Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)
1925-05-13 / 128. szám
6. oMeL BACSMEGYEl NAPLŐ aki dnlkas embernek tarierte a meggyilkoltat. Szerinte Kanarevski-Mihajiovics állandóan azt hangoztatta, hogy minden nőt meg kell rontani. A kritikus napon, a gyilkosság előtt is találkozott Grigorijevvel, aki arról panaszkodott, hogy nehéz napja van, mert ez a nap bátyja halálának évfordulója. Venderovics Szergije, Grigorijev rokona vallásos embernek mondja a vádlottat, akinek apja erősen alkoholista volt. Jelöl volt a gyilkosságnál, de csak a lövéseket hallotta. Grigorijev a tett után vizet kért, hogy a kezét megmossa, miközben Galina odament hozzá és homlokon csókolta. Veider Híja, Samovics Mika. Iljakovszki Eugénia és Peamov Aleksza lényegtelen vallomása után Burmann Sándor • fegyverszakértő terjesztette elő jelentését. Szerinte a bűnjelként őrzött parabellutn-revolverrel száz lépésről biztosan lehet embert ölni. Strasser Ernő dr. kórházi főorvos ismerteti a boncolási jegyzőkönyvet. Kanarevski-Mihajlovicsnak négy fejsebe volt, mind a négy külön-külön is halálos volt. A lövések után fejparalizis állt be, ami, azonnali halált okozott*. A vádlottnál nem állapított meg lelki defektust, a depressziót azonban csak hosszabb vizsgálat tudná megállapítani. Cseremov György dr. törvényszéki orvosszakériő szerint a vádlott Idegei meg vannak támadva és túlzottan vallásos érzelmű. Beszámithatóságáról csak hosszabb vizsgálat után tudna véleményt mondani. Ezután felolvassák a vádlottnak a rendőrségen és a vizsgálóbíró előtt tett vallomásait, amelyek a főtárgyaláson tett vallomásával teljesen ellenkeznek. Az elnök felolvastatja a vádlott feleségének vallomását is, amely szerint térje nem hagyta el, hanem Beogradba ment, hogy munkát keressen, azonban csak akkor hallott hirt róla. amikor a szerencsétlenség már megtörtént. A perbeszédek Lemmcs Jován dr. államügyész emelkedik ezután szólásra, hogy a vádbeszédet elmondja. — Megöltek egy embert — mondja az ügyész — és most a bíróságnak csak minősítenie kell a tettet. A vádlott másképp vallott a rendőrségen és a vizsgálóbírónál, ott hős és lovag volt, ma pedig visszavonta a vallomását. Ha hős akart volna maradni, akkor ma nem lett voina szabad semmit sem visszavonnia, hanem, éppagy, mint a rendőrségen, be kellett volna Ismernie, hogy előre megfontolta cselekedetét. Lelki depresszióról csak akkor lehetne beszélni, ba feleségének védelmébe}! követte volna el tettét, azonban a vádlott elhagyta családját és más nő után futott, más nőért ölt embert Galina esetében nem lehet erőszakot látni, mert első hívásra elment Kanarevski lakására és fél hónappal az állítólagos erőszak után újra meglátogatta az erőszakos férfit. Kéri, hogy a biróság a büntetőtörvényszakaszába ütköző, előre szándékkal elkövetett gyümondja ki bűnösnek a vád-W25. máj««» 13, re van a megbocsátissiak. Galina csókja Is a bocsánatot jelentette. Á védő arra kéri a bíróságot, hogy keletében szintén a megbocsátás vezérelje. Grigorijev röviden válaszol az ügyész szavaira. Kijelenti, hogy téved az ügyész, ha azt hiszi, hogy ő csak letagadja az előre megfontolt szándékot. Bízik a bíróság belátási.bau ét isa arra kerülne a sor, a halálos ítéletet is nyugodtan fogadná. A biróság ezután Ítélethozatalra vonult vissza. Este nyolc órakor hirdette ki az elnök az ítéletet, amely szerint a biróság Grigorijevet szándékos emberölés miatt tiz évi Mrttfar* Ítm. Grigorijev, amikor az duók megkérdezte tőle, hogy megnyugszik-e az Ítéletben, a isidre vetette magét és zokog' va kiabálta: — Galina! Galina! Dr. Szekulics Milán védő ieiebbezést jelentett be az ítélet ellen. Lederer Gusztáv a hadbíróság elölt A hatosai ügyészség rablógyilkossággal vádolja — Lederer sem akar vallaai — Nem emlékezik vissza a gyilkosságra — Lederer Gusztáváé tanúvallomása — „Tizcnót éve őrülten szeretjük egymást“ Á gyilkos csendősfőhadnagy feleségét vádolja könyv 278. megfontolt kosságban lottat. Szekulics Milán dr. Grigoriev védője nagyszabású beszédben veszi védelmiéibe a vádlottat. — Mi — mondja — nem értjük meg az orosz néplelket, amely’ben két világ, a szaninizrrms és dosztojevszkiizmus folytat harcot egymással. A vádlott apja és két testvére a harctéren elesett, ő maga is tizenhét éves korában önként jelentkezett katonának. A háborúban többször súlyosan megsebesült, teste tele van gránátlövésekkel és bajonetszurásokkal és a fejét is golyók járták át, amely sebek erősen befolyásolják idegállapotát Családjának békéjét anyósa dúlta fel, aki nem segítette a nyomorgó Grigorljevet holott sok pénze volt Amikor a vádlott bement az orosz vendéglőbe és ott látta Kanarevski gúnyos arcát mögötte pedig a buskomor Galinát, elborult előtte a világ, elővette fegyverét és önkívületben lelőtte a csá-Budapestről jelentik: A henvédtör|vényszék kedden kezdte Kodeika János I heatesmester gyilkosának, Lederer \ Gusztáv csendőrföbaduagynak bünp-erét t tárgyalni Lederer Gusztáv egyedül állt Ja bíróság előtt, bűntársainak — feiesé-I gének és becsének — pőrét a polgári büntetőtörvényszék tárgyalja majd május végén. ti A főtárgyalás megnyitása után Lede-Irer Gusztáv az elnök kérdésére elmondotta személyi adatait, majd a vádirat felolvasására került a sor. A csendőrügyészség vádirata vádat emel Lederer I Gusztáv csendőrfőliadnagy ellen rabló- Igyilkosság büntette elmén, mert 1925 január 7-éről 8-ára virradó éjjel házastár- Ijsa állítólagos unszolására Kodeika Fe■renc hentesmestert a Tölgyfa ucca 4. számú ház II. emelet 2. számú lakásukban éjjeli szállásra marasztalta azzal a szándékkal, hogy megölje és ingóságait birtokába vegye. Állítólag álmában a bentesmestert Lederer Gusztáv Fromme r-pisztollyn! agyon is lőtte, majd j hard okkal és konyhakésekkel a hullát feldarabolta és a hullarészeket a Duna- jj ha dobta. A vádirat halálbüntetést indítványoz Lederer Gusztáv fejére. Lederer vallomása — Megértette a vádat?, — kfxrii a tárgyalásvezető. — Megértettem, —i válaszolja Lederer. — Bűnösnek észt masát? — Bűnösnek, de mm raMágyilkossdgban. Tudom, hogy tiszti kardbojtomat meggyaláztam, tudom, hogy mi vár ream. Azért a bűnért nem kaphatok mást, mint halált. Ezerszer néztem szembe a halállal, most sem félek tőle. —■ Arról beszéljen, — szakitta félbe a tárgyal isvezető — hogyan zajlott le az egész bűncselekmény? Lederer felkapja a fejét, mereven néz a tángyaiásvezofcere, nem válaszol. — Hol ismerkedett meg Kodelkával? —- kérdi a íárgyalásvezető. — .Mint husszállitóval ismerkedtem meg vele. A Prónay-csend'őrt:irtclék zászlóaljnak élelmezési tisztje voltam és vele üzleti összeköttetésben álltam, ö többszőr feljárt hozzánk, hogy utánam érdeklődjék. Vagy tál ári inkább a feleségem miatt járt fel. Amíg én távol voltam Budapestről többször fent volt nálunk azzal az ürüggyel, hogy engem keres. Én nem gyanítottam semmit, tudtam, hogy feleségem ház hozzám. Kérőbb- azonban kétségessé vált, miért jár hozzánk olyan gyakran.... Lederer hangja itt elhalkul, maid elakad. idegesen kezd babrálni balkezében tartott fekete keménykalapjávaL »Nem emlékszem__« — Ml történt a kérdéses napon? Januárban . . . Mikor is? Lederer megtorpan erre a kérdésre, egy pillanatig gondolkodik, azután kivágja: — Hetedikén. — Mikor találkozott hetedikén Kodclkával? — Már nem emlékszem. Reggel hat órakor kimentem Csepelre, átvettem a 'hazamentem. Hogy azután mi történt, j arra nem emlékszem. J — Miért kéredzkedett el aznap a szol! gáláiból? 1 — Nem volt nyugtom. Aznap Kodeika \ hozott magával pénzt, de én mindjárt i mondtam feleségemnek, hogy azonnal jadja vissza. Nem voltam nyugodt, tnig a feleségem szándékai . . . Itt megint egészen elhalkul Lederer szava, csak egy-egy szót lehet elkapni beszédéből. — Beszéljen hangosabban! —• Sok minden jutott nekem akkor eszembe. Hazamentem, a feleségem rosszul volt. Ahogy felgyújtottam a villanyt, láttam, hogy feleségem ágyban I fekszik. Az ebédlő kályhája nem mükö! dött jól, a széngáz kicsapódott, a ícle! ségem attól lett' rosszul. — Figyelmeztetem, tanuk vannak arra, miszerint ez az egész csak kitalált mese. — Határozottan állítom és hogyjia mindjárt holnap fel is akasztanak, akkor is. Tessék szakértőkkel kipróbáltatnl a kályhát. ' — No jól van — hagyja' rá a tárgyalásvezető — de előbb azt mondja meg, miért veszett össze a feleségével? — Nem akartam megmondani, hogy én nagyon, de nagyon féltékeny vagyok és ez indított, kergetett arra, hogy hazamenjek. — Tehát a felesége nem volt beteg? — Nem. — Amikor bement a lakásba, ml történt? — Nem emlékszem. Nem akarok valótlant mondani, nem tudom. El vagyok rá készülve, hogy efőbb-utófcb úgyis felakasztanak engem . . . — Ne beszéljen ilyen frázisokat Száíljon magába, vallja be töredelmesen Ä Ledarer-házaspár egyszer — Tud-e főhadnagy nr arról. — kérdi az elnök — hogy a felsége már egyszer el akarta tenni láb alól. karácsony estéjén, Kodelkdt? — Igen, a feleségem beszélt erről. Meg akarta mérgezni, mert szerelmi ajánlatot tett neki. Ópiummal. — Honnan vették az ópiumot? — Én is és feleségem is szedtünk ópiumot. — Tudott arról, hogy Kodeika ópiumot kap? — Nem tudtam. Kodeika este mondta, hogy a feje fáj és kicsit ledőL Feleségem bekísérte a szobába, egy idő múlva aztán visszajött azzal, hogy Kodeika örökre elaludt. Felszólított, hogy vágjam át Kodeika ereit. Én meg akartam ijeszteni a feleségemet és ezért berefva hegyével felvágtam Kodeika csuklóját. — Mit csináltak akkor?' — Azt én nem tudom. A feleségem csittéit valamit, én azt nem tudtán nézni. — Szóval otthagyta a vérző embert a feleségével. jbltót Az orosz népiélekben erős gyöke- szolgálatot Azt is tudom, hogy délután bűnét. Mondja meg, hogy mi történi, hogy történt? Lederer nem felel. Majd hosszas halb gatás után megismétli: — Nem emlékszem, tiszteit haditör-. vényszék. Az elnök hasztalanul kérdezi, hogy, hány órakor ment haza, megvacsoráztak-e a gyilkosság előtt, hogyan történt a gyilkosság? — mindenre csak azt a választ kapja a zokogó Leáercrtöl, hogy nem emlékszik. Arra a késéésre, hogy ki darabolta fel Kodelkát, Lederer így felel: — Valószínűleg én Szégyen és féltékenység Mihelyt nem a gyilkosságról kell beszélni, Lederer azonnali bőbeszédűen vad. Elmondja, hogy az előző napon ki-, hallgatta az ajtón keresztül, amint Kodéiba házassági ajánlatot tett a felesé-, gének. — Miért nem tiltotta el házától, — kérdi az elnök — és miért vacsorázott másnap is vele? — Szégyenemhogy az altén kereszt tiil kihallgattam a beszélgetést és azt reméltem, hogy majd előttem is elszólja magát és ez ok lesz a kitiltásra. Meg aztán meg akartam tudni, hogy az aszszony vele menne-e. — Egy férj szempontjából nem játszik már szerepet az az asszony, aki más férfi után megy. — Szerettem a feleségemet, most I». szeretem és nem bírtam volna azt látni, hogy Kodelkával megy. — KI vette ki Kodelka gyűrűiből a gyémántokat? — adja fel az elnök a kercsztkérdést. Lederer, a szerelmes férj, habozás nélkül bemártja az asszonyt: — Alighanem a feleségem. sár me Líodslkát I — Nagyon keveset vérzett. Nem lett íj ott ér átvágva, mert akkor orvost is s kellett volna hívni. I — Kodelka akart is orvost hívni — ! mondja az elnök — de a felesége lebe- I szélié. Szóval bekötözték. És mit szólt I Kodelka, mikor felébredt? ] — Másnap reggel a feleségem azt mondta neki, hogy egész éjszaka rószszül volt, leesett és egy eltört pohárban felhasitotta a kezét. Kodelka elhitte. Az elnök ezután ismerteti azokat a tanúvallomásokat, amelyek szerint Lederer a gyilkosság reggelén marólúgot vásárolt. Lederer ezzel szemben azt állítja, hogy a marólúgot a gyilkosságot követő napon vásárolta. Lederer védője Ledererné ellen j Lederer Gusztáv védője intéz ezután \ kérdéseket a vádlotthoz. I — ígaz-e — kérdi — hegy a fdesége , a nagynéniét is el akarta tenni láb alól valami sonkászsemlyével és likőrrel? — Igen; tadok erről — Mikor történt ez? — Körülbelül 1924 szeptemberében. Ledereraé tasrakilislIr&Msa A főtárgyalási elnök szünetet rendel el, majd megkezdik ■ Lederer Gusztáv feleségének tanukénti kihallgatását. Ledéremé magas antüopbetétes lakkclpőt visel, barna prémraei szegett selycrn! trikó ruha van rajta. Leđerer nem mer felnézni a feleségére, aki magát kífeuzjj va, lép a bírói emelvény elé és a tár- i gyalásvezető kérdésére kijelenti, hogy s valami keveset ért magyarul. Az általá-
