Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)

1925-05-01 / 117. szám

1925. május 1. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 7. oldal — Ezért én — folytatja Hoyos — Ba­ross beszéde után azonnal felszólaltam és miután az volt az érzésem, hogy Ba­ross beszéde nem hasznán, hanem csak ártott Magyarországnak, kijelentettem! hogy Baross' beszédében csak magánvé­leményét adta elő és én mint a magyar delegáció elnöke, nem helyeslem felszó­lalását. (Óriási sal a faj-védőknél.) Ha mégegyszer hasonló helyzetbe kerülnék, ugyanígy járnék el. Dirtich Ödön felszólalásában igazolja, hogy minden úgy történt, ahogy Hoyos elmondta, mire Kiss Menyhért a követ­kezőket kiáltja: — Jelentkeznek a hamis tanuk! Podmamczky Endre báró: Perfidia! Dirtich Ödön felszólítja Kiss Menyhér­tet, hogy kijelentését parlamenten kívül ismételje meg, mire Kiss visszavonja ki­jelentését. Az ülés folytonos zajban és incidensek közepette ért véget. Szinovjev beismeri a világforradalom csődjét A moszkvai kommunista-konferencia mgesztelékeny politikát kíván a ma­gántőkével «zömben Moszkvából jelenük: A kommunista szövetség pártkonferenciája szerdán este nyílt meg. Napirendjén van a paraszt­nép körében indítandó agitáció kérdése, a párt szervezése, a fo lám ívelésre kive­tendő adók és szakszervezeti jogi ter­mészetű ügyek. Figyelemreméltó beszé­det tartott Szinovjev arról, hogy a világforfadatom egyelőre elmaradt ugyan, de világforradalom nélkül is lehetséges szocialista államot felépíteni Oroszor­szágban. A parasztkérdésröl Molotov tartott előadást. Arra a következtetésre jutott, hogy a parasztságot az eddiginél na­gyobb tömegekben kell megnyerni a kommunista-párt számára. A pártkonfercncia teljeseit Bucharin legutóbbi beszédének hatása a’ait áll, amelyben eddigi visszautasító magatar­tásával ellentétesen azt az álláspontot foglalja el, hogy ki kell békiteni a ma­gántőkét és cngesxtelékeny politikát kell követni a magántőke, a parasztság kö­zépső rétegei és az intelligencia irá­nyában. Azt beszélik a pártkonferencián, hogy az utolsó ülésre Trockij is megérkezik Moszkvába. A csongrádi bombapör a táblán Rendőrséget vezényeltek ki a bíróság védelmére Budapestről jelentik: Az Ítélőtáb­la Nyirő-tamácsa csütörtökön kezd' te mez a csongrádi bombámerénylők pőrének másodfokú tárgyalását. Az elsőfokú bíróság annakidején — mint ismeretes — a merénylet vád­lottjait: Piroska Györgyöt, Piroska Jánost. Sinkó Lászlót. Bölönyi Mik­lóst, Fiilöp Andort, Sági Jánost és Sági Rókusi fölmentette, mert elfo­gadta azt ;a védekezésüket, hogy a szegedi rendőrségen tett beismerő vallomásukat a detektívek kínzásai következtében tették csak meg, más bizonyíték pedig nem állt a tör­vényszék rendelkezésére. A tábla elnöksége rendőri ké­szenlét kivezénylését kérte a főka­pitányságtól az esetleges rendzava­rások megakadályozására. Az épü­letet a főtárgyalás idejére rendőrök szállták meg. Ez az intézkedés nagy feltűnést keltett, mert — a tör­vényszéki tárgyalásoktól eltérően, ahol Ilyesmi már tttbbizben előfor­dult az utóbbi években — ez volt az első eset arra, hogy táblai tár­gyalásra rendőrök vonuljanak ki. A f<5tárgyaláson a vádlottak tel­jes számban megjelentek védőikkel, dr. Ulain Ferenccel és Széchenyi István szegedi ügyvéddel együtt. A főtárgyalás megnyitása után az előadó felolvasta és ismertette a törvényszék ítéletét, majd a rend­őrségen tett beismerő vallomásokat olvasta fel. A tárgyalást pénteken folytatják. Kommunista összeeskü­vés Chamberlain ellen Merényletet akartak elkövetni az angol külügyminiszter ellen Londonból jelentik: Szerdán dél­után a londoni lapok azt a nagy szenzációt keltő hirt közölték, hogy az angol kormány egy külföldi kö­vetség utján figyelmeztetést kapott, hogy Chamberlain külügyminiszter ellen a kommunisták gyilkos me­rényletet terveznek. A tervet állí­tólag Bécsből irányítják. A külügyi hivatal egyelőre hallgatásba burko­lózik és csak annyit mondanak, hogy a merénylet-tervről majd a külügyminisztérium fogja tájékoz­tatni a nyilvánosságot. A belügyininisztórium mértékadó köreiben, amelyekhez a politikai rendőrség is tartozik, kijelentik, hogy csak a lapok közléséből érte­sültek az állítólagos merényletterv­ről. Ezzel szemben a rendőrség minden óvintézkedést megtett, hogy Chamberlain személyét megvédje. \ londoni rendőrfőnök kijelentette, hogy semilyen nehézségtől sem riadnak vissza, csakhogy a merény­let tervezőit és előkészítőit kinyo­mozzák. A szuboiicai Jókai-iinnepéíy Terheli-e mulasztás a szuhoticai Népkor vezetőségét? A Bácsmegyei Napló nem egy­szer mutatott rá arra a fájdalmas igazságra, hogy az óbecsei Magyar Népkör mellett, amely már hóna­pok óta végez felhecsülhetetlen kul­­turmunkát, a vajdasági magyarság egyéb kulturszervezetci tétlenül né­zik, mint árva! egész árvaságra a magyar kultúra, a,z egyetlen ma­gyar érték, amely niég megment­hetné valahogy azt, amit a politika elveszített. Hogy a Bácsmegyei Napló ebbe?: az aggódásban nem áll egyedül, hogy a magyarság so­raiba?? !s keserűen gondolnak a ma­gyar kultúrintézmények patópálos tétlenségére, bizonyát ja az alábbi levél, amelyet egy szuhoticai ma­gyar intézett szerkesztőségünkhöz. A levél szósz érint így hangzik: — -Mbit született magyar ember jóleső örömmel olvastam becses lapjukban, hogy az óbecse! Magyar Népkör. meny­nyire be tudja tölteni hivatását a ma­gyarsággal szemben, de mint sznbotfeai polgárt, szégyen és keserűség fogott el. hogy itt is volna egy magyar Népkör, négy személyből álló elnökséggel, har­minckilenc tagból álló vezetőséggel, te­hát összesen negyvenhárom vezetőem­berrel, akik már második éve. hogy Or­szágra szóló korteskcdéssel meg lettek választva. A jelzett választás alkalmával volt remény, még inkább ígéret és lett utána a reménykedőkre szégyen és csa­lódás, mert mit tett az itteni Magyar Népkör vezetősége egy és egynegyed év óta a magyar kultúráért? — ha csak a táncolást, a kngMzist, a kártyázást és borívást nem tudjuk kuíturmunkának. Mert ezidelg másban e kör nem tevé­kenykedett. Azaz bocsánat, történt vala­mi. Az egyik bolond idealista választmá­nyi tag ez év január 19-én írásbeli kér­vényt fogalmazott az elnökséghez és az akkori főjegyzőhöz, amely kérvényben az volt, hogy miután örök emlékű re­gényírónknak. Jókai Mórnak századik születésnapja ez év február 18-án lesz, illő, hogy a szuhoticai Népkőr a jelzett születésnapot méltó keretek közt ünne­pelje meg. Ezt a beadványt az akkori fő­jegyző is aláírta és átadta az elnök ur­nák, de hogy mi történt a beadvánnyal, azt senki sem tudja. Tény azonban az, hogy elmúlt egy hónap és az említett vá­lasztmányi tag újból megfogalmazta az elnökséghez szóló kérelmet, amely kére­lemben fel volt sorolva annak a negy­vennyolc köri tagnak a neve, akiket a kezdeményező összehívni óhajtott. Ez az iv az elnök urnák aláírás végett át lett nyújtva, a negyvennyolc tag másnapra a szerkesztőségekkel együtt összehiva­tott. Az értekezlet tevékenysége abban merült ki, hogy az indítványt nagy lel­kesedéssel elfogadták és megválasztot­ták az ünnepély előkészítésére kiküldött huszonhat tagú bizottságot, azzal, hogy majd a jövőben cselekszünk. Mikor má­sodszor összejöttünk, határozatba ment, hogy a huszonhat tag is sok, legyen csak tiz. Egyúttal azt is elhatároztuk, hogy folyó hő 26-án délelőtt 10 órakor Jókai emlékére matinét és egy szinielöádást rendezünk. Háromszor összejöttünk, a 4-ik Összejövetelen olyasmi történt, ami­re rossz rágondolni. Azóta elmúlt 26-ika is. Hogy mi lett a dologból, én bizony­isten nem tudom. Talán a tekintetes szer­kesztőség tudja, miért maradt félbe a szuhoticai Népkörnek ez az egyetlen, életrevaló, komoly akciója. Teljes tisztelettel: Kánay Mihály. A novisadi Davidovics-párt közgyűlése Pecsics Đragutin volt miniszter a nem­zetiségi kisebbségek egyenjogúságáról A novisaadi demokrata pártszer­vezet, — amint már jelentettük, — szerda délután az Elií-kávéház kü­lön helyiségében tartotta meg ok­idéi évi rendes közgyűlését, ame­lyen Pecsies Dragutin, volt építés­ügyi miniszter és Popovits L. Mi­lán, a be og rád i »Demokratija« szerkesztője, mint a központi párt kiküldöttei vettek részt. A közgyü­­léssien, amelyen dr. Nikolics Bránkó, királyi közjegyző, kerületi elnök el­nökölt, közel százan vettek részt. Elsőnek Pecsics Dragutin volt miniszter szólalt fel és egy órás be­szédben foglalkozott az aktuális po­litikai kérdésekkel. Szerinte a radi­kálispárt túlnyomó része akarja és keresi a Radicsékkal váló meg­­egyezóst, míg a párt kisebbik része Prlblcsevicsékkeí a megegyezés fel­bontásán fáradozik, de meg van a kilátás arra, hogy a radikálisok ha­marosan megegyeznek, ,ami hozzá fog járulni ahhoz, hős# a többi párt is szabadon működhessék. Pecsics beszámolt arról, hogy csak hirtelen távozásuk a kormány éléről akadá­lyozta meg őt abban, hogy a novi­­szad-petrovaradini nj közúti vashid felépítését végrehajtsa és felolvasta azt az Írásbeli!cg benyújtott inter­pellációt, amelyet pár nap előtt in­tézett az épitésügyininiszterhez és amelyben erélyesen sürgeti a hid felépítését. Végül hosszasan foglalkozott Pe­csics a nemzetiségi kisebbségek helyzetével s követelte azok teljes egyenjogúsítását, mert állampolgár és állampolgár közt nem. tud és nem akar kiitömbséget tenni. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után dr. Popovits táblaelnök és Mi­kit s Ferenc szólaltak még fel és vé­gül egy' évre megválasztották a ti­­zenkéttagu igazgatóválasztmányt, a melynek tagjai lettek: Mikits Fe­renc, Bodanovits Zsivorad. Gerovics József, Berger Alfréd, Dotlies Szá­va. Szilics Marké, Vugrfli Stevan, Nőtáros Boriszláv, Vasziljevits Dra­­gomír, Petrovits Mika. Holländer Zoltán és Vidák Stevan mérnök. Az igazgatóválasztmány vasárnap ül olsőizben össze és elnököt, alel-HÍREK «18« „Egyedül a tengerrela Az ember eljön ide fáradtan, kimerül­tén, torkig otthoni nyomorúsággal és azt hiszi: az élet a rossz, az isten az oka mindennek. Aztán beül a ciprusok közé és megszelídül Lemegy a tengerhez és mosolyog. Leül a sziklákon és boldog tü­dővel ezt mondja: »újra kezdem az éle­tet.« És egy mozdulattal elsöpör min­dent, ami az eddigi élete volt, a hiába­való, a gyötrelmes. A tenger elmossa a határokat, kivül-belül és fehér csipkét borit a vállaira. Olyan sokféleképpen le­het látni őt. Unni és szeretni. De csak bennünk van a hiba, ha nem tetszik. A tenger mindig szép, jó és fenséges, akár a telkünk, magános pillanataiban. Aki­nek nincs lelke, az nem látja. Akinek rossz lelke van, az rossznak látja. Ó, igen, a dolgoknak az az értelme, amit nem látunk. Hogy mi a célja? Semmi közöd hozzá. Lábad van? Járj. Szemed van? Nézz. Szád van? Beszélj. De ne kérdezz. Az istenért, soha ki ne mondd: miért? Én vagyok, te vagy, ö van. A tenger zug, a nap süt, viz, tüz„ meleg, hi­deg. Az emberek jönnek, mennek és min­denkinek fontos valami. Én arra vigyá­zok, hogy semmi se legyen fontos, csak hogy a szivem taktusra verjen, süssön a nap és ne emlékezzek. Tegnapelőtt reg­gel hét órakor jöttem a világra, ön ez­előtt két évvel már beszélt velem? Ó, az nem én voltam, az egy kis csacsi, buta gyerek volt, sok nosztalgiával és nem tudta felemelni a karját, hogy üssön. Nem tudta rászánni magát,1 hogy megin­duljon. Zátonyra jutott kis fiú volt az, aki csücsült a zátony tetején és várta a dagályt, mint most én a napfelkeltét. Mennyi hegy egy rakáson! Lebámészkod­nak a tengerre. A hegy a' város pásztora. A tenger az édesanyja, őrzi, csókolja, eteti és elaltatja. Most kél a nap, A reg­gel! kikötő még álmos, a szeme még le­ragadva és ásit. Zsákhordók baktatnak görbült gerinccel a hajóhídon. Az első napsugarak már végig szántottak a ten­ger arcán. Csupa vér, csupa diadal ül rajta, mint a részeg gyilkosén, aki várt ivott. A nap rézsut tíiz rám. ferdén, bandzsa szemekkel és fut. forr, a világ köröskörül, mint a must. Volt gyereksé­­gem, amikor azt hittem: ez a világ a világ: az udvar, a kert, a ló, a cseresz­nyefa és a kiskecskénk. És ahoS az ég összeér a földdel, otí ül fehér se­lyemben a halál, a semmi, a Kimond­hatatlan. A gyerekséje csordultig van realitással és misztikummal A gye­rek a leggyakorlatibb és a legexak­­tabb. Aztán jött újabb tiz esztendő és én faképnél hagytam a síró Hamupipőkét a szerelmes Hamu­pipőkéért. Vannak ilyen pillanatai a !é­­leknelc, amikor a legdrágább nő sem je­lent számára semmit, mikor ió jónak lenni és megtagadni azokat, akik nemré­gen még mellettünk álltak, néztek, simo­gattak és talán szerettek is. És most le­tagadom az összes tegnapi szeretőket, barátokat ós*isteneket.'Végtelen békesség nyújtózik az izmaimban. Azt mondhat-4 nám: »6, élet. de bölcs vagy!« De túl a bugáson, csigák nyögésén, szelek játé­kán ott áll kajánul a tegnapi csömör, a tegnapi kétségbeesés és a tegnapi város, amely megsápasztott. akár a hold és fér­­fiuvá érlelt anélkül, hogy gyermek lehet­tem volna igazán és én igy sóhajtok: »6, élet, utálatos vagy! Önző és hazug.« Tamás István * A Bácsmegyei Napló legközelebbi szánta a munkásság május elsejl ünne­pe miatt vasárnap röggel Jelenik meg. — A. beogradi francia katonai attasé Noviszadon. Noviszadról je­lentik : D'Eltelle ezredes, beogradi francia katonai attasé, szerdán Novl­szadon tartózkodott, ahol látogatást tett Miloszavljevics Mirkó tábornok, hadseregparancsnoknái és Szíanolje­­vícs tábornoknál a repülőtér parancs­nokánál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom