartottunk meg. 10 óra 40 perckor meghatároztuk az irányt visszafelé és izgalmas repülés után, amelyet részben siirü köd között tettünk meg, elértük a Soitzbergák földjét az Északi toktól északkeletre, miután 8 órát és 35 percet repültünk. Az Északi Fokra visszaérkezve, várni kezdtük a kedvezőbb széi.iárást, hogy tovább repülhessünk Kingsbay-be. Mind­össze 120 liter benzinünk maradt, eny­­nyivel kellett elérnünk azt a területet, ameddig a Hobby patruljáratain eljut­hatott. Leszállásunkról összesen 100.000 négyzetkilométernyi ki nem kutatott te­rületet hódítottunk meg. Közvetlenül leszállásunk után arra haladt a Sjoeniv norvég rozmárvadász­­hajó a Batsíjordból. Azonnal hozzásiet­tünk és ők örömmel vették vontatókö­télre a repülőgépeket. Éjszaka a szél viharrá fokozódott, ezért kénytelenek voltunk a Lady Franklin öböltől nyugat­ra a szdrazföldön védelmet keresni s ott töltöttük az éjszakát. Mivel junius 16-án semmi jele sem mutatkozott annak, hogy az időjárás jobbra fog fordulni, a repülőgépeket a szárazföld jegén a Lady Franklin öböl­ben kikötöttük, az expedíció tagjai pedig a Sjoeniv fedélzetén visszatértek Kings­­bayba, hogy megfelelő mennyiségű ben­zint vegyünk magunkhoz és később visszahozzuk a repülőgépeket. Csütör­tökön körülbelül hajnali egy órakor ér­keztünk Kingsbaybo. Budapestről jelentik: A Somogyi Bélái és Bacsó Béla meggyilkolása ügyében! megindult uj hadbirósági eljárás során a katonai vizsgálóbiró, mint ismeretes, csütörtökre kihallgatásra idézte be Fé­nyes Lászlót, hogy a gyilkosság ügyé­ben tanúként kihallgassa. Fényes hala­dékot kért a kihallgatásra, amit megka­pott és igy csak pénteken délelőtt kilenc órakor jelent meg vallomástétel végett Földes atezredes-hadbiróndl. Fényes iá­­hallgatása több óra hosszat tartott. A vallomás részleteiről semmi sem került nyilvánosságra, annyi bizonyos azon­ban, hogy a felbujtásra vonatkozóan Fé­nyes nem tett tanúvallomást. A nemzetgyűlésen is ismét szóba ke­rült a Somogyi-gyilkosság. Malasits Géza a napirendi vita során felolvasta a szociáldemokrata-pártnak erre vonat­kozó deklarációját. A választójogi javaslat részletes tár­gyalásával kezdték meg a nemzetgyű­lés ülését, amelynek során Szabó Imre, Rothenstein Mór, Propper Sándor, majd Farkas Tibor szólaltak fel. Ez utóbbi azt indítványozta, hogy- azoknak se ad­janak választójogot, akik a vörös Iiad­­seregben tisztek voltak. Szilágyi Lajos állt fel ezután szólás­ra. Mielőtt megkezdte beszédét, az egy­­ségespárti képviselők mind elhagyták az üléstermet, úgy, hogy a jobboldali pad­sorokban egyedül Rakovszky Iván bel­ügyminiszter maradt. — A túloldalon — mondotta Szilágyi —■ nagyon sok képviselő ül, akik a Ká­rolyi-forradalom alatt kormánybiztosi j tisztséget vállaltak és fizetést húztak. Aj kommiin alatt a gyüjtőfogház udvarán' Egész repülésünk alatt nagyszerűi szolgálatokat tettek nekünk a Goerz­­féle napkompasszok. Másrendszerü re­pülőgép, nem Dornier-tipusu, nem állotta volna ki a nagy nyomást. Különleges épitési módjuk minden más típusnál al­kalmasabbá tette ezeket a mi igényeink számára. A Rolls Royce-Rotorok már a repülés első óráiban kitünően bevál­tak. Soha egy pillanatra sem kellett miattuk aggódnunk. A motorok egész északi utunkon pillanatnyi pontossággal startoltak és ez mentette meg repülő­gépeinket, mikor kénytelenek voltunk azokat a fenyegető jégzajlásból minél hamarabb elvinni. Roald Amundsen. Amundsen fogadtatása Frederik Ram, a Hobby kisérőhajó parancsnoka Amundsen fogadtatásáról a következő .szikratávirati jelentést küldte: Mikor csütörtök hajnalban Amundsen visszatért Ringsbayba, drámai jelenetek játszódtak le. Nagy tömeg gyülekezett a tengerparton. A fényes éjféli nap be­ragyogta a Sjoeniv rozmárvaddszhajó fedélzetét. A hajón sok embert láttunk, mikor közeledett. Hirtelen elkiáltotta valaki a Hobby fedélzetén: — Itt van Amundsen! Kendőket lengettünk feléjük és ő is integetve üdvözölt bennünket. A nemzeti himnuszt énekeltük. Mikor átjött hoz­zánk, eleinte szófukar volt és csak ap­ránként tudtuk kicsikarni belőle élmé­nyeit. Elmesélte, hogy mennyit szenved­tek azon a néhány héten át. amikor a halállal küzdöttek. Amundsen elmondta, hogy a két re­pülőgép utasai sokáig messze voltak egymástól. Elswortli egy alkalommal a vizbcfulástól mentette meg Ditrichson pilóta-hadnagyot és Ondal mechanikust. Amundsen ekkor Riicserrel és Lassen­­ncl a jégmező másik oldalán hallotta a segélykiáltásokat, azonban a zajló jég­ben nem lehetett őket csónakon megkö­zelíteni. A fáradalmakat és szenvedése­ket alig birták az expedíció tagjai, bár az élelmiszer-adagokat is a minimálisra keltett csökkenteniök. séta közben Lovászy Márton volt a köz­pont és azok, akik most a legélesebben támadják Lovászyt, akkor udvaroltak neki, mert arra számítottak, hogy a kommün bukása után Lovászy lesz a miniszterelnök. Utána Batitz Gyula, Szakács Andor, Malasits Géza, Hcgymegi-Riss Pál és még mások szólaltak fel a választójogi vitában. Ezután az elnök napirendi ja­vaslatot tett, hogy a nemzetgyűlés leg­közelebbi ülését hétfőn délelőtt tartsák meg, a váiaszójogi napirenddel. Malasits Géza szociáldemokrata szo­lalt fel a napirendhez. Aífcol példát hoz fel arra, hogy volt már precedens, hogy parlamenti bizottságot küldtek ki egy bírói vizsgálattal kapcsolatban. A honvé­delmi miniszter tegnap azt mondta, hogy »csak azért is* megindítja a vizsgála­tot, holott ehelyett az ügyet át kellett volna adnia a rendőrségnek, amely egyszer már kinyomókta a tetteseket. Felolvassa ezután a sfociáldemokrata­­párt deklarációját, amely szerint n párt lábhoz tett fegyverrel fogla az uj vizs­gálatot figyelemmél kisérni és minden­re, mindenkire való tekintet nélkül Sür­getni fogja a gyilkosok kinyomozását. A párt vár egyideig és ha azt látja, hogy ez a nyomozás sem veze[ ered­ményre, akkor ismét szóvá fogla tenni, hogy kik voltak azok, akik Somogyit és Bacsót megölték. Több hozzászólás után Nagy Vince is szót kér a házszabályokhoz, amit azon­ban az elnök nem ad meg. A nemzet­gyűlés többsége az elnök napirendi in­dítványát fogadja el. Ezután személyes kérdésben történt néhány felszólalás. A magyar szociáldemokraták deklarációja a Somogyi-Bacsó-gyilkosság ügyeken Fényes Lászlót kihallgatta a vizsgálóbíró

Next

/
Oldalképek
Tartalom