Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)
1925-05-23 / 138. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. május 23. tekintettel már most nagy érdeklődést kelt nemcsak szakkörökben, hanem az egész lakosság körében. Különös figyelmet érdemelnek a javaslatnak az oktatás módjára vonatkozó szakaszai is. A magyarságot természetesen elsősorban a javaslat nemzetiségi rendelkezései érdeklik. Az erre vonatkozó 35-ik szakasz, — amelyet fentebb szószerint ismertetünk — mostani fogalmazásában rendkívül sérelmes a nemzetiségekre. A kormány a javaslatban biztosítja ugyan a nemzetiségek elemi-iskoláit, azonban, bár az oktatás általában az elemi-iskolákban nyolc évig tart, a nemzetiségi tanulók anyanyelvén csak négy évig engedélyezi az ok-j tatást. Ez a rendelkezés ellenkezik az alkotmánnyal is, miután az alkotmány biztosítja a nemzetiségek nyelvén való oktatást. A nemzetiségi nyelvű iskolák létezését a törvényjavaslat attól teszi függővé, hogy annak engedélyezését az érdekeltek kérelmezzék, a kéreletrn teljesítése, vagy visszautasítása azonban kizárólag a miniszter diszkrecionális jogát képezi. Eszerint a törvény nem Írja imperative elő, hogy ott, ahol a szükséges előfeltételek megvannak, valóban működhessenek is a nemzetiségi iskolák és nem gondoskodik arról, hogy a miniszter kedvezőtlen döntése esetén panaszszal lehessen fordulni az államtanácshoz. Hiányos a törvény abban a tekintetben is, hogy nem határozza meg, hogy a lakosság milyen aránya, vagy száma mellett van joguk a nemzetiségeknek saját nyelvű iskolához. Ezt olyan módon kellene rendezni, mint Csehszlovákiában, ahol a lakosság húsz százalékát alkotó nemzeti kisebbségnek biztosítják a saját nyelvén való oktatást. Külön sérelem az is, hogy a javaslat faji kisebbségekről beszél, nem pedig nyelvi kisebbségekről. Az iskolát nem faji, hanem nyelvi kisebbségnek kell adni és nyelv szerint kell osztályozni, annál is inkább, mert a nemzetközi kisebbségi szerződés is anyanyelvi és nem faji kisebbségekről beszél. Csempésze diplomata A jóvátételt bizottság tagja és az osztrák-magyar bank likvidátora egy csempészbanda élék Becsből jelentik: Óriási csempészési botrány foglalkoztatja az osztrák közvéleményt és Becs előkelő köreit. A csempészeti botrány középpontjában Raspottnig Carlo dr., a bécsi jóvátételi bizottság olasz tagja és az Osztrák- Magyar Bank likvidációs bizottságának vezértitkára áll és igy érthető az a nagy feltűnés, amit a botrány Becsben kelt. Raspottnig Carlo dr. az elmúlt év nyarán sógorával, Benpotat Maníionnal és Einziger Simon tőzsdeügynökkel társulva bankbizományi irodát nyitott. A magánbank azonban nem tudott boldogulni, mivel az arbitrazs-üzletek, amelyeket a tulajdonosok forszíroztak, nem sikerültek. Az üzletek hiányában Einziger azt javasolta társainak, hogy csempésszenek drágaköveket A.merikába, mert ezen busásan lehet keresni. A két olasz örömmel tette magáévá ezt a tervet és Einzigert egy milliárd osztrák koronával Lengyelországba küldték, hogy ott drágaköveket vásároljon és onnan folytassa útját Amerikába. Két hónapig Raspottnig és Benporat mit sem tudtak társukról, mig végre az most visszaérkezett Bécsbe és elmondta társainak, hogy a csempészést Neunjorkban felfedezték és a drágakövek egyrészét elkobozták, a többit pedig — amit el tudott rejteni — a kényszerhelyzetben értékén alóli áron adta el. A kapott egymiiliárd koronából igy Einziger csak háromszáz milliót adott vissza az olaszoknak, akik azonban a többi hétszáz .milliót is követelték és mivel Einziger ezt nem tudta megfizetni, feljelentették csalás miatt. Az ügyészség Einziger ellen az eljárást megindította, mivel azonban a csempészésben Raspottnig és Benporat Budapestről jelentik: A nemzetgyűlés pénteki ülésén folytatták a választójogi javaslat vitáját. Az elnök napirend előtt bejelentette, hogy Halász Móric és társai indítványt terjesztettek be az ülésnek nyolc órára való meghosszabbítása dolgában a választójogi javaslat tárgyalásának tartamára. A napirenden lévő Választójogi javaslat első szónoka Rassay Károly*kifejti, hegy a választójog kiterjesztése terén nagy mulasztások történtek a múltban. Nincs igaza a miniszterelnöknek, amikor azt mondja hogy a választójogi mozgalom csak külső erők hatása alatt és nem magyar talajból sarjadzott 'ki. Áliamféríiunak nem szabad vezettetnie magát látszólagos nyugalmi helyzetektől, nem szabad megvárnia, a mig az erők hevesebb formában jelentkeznek. A választójog fejlődésében két főszempont van, a jogkiterjesztés és a tisztaság. A Ház előtt fekvő tervezet messze elmaradt a követelményektől, úgy a kiterjesztésben, mint a tisztaság tekintetében. Ez a javaslat nem előrehaladást, hanem visszafejlődést jelent. Azt mondják a túloldalon, hogy a tömegeknek nem kell a titkosság és a nőknek nem kell a választójog. Ezzel szemben hivatkozom arra, hogy azt is mondották: a jobbágyságnak nem érdeke a felszabadítás, maga sem kívánja és azt is mondották, hogy a rabszolgaság intézményét nem lehet megszüntetni, mert akkor tönkremegy a gyapottermelés. A történelem megcáfolta ezeket az állításokat. De honnan tudja a túloldal, hogy nincs feszítőereje a tö-Topoláról jelentik: Morvay István rokkant pincér, aki — mint a Bácsmegyei Napló már megírta — az osztálysorsjáték legutóbbi húzásán 23051-es számú fél-sorsjegyével megnyerte a négyszázezer dináros főnyeremény felét, különböző komplikációk következtében nem tud hozzájutni az őt jogosan megillető nyereményhez. Morvay annakidején negyedsorsjegyeket vásárolt, ezeket a húzás előtt becserélte Gyeivai Lajos topolai sorsj egy árusítónál a 23051- es sorsjegyre, amely ‘azután a négyszázezer dináros főnyereményt megütötte. Amikor nyilvánosságra került, hogy Morvay sorsjegyét kihúzták, Gyetvai egy levelezőlapot irt a rokkant pincérnek és felszólította, hogy jelenjen meg nála kellemetlenségek elkerülése céljából rövid megbeszélésre. A pincér nem akart a topolai al-elárusitóval tárgyalni, hanem beutazott Szuboticára, hogy’' a kétszázezer dináros nyereményt a főéiárusító cégnél átvegye. Itt azután kellemetlen meglepetés érte: közölték vele, boey a kétszázezer dinárt nem fizetik ki. Indokolásul azt hozták fel. hogy az a két regved-sorsjegy, amit a húzás előtt Morvay a nyerő fél-sorsiegvért cserébe adott Gvetvainak. is részesek voltak, ellenük is megindult a vizsgálat. Az olaszok erre az olasz követség védelmét kérték és a »Der Abend“ értesülése szerint az olasz követség intervenciója sikerrel is járt és az eljárás csak Einziger ellen van folyamatban csalás citnén. A botrányt a belekevert előkelő külföldiek személyén kívül ez az eltussolás még csak fokozza. tr.egek vágyának? Hát van szervezkedési és gyülekezési lehetőség, van sajtószabadság, amelyen keresztül kifejezésre juttathatja a nép akaratát? Ez a nézet a csendet összetéveszti a halállal, a mozdulatlanságot a nyugalommal. A nyugalom periódusaiban a haladást kell előkészíteni. A Friedrich-féle rendeletet nem külső kényszer szülte. Huszár Károly: Húsz évyel előbb követeltük a Házban! Friedrich István: És Bethlen is követelte, aki a kabinet tagja volt. Szilágyi Lajos: Itt vannak a tanuk! (Zaj a baloldalon.) Rassay Károly ezután az első nemzetgyűlést védi Bessenyey Zenóval szemben. Az első nemzetgyűlés ideiglenes alkotmányt adott a nemzetnek és lerakta a konszolidálás alapjait. Huszár és Bottlik a kormány mögöt^ ültek és követelték az atrocitások megtorlását! Szilágyi Lajos: Hol van most már Bottlik! Rassay Károly: A numerus clausus olyan hangulatban jölt létre, amely alól űz első nemzetgyűlés nem tudta emancipálni magát. Reklamálja a képviselő ur ezt a törvényt saját magától, a kormánytól és pártjától. Szilágyi Lajos: Zsidókkal kacérkodik! Rassay Károly: Ez a törvényjavaslat 800.000 magyar állampolgárt, akik már ténylegesen gyakorolták a választól jogot, kirekeszt. A már megadott jog visszavétele speciális magyar dolog. a topolai sorsjegyárusiíónak, nincs még kifizetve. — Ez igaz, — felelte a rokkant pincéi — de ez az én privát-ügyem Gyetvaival. Neki esetleg lehet követelése tőlem, mert ő olyan sorsjegyeket kapott, amik még nincsenek kifizetve. A nyerő 23051-es félsorsjegy ára azonban ki volt fizetve és ifey a főbizományos cégnek nincs joga arra, hogy a nyereményt visszatartsa. Követelem, hogy a kétszázezer dinárt fizessék ki, különben port indítok. — Tudja mit, — mondották erre Morvaynak — kap ötvenezer dinárt és aztán ne okoskodjon. A rokkant pincér kijelentette, hogy nem elégszik meg a felajánlott Összeggel, hanem a teljes kétszázezer dinárt követeli. A cég ekkor fölemelte ajánlatát százezer dinárra. — Fogadja el, — ajánlották neki — mert ha nem elégszik meg enynyivel. akkor bírói letétbe helyezzük az egész kétszázezer dinárt és még ha meg is nyeri a port, akkor is ki tudja, mikor jut hozzá a pénzhez. Morvay végül is beleegyezett abba, hogy átveszi a felkninált százezer dinárt, de tanuk előtt kijelentette. hogv igényt tart a nveremétív másik felére is. — Meg akarom tudni, — mondotta — hogy milyen jogon akar a cég lefogni tőlem százezer dinárt, amikor a nyerő sorsjegy ki van fizetve. Ha nemi fizetik ki a másik százezer dinárt is, akkor port indítok. Morvay István egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett és a főbizományos-cég megatartásátől teszi függővé, hogy pörös utón érvényesiti-e jogait. Dráma a piacon Főtárgyalás a suboticai törvényszéken Múlt év április 1-én véres szenzációja volt Horgosnak. Egy féltékeny aszszony késsel támadta meg vetélytársát és több szúrást ejtett rajta. A szúrások nem ejtettek halálos sebet, de elég su-.] lyos sérüléseket okoztak. i Ebben a bűnügyben pénteken tartót-, ták meg a főtárgyalást a szubotical tör-' vétíyszéken Pavlovics István törvény-1 széki elnök tanácsa előtt. A vádlott aszszony: Szalai Károlyné, Csáti Julianna ünneplő ruhában, fekete selyem fejkendőben, szomorúan üt a vádlottak pad-, ján. Az elnök a tárgyalás megnyitása után ismerteti a vádat. Az ügyészség súlyos* testi sértés vétségével vádolja, mert Sárkány Mihályné, Huszár Rózát késsel többször megszurta. Bűnösnek érzi magát? — kérdezi az elnök. A vádlott: Nem érzem magamat bű-, nősnek, mert ő adta rá az okot, hogy, megtegyem. Az elnök: Hogyan történt az eset? A vádlott: Sárkány Mihályné nagyon elcsábította az uramat. Engem igénybe se vett. Mindig odajárt a Huszár Rózá-' hoz a vendéglőjébe. Az övé Horgoson a »Jó barát« nevű vendéglő. Az uram minden idejét a »Jó barátiban töltötte, amiért én persze nem #> szemmel néztem a Rózát. Előző nap, vasárnap is ott volt az uram a vendéglőben és amikor hazajött, ittas volt, engem szidott, mindennek elmondott. Én erre elmentem a háztól. Reggelre visszamentem. Megtudtam, hogy az uram elment Sárkány Mihálynéval Szentára. Jöttek hozzám ismerős asszonyok és szomszédok, meséltek nekem mindenfélét, hogy itt, meg ott lát-1 ták »ükét«. Fölhevítettek. Kedden hetivásár volt Horgoson. Én kint voltam a, piacon. A kosaramban volt egy kés. Amikor a piacon megittam a Sárkány, Mihálynét, elfogott a nagy indulat, elővettem a kést és megtámadtam az aszszonyt. Ami azután történt azt nem tudom. A vádlott kihallgatása ezzel véget ért, A tanuk sorát Sárkány Mihályné, Huszár Róza kihallgatása nyitotta meg. — Tekintetes elnök ur — mondja — én nyugodtan mentem a piacon, egyszerre érzem, hogy valaki erősen megüti a vállamat. Az asszonyok kiáltoztak: Kés van nála. Ekkor nagyon megijedtem. Azt hittem, hogy örült. Egyik' asszony mondta, hogy fussak, akkor én megszaladtam, ö utánam és többször; belém vágta a kést. Hátamba, karomba,: ahol ért. Az elnök: Miért támadta magát meg?» A tana: Azt mondta, mert elszerettem az urát. Ez nem igaz. Az ura jött a korcsmába, de csak úgy bejárt, mint a többiek. A bíróság kihallgatta még Huszár Ötzse, Fehér Istvánná és Farkas Etel horgosi asszonyokat, akik lényegtelen vallomást tettek. Ezzel véget ért a bizonyítási eljárás és a perbeszédek elhangzása után meghozta a bíróság az Ítéletet, mely szerint a vádlottat súlyos testi sértés vétségében mondja ki bűnösnek és az enyhitő körülmények figyelembevételével három havi fogházra Ítélte. Az ügyész felebbezett. Rassay Károly a magyar választójogról Nyolcórás üléseken tárgyalja a magyar nemzetgyűlés a választójogi javaslatot Kavarodás a főnyeremény körül Nem akarják kifizetni a topolai rokkant pincérnek a kétszázezer dináros nyereményt — A sorsjegybizományos százezer dináros egyezséget ajánlott föl — A szerencsés nyerő porol
