Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)
1925-05-01 / 117. szám
6. oldal. BACSMEGYEl NAPLÓ 1925. május 1. rozta, hogy egyetlen szervezet sem ad ki külön plakátot, amely az egységes fellépést zavarná, vagy bármelyik szer* vezet tagjainak politikai meggyőződését sértené. Beográdban azonban a közös kiáltvány mellett olyan plakát is megjelent, amelyen a szocialista párt és a vele kapcsolatos szakszervezeti imzcivet ség szerepel aláíróként és élesen elitéli a független szervezetek működését. Ez a plakát kínos hatást keltett a független munkásság soraiban, mert a megegyezés épen az ilyen jelenségek lehetőségének elkerülését célozta. A májusi ünnepet ennek ellenére a beográdi munkásság valószín iíleg együttesen tartja meg. 1Suboticán a munkás-szakszervezetek egésznapos ünnepséget rendeznek az ÉzMTC Szcgedi-uti pólyáján. Délelőtt gyűlés les?, amelyen szerb és magyarnyelvű szónoklatot fognak tartani. A s,zuboticai szocialistapárt a Városligetbe hirdetett gyűlést, amelyet rossz idő esetén a Karlovics-féle vendéglőben tartanak meg. A belügyminisztérium engedélye alapján az ország minden városában májuselsejei ünnepség lesz, csupán Nis városban, ahol a a bolgár emigránsok internáló tábora van és Zagrebben tiltották be a munkásüunepet. Uccai tüntetések és felvonulások rendezését a hatóságok sehol sem engedték meg. Harc a sombori tőzsde körül Surmiit volt kereskedelmi miniszter nyilatkozata A szombori mezőgazdasági tőzsde miniszteri engedélyezése nagy megütközést keltett a roviszadi tőzsde érdekeltségéhez tartozó gazdasági körökben. Beogradi munkatársunk erre való tekintette! kérdést intézett Snrrnin György volt kereskedelmi miniszterhez, aki a szombori tőzsdét engedélyező rendeletet kibocsátotta, hogy mi indította őt a második vajdasági tőzsde engedélyezésére. Sárin in a következőket mondotta: — A gazdasági fejlődés egyik legfontosabb követelménye, hogy a termelő és a fogyasztó minél közvetlenebb kapcsolatba jusson, ügy a termelőknek, mint a fogyasztóknak megvannak a maguk szövetkezetei. Ennek a szövetkezeti alapon való szervezkedésnek az volna a betetőzése, ha a termelő szövetkezetektől a termények közvetlenül a fogyasztó szövetkezetekhez kerülnének. Ez a közvetlen kapcsolat nálunk eddig hiányzott. — A szombori mezőgazdasági tőzsde lesz az a szerv, ahol a termelő, és,fogyasztó egymásra talál. A szombori tőzsde felállítására az ország lcgnagyob termelő és fogyasztó szövetkezeteitől indult ki a kezdeményezés, ami szükségességének legélénkebb bizonyítéka. De szükség van a szombori tőzsdére a gabonaexportnak is, mert a külföldi fogyasztási szövetkezetek, amelyek a mi gabonánkat vásárolják, jobban látják érdekeiket megvédve, ha itt egy központi szövetkezeti piac alakul ki. — A földmivelési miniszter is belátta a szombori tőzsde szükségességét és átirt hozzám az engedélyezés érdekében. Meg vagyok róla győződve, hogy a szombori tőzsde a belfölddel és a külfölddel való mezőgazdasági forgalom szempontjából igen hasznos szerepet fog betölteni és életképességét maguk a mezőgazdasági körülmények biztosítják * A Vajdaság cimíi noviszadi lap éles támadást intézett azok ellen. akik a szombori tőzsde engedélyezését előmozdították és különösen dr. Pafics Emil ellen, aki a támadásra a következőkben válaszol: — A Novíszadoti megjelenő Vajdaság című magyarnyelvű lap április 27-iki számában »Miért engedélyezték a noviv szadi tőzsdét?« Című cikk jelent meg, á mely ahelyett, hogy elvi alapot! tárgyalná ezt a kérdést, nyilván érdekelt gazdasági körök sugalmazására tendenciózus személyes érvekkel áll elő és többek között engem is becsületemet és kereskedői tisztességemet sértő és rágalmazó kifejezésekkel illet. Anélkül, hogy válaszolnék ezekre a tehetetlenségből eredő kirohanásokra, csak azt jelentem ki, hogy megbíztam jogtanácsosomat, dr. Tapavica György noviszadi ügyvédet, adjon a büntető bíróság előtt alkalmat ennek a lapnak állításai bizonyítására és büntetőjogi helytállásra. A tömeg-gyilkossággal vádolt Reinitzoí szembesítették a koronatanúval Továbbra is nevetve tagadja a gyilkosságokat Szatmárról jelentik: Reinitz Jakabnak, a szatmári törvényszék előtt folyó gyiikossági bünpörének második napján Nissel Károly tanút hallgatták ki. Az ügy koronatanúja előadta, hogy többször panaszkodott Reinitznak, hogy nem tud megélni, kellene valami üzlet. Egyszer-másszor Reinitz hozzá is segítette valami csaláshoz, meg csempészéshez, 1922. őszén pedig nagy tervbe avatta bele. — Ismerek egy nagyon gonosz, bűnös, kártékony embert, — mondotta Reinitz Nisselnek a vallomása szerint — akinek az elpusztítása csak használ a világnak. Majd összehozom magát ezzel az emberrel, maga csalja el üzlet ürügyével aztán egy eldugott helyre, legjobb lesz talán a bányai erdő. Én is kimegyek oda magukkal és mikor az erdőbe érünk, maga hátulról fejbeüti. Reinitz Jakab Nissel vallomására ingerülten kiabálta: — En, a gazdag Reinitz, akinek házain, pénzem van, én csalni, lopni, gyilkolni akarok, de ez az ember, akit minden országból kiutasítottak, mert mindenütt csinált valamit, akit zsebmetszésért keresnek, ez a Nissel, aki olyan szegény, hogy éhen halt volna, ha Reinitz nem ad neki enni, ez a becsületes Nissel nem akar belemenni a csekkcsalásba, amelyen félmilliót kereshetettvolna ? Ez nem akar belemenni, ez a szélhámos zsebmetsző ? Hát lehet ezt elhinni ? Eredménytelen szembesítés után Nissel Károly odaállott az elnök elé és emelt hangon mondotta: — Tekintetes királyi törvényszék! Ezennel feljelentést teszek Reinitz Jakab ellen becsületsértés és rágalmazás miatt, mert itt a tárgyaláson engem zsebmetszésscl vádolt. Nagy derültség támadt a teremben, az elnök pedig a tanút panaszával az ügyészséghez utasitotta. Winkler Margit tanú azt vallja, hogy Nissel Károly egyszer mesélte neki, hogy Reinitz gyilkosságra akarta rávenni. Reinitz mosolyogva hallgatja a vallomást. Azután Noé Sámuelt hallgatták ki. Azt vallja, hogy Reinitz jó üzlet ürügyé, vél ki akarta csalni Kassán az erdőbe_ El is indultak és útközben Reinitz megkérdezte tőle, hogy magával hozta-e a megbeszélt hatvanezer leit. Reinitz csak azt jegyezte meg Noé vallomására, hogy éppen fordítva van a dolog, Noé akarta őt tiltott üzlet ürügyével kicsalni az erdőbe. Delman Izidor szatmári kereskedő, Grosz rokona és a felesége is határorozotlan felismerik Reiniizban azt a nagyszakállu zsidót, aki Grosz Hermannal eltűnése előtt tárgyalt. Katz Dávid szatmári fuvaros jelentéktelen tanúvallomása után a tárgyalást félbeszakították. Hazaárulással vádolták Hoyos Miksa grófot a magyar parlamentben idegeim 'rohamra indultak ... De amikor megkaptam a leveledet, melyben megssküszöl, hogy nem bújtál el előlem, és mast, hogy- tudod, merre vagyok, felém sietsz és fizetni akarsz... nagyon felháborodtam magam étien, elrohantam érted, házamba hoztalak, hogy mindent elmondjak neked... De alkudtam masammal: Meghívtalak harminc napra, hogy ez idő letelte után megtoldjam a vendéglátás idejét... és talán — reméltein, lesz annyi erőm, — örökre itt tartalak, jóltevőd leszek ... De nem tudom ezt tenni. Ez akaratomban ma este megakadályoztál ... Be kel! vallanom, én téged megloptalak . . . Toivajlásomból ered minden, a te egérfogóidból szereztem kincseimet. — Tökéletesítetted? . . . — Nem, Franek. A te találmányod csodálatosan tökéletes! ... De én bűszéliem a szimpla egérfogó gyárosokkal és azok sok pénzt adtak azért, amit tettem . . . Emlékszel? Mindennap esti tiz óráig csomagoltuk , az egérfogókat. Tízkor bezártuk a műhelyt, fáradtan hazamentünk ... De én éjféltájban visszamentem a műhelybe, és kibontottam az ösz*zes csomagokat. Az ismétlő egérfogókból kiszedtem egy-egy csavart és a rugót elgörbítettem . . . Franek felugrott a pamlagról. Sajóviz ijedten mozgott . . . — Ne félj... Folytasd . . . — ...A szimpla egérfogógyárosoktól kapott pénzekkel Amerikába hajóztam. Ott megcsináltam az ismétlő egérfogógyárat. Egy év múlva kétezer munkással dciIgOEtar.í, Tizennyolc év alatt temérdek vagyonra tettem szert. Két évvel ezelőtt jöttem haza. Minden vagyonomat áthoztam... Dollárokat! A határon küldöttség várt. Itthon, tiszteletemre, száz bankettet rendeztek. Mindenki tudott rólam, csak te nem... És mindenki kbprult előttem,..'. DoSár! Dollár!!... Bolond emberek! . . . Sírtak, könyörögtek, ravaszkodtak, becsteleukedtek előttem a dollárokért. Egy dollárt sem tudtak elszedni tőlem, de mindenüket ideadták nekem . . . KenyérHsztet akartam venni dollárért, malmot adtak érte. Tüzelőfát akartam verni? dollárért, erdőt adtak érte... És mindez egy kisrófolt srófból, elhajÜtött rugóból van... Mondd, Franek, menny? itt a passzíva?... Az egész?... Franek nem mindig figyelt Sajóvizre. Egy-egy részlet túlságosan megfogta és azt alaposan kielemezte... Tehát azért volt sápadt, beteges külsejű, mert heteken át nem aludt... Hogy 5 erre nem jutott rá! . . . Néha haragos pirosság öntötte el az arcát, de a pir hamarosan 1 emuit róla... De megint elpirosodott, mert arra gondolt, hogy most mit kellene tennie... Végül elmosolyodott. Ez a mosoly azért jött, mert arra gondolt, hogy nem egészen ingyen kosztos itt... Ennél a mosolynál aztán megmaradt .... És amikor Sajóviz már tizedszer, és már haragosan kérdezte: »mennyi itt a passzívám? mondd! csődben vagyok én?« akkor Franek rászánta magát és így szólt: — Én megbocsátok neked... Ezzel tán csökkented a passzívákat... De egészen is eltüntetheted a passzívákat, ha a kérdésemre igazat válaszolsz. Mondd, láttad a .lányt, akt az ölemben fiit? — Láttam. — Mondd, te küldted, te biztattad őt hozzám? Sajóviz megremegeít: — Nem, Franek. Én nem küldtem azt a leányt hozzád. — Köszönöm, Sajóviz Gedalja . . . Ma este ez a legfontosabb számomra. És igy egész szivemből megbocsátok neked, A római interparlameniái Budapestről jelentik: A nemzetgyűlés csütörtöki ülése elé politikai körökben nagy várakozással tekintettek, mert hire járt, hogy Hoyos Miksa gróf szóvá-, teszi azon a római interparlamentáris konferencia botrányát. A'római konferencián ugyanis Baross János pártonkiviili képviselő felszólalásában a trianoni békeszerződés eilen beszélt. oly módon, hogy az ülésen a jugoszláv és román delegáltak felháborodva tiltakoztak, Hoyos Miksa gróf ezért, mini a magyar delegáció elnöke, Baross beszéde után azonnal felszólalt és kijelentette, hogy az elhangzott beszéd csak Baross magánvéleményét tükrözte vissza. A magyar delegáció tagjai az ülés után római szállásukon értekezletet tartottak, amelyen Hoyos felszólalását magánvéleménynek nyilvánították és — tekintettel arra, hogy nem akartak külföldön nagyobb bonyodalmat előidézni — úgy határoztak, hogy Hoyos grófot Bűdapesten, az interparlamentáris bizottságban fogják felelősségre vonni. A magyarországi fajvédő-sajtó hevesen támadta emiatt és római felszólalását hazaárulásnak minősítette. Ezekre a vádakra reflektált Hoyos Miksa gróf csütörtöki beszédében, azonban alig emelkedett szólásra, a fajvédők óriási lármában törtek ki. — Hazadruló! Üljön le! — kiáltották Hoyos felé Lendvtü-Lehner, Zsirkay és Kiss Menyhért. Az egységes-párt védelmébe vette a helyén szótlanul álló Hoyost és felháborodva kiáltották a fajvédők felé: — Mindenkit meg kell hallgatni! A rend azonban nem állt helyre és az elnök hiába rázta a csengőt, a zaj percekig tartott. A kormánypárt és a fajvédők között izgalmas szóváltás fejlődött. Szabó Sándor (a fajvédők felé): Reklám-magyarok! is konferencia utóhangjai Lénával-Lelmer István (Hoyos felé); Üljön le? Itt nem fog beszélni! Iloyos Miksa gróf: Engem mm fognak terrorizálni. Ezután a folyton megújuló zajban, a faivédők állandó közbeszólásátó! zavar-, va végre megkezdte beszédét. Hangsúlyozta, hogy a szélsőjobboldali támadások ellen nem akar védekezni, csupán a tényeket akarja elmondani. A római in» terpariamentáris kereskedelmi konferencia tárgysorozatán a drágaság, kérdése is szerepelt, amely kérdésnek Landruy volt francia miniszter volt az előadója. Az egyik bizottsági ülésen Baross János megemlítette, hogy hozzá akar szólni a kérdéshez és szóba fogja hozni a trianoni békeszerződést is, mint a drágaság egyik főokát. Én voltam az — folytatta Hoyos — aki felkértem Barosst, hogy találja meg a megfelelő formát a trianoni békeszerződésnek a vitába való bevonására. Nyomatékoson figyelmeztettem Barosst, hogy úgy tárgyalja ezt a képdóst, hogy abból botrány ne legyen, (óriási zaj a fajvédőknél.) Bethlen miniszterelnök: Nagyon helyes! A fajvédők ujult lármában törnek ki, mire Hoyos a következőket kiáltja Lendvai-Lehner István felé: —- Maga csak maradjon csendben! Vagyok olyan jó magyar, mint maga! Én ott voltam a Wvészárokban is! Elmondja ezután, hogy Baross a konferencián szerinte egész céltalanul olyan módon beszélt a trianoni békéről, hogy a jugoszláv és román delegáltaknál nagy visszatetszést keltett. (Nagy zaj a fajvédőknél.) A konferencia elnöke figyelmeztette Barosst, hogy a kereskedelmi konferencián nem lehet politikai kérdésekkel foglalkozni. Baross beszéde további folyamán mégis újból visszatért a trianoni béke kérdésére.
