Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)
1925-05-13 / 128. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. májas 13. elő kérdését, mire az elnök ismét nagy zajban kijelenti, hogy őszintén sajnálja, hogy olyan események történtek, amelyek miatt nem kezdhette meg pontosan a nemzetgyűlés üléseit. Az ellenzék ezt a választ tudomásul vette. » Panaszok a dohánybeváltás körül Agatonovics (demokrata) megkérdi az elnöktől, hogy miért nem kap választ a dohánybeváltás ügyében beterjesztett interpellációjára, holott a választ egy héttel ezelőtt megígérték. Dragovics Mi'utin (radikális) bejelentést tesz, hogy a házszabályok csak egy órai időt engednek a rövid kérdések beterjesztésére és mór ennél több ideje csak erről tárgya! a nemzetgyűlés. Az elnök megmagyarázza, hogy a házszabályoknak ez a rendelkezése csak a miniszterekhez intézett kérdésekre vonatkozik. Időközben Szmodelj klerikális többször szót kér a házszabá lyokhoz, amit az elnök nem akar észrevenni, hanem Szlojadinovics pénzügyminiszternek adja meg a szót. Az ellenzék emiatt nagy zajjal követeli a szót Szmodelj részére. A padokat verdesik és Zsanics (Zajednica) egyik pad fedelét össze is töri. A képviselők sértő kifejezéseket kiáltanak egymás felé és többször attól is lehet tartani, hogy tettlegességre kerüi a sor. Szubotics elnök nyugodtan helyén marad, azonban ■ több, mint tiz percig tart, »mig a láryna elcsendesedik. Közben Kokanovics föídmüvespdrti képviselőnek heves szóváltása támad Makszimovies Bozsó belügyminiszterrel. A belügyminiszter visszautasítja a fenyegetéseket Sztojüdinovics pénzügyminiszter röviden válaszol Agatonovics egy‘ interpellációjára, majd ennek viszonválasza után Makszimovics belügymtniszter szólal fel. Szóvá teszi, hogy a nagy lármában Kokanovics őt megsértette és megfenyegette azzal, hogy fejébe fog kerülni az, amit közegei Boszniában elkövetnek. Emelt hangon jelenti ki, hogy nem fél e fenyegetésektől és úgy ő, mint az egész kormány fenn fogja tartani a rendet és a békét az országban még akkor is, ha lövöldözésekre kerül is a sor. Figyelmezteti mindamellett a képviselőket arra, hogy a mostani helyzetben, amikor egész Európában egymást követik a merényletek, óvakodni kell az ilyen kijelentésektől. Kokqnovics válaszában kijelenti, hogy teljesen jogos felháborodásában támadta a belügyminisztert, mert a közigazgatási hatóságok az apját is teljesen tönkretették. Kokanovicsot beszéde közben a radikálisok állandóan zavarják közbeszólásaikkal, úgy, hogy az elnök csak nagy eréllyel tud rendet teremteni. A felszó’alás után ismét nagy lárma támad, mire az elnök negyedórára felfüggeszti az ülést. Szünet után, háromnegyed kettőkor a nemzetgyűlés áttér a napirendre* melynek tárgysorozatán az állami jelzáloghitelbank öt igazgatóségi tagjának megválasztása szerepel. A szavazás előtt Timotievics Koszté demokrata szót kér és az ellenzék nevében a következő deklarációt olvassa fel : Az állami jelzálogbank az alapítványok igazgatásáról szóló törvény es ennek későbbi módosításai szerint az egyetlen állami pénzintézet, mely az ország minden vidékének árvapénzeit kezeli és amelynek ki kell elégítenie a jelzálog- és hiteligényeket. Épen ezért a bank tisztára gazdasági intézmény, amely csak úgy felelhet meg feladatának, ha abból kizárják a pértoskodást és a pártoskodó igazgatóságot. Mivel azonban a kormánytöbbség nincs tekintettel ennek az intézménynek alapvető feladataira, hanem annak igazgatóságába pértembereket helyez, abból pártintézményt akar teremteni, nem pedig gazdasági intézményt, ezért az ellenzék nem akart részt venni ebben a választásban, hanem távol tartja magát a szavazástól. A deklaráció felolvasása után az ellenzék kivonult a teremből. Ezután megejtették a névszerinti szavazást, melynek eredményét az elnök félháromkor hirdette ki. Az elnök ezután javaslatot tesz, hogy Kokanovics Cseda képviselőt a belügyminiszterrel szemben használt kifejezése miatt a nemzetgyűlés három üléséről zárják ki. Kokanovics újabb felszólalásában kijelenti, hogy az elnök által neki impulált kifejezéseket nem használta, mindamellett a többség elfogadja az elnök kizárási indítványát. Az ülés ezzel véget ért. háziasszonyt. — Eladó a kecske? — kérdezte. — Eladó! — mondtuk egyszerre. Az a szemtelen kecskés úgy viselkedett, mintha még köze lenne a kisgidához. Tüntetőleg megmarkoltam a madzagot és magamhoz húztam. — Jobb a borjúhúsnál! — dicsértem és kedveskedően megvakartam a gida állát amit ő hálás mekegéssel fogadott. — Háromszáz dinár — mondtam. A gazdaasszony szó nélkül odébb akart állani. — Kétszáznyolcvan! — kiabáltam. — Kétszázhatvanat adok érte — alkudozott és én sietve kimoadtatn a boldogító igent. De a nő azt kívánta, hogy én vezessem haza. Ekkor aztán végképp jóllaktam a kiskecskével. De a kuncsaftommal nem mertem kikezdeni. A kecske elöbbeni gazdájának odaígértem a tiz dinár tiszta nyereséget, ha hazavezeti. Még tizet kért és én sietve átadtam a A franciák nagy ütközetre készülnek Marokkóban Anglia veszélyeztetve látja brit gyarmati érdekeit Parisból jelentik: A francia csapatok marokkói harcairól a legutóbbi hivatalos közlések azt jelentik, hogy hétfőn a hadműveletekben szünet állott be és a francia liadvezctőség csak arra szorítkozott, hogy az előretolt őrhelyeken lévő katonaságnak eleséget és municiót juttasson. Egyidejűleg különböző lielyeken kisebb előtörések voltak a riíf-kabilok ellen. A nyugati szárnyon és a középen mind a két fél kezdi magát elsáncolni. A centrumban rendkívül erős ütközetre van kilátás. Liautey marsall rendeletére nagyarányú repülögépösszevonás is történt, mert a repülőrajoknak döntő szerepet szántak a riff-kabilok elleti folytatott hadműveletekben. Londoni jelentés szerint Chamberlain külügyminiszter az alsóház ülésén az egyik képviselő kérdésére válaszolva kijelentette, hogy éber figyelemmel kiséri a marokkói helyzetet, elsősorban abból a nézőpontból, hogy a mostani fejlemények következtében Afrikának e részében mennyiben szenvedhetnek a brit érdekek. Hangoztatta, hogy Anglia semmikép sem akar beavatkozni Franciaország házi ügyeibe. Az angol kormány azonban a legnagyobb rokonszeuwel kiséri a franciáknál ama törekvését, hogy Marokkóban békét teremtsenek. A SUBOTICÁI Közvetlen a temető mellett terül el a szuboticai vurstli. Az előkelő, csöndes szomszédság természetesen csak hátrányára válik a vurstlinak, mert a temetőből senki se jár ki körhintázni és igy ez a terület — üzleti értelemben — holt tőke. Galambtól kezdve a nadrággombig itt minden kapható. Van egy sátor, ahol antik könyveket árulnak. A szokott ponyvaregényeket azonban nem látni sehol, csak diszköiéses Jókaikat és az Aller Képes Családi Lapjá-t. Sobri Jóskát és Rinaldót aranyért se lehetne kapni. Amiből lekonstatáltam hogy ez a vurstli abszolút irodalmiatlan. Én és Teli Vilmos A hagyományos vásári linkóciságok között legnagyobb örömöm mindig a céllövészetben tellett. A bódé épp olyan volt most is, akár tiz évve! ezelőtt, csak a fegyverek modernebbek. Minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy kiváló lövész vagyok, gimnazista koromban második lettem az agyaggalamblővő versenyen, természetes tehát, hogy mint vásári céllővő kivívtam a nagyérdemű közönség osztatlan csudálatát. Egy aranyozott tyúkot vettem célba, amelynek az a tulajdonsága, hogy ha egy bizonyos fekete pontján eltalálják,1 zenélni kezd. Tiz lövés közül nyolc telitalálat volt. Az aranyos tyuk úgy zenélt nekem, akár a pinty és a lövölde műszaki igazgatónője őszintén igy almélkodott: — A Teli Vilmos se lőtt különben! Ami a legeslegnagyobb lövészi elösmerés a világon. Zenei mulatságok A sátortábor végén sikerült felfedeznem egy tehetséges trombitát. Kis csörgő lapuit a tetején és ha belefujtam, pontosan tiz másodpercenkint egy evőkanállal csöngetett. Ez a csöngő össze volt stimmelve a trombitával és igazán művészi triót tettünk ki mi hárman: a trombita a csengő és én. Aztán a léggömbössel bocsátkoztam tárgyalásba. Érdekelt ugyanis,, hogy tizenöt léggömb hány, lóerőt képvisel. A léggömbös megesküdött az édesanyja boldogságára, hogy harminc gömb segítségével íelszállhatok a levegőbe. De ezt túl drága mulatságnak találtam. így mindössze csak három gömböt váltottam magamhoz, csupa hófehéreket, mint amilyen a lelkem, hogy összhangban legyünk. Kecskét vásárolok A temetőárok zöld pázsitján egy kis kecske legelt. Egy egészen fiatal, kezdő kiskecske volt, az ujjaimon is összetudtam volna számlálni a napjait. A kis naiv gida gyanútlanul legelészett, mig gazdája ilyen sötét kedveskedéssel bocsátotta áruba: — Három hetes, finom, gyönge a húsa, százszor jobb a csibehusnál! Megakartam menteni a kiskecske életét. Milyen bercigek is leszünk mi ketten ahogy végigsétálunk a korzón. Személyem körüli kiskecskének alkalmazom. Legbensöbb csacsaneri környezetemhez fog tartozni. Kinevelem. Ha valaki meg akar támadni, vészmekegést hallat és megvéd, akár az élete árán is. — Mibe kerül? — kérdeztem. — Háromszázötven dinár — feleit a tulaj. Ezt sokaltam és most már csak csupa szimpátiából, de minden meggyőződés nélkül licitáltam. — Olcsóbban nem adja? — Háromszázhusz. — Drága. — Háromszáz. Kivert a hideg verejték. A kisgida angyali nyugalommal legelészett, nem sejtette, hogy a bőrére megy az alku. Illetve az én bőrömre. Mert a kecske kezdett a nyakamon maradni. — Nézze — próbáltam okosan beszélni a főnökkel, de nem hagyott szóhoz jutni és úgy szállt lejebb az áraival, mint egy sülyedö hajó. Végül is kétszázötvenbe kiegyeztünk és a gidás ember a kezembe nyomta a kecske nyakán lógó spárgát, ami a feltétlen tulajdonjogot jelentette. Fizettem, persze k. p„ mert a kiskecskét nem adják részletre. Ekkor a sors keze arra hozott egy szuboticai fuvardíjat. — Hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon — mondta a piszok fráter viccesen, holott ez nyilvánvalóan hamis beállítása a tényeknek, mert a kiskecskéből a kuncsaftom fog jóllakni és nekem viszont nem maradt egyetlen szál káposztám se. (t. I.) .Katasztrofális Becskerek város pénzügyi helyzete Nem lehel behajtani a hátralékos adót Becskerek város legutóbbi közgyűlésén — mint annak idején megírta a »Bácsmegyei Napló« — heves vitát kelteit a városi tanácsnak a. város financiális helyzetéről beterjesztett jelentése, A jelentés szerint ugyanis a város pénztára csaknem teljesen üres, az adóhivatal viszont ötmillió dinár hátralékkal dolgozik, amelyet semmiképen sem tud behajtani. A közgyűlés óta eltelt két hét alatt ez a helyzet súlyosbodott ügyannyira, hogy a város a legszükségesebb kiadásokat sem tudja fennakadás nélkül eszközölni. A kibővített tanács pénzügyi bizottságának egyik tagja, aki a városi adóhivatal helyzetét alaposan ismeri, Becskerek: város szomorú pénzügyi viszonyairól a következőket mondotta a »Bácsmogyei Napló« munkatársának: — A helyzet sivár és csaknem teljesen kilátástalan. A város adófőkönyvei 1922—23—24. évekre még nincsenek lezárva, Ez és más adminisztrációs hiányok teszik lehetetlenné a hátralékok végrehajtását, úgy hogy aki fizet, legföljebb szívességből teszi. — A városi tisztviselők május 1-én nem kaptak fizetést, mert a kasszában nem volt pénz. Másodikán a cukorgyár segítette ki a várost — fizetett annyi adót, amennyire éppen szükség volt, de azóta olyan változás történt, amely még súlyosabb helyzetet jósol. A becskereki pénzügyigazgatósághoz ugyanis most érkezett le Novisadról a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóregisztere, amelyben a becskereki cukorgyár 1924. évi adója már nem szerepel. Az történt, hogy a cukorgyár a megfelelő formalitások betartásával Becskerekről Beográdba tette át székhelyét és igy nem Becskereken, hajient Bcográdban fizet adót. A közgyűléseket Beográdban tartják, talán kis irodájuk is van a fővárosban és megszabadultak a 270 százalékos becskereki községi pótadótól, aminek Beográdban csak a tizedrészét kell fizetni. A város annak idején elmúlaiztortta megtenni a megfelelő lépeseket a székhely áthelyezése ellen és most legnagyobb adófizetőiét elvesztette. Hogy mit jelent Becskereknek a cukorgyár adója, azt eléggé bizonyítja a május elsejei példa. — A városi adóhivatalban szakértő tisztviselőknek kellene a lehető leggyorsabban feldolgozni a restanciát, mert különben a mostani katasztrofális pénzügyi helyzet után a teljes fizetésképtelenség következik.
