Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)
1925-05-31 / 146. szám
I 1925. május 31. BÄCSMBGYEI NAPLÓ 17. oldal. Milán és Natália szerelmi regénye A bécsi udvari és állami levéltár titkos anyagából X. Milán lemondása Milán élete most már x^sak vergődés a trónon. Nyomban azután, hogy a metropolita a válást kimondta, proklamációval fordul népéhez, amelyben fölszólítja a szerbeket, hogy szüntessék meg a pártharcokat és legyenek segítségére az uj alkotmány kidolgozásában. November 20-ra összehívta a nagy szkupstinát és kiirta a választásokat. Ugyanakkor a saját elnöklete alatt kiküldött egy alkotmányreviziót előkészítő bizottságot, amelynek alelnökei Risztics és Garasanin voltak, tagjai pedig a különböző párthoz tartozó képviselők. Az alkotmányt a nagy szkupstina 1889 január 2-án meg is szavazza. Milán abszolutisztikus hajlandóságának utolsó gesztusa: követeli, hogy az uj alkotmányt vagy a maga teljességében elfogadja a nagy szkupstina, vagy a maga teljességében visszautasítsa, az előadóval pedig hangsulyoztatja, hogy az uj alkotmány ajándék, amelyet a király ad a népnek. Január 3-án a nagy szkupstina ülésében megtörténik a megszavazott alkotmány ünnepélyes megerősítése. Ezt megelőzőleg fölolvassák a király ukázát, amely minden politikai bűnösnek megkegyelmez, Pasics kivételével. A belépő királyt nagy zsiviózással fogadják, amire Milán ,igy válaszol: — Isten áldása legyen veletek, testvéreim, képviselők! A trónbeszéd fölolvasása alatt Sándor trónörökös hadnagyi uniformisban állott Milán mellett. A trónbeszéd fölolvasása közben Milán aláírásával szentesítette a szabadelvű alkotmányt. A telivér autokrata fejedelem részéről az alkotmány megadása volt az utolsó kísérlet arra, hogy trónját megtarthassa. Rövid néhány hónap alatt azonban az; uj alkotmány dacára, teljesen tarthatatlan lett a helyzete. Az izgatások még vehemensebben folynak ellene, mint valaha. Az uj alkotmány alapján kiirt választásoknál a kormánypárt Bivcit üldözik, házaikat fölgyujtják. Milán jóelöre érzi, hogy az ellene megmozduló áramlatokkal szemben tehetetlen. Mindehhez járul személyes állapotának teljes megromlása. Haja erősen őszbe csavarodott, — pedig nem több még, mint harmincöt éves. Álmatlanságban szenved, alig alszik két-három órát naponta. Nagyon gyakran elájult. — Te is ellenségem vagy! — mondta neki egy véletlen talákozásnál. Belimarkovics azonban igy válaszolt: — A dinasztiáért szívesen fürdőm meg a saját véremben! Ezzel a kijelentéssel teljesen megnyerte magának Milán szivét. A régenseket igy jellemzi a Novoje Vremja: »Risztics húsz éves állami szolgálata alatt bebizonyította, hogy a szerb nép nemzeti érdekeit mindenek fölé tudja helyezni. Protics auszírofil. de még Ausztriánál is sokkal jobban szereti önmagát és eddig még minden állásában azzal tündökölt, hogy személyes önzésének a kedvéért hajlandó volt mindent föláldozni. Belimarkovics mögött áll a hadsereg, mert értett ahhoz, hogy a rokonait és a párthiveit helyezze el a magasabb állásokban. Mindenesetre bajos dolog lesz, hogy ez a régensség egyetértésre tudjon jutni«. Natália Milán lemondásának hírére igy nyilatkozik egy újságíró előtt: »Milán sok szerencsétlenséget okozott nekem és magának, én imádkozom érte, hogy az Isten bocsásson meg neki!« Arra az állapotra, amelyben Milán a lemondása idején volt jellemző Hengelmüllernek a következő jelentése. Belgrád, 1889 március 16. Chiffre No. 4L Sürgöny. Milán király nem akar hosszabb ideig tartózkodni Budapesten, csak addig, amig azt őfelségénél a császár és királynál lefolyó audienciája megköveteli. Ennek folytán valószínű, hogy már kedden este, de legkésőbb szerdán reggel Becsbe érkezik. (Bizalmas.) A király most normális állapotban van. Én mindenesetre még figyelmeztetni fogom, hogy Őfelségénél teendő látogatása alkalmával tartózkodjék izgalmas kitörésektől. A király annak a szándékának adott j kifejezést, hogy Budapesten nem fog a j főpályaudvaron kiszállni, hanem a Fe- j rencvárosban, hogy elejét vegye az f esetleges csődületnek. Gróf Zichy Jenő már táviratozott a királynak, hogy értesítse öt megérkezése idejéről, attól fél, hogy vagy kifütyülik, vagy ovációt rendeznek neki, vagy mindkettővel fogadják. Hengelmüller. Amikor a követek hírül adják, hogy Milán, úgy látszik, ezúttal komolyan gondol a végleges visszavonulásra, Ferenc József és Vilmos császár meleg, baráti hangú levelekben kérik maradásra. Ezek a levelek nagy hatással voltak Milánra, aki még egyszer megkísérelte, hogy megegyezésre jusson a választásgyőzteseivel: a radikálisokkal. Ezek azonban azt követelték tőle, hogy kegyelmezzen meg Pasicsnak is, aki az uj alkotmány életbeléptetésénél kihirdetett amnesztiából kimaradt. A megegyezés meghiúsult, a király véglegesen elhatározta, hogy otthagyja trónját. A minisztertanács, amelyben a lemondás kérdésével foglalkoztak, sehogy sem akart beleegyezni Milán távozásába. Különösen a hűséges Krisztics nem tudott a király elhatározásába belenyugodni: — Soha, soha sem fogom ellenjegyezni a lemondást! — jelentette ki Milánnak. — Parancsolja, hogy golyót röpítsek az agyamba és én megteszem. Parancsolja, hogy Írjam alá a saját halálositéletemet, aláírom. De a lemondását nem irom alá! Milán kénytelen volt arra, hogy Kriszticset fölmentse. A lemondóokmányt Mijatovics ellenjegyezte. A lemondás megtörténik. Miián Risztieset, Proticsot és Belimarkovics tábornokot nevezi ki régenseknek fia mellé. A legfeltűnőbb Belimarkovics kinevezése, mert nemrégiben is a király még a legnagyobb ellenszenvet érezte iránta. Milán kegyelmet kér Pasicsnak Amint erről már többször megemlékeztünk, Pasics, az 1883. évi lázadás alkalmával azok között a radikális politikusok között volt, akik »kompromittálódtak«. Azzal gyanúsították. hogy részt vett a Milán király élete ellen irányuló összeesküvésben. Pasics ekkor Oroszországba menekült. Milán nagy ellenszenvet érzett még ellene. Amikor 1888 január 1-én a radikálispárti Gruicsminisztériumot kinevezte, megkegyelmezett egy sereg politikai elitéltnek és számüzöttnek. De Pasics nem volt közöttük. Az uj alkotmány életbeléptetésekor általános politikai amnesztia volt. De Pasics nem esett amnesztia alá. Amig uralkodott Milán, mindig következetesen megtagadta a kegyelmet Pasicstől. Most, hogy trónjáról leszállt, első dolga, hogy amnesztiát kérjen legnagyobb ellenfele számára. Nyilván azért, mert nem akarja, hogy Sándor az ő politikai ellenségeit örökölje: Belgrád, március 14. No. 20. C. Excellenciás Uram! Pasics Nikola megkegyelmezése a király kezdeményezésére történt; a távozó uralkodónak utolsó sakkhuzása volt ez. Őfelsége abból a szempontból indult ki, hogy a radikális minisztérium előbb- i utóbb úgyis megkegyelmezne Pasicsnak | és ennek folytán sokkal, okosabb, ha ennek a lépésnek az előnyeit ő maga aratja le. Ennek folytán a régensekhez a következő levelet intézte, amelyet fordításban mellékelek. Fogadja ExceUenciád legmélyebb tiszteletem kifejezését Hengelmüller. Belgrád, 1889. március 14. ad. 20. C. Királyi régens uraim! Lemondásom aktájával mindenkinek megkegyelmeztem, aki ellenem, mint király ellen, uralkodásom alatt véteti. Ezzel a ténykedésemmel eltüntetni óhajtottam utolsó emlékét is a belső konfliktusoknak. Én az amnesztia jogának gyakorlását a királyi régensségre bíztam, hogy ezzel az első ténykedésével hálás és hü alattvalókat szerezzen a fiatal királynak. Ma minden szerb polgárt megillető jognál, fogva mint apa és igazságos szerb hazafi, alkotmányunk 26-ik §-ának jogán anélkül, hogy közvetve vagy közvetlenül az ország kormányzásának ügyeibe beavatkozni akarnék, kérem önöket, királyi régens urak, kegyelmezzenek meg Pasics Nikolának. Az ö szava is egyesüljön az egész ország egyöntetű felkiáltásával: Éljen I. Sándor király. A királyi régens uraknak őszinte tisztelője és barátja Milán. Belgrád, 1889 február 26. Ahonnan Amundsen felszállóit A Spitzbergák szigetcsoportja Irta: Halász Gyula A világháború megrázkódtatása szét-1 tördelte az országok határait. A rengés I fészke a mi világrészünkben volt, del hullámai végigremegtek az óceánon. A| térkép kaleidoszkópfigurája máig sem \ jutott még teljes nyugvópontra. Az| utórezgések most vannak elsimulóban ji — túl az emberlakta tájakon. Győzők| (és semlegesek!) egymás után teszik rág kezüket azokra a területükre, amelyek® senkié sem voltak odáig: a hatodik vi-l lágrész élettelen tájaira és az ismeretlen! földségeket rejtő sarki óceán jégmezőire. Nemrégiben mondta ki a brit parlament, hogy a déli sarkvidék tengerei és szárazföldje, bizonyos délkörök között, el egészen a sarkig, belekebeleztetnek a S brit birodalomba. A norvég Amundsen hiába előzte meg az angol Scott-ot öt héttel a déli póluson, és tűzte ki elsőnek & norvég lobogót Haakon király földjén: az áhított célpont hatalmi szóval az angolok »ölébe hullott«. Shackleton óta tudjuk, hogy nemcsak dicsőséget és erkölcsi diadalokat terem az Antarktisz szárazföldje — halotti hóleple alatt szénrétegek lappanganak. Az amerikaiak méltó válaszképpen az északi sarkot nyilvánították az Egyesült Államok birtokának. Peary, tizenkét esztendei példátlan küzdelem után (amely negyedszázadra oszlott cl és egész fér-' fíkorát fölemésztette) amikor végre legyőzte és »rendelkezésére bocsátotta« Rooseveltnek az északi sarkot, táviratára az Egyesült-Államok elnökétől ezt a választ kapta: »Köszönöm, mit csináljak vele«. Azóta nyilván rájött már az Egyesült-Államok kormánya, hogy mit csináljon az északi sarkkal. Egyelőre mindenesetre — »bekebelezi«. Ugyanezt teszi, vagy tette most Amundsen, a norvég király nevében. Peary csillagos lobogóját már rég elnyelte a tenger, — Amundsen letüzte (vagy lehajitotta) helyébe a norvég lobogót. A szibériai partok közelében fekvő I »Senki szigetén«., a Wrangel-szigeteul néhány év óta amerikai lobogót lobogtat a szél. idáig nem hallatszott hire, hogy ezek ellen az önkényes egyoldalú birtokbavételek ellen a többi hatalmak komolyan tiltakoztak volna. Háborút aligha indítanak értük. * Az sem valószínű, hogy a norvégek- i tői elvitassa valaki a Spitzbergák szi- \ geteit, amelyeknek végleges birtokbavé-\ teléről a norvég kormány most terjesztette törvényjavaslatát az osló-i parlament elé. Ennek örömére uj nevet is kap a norvégek legészakibb szigetbirtoka: Svaldero-nak fogják nevezni. Érdekes lenne tudni, mit jelent ez az ősi norvég elnevezés (mert nyilván annak kell lennie, mint ahogy az Oslo nevet is a Vikingek korából támasztották fel) — ha egyebet nem, bizonyosan azt j jelenti, hogy Norvégia nyomatékosan | ragaszkodik a Spitzbergák birtokához.! Földrajzilag csakugyan neki lehet rá f legtöbb igénye, bárha fölfedezöje, Ba,-1 rents, hollandus volt. fölkutatásában ! pedig az angolok és svédek szereztek! legtöbb érdemet. Barents a Spitzbergák fölfedezése* után (1596) Novaja Zemlyán telelt át s a rákövetkező évben a Spitzbergák iáttávolában, abban a hitben halt meg hajója fedélzeten, hogy fölfedezte a Kínába és Indiába vivő északkeleti átjárót, ameilyen keresztül a hollandus hajók elkerülhetik a rájuk leselkedő ellenséges spanyol hajókat. Barents után a Moscovy Company Hudson-1 küldte ki (1607-ben) a mohón keresett átjáró fölkutatására. Hudson irányította rá a figyelmet a Spitzbergák körül hemzsegő tömérdek fokára és bálnára. Poole utazásával (1610) megindul a versengés a bálnákért. Anglia ágyukkal fölszerelt hajókat küld és elűzi a holandus és francia hajókat. Erre a hollandusok is hadihajókkal jelennek, meg a versenytéren. A dánok is sorompóba lépnek. Hajók süllyednek el és embervér folyik a bálnák zsírjáért és a női fűzők halcsontjáért. 1619-ben végre megegyeznek a versenytársak. Ráeszmélnek, hogy hiszen jut mindnyájuknak a zsákmányból. Fokozott erővel vetik rá magukat a vadászatra. Jutalmat tűznek ki a Spitzbergákoh való áttelelésre. Halálraítélteket telepítenek a szigetekre. De ezek visszakönyörgik magukat: inkább hajtsák végre rajtuk az Ítéletet idehaza.) 1630-ban Goodicr hátrahagy nyolc embert. Egyikük, Pellham, megírja a kalandos áítelelés történetét. A Spitzbergákat még évtizedekkel később is Grönland részének tartják a fölíédezök. Londonban társaság alakul a spitzbergai bálnák vadászatára: The Company of Merchants of London Trading to Greenland. Később megkülönböztetésül a »Spitzberghe«-szigeteket Greeneland, Grönlandot pedig Groneland, vagy Engroneland néven emlegetik. A hollandus »Grönland - Társaság« egész várost alapit az Amszíerdam-szigeten. Ezt a nyári várost a halzsirról nevezik el. Smeerenburg gazdasági jelentősége a jávaszigeti Bataviával vetekedik akkoriban. A gyarmatosító törekvések azonban kudarcot vallanak. Az áíteieiőket évrőlévre elpusztítja a szkorbut. (1906-ban földeltette el a hollandi királynő évszázados áldozatok szanaszéjjel heverő csontjait.) 1669-től 1778-ig 14.167 hollandus hajó 57.590 bálnát ejtett el a szigeteken. A tiszta nyereség meghaladja a negyvenmillió holland forintot. 1755-ben jelenik meg az első svéd bálnavadászhajó, negyven évvel később az első norvég hajó. A dánok aranyat és ezüstöt is kutatnak a szigeteken. A tizennyolcadik 'század második felében, 37 év. alatt, maguk az angolok 1,265.000 font sterling jutalmat osztogattak el ösztönzésül a hajósok között. Napoleon háborúi végetvetnek ennek a másik, irtóháborunak: a bálnavadászat lehanyatiik. De azért még ma is számottevő a Spitzbergákról hozzánk kerülő bálna- és fókazsir. 1904-ben a norvég kormány eltiltotta a bálnaoiajfőzést a norvég partokon. Azóta ezek a telepek is átvándoroltak a Spiízbergákra. Óriási üstökben rotvoc a bálnazsir a tans-er!
